Azon merengtem, milyen kibaszott szerencsések vagyunk. Aztán eszembe jutott, hogy voltunk mi már szerencsésebbek is. De legalábbis ugyanolyan szerencsések. Vagy?

Nyilván már a Conte-éra alatt is jó volt Juventus-szurkolónak lenni, a veretlen bajnoki cím, a BL-negyeddöntő, az EL-elődöntő, az Izé sorozatos felszecskázása mind csodálatos emlék (oké, az EL-elődöntő igazából nagyon nem az). Már akkor is azt mondogattuk, visszatért a Juve oda, ahol az évszázad sportcsalása előtt járt, holott ez valójában csak 2015-re valósult meg.

Még ha a 2000-es évek közepén megszerzett bajnoki cím jóval többet is ért egy 2010-es évek közepi scudettópajzsnál, akkor is felmerül a kérdés, Allegri csapata nem szárnyalta-e túl máris Capellóét.

Talán két éve is megvan, hogy a listán szilaj vita bontakozott ki azt illetően, melyik legendás edzőnk Juventusa volt a legerősebb, illetve melyikük volt a legjobb edző. Nyilván füstölgő CapsLockkal oszlottunk azonnal pártokra, a Trapattonisták forrón gyűlölték az 1-0-fanatic Capello-hívőket, akik köztörvényes tettekkel fenyegették az Alain Delon-mameluk Lippistákat. Ha jól emlékszem, a konklúzió az lett, hogy Capello meccseit néztük a legnyugodtabban, mert tudtuk, hogy úgysem kapunk gólt.

1-0

Egy évtizede Kalap úr rommá oktatta az akkor két klasszissal gorombább Serie A-t, így ezt nehéz mérni még a zsinórban megnyert ötödik bajnoki cím hajnalán is. A dominanciánk most értelemszerűen összehasonlíthatatlanul masszívabb, az idei lesz sorozatban a negyedik bajnoki címünk, amit izgalommentes hajrá végén szerzünk meg. Ez a négy év alatt összehozott termés durván a 25 százaléka az Izé összes bajnoki címének.

Az igazi mérőszámot tehát inkább Európában kell keresnünk, és nincs könnyű dolgunk!

Capello ugyan egészen parádés őszt villantott 2004-ben (ez mondjuk nála ezt jelentette a BL-csoportmeccseken: Ajax 1-0, 1-0, Bayern 1-0, 1-0, Maccabi 1-0, és a végén a trollkodás: 1-1. Imádtad a rohadékot!), aztán lendületből kinyomta a Realt a 16 között, de aztán az iszonyatosan fájdalmas Liverpool elleni kiesés még akkor is nagyot sebzett, ha végül a győztes ejtett is ki. Eközben Allegri első évében bemenetelt a BL-döntőbe, és bár a szerencse sokkal hatékonyabban szegődött társául, mint Kalap úrnak, a Barca elleni fináléban csak annyira voltunk a győzelemtől, hogy 1-1-nél Pogba lerántását nem látta büntetőnek a vakfasz falafelzabáló tevezsoké. Pont Allegrinél.

Mögékerülésért két pont

2006-ban a csoportkör újra nem okozott gondot, bár jóval szorosabb volt egy gyengébb csoportban. A Bayern elleni párharcunkat az első helyért (2-1, 1-2) az döntötte el, hogy mi a Loboncos Cseh Istenség és az argentin-francia Rugóláb Seriff vezérletével nyertünk a világ egyik legfaszább városában, a németek meg nem. A döcögés a 16 között rázkódássá erősödött, amikor Bagira 8 éves kora óta szerzett első góljára  volt szükségünk a Werder ellen. Te hol voltál, amikor Emerson minden idők legnevetségesebb továbbjutásához segítette szeretett csapatunkat? Aztán az Arsenal kiejtett, gólt sem tudtunk lőni nekik, a hazai meccsen ráadásul Nedved tíz perc alatt kiállíttatta magát (mondjuk kapott ennél fájdalmasabb sárgát is életében, hogy baszódna meg mekmenemen, ahol van).

Capello tehát tovább ment a BL-ben, mint Allegri, aki már a nyolcba sem jutott be, ugyanakkor a mezőnyt elnézve a Bayern ellen kieső Juventusnak nemcsak a nyolcban lenne ott a helye, de akár a döntő sem tűnik túlzásnak. Iszonyatos mákkal, elképesztő játékvezetői hibáktól segítve, a kurva anyját megbaszva vert ki minket a Hamis Proféta. Capellót is erős Arsenal verte ki, döntőt is játszott később, ráadásul a kiesés idején talán a játékosok már sejtették (az Izé játékosai tudták, így valószínűleg a mieink is tisztában voltak vele), mi készül a háttérben. Nem mentegetem a Del Pierót impact subnak használó Capellót, de ha igaz a sejtésünk, akkor mentálisan elég zavart csapattal kellett volna kiejtenie az Henry-Fabregas-Pires-féle Arsenalt, miközben Allegri egyrészt elbaszta a már zsebben levő csoportelsőséget Sevillában, másrészt a Bayern elleni hazai meccs első félidejét is egy kicsit. Pont Capellónál.

Azbeszt!

A farsopoli közbeszólt, így soha nem tudhattuk meg, Moggiék kivágták-e volna Capellót, hiszen Don Luciano akkor azt mondta, „csak a Manchester Unitedet menedzselik jobban a Juventusnál”, és Kalap úr egy nyamvadt elődöntőt sem tudott az asztalra tenni. A következő évben aztán a Real Madriddal lett bajnok (azért kibaszták az idióták), míg azt most már biztosra vehetjük, hogy Allegrinek lesz harmadik szezonja is. Pedig – egészen más okból – az ő távozása is benne van a pakliban, az esetlenül botladozó angol klubok csorgó nyállal udvarolták körbe, de szerintem nagyon okosan döntött, hogy még nem megy sehova.

Tudja, hogy egy BL-győzelem a Juventusszal mennyivel többet ér személyes trófeaként, mint szinte bárhol máshol a kérői közül. Azon kívül elkezdett valamit, és ő is látja, hogy kurva jól megy. Elképesztően rafinált, az olasz edzőknél sokkal nyitottabb gondolkodású, határozott vezető, aki a Juventusnál emelkedett a világelitbe. És ott is van a helye: tavaly Kloppot és Ancelottit tette zsebre, idén pedig Pellegrini után a meleg szart is kiverte Guardiolából.

Bad mothafucka!

Ez már nem Conte csapata, csak felvonultatja annak erényeit. Nem akarunk hozzányúlni Conte szobrához, hiszen az alapfelállás továbbra is az általa kőbe vésett 3-5-2 (tavaly mondjuk nem így volt, de az egészséges Barzamackót lehetetlen kihagyni), de Allegri magasabb szintre emelte a Juventust. Már nincs kitől félnünk. Conte alatt outsiderek voltunk Európában, Allegri alatt meg bárki húz minket, ott befirkál a kula.

És a jövő is elég formás: Pogba (ha tényleg maradni akar, és egyre inkább hiszek benne, hogy igen), Dybala, Morata, Alex Sandro, Zaza mind 25 alatt vannak, és a régiekben is bőven van még patron. Ez a csapat, ha nem szedik nagyon szét a nyáron, jövőre a BL egyik esélyese lehet. Egy évtized után úgy írhatjuk le ezt a mondatot, hogy közben csak az vádol nevetséges elfogultsággal, aki segghülye

Szóval csak azt akarom mondani, hogy EGY KIBASZOTT ÉVTIZEDÜNKBE TELT, MIRE LERÁZTUK MAGUNKRÓL A FARSOPOLI MOCSKÁT! És még mindig létezik az Izé! Hogyan lehetséges ez?