Io ti saluto Paulo

Hát elmegy. Elköszönünk, mert mindentől függetlenül ennyit biztosan érdemel.

Mi az első emléked vele kapcsolatban, és ahhoz képest, amit a Torinóba szerződésekor gondoltál, most hogy vélekedsz Dybaláról?

Dino: Többször láttam élőben, nekem a 2015 decemberi Juve-Fio a legkedvesebb emlékem tőle. Meg aztán a Barca elleni csoda. Ezeket a dolgait nagyon szerettem.
S4tchy: Sokszor láttam játszani a Palermóban, de nem tudnék éles első emléket kötni hozzá. Az első benyomásom Dybaláról, a Juventus játékosáról talán az, hogy reméltem, nem lesz nagy rá Tevez kabátja. Bár számomra továbbra is Tevez az Andrea Agnelli-éra kedvenc támadója, őt senki nem tudja elhomályosítani, ezzel együtt Dybala felnőtt a feladathoz. Most a csapat meccseket leginkább eldönteni képes játékosaként távozik, ami nem csak az ő hozsannája, hanem a többiekre nézve kellemetlen is.
Darti: Én nagyon vártam az érkezését. Biztos voltam benne, hogy hatalmas király lesz nálunk. Sajnos az elmúlt két év eléggé feledtette az azelőtti időszakot. Érdekes, semmilyen első emléket nem tudnék mondani róla. Az viszont egy folyamatos élmény volt, és egyre erősebb, ahogy teltek az évek, hogy Dybala egyszerűen nem nőtt fel sosem. Most is ugyanannak a gyereknek látom, mint aki akkor volt, amikor jött.
_beni: Az első emlékem még palermói, egy Romának lőtt gólja után azon vitatkoztunk a stúdióban, hogy a szicíliai csatárok közül Dybala vagy Bellotti lesz nagyobb ász. Amikor – nem olcsón – megvette a Juve, kicsit fáztam tőle, és ami miatt fáztam, abban kicsit igazam is lett: nehéz volt őt elképzelni középcsatárként, pedig a Palermóban azt játszott. A Juvéban ez szóba sem került, de az itt töltött ideje alatt összeálló mindenféle támadósorok közül kevésben érezte magát igazán komfortosan.

Mi az, ami miatt szerinted jó döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: A sérülései.
S4tchy: Egy ennyit sérült játékosnak nem lehet magas fizetést adni, ennyikeh. Szűkösek az erőforrások, ez nem az ezredforduló körüli Izé, ahol belefért, hogy Recoba a fél szezont a lelátón töltötte. A fontos meccseken különösen hiányzott Dybala, mindenki tudja, mennyit (nem) játszott az Ajax, a Lyon, a Porto és a Villarreal ellen. Ezen kívül nem látom, miért ne lehetne megtartani Dybalát. Ha garantáltan tudna 35-40 meccset játszani, nem lenne gond a fizetésével sem, és úgy érzem, taktikailag sem egy óriási feladvány őt beilleszteni egy csapatba.
Darti: Azt furcsállom, hogy állítólag be sem dobtak neki egy kb „4 millió fix + bónuszokkal lehet akár tíz is” ajánlatot. Egyszerűen el lett küldve. Amiből arra következtetek, hogy Allegri sem tartott rá igényt – ebben nyilván szerepe volt annak, hogy nem lehet rá számítani, mert fixen megsérül. Ez a bizonytalanság nagyon nyomasztó lehet, amikor sorozatosan jönnek a fontos meccsek. Illetve emlékeim szerint a legutolsó Allegrivel elbukott BL-döntő után a Mester Dybala távozását is szorgalmazta, de végül nem Dybala, hanem Allegri távozott. Most fordítva történik.
_beni: Kevés szó esik erről az aspektusról, pedig az okok között biztosan dupla szorzóval szerepel, hogy Allegrinek nem kell Dybala. Ha kellene, a klub Torinóban tartotta volna a játékost, ahhoz pedig túlságosan sokat keres(ett volna), hogy megtartsák squad playernek. Hogy Allegrinek igaza van-e, az majd kiderül, de a klub ebből a szempontból jó döntést hozott. A válasz másik része egyszerű: nem áll eleget rendelkezésre a komoly fizetéséért cserébe. Köszi a szép gólt a Salernitana ellen, de hol a bánatba’ voltál a Villarreal ellen?

Mi az, ami miatt szerinted rossz döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: Technikai tudás szempontjából a keret messze legjobbja. Az különösen félő, hogy Milánóban köt ki.
S4tchy: Dybala rendelkezik ebből a keretből a legnagyobb impacttal, beleértve a sérülteket (azaz Chiesát) is. Az ilyen játékosokat alapvetően megtartani kéne egy megfelelő ambíciókkal rendelkező klubnál, nem elengedni. Illetve Dybala tipikus Marotta igazolás: add el Lautarót és az idén gyenge de Vrijt, igazold le ingyen Dybalát, vedd meg Bremert és Scamaccát, és erősítettél egyet a kereten. Remélem, nem Mordor kezére játszunk már megint. Illetve Dybala egyike azon kevés játékosnak, aki miatt leülnek a tévé elé a nézők, vagy esetleg megvesznek egy jegyet, fizetnek egy mezért. A Juventusnak tavaly még volt két, világszerte követett franchise playere, és jelenleg úgy néz ki, jövőre nem lesz egy sem.


Darti: Kurvajó játékos. De ahogy 8 éve még ő volt a következő „következő Messi”, most már látjuk, hogy nem lesz az. Hogy ennek mi az oka, tényleg nem tudom. A válogatottban sem hasít.
_beni: Egy vitathatatlanul kiváló képességű játékosnál mindig fennáll a veszélye, hogy máshol talál magára, és ez a Juve esetében nagyon komoly veszélyforrás. Emlékszem, éveken át mészároltak minket olyanok, akiknek a zebramezes csetlés-botlásai rémálmainkban kísértenek. Azon kívül egy egészséges Dybalára nagyon is lehet támadójátékot építeni, csodálatos bal lába van, technikás és fejben is rendben van, sok nagy meccsen játszott kiválóan. Kicsit azért is kár, mert Pogbával óriási cimborák.

Melyik a kedvenc Dybala-jeleneted?

Dino: A Lazio elleni gólja. Hát az nagyon szép volt.
S4tchy: A Lazio elleni utolsó másodperces gólja, ami az egyike volt azoknak a döntő pillanatoknak, amiknek köszönhetően a Napoli utolsó bajnoki címe már 32 éves, és nekünk összejött a kilences sorozat.

Darti: A Barca elleni dupla emlékezetes volt, és a szögletzászló mellől betekert szabadrúgás is odabaszott.
_beni: Meglepő lesz, de az egyik legnagyobb gólját azon a meccsen lőtte, amikor Ronaldo azt a hihetetlen fejest küldte a Sampdoria kapujába. Dybala kapásgólja mestermunka volt, szegény elől még itt is ellopta a vihart CRfokin7. Szép emlék továbbá a Sarri-csapat bajnoki címét eldöntő, szintén gyönyörű gólja a Férgek lemészárlásakor, no meg persze a Barca elleni dupletta. Volt sok, na.

Összességében hogy érzel most?

Dino: Pozitív lett a COVID-tesztem, úgyhogy emiatt kicsit el vagyok kenődve.
S4tchy: Játékosok jönnek-mennek, a klub marad. Ezzel együtt szerintem Dybalában még van 3-4 jó év. Remélem, nem az Izében jön ki belőle. Egyébként érett már ez a válás egy ideje. Mikor Sarri érkezésekor mindenféleképp el akarta sózni Paratici, és Dybala inkább mindenáron bizonyítani akart Ronaldo mellett, akkor még volt egy fellángolás, de ez a buli már régóta csak pislákolt, a covidot követő sérülések miatt pedig szépen ellaposodott. Agnelli régebbi nyilatkozata, mely szerint Dybala TOP20-as fizetési igényéhez TOP20-as teljesítmény is kéne, hogy tartozzon, jelezte, hogy nem innen fog visszavonulni a fiú. Sajnálom, hogy távozik, biztos vagyok benne, hogy nem ilyen jellegű és színvonalú játékossal fogjuk pótolni (az emlegetett potenciális utódok közül Raspadori ügyeske, de nem Dybala kaliber, Zaniolo meg fizikailag egy állat, de nem ennyire hatékony a kapu előtt, hogy a szétszakadt térdeit ne is említsük), simán lehet, hogy jó ideig az utolsó, ennyire technikás játékosa volt a Juventusnak. Azzal, hogy ezt leírtam, elszomorodtam. Valaki öleljen meg.
Darti: Nem örülök, de most úgy tűnik, hogy ez a jó döntés. Persze még jobb döntés lett volna, ha nem ingyen engedjük el. Fura az egész, na. De értem, hogy takarítás folyik. Üzletmenet változtatás. Ennek része ez is. És felesleges Ramsey és Rabiot fizetésével példálózni, mindkettőnek meszeltek az első adandó alkalommal, ahogy van rá lehetőség. Egyik sem az „új era” terméke.
_beni: Bevallom, az első gondolatom az, hogy a kurva anyját Paraticinek. Az, hogy hónapokkal a szerződése lejárta előtt még nincs legalább annyi biztosítva, hogy sok pénzt kapunk Dybaláért, ha elmegy, ennek a szopott gombócnak a faszsága! Nem mondom, hogy nem érint meg a távozása, mert ha a kedvencem nem is volt, azért szerettem Dybalát. Jó helyen volt rajta a 10-es mez (lélekban amúgy is az volt), kiváló játékost vesztünk vele. De azt hiszem, ez volt a jó döntés.

A nyárnak is csak a fele volt jó, meg a meccseknek is

Két meccs, hat pont, egy behúzott rangadó, a 180-ból kb 100-120 percnyi Sarriball, a maradék rettenetes vergődés. Eddig ennyi. 

Ha 60 perc után azt is hihettük, hogy feltöröljük a Napolival a pályát, végül irtózatos mázli, és a Kulabá agyára rajtaütésszerűen ráülő köd kellett a győzelemhez. A Parma után a nápolyiak ellen is kiderült, hogy üzembiztosan kb. egy órát tudunk Sarriballozni, és utána hiába próbálunk allegrizni, az még nem megy valami hatékonyan. 

Rinyálni azonban nincs okunk, hiszen két győzelemmel, öt rúgott góllal állunk a tabellán, de sok minden látszik, ami egy részüket tekintve a szezon elején, másokat nézve az egész idényben gondot okozhat büszke seregünknek. 

Lássuk először a rangadót 

A Disznófejű jól gondolta, amit gondolt a meccs előtt: a tavaly kb defaultnak tekinthető 4-4-2-ről (ahogy egyébként a Fiorentina ellen is) átkúszott egy 4-2-3-1-re, aminek a Juve ellen az volt az értelme, hogy Fabian Ruiz és Zielinski elvághatja a Juve szíveként pulzáló Pjanicot a társaitól. Ezt úgy oldotta meg a Juve, hogy Khedira és Matuidi nagyon jól éltek a felkínált területekkel, így a meccs első kétharmadában úgy tűnhetett, hogy lefocizzuk a Napolit. 

A sok egyéni hiba, rossz passz és gyenge teljesítmény csak rápakolt a nápolyi gondokra, de amikor Ancelotti lekapta Insignét, és visszatette a 4-4-2-t a pályára, azonnal kiderült, hogy nagyon súlyos gondjai vannak a Juventusnak. Elsősorban a védelemben, annak is a holland felében. 

Az X-nél lett volna a helye

De Ligt bemutatkozása csak akkor sikerülhetett volna rosszabbul, ha az egyik elvétett szerelési kísérletével eltöri Douglas Koszta János lábát, és ezért a Juventust a Serie C-be száműzik. A holland látványosan nem találta a helyét, és olyan elemi hibákat vétett (főleg a második és a harmadik gólnál), amikre nem mentség, hogy csak most érkezett, mert a megye II.-ben is a tiéd a center, ha a párod kitolódik a labdásra. Giorgio sérülése miatt rendkívül fontos, hogy legalább egy stabil középhátvédünk legyen, és Bonucci az első gólnál megmutatta, hogy idén sem ő lesz az. 

Amíg Douglas Costát viszik a lábai, előrefele jók leszünk – ez még a tavalyi csapatból álló játékosokkal is jól látszott -, de a védekezési gondjaink, közülük is elsősorban a pontrúgások utáni védekezés, nem sokat enyhültek. Talán egészen más lesz a helyzet, ha bevetésre kész állapotba kerül Rabiot és Ramsey is, mert akkor egyszerűen nem adjuk oda a labdát az ellenségnek, de ez még csak várakozás, egyáltalán nem tény. 

A Napoli elleni utolsó negyedórában egyébként vélhetően nem egyedül nekem köszönt vissza az Ajax elleni visszavágó feelingje. Ott is hiába volt még hátra sok idő, lehetett érezni, hogy nekünk reszeltek, és a nápolyiak második gólja után sem lepődött meg senki azon, hogy jött az egyenlítés. Azon már inkább, hogy De Ligt egy másnapos Lőrincz Emil határozottságával próbált védekezni a rá osztott kukáson, azon meg talán még inkább, hogy Khedira lecserélésével (vagyis Emre Can beállásával) úgy állt fejre a középpályánk, mint a jancsiszög. 

Mit jelent ez a szezonra nézve? 

Sarri egyelőre annyit rotált a Juventuson, hogy a sérültek helyére betett két játékost, azaz nem követelte meg Chiellinitől és De Scigliótól, hogy mankóval eredjenek a nápolyiak nyomába. Dicséretes kezdet, de hát sajnos akkora keretünk van, amekkorára egyrészt nincs szükség, másrészt óhatatlanul elégedetlenséget fog szülni. Vagyis már szül is. 

jól kibasztunk vele

Csán Endre nekem kicsit csalódás volt (az Atléti elleni, hamis háromvédősben bejátszott szerepét leszámítva), de annál azért többet érdemelt, mint hogy egyhónapos ígérgetés után végül kimaradjon a BL-keretből. Ez konkrét kibaszás egy alkalmazottal, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt nyilván nyomot hagy az öltözőben is. 

És a gondok tovább fognak gyűrűzni, mert annyian vagyunk, mint az oroszok. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a rettentően túlzsúfolt csatársorban, és a hasonlóan feltöltött középpályán csak akkor tud Sarri mindenkinek elegendő játéklehetőséget biztosítani, ha elindulunk valamelyik Olaszországgal szomszédos ország bajnokságában is. Mivel erre nincs nagy esély, fordítsuk is figyelmünket a bűnbakra. 

Odáig kimondottan marottás a dolog, hogy pozitív mérleggel zártuk (!) az átigazolási időszakot, és a Buffon-Rabiot-Ramsey hármasért egy büdös petákot sem kellett fizetnünk. Onnantól viszonyt, hogy a peremembereken kívül senkit nem sikerült eladnunk, már egészen más képet mutat Paratici első önálló mercatója. 

A nyakunkon maradt Mandzukic, Dybala és Higuaín mellett néhány olyan játékos, akit most kellett volna kölcsönadni. Gondolok elsősorban Ruganira, akiből Torinóban soha a kurva életbe’ nem lesz futballista, vagy Bentancurra, akinek meg mindennél jobban kellenének most a játékpercek. De igaz ez Khedirára, sőt Emre Canra is, és még nem tudjuk, mi lesz a sorsa Cuadradónak, Bernardeschinek, és főleg Bonuccinak, akit minden épeszű a világ végére száműzött volna. Mindet nyilván nem kellett volna elzavarni, de néhányat muszáj lett volna. 

Korai még végleges következtetéseket levonni, hiszen a legtöbb csapat úgy volt az első két fordulóval, hogy csak túl kell élni, a bajnokság majd a válogatott szünet után kezdődik. Mi is így voltunk vele, és megvan a hat pont, valamint az abszolút kötelezőnek tűnő BL-csoport is. Minden másra majd választ kapunk menet közben. 

Szezonindító közös poszt

Ahogy szoktuk, megmondjuk az okost előre. Aki nem akar idén izgulni a bajnokságban, az ne olvasson tovább, mert mindent elspoilerezünk.

Milyen mercatónk volt? Köll még valaki? Ki menjen?

_beni: Marottás, azaz (eddig) okos és hatékony. A Buffon-Rabiot-Ramsey hármas ingyenes befogására a Kobra is csettintene, akiért meg sokat kellett fizetni, azért sokat fizettünk. De még van hátra két hét, és nagyon sok minden történhet, ami akár rossz irányba is billentheti a mercato mérlegét. Először is sokan vagyunk, meg kéne szabadulni egy rakás játékostól, de nem nagyon látszik, hogyan lehetne. És ott van még a Neymar-ügy is, amivel előfordulhat, hogy komolyan kell foglalkoznunk.

s4tch: De Ligt leigazolásáig parádé, azóta követhetetlen káosz. 28 játékosunk van, és miután Pinsoglio az egyetlen saját nevelésű emberünk, így 22-vel mehetünk neki a BL-nek. Nem gondoltam volna, hogy pár héttel a mercato vége előtt ekkora káosz lesz a keret körül. Persze megvárjuk a zárást, mielőtt Paraticinek behúznánk a talpas karót.

Dino: nem akarom magamat sztárolni, de én már hetekkel ezelőtt komolyan felvetettem, hogy az eltakarodás hiánya gondokat okozhat. Amúgy pont ma (augusztus 21.) jelent meg egy írás a Gazzettán, arról, hogy Di Natale 2010-ben még ajtót mutatott a Juvénak – most pedig lassan ott tartunk, hogy a létszám felettieket a családjukkal kell zsarolni, különben nem mozdulnak.

Darti: Fentebb sztár szerzőtársaim már lényegében mindent elmondtak, így én már csak annyit tennék hozzá, hogy kurvára röhögnék, ha netán eljönne hozzánk Neymar. Én már 2013-ban leigazoltam volna, azóta is így vagyok ezzel. Olyan spílerekkel vágnánk neki az idénynek, mint Sándor Sándor, Koszta János, Szilva Dániel, Krisztián Ronáldó, Szántós Nejmár. Parádés lenne. A 37 milliós fizetését pedig majd kifizetjük a tagdíjakból.

Tyler: A fene tudja. De Ligt és Rabiot megszerzése nagy fegyvertény, Ramsey viszont úgyis többet lesz sérült, mint egészséges. Khedira, Mandzukic, Higuain, Bonucci, De Sciglio elhúzhatna, jöhetne még egy épkézláb szélső védő, és én sajnálom Kean eladását. Szóval nekem elég vegyes a kép, ami erősen negatívba fordul, ha marad Khedira, de mondjuk eladjuk Bentancurt vagy Cant, akik nem kulcsjátékosok, ellenben nem is 0-ás statokkal hoznak le egy fél bajnokságot.

Mi a csapatunk gyenge pontja?

_beni: Ha Sarri nem az, akkor nincs. Persze benne van, hogy kell egy kis idő, mire néhány játékos megtalálja a helyét, de nagyjából minden poszton megvagyunk. Viszont valami azt súgja, hogy Sarrinál elég sok új szerzemény fog kezdeni – jelenlegi számításaim szerint legalább négy – ami okozhat galibát, de csak az elején.

s4tch: Az edzőn kívül a védelem két széle, és a center poszt.

Dino: én is a védelem két szélét mondanám a legproblémásabbnak. Meglepődtem, hogy Alex Sandro maradt, holott biztos távozónak tűnt. Danilo nem tudom, hogy mennyivel védekezik jobban mint Cancelo, kicsit bizonytalan vagyok a megítélésében.

Darti: Attól félek, hogy a középpályán még mindig nincs olyan játékos, aki akár nyomába is érhetne a Vidal, Pirlo, Marchisio, Pogba fémjelezte érában játszók akármelyikének is. Sarri játékstílusával lehet, hogy nagyon közönségszórakoztatóan fogunk támadni, de előfordulhat, hogy egyes tehetséges csapatok 5 kontrából lőnek majd hat gólt.

Tyler: Az, hogy Bonucci a kezdő közelébe kerülhet, vagy hogy De Sciglio egyáltalán pályára léphet. Ja, és kérdés, hogy ki fog a középpályán védekezni.

És az erőssége?

_beni: Az, hogy kurva erős. Nem cserélnék keretet egyetlen csapattal sem azok közül, akikkel a Bajnokok Ligája-győzelemért megyünk. Minden megvan most a Juventusban: erő, technika, rutin, zsenialitás, sőt még a sebesség is.

s4tch: A védelem közepe, illetve a támadó potenciál. A középpálya továbbra sem fog úgy szűrni, ahogy kéne, így szerintem komolyan kell attól tartani, hogy közelebb leszünk a bajnokságban a 30 kapott gólhoz, mint a 20-hoz.

Dino: Elképzelhetetlen egy ennél erősebb keret.

Darti: Hát milyen fasza védőink vannak már? A kérdés, miként állnak fel. Elöl is bivaly nagyon minden.

Tyler: Gondolom, Ronaldo.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben is ……………

_beni: csinál valami olyat, ami kibassza a biztosítékot a szurkolóknál. Vagyis már csinált is, mert fertelmes ez a csíktalan mez… de lesz ennél komolyabb is, főleg, ha jön Neymar.

s4tch: …élvezni fogja a támogatásomat. Mondjuk alapvetően izgatottnak kéne lennem, de inkább rezignált vagyok. Hiányzik Allegri, kellemetlen érzéseim vannak a mercato végével kapcsolatban, és nem tetszik, hogy az FFP kőkeményen, az eddigiekhez képest még hangsúlyosabban irányítja a működést.

Dino: …továbbjut a BL-csoportból!

Darti: …a kedvenc csapatom lesz!

Tyler: …elbukja a BL döntőt.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben sem ……………

_beni: most kimondjam?? Szó sem lehet róla! M-E-G-NY-E-R-J-Ü-K!

s4tch: …fog közönségszórakoztató játékot mutatni. Legalábbis kurvára remélem, hogy Sarri a pragmatikusabb, eredménycentrikus énjét veszi elő.

Dino: …esik ki a BL-csoportból!

Darti: …fog a Ferencvárossal BL-meccset játszani.

Tyler: …fog triplázni.

Kivel tusakodunk majd idén a bajnoki címért?

_beni: Minden esély megvan rá, hogy az Izével, bár Conténak is biztosan kell majd egy kis idő, mire rendet vág Milánó harmadik számú csapatánál. A Napoli is erős lesz, ami nem meglepő, mert kvázi egyáltalán nem változott.

s4tch: Leszarom, tényleg. Csak nyerjük meg.

Dino: Izé és Napoli.

Darti: Izé, Napoli. Sarri annyira ismeretlen számomra, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a bajnoki címben. Bár a keret erejét tekintve még a jövő évit is meg kéne nyernünk már idén.

Tyler: A férgekkel.

Idén miért nem nyerjük meg a BL-t?

_beni: Azért, mert tavaly kellett volna. Ez most megint lutri, de – ahogy az elmúlt 4-5 évben mindig – én most is bízom benne, hogy összejön. A vezetőségen nem múlt a dolog, a Juventusnál jelenleg nem sok erősebb csapat van, ha egyáltalán.

s4tch: Bonuccival a kezdőben a BL-t képtelenség megnyerni. #fact

Dino: Azért, mert a döntőben legyőz minket a Leverkusen.

Darti: Mert még mindig hiányzik a középpályáról VALAMI. Vagy VALAKI.

Tyler: Mert jobbak az ellenfelek.

Mi a fogadalmad arra az esetre, ha le találjuk igazolni Icardit?

_beni: Lefekszem egy nővel.

s4tch: Lefekszem Bencével, miután lefeküdt azzal a nővel.

Dino: Elszedem a nőjét.

Darti: Leszarom 🙁

Tyler: Majd kitalálok valamit, ha leigazoljuk. Amúgy nem igazoljuk le, nem adják el nekünk.

Ki lesz az idény felfedezettje?

_beni: Ramseyben jobban bízom, mint Rabiot-ban. És ha minden igaz, a Sarriball kbsztul fog feküdni Douglas Costának, akitől nagyjából azt várom, mint amikor Amszterdamban beszállt a meccsbe.

s4tch: Demiral. Ha Paratici nem adja el a maradék pár hétben, életemben először névvel ellátott mezt fogok rendelni.

Dino: Ezt a kérdést csak új igazolásokra vonatkoztatom. Ramsey és Roger Rabbit közül valamelyik.

Darti: Demiral nagyon állat volt a felkészülési meccseken. Rabiottól is sokat várok. Koszta János pedig addig kurvajó lesz, amíg meg nem unja.

Tyler: Ha megkapja a lehetőséget, akkor Demiral.

NANJING, CHINA – JULY 24: Cristiano Ronaldo of Juventus fist bumps with Merih Demiral during the International Champions Cup match between Juventus and FC Internazionale at the Nanjing Olympic Center Stadium on July 24, 2019 in Nanjing, China. (Photo by Fred Lee/Getty Images)

És a csalódása?

_beni: Milyen csalódás lehet egy triplázással záruló idény után?

s4tch: Pogba. Nem nagyon fekszik neki a Guardiola-féle tiki-taka.

Dino: Hülye kérdés. Látszik, hogy beni találta ki.

Darti: Bármi lehet, BÁRMIT el tudok képzelni a Sarriball miatt.

Tyler: Pjanic.

S4tchy nem vállalta

“Megjött a Győrbő’ a Sarri”. Ez frappáns nyitás, mi?

Ronda férfi

Hát itt van ez az aszott fityma, megjött, hogy vezesse büszke seregünket. Szőrös, mint Salma Hayek, ránézésre inkább egy nápolyi zsebmetsző, mint egy lángelme. Igazi déli suttyó, ha leülnél vele zsugázni, vagy elcsalná az összes zsöcidet, vagy a parti végén kinyitna a dikiccsel tokától bokáig.

Ha van is stílusa, az a mezőkövesdi főbaktert idézi, aki talpas symphoniától sárga körmökkel piszkálgatja a foga odvából az odamihálylott pörkűttmaradékot. Ezt azzal tudja megfejelni, hogy megállás nélkül picsog és hisztizik, amivel még a saját öltözőjében sem tudott elég tiszteletet kiharcolni Londonban ahhoz, hogy ne szarjon a feje tetejére a saját cserekapusa.

Komolyan, szinte már komikus, hogy ez a figura veszi át a Juventus irányítását. De, ahogy ilyenkor szinte mindig, most is ott lebeg a kérdés a levegőben: mi van, ha tényleg ő kell nekünk?

Az elmúlt két hónapban rettenetes kínszenvedés volt Juventus-szurkolónak lenni. Előbb pofontól-pofonig kóvályogtak a játékosaink a megváltó sípszóra várva, de még mielőtt ez megtörtént, Allegri és Agnelli bejelentették, hogy előbbi (utóbbi sajnálatára) távozik. Azt már akkor leszögeztük, hogy biztosan rosszabb edző jön a tésztaképű toszkán ordibátornál, de ahogy szivárogtak ki a nevek, úgy lettünk egyre lankadtabbak. Sőt, tulajdonképpen elég gyorsan kiderült, hogy Maurizio Sarri lesz a Juventus edzője.

Az előjáték, aminek a vége ez a beteljesülés lett, annyira szánalmasan szarul sikerült, ami tökéletesen méltatlan a Juventushoz. Nem az volt, hogy hatalmas klubunk pávatáncot járva, peckesen rámutatott a megfelelő jelentkezőre [Antonio Contéra – a szerző magánvéleménye], hanem ostromoltunk egy a faluján kívül nyeretlen lúzernek tűnő edzőt, aztán végül beértük a next best thinggel. Szánalmasan amatőrnek tűnt az egész, elsősorban azért, mert bár a vezetőség egy része nyíltan Allegri távozása mellett érvelt, mégsem volt kész haditerv a világ legjobb edzőjének pótlására. Szeretlek, Pavel, bazmeg, de az ilyen baromságokért frissen főtt káposztás knédlibe döfködném a faszodat.

Persze csak tippelünk, semmit nem tudhatunk biztosan, de a legerősebb pletykák szerint Agnelli megtartotta volna Allegrit, Paratici és Nedved viszont a váltás mellett volt, és maga a Mister sem ragaszkodott annyira a következő szezonhoz. Guardiola logikus választásnak tűnhetett, bár pont BL-t nyerni csak a Barcelonával tud, hiába törli a seggét biankó csekkekkel. Megostromoltuk, de nem mi lettünk az első klub, amely az elmúlt évtizedben a klub akarata ellenére hoz el fontos figurát a Manchester Citytől. Sarri Paratici ötlete volt, de maga mellé állította Agnellit is, amint az elnök megemésztette a kétségkívül zseniális Allegri elvesztését. Nedved Inzaghit akarta. A szóba hozott nevek közül amúgy én is. Simonét, nyilván. Conte komolyan szóba sem került. Trapattoni sem. Én sem. (S4tchy igen, de nem vállalta.)

Bu!

Habár nehéz lenne elhinni, hogy Sarri volt az A terv, tulajdonképpen Guardiola és közte a metroszexuális kamubuzi maníron kívül nincs sok különbség. Adom, a Bresciai Kokszos nyert ezt-azt, általában elég nézhető focit játszanak a csapatai, és ha bitang cucc van alatta, Guardiola meg tudja pörgetni, de ki mondja, hogy Sarri nem? Ellenfélként sokkal jobban ismeri a Juventust, és a Chelsea-nél bizonyította, hogy ha megvan az eszköz, akkor tud nyerni is. Guardiolához hasonlóan – és Allegrivel ellentétben – a támadófoci híve, presszingel, letámad, labdát tart az ellenfél térfelén. Olyasmit játszik, amit idén a BL legjobb négy csapata közé jutók mindegyike. (Legkevésbé amúgy pont a Barca, hehe.)

A keret pedig tulajdonképpen erre lett összeválogatva. A Juventus idén talán egyszer sem játszott 4-2-3-1-et, pedig erre van kitalálva az egész keret, Allegri viszont nem bízott eléggé a védőiben és a középpályásaiban ahhoz, hogy feltegye azt a csapatot, amiben egyszerre lehetett volna a pályán Douglas Costa, Dybala, Ronaldo és Mandzukic. Talán nem is kell erősen hozzányúlni a kerethez, hogy előálljon az a csodálatos helyzet, hogy a nála sokkal jobb edzőnek vélt Allegrinél eredményesebben forgassa a kezébe adott pallost.

Amikor Contét kirúgták, pár nappal később bejelentették Allegrit. Azt hittük, rosszul hallunk, és már temettük a Juventust, amikor kiderült, hogy feljött a riverre az ász. Most sem szólnak hangosan a fanfárok, és bár a félkegyelmű jobbágynak leginkább az fáj, hogy Sarri anno beintett egy Juventus-szurkolónak, van itt azért más gond is bőséggel. De ha pozitívak akarunk maradni, akkor azt kell mondjuk, az előző váltást kiválóan menedzselte le a vezetőség, a csapat is előrébb lépett, sőt ugrott egy nagyot. Igaz, akkor még volt egy Marottánk is.

class

Ha már a Kobra szóba került, két dolgot is meg kell említenünk az Izével kapcsolatban. Egyrészt a Conte-Marotta páros egyesülése baljós jel kell, hogy legyen minden érintett számára, nekem nincs kétségem, hogy jövőre velük megyünk majd a bajnoki címért. A második pedig az, hogy az elmúlt két hónap gyötrelmei szoboszlói hétvégének tűnnek majd, ha esetleg tényleg el találjuk hozni Milánó szottyosabb feléből a valaha futballpályára okádott legundorítóbb entitást, Mauro Icardit.

Merthogy Sarri bejelentésével a Juventus is vadászösvényre lép, és megkezdi az ózdi autókufár keretének kialakítását. Egyelőre nem foglalkozunk komolyan nevekkel (Demiral kikúrt jó kis védő, ezt leszögezném), hiszen még azt sem tudjuk, kik fognak távozni. Majd írunk arról is, ki megy el, és miért, és kit kellene hozni. De most egyelőre örüljünk, hogy van edzőnk.

Szeretlek, Antonio, a kurva anyádat!

Conteista vagyok. 4life. Nem cserélek csapatot, és hősöket sem szívesen, még akkor sem, amikor lehet, hogy tényleg kellene. Márpedig most az a helyzet, hogy Antonio Conte az Izé edzője lett, ami nyilván sokak szemében megbocsáthatatlan bűn, ugyanakkor Contétól a legkevésbé sem meglepő húzás.

Egyrészt azért nem, mert még a Juve edzője volt, amikor feltették neki a kérdést, hogy vezetne-e más olasz csapatot is, például az Izét, és már akkor sem hátrált ki a kérdésből, hanem közölte: a futball olyan, hogy ja, előfordulhat bármi. Persze a most nagy hangon kutyázó, köpködő sutyerákok akkor még elnézték neki, mert zsinórban a harmadik bajnoki cím felé vágtatott a néhány évvel korábban minden szembejövő által szétpofozott Juventus.

Másrészt azért sem meglepő, mert miután Conte visszavonult, bohóckodott néhány évig az Arezzónál, előtte meg segédedzőként a Sienánál, aztán általános meglepetésre nemcsak elfoglalta a Bari kispadját, hanem meg is nyerte a Kakaskákkal a Serie B-t. Márpedig ez egy leccei futballistától főbenjáró bűn, sőt megbocsáthatatlan vétek, amivel örökre stigmát tett saját homlokára.

Már haza sem mehet soha többé

Conte nem sok Oravecz Nórát olvasott, sőt állítólag Coelhót is kerülte, és kiscicás videókat sem néz, így érzelmileg teljesen alulfejlett entitás maradt közel az ötvenhez is. Emlékszünk még, amikor távozott a Juventustól, miket nyilatkozott? Volt, ami kicsit fájt csak, és volt ami jobban, de akit szeret az ember, annak talál mentséget. Én is találtam Conténak: az európai kudarcok, és persze a közismert negatív EQ-szint miatt dobta le a láncot a Macska. Ettől függetlenül őszintén drukkoltam neki a Chelsea-nél, és még annál is jobban az olasz válogatottnál. Iránta érzett szerelmem csitult, de soha nem hunyt ki.

Most, azon a reggelen, amikor Conte kvázi a teljes Juventus-közösség számára megszűnt létezni, illetve végleg ősellenséggé vált, nekem is furcsa érzéseim vannak. Én is úgy érzem, megcsalt, akit szívből szerettem, de nyilván nem csak emiatt kívánom neki azt, hogy soha a kurva életbe ne nyerjen egyetlen meccset sem, sőt essen ki ezzel a mocskos, undorító klubbal együtt a Serie A-ból, mint szar a vonatból.

Mivel azonban volt néhány napunk, amikor már biztos volt, hogy az Izét fogja választani, fel lehetett dolgozni a fenyegetően közeledő végkifejletet. Én legalábbis sokat gondolkodtam rajta, és furcsamód pont a Juventus-tábor (egy része) döbbentett rá, hogy hol is van a helyem ebben a helyzetben.

Ott a helye, ahol van!

Valószínűleg azok, akik kezdeményezték Conte csillagának a visszavonását, egy kasztba tartoznak. Ebben a kasztban egyrészt szomorú, frusztrált faszfejeket találunk, akik felőlem akár mehetnének is a kurva anyjukba szép, tömött sorban. Másrészt olyanokat, akik nem látták a Juventusban játszani Contét, és 2011 előtt a csapatot is maximum fél szemmel követték, csak a – pont Conte által elhozott – visszatérés után ültek fel a bandwagonra.

Aki emlékszik, milyen helyzetben vett át minket Conte, és milyen iszonytató vergődés volt a Juventusnak szurkolni kb a calciopolitól kezdve egészen az Ordibátor érkezéséig, az kétszer is meggondolja, kutyázzon-e teli szájjal egy olyan súlyú klubikont, amilyen Antonio Conte. Aki fényt gyújtott, amikor a legsötétebb volt az éjszaka. Akit soha nem érdekelt a győzelmen kívül semmi, sőt bárkin és bármin áttaposott, ha az útjába állt (helló, Alex!). Aki berontott a kétszer egymás után a Serie A 7. helyén végző csapat öltözőjébe, és addig üvöltött nyálpermetbe vonva az egész öltözőt, míg vigyázzba nem állt a szar minden játékosban. Aki nemcsak a Serie A élmezőnyébe, hanem Európába is visszavezette azt a Juventust, amely történelmi mélypontra került.

Antonio Conte csillagának ott van a helye a stadion mellett, mert nemcsak azokhoz képest tett rengeteget a Juventusért, akik gagyi hamisított mezekbe öltözve lehúzzák a Juvét, de közben nagy hangon követelik egy klubikon megvesszőzését, hanem több olyan figurához képest is, akiknek senki nem vitatja a csillagát.

99-ben még sokan nem ültek a bandwagonon

Szándékosan nem mentem bele, hogy a futball Conte szintjén már nem az érzelmekről szól, és hogy miért is kellene neki nemet mondania egy olyan szerződésre, ami a világ ötödik legjobban fizetett edzőjévé teszi, különös tekintettel a fosra, amit néhány Juve-szurkoló rá merészelt lapátolni a távozása után. Ezt lezárhatjuk annyival, hogy nekünk érzelmi kérdés, neki viszont a munkája, a karrierje, és most kérdezd meg magadat, kedves olvasó, hogy te érzelmi alapon döntesz-e, amikor munkahelyet választasz.

Nyilván nekem is fáj, ami történt. De én ilyennek fogadtam el, és szerettem meg Contét, aki pedig nem, az félreismerte. Természetesen nem kívánunk neki sok sikert, sőt baszódjon meg a csapatával együtt, érje rengeteg kudarc, és rúgják ki még szeptemberben (mint szegény Gasperinit, aki idén széles vigyorral a képén előzte meg az Izét az Atalantával).

De tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elérzékenyül, ha felidézi, mit tett értünk ez a vicces hajú emberke, és milyen hatása van a jelenre annak, hogy ő vette át a csapat irányítását 2011-ben. Baszódj meg, Antonio, te hülye fasz, hogy ilyen helyzetbe hoztál. De én akkor is szeretlek, és ezen nagyon kevés dolog változtathat.

Megmagyarázzuk, bár megérteni még nem sikerült

Nem működött a voodoo, Bonuccsicska visszatért, és az általa Milánóban hagyott vákuum a Milan öltözőjébe cuppantotta Higuaint és Caldarát. A logikus és helyénvaló anyázás helyett megpróbáljuk megmagyarázni azt a transzfert, ami képes volt agyonbaszni sokunk számára azt a mercatót, amely alatt Agnelliék Juventusba hozták a GOAT-ot. És persze kicsit anyázni is fogunk, mert máshogy ez nem megy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Már nem egyirányú az út

2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….