A héten, ahogy az már sejthető volt, a Real Madrid hivatalosan is jelezte, hogy élni kíván a visszavásárlási opciójával, és visszavásárolja Alvaro Moratát. Nem örülünk, de megpróbáljuk összerakni, mi következhet most. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szeretem a sorozatokat. Örülök annak, ha a milánói csapatok sorozatosan kikapnak. Örülök, ha Buffon megdönti a kapott gól nélküli játékpercek rekordját, és azt szeretném, hogy az új rekord a végtelen legyen. Örülök, ha a Juve sorozatban veretlen marad, főleg, ha a meccsek nagy részét meg is nyeri. A múlt hétvégén véget ért egy sorozat, amire nehéz szavakat találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azon merengtem, milyen kibaszott szerencsések vagyunk. Aztán eszembe jutott, hogy voltunk mi már szerencsésebbek is. De legalábbis ugyanolyan szerencsések. Vagy?
Az újkori juvés történelemben – ami az új stadionnal, Conte, Pirlo, Vidal és persze Vucsinics érkezésével kezdődött – az első scudettópajzs volt a legédesebb: igazából nem számítottunk rá, és rettentő sokat vártunk valami hasonlóra. Azt az eufóriát, amit a 100+ pontos, szenzációs szezon fölött papíron éreznünk kellett volna, agyonbaszta a gyenge BL-szereplés, a tavalyi bajnoki cím pedig a mezőny ismeretében tűnik halványabbnak. Meg különben is, az elmúltnégyév Juventusa már a nyári felkészülés után iszonyú erősnek tűnt a többi olasz csapathoz képest, ezért lássuk be, valahol alapvető elvárás volt a bajnoki cím.
Régen láttunk a sassuolói testbeszédhez hasonlót
Mikor nyáron lelépett a Pirlo, Tevez, Iszákosindián hármas, és már a 10. fordulóban eljutottunk a 4. vereségig (korábban csak az első címvédő szezonban kaptunk ki ennél többször), nagyjából lemondtunk a scudettóról. Hibáztattuk a felemás mercatót futott Marottát, a már akkor frusztráló sérüléseket, az alapcsapatát nehezen találó Allegrit, a 10-esként félszeg és arrogáns Pogbát, a seconda punta szerepkörbe lassan beletanuló Dybalát, meg persze a kapzsi alkoholista uruguayit, aki elment Stuttgartba mutogatni a langyi szívecskéit. Snitt, oszt’ 5 körrel a vége előtt 9 pont előnyünk volt a kukásokkal szemben. Már megint nem lesz izgalmas a hajrá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, kitaláltad: az ellenfeleinkről a tabellán mögöttünk állókról lesz szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Még az igéző tekintetű, mindig higgadtan és intelligensen elemző S4tchy is rendszeresen kiborul, amikor újságok, sőt klubigazgatók és elemzők is kész tényként kezelik, hogy melyik játékosunkat ki veszi meg.
A tavalyi Bajnokok Ligája-menetelésünk végén azt írtuk, a világ második legjobb csapata vagyunk. Szóval ne legyünk elbaszottul büszkék magunkra, hogy mindazok ellenére, amik azóta történtek a klubnál, nem sokat változott a képlet?
Annyit változott, hogy holtversenyben vagyunk másodikak. A Barcelona valószínűleg ugyanúgy jobb nálunk, viszont megtudhattuk azt is, hogy a Bayern München nem jobb. Nem is rosszabb. Ekkora egál két meccs olyan csodaszép ajándék, amiben nem is reménykedtünk (főleg a torinói első félidő után nem), de a sors sajnos fogta a fodros-bodros papírba csomagolt, szalagokkal és cirádákkal gazdagon díszített ajándékunkat, és vastagon beterítette fossal.
Szomorú Mackó
A szünetig látottak olyan hatással voltak rám, hogy nem is tudtam felhőtlenül örülni a második félidőnek. Mondom ezt egy alvással a meccs után, amikor – hiába hittem, hogy nem így lesz – még mindig azt látom magam előtt, hogy töri a háló a hátunkat, és a Serie A-ban büszke sasnak látott csapat fejetlen csirkeként szaladgált a tyúkszaros placcon.
Nem ünnepelt látványosan
A győzni tudás egy skill. Nem lehet edzésen begyakorolni, fejben elsajátítani. Ez a tudás csak egyféleképpen érhető el: sokat kell hozzá nyerni. Aki sokat nyer, az tud nyerni. Aki meg nem, annak sokkal nehezebb.
Pálcikaember cameo
Nem túl bölcs dolog előre lelőni egy poszt lényegi mondandóját, de péntek van, vár rám a gyöngyvirágot pukkantó, tündérmackó kisfiam, úgyhogy essünk túl rajta: ez a bajnoki évad egy személyben Allegrin múlik. Bármi is történik, az az ő felelőssége, az ő dicsősége lesz. Ha ennek a garnitúrának jön a zsinórban ötödik scudettópajzs, azt a zseniális Allegrinek köszönhetjük, lévén a kissé felemás nyári mercato után viszonylag gyorsan összerántott egy friss _csapatot, felhozta és húzóemberré tette az új arcokat, és a gyorsan egymásra találó fiúkák pár hónap alatt ledolgozták az egyébként komoly hátrányukat. Ha meg a Napoli végül mégis erősebbnek bizonyul, akkor azt érdemeik elvitatása mellett ők maguk is megköszönhetik a stábunknak: Marchisio, Kwadcsi és Khedira őszi nyűgjei a fő riválishoz képest 9 pontos hátránnyal büntették a társaságot, és azóta is folyamatosan legalább 2-3 kulcsembert sikerül izomsérülésekkel partvonalon tartani. És bár az indulásnál ránk vert hátrány jó részét már ledolgoztuk, a következő, akár kisebb hullámvölgy is végzetes lehet. Hát ennyi lett volna. A továbbiakban már csak maszatolok, kellemes hétvégét mindenkinek! Egy kattintás ide a folytatáshoz….