Farsopoli – elő a nyugibogyókkal

Az olasz legfelsőbb bíróság (semmítőszék, olaszul Corte di Cassazione) hétfő délelőtt ült össze, hogy véget vessen egy 9 éve húzódó bohózatnak. Ez a testület érdemben nem vizsgálja az ügyeket, nem foglalkoznak bizonyítékok részletes elemzésével, elsősorban azt nézik, hogy a per során a bíróságok (a calciopoli-per alatt történetesen a nápolyi ítélőszék) helyesen alkalmazták-e a jogszabályokat, vétettek-e az eljárási szabályok ellen. Az ítéletet hétfő délutánra vártuk, de végül a semmítőszék kedd hajnal 1-ig rágta a gittet, mire verdiktig jutott. Az ítéletek részletes magyarázata csak 90 napon belül lesz nyilvános, szóval a miérteket csak sejtjük, de arra mindenképp alkalmas a friss ítéletsor, hogy röviden áttekintsük a Juve szempontjából érdemleges részleteket, dühöngjünk kicsit, és találgassunk a folytatásról. Ezen garantáltan felkúrod az agyad.

farsopoli_01 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Tökéletes Támadás

Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.

alberto2 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

FOSUNK! Fossunk?

A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.

dortmund-juve1 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szicíliai tanker

A „tankolás” kifejezést teniszből ismerhetjük. Rendszerint azokra a sport szellemével gyökeresen ellentétes mérkőzésekre használjuk, amikor egy játékos egy tornára ugyan muszájból kiáll, de eldobja az első meccsét, hogy már a következő, általában fontosabb tornára készülhessen. Rendszeresen előfordul, hogy kisebb díjazású, gyengébb pontozású tornákon a menők felveszik a rajtpénzt, majd óriási meglepetésre kizúgnak az első körben. Kevés olyan teniszező van, akire ne vetült volna a gyanú árnyéka, de a tankolás bizonyíthatatlan. Senki nem fogja bevallani, hogy „igen, tojtam a tornába”, és szerintem nem is szorul semmiféle magyarázatra, hogy egy játékos képtelen a teljes szezont azonos intenzitással végigtolni. Nekünk még az a gerinctelenség is imponál, ahogy Nadal tavaly Halléban felvette a rajtpénzt, majd lazán kikapott attól a Browntól, akit neki fél lábon is vernie kellett volna. A tenisz egyéni sport, könnyű egy vereséget kisebb sérülésre, fáradságra, az ellenfél sosem látott formájára fogni, ugyanakkor csapatsportokban sokszor már előre kilóg a lóláb. Péel a Palermo-Juvén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ha kupa, akkor 4-3-3

Beni kvázi-bajnokavatót megéneklő helyszíni tudósítását már tervezzük bőrbe kötve, limitált példányszámban kiadni: egyszerre szinte teljes korrajz, vet fel fontos kérdéseket, csábít utazásra, és ellenállhatatlan, mint egy minőségi felsőmaró. Lehetetlen egyes elemeit egymás alá-fölé helyezni, egy gondolatát mégis muszáj kiemelnem: „…Rómában került napvilágra, milyen csodálatosan kényelmes érzés, ha a csapatunk két formációban is képes magas színvonalon teljesíteni. Allegri tökéletesen vezényelte le az átállást, hiszen idén már jobbára 4-3-2-1-ben verjük rommá a mezőnyt, miközben bármikor vissza tudunk váltani az unalomig drillezett, és pont ezért igen hatékony 3-5-2-re. Lehet, hogy Conte is meg tudta volna csinálni, de Allegri meg is csinálta.” És Maxi nem áll meg itt: nem elég neki a két, hatékonyan működő felállás, a kupában ismét 4-3-3-at láthatunk, Comannal, Pepével. Ugye neked is bizsereg?

juvefiorcoppa1
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

33!

Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.

trevi

(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)

A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Inkább döntsük el már most

Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….