A Juventus még soha nem kezdte két vereséggel a Serie A-t. Mi van, ha most igen?
Elsőre azt mondanám, semmi. Ebben a bajnoki szezonban könnyen előfordulhat, hogy megdől az évtizedes rekord, és öt vereségnél többel is lehet bajnoki címet szerezni. (Persze a 2006-os _bajnok ebbe nem tartozik bele.) De látva a Paraticiék kapkodását, a pánikgomb megveszekedett nyomkodását, és a kétségbeejtően elbaszott első meccset, azért felvillan egy másik lehetőség is.
Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.
(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)
A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.
Most itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy továbbjutáshoz segítsd a Juventust! Megmutathatod, hogy nem nézed saját érdekeidet szemét módon, hanem ha kell, kész vagy áldozatot hozni a csapatért.
Jaj, gól
Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!
Ez a poszt még a múlt héten, a Roma elleni kupakiesés után kezdett formálódni, de a tartalma természetesen nem lett kevésbé aktuális a Lazio elleni, vérgőzös pontszerzés után sem.
Marchi búcsút int a kupának
Nem meglepő módon a Bianconeri levlistáján is téma volt a rotáció (annál furcsább, hogy közben fellángolt a nagyjából 10 éve eltemetettnek hitt Alice in chains vs. Pearl Jam vita is), és finoman fogalmazva nem vagyunk egy véleményen. Indulatoskodásig ugyan csak utóbbi jutott el, de előbbi is számtalan olyan dolgot hozott fel, amit némi külön zsetonért megosztunk veletek. Tehát az utalás visszaigazolása után katt a továbbra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szégyen! Szégyen, hogy az egész csapat belefosott a Roma elleni kupameccsbe. Még nagyobb szégyen, hogy ezt Antonio Conte tudtával, beleegyezésével és felhatalmazásával tette. Sőt, a legnagyobb szégyen az, hogy Conte is beleszart az egészbe. Különösen azután, ami három hónappal ezelőtt történt. Remélem, ég a pofája mindenkinek!
Nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy leszarjuk a kupát. Így van sajnos, el kellene fogadnunk, nincs mit tenni. De vannak helyzetek, amikor ez a csapat nem tehetné meg, hogy ilyen pofátlanul elcsaljon egy kupameccset, és a gagyi BL-csoportból való arcpirító kiesés pontosan ilyen helyzetet hozott létre. De úgy látszik, ezt csak mi gondoltuk így. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mindenkit izgalomban tartó Vucsinics-Guarin csere árnyékában ma este játszanak egy meccset is; a Roma ellen az elődöntőbe jutás a cél. Dino múltidézője után jöjjön hát pár gondolat arról, miért nem kellene beleszarni a kupába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedd este tizenhatodik alkalommal játszik egymással a Coppa Italia történetében a Juventus és a Roma: az eddigi tizenöt meccs összesen kilenc párosítást jelentett (hiszen az összecsapások között akadtak oda-visszavágós rendszerben, illetve egymeccses szisztémában lejátszottak egyaránt), amelyből ötször a Juve, négyszer a Roma jutott tovább. Most egyenlíthetnek a fővárosiak, ha kedvük tartja. Képes visszatekintés a két klub közös kupamúltjának római találkozóira. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt írtuk a beharangozóban, hogy csak két dolog biztos: a győzelmünk, és a római picsogás a meccs végén (kö-te-le-ző!). Mindkettő igaznak bizonyult, de csak az elsővel érdemes foglalkozni, mert a második nem nekünk szól, hanem a Roma-szurkolókat próbálják vele vigasztalni.
BÚÉK!
Megcsaptuk a Romát mocskosul, a második félidőben lefociztuk őket a pályáról, és nem csak eléjük, hanem az egész mezőny elé kicsaptuk a brét: nesztek, ekkora! Én azt is tartom, amit a beharangban állítottam: ez a meccs – legalábbis ebben a formájában – igenis eldöntötte a bajnoki címet. Hacsak égszakadás-földindulás nem lesz, ezt innen már oltári nagy balfaszság lenne elbukni. De erről egyelőre felesleges beszélni, meg amúgy is van más téma. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Persze hogy mindenki azt mondja, nem dönt a bajnoki címről a Roma elleni meccs, de közben mindenki tudja, hogy nagyon is dönthet róla. Ehhez nem is kell más, mint úgy megverni a Romát, mint az elmúlt két évben Torinóban mindig, mert egy erődemonstráció nemcsak a pontelőnyt növelné a bajnokság kvázi felénél jelentősre, de egyúttal tudatosítaná mindenkiben, kinek van a bandában a legnagyobb farka.
Nemcsak azért, mert magunk között tudjuk Dartit, de az biztos, hogy nekünk van a legnagyobb – bármit is mondott Totti, akinek a játékára igen, a szavaira egyáltalán nem érdemes figyelni, mert segghülye az ember -, mégis van két dolog, amitől tarthatunk. Az egyik a január, a másik az, hogy Tottiéknak ez A Meccs idén. . Egy kattintás ide a folytatáshoz….