…szólt Dr. House a maga Vicodin-ízű cinizmusával, és a napokban ismét bebizonyosodott, hogy igaza van az embergyűlölő, önmarcangoló karakternek. Vagy ha nincs is igaza, és van, aki igazat állít, az elképesztő információs zajban jelenleg nem tudjuk eldönteni, kinek hihetünk. Miután újraolvastátok _beni Allegri távozása mögé pöttyintett, könnyfakasztó posztját, ami nagyjából felrajzolja, milyen örökséget vesz át Max utódja, beszélgetünk egyet a jelenlegi hírekről.
Ha 10-15 éve kíváncsi voltál az átigazolási pletykákra, megvetted a Nemzeti Sportot, bevitted a slozira a lapot, és mire a barnamackó rövidebb-hosszabb vajúdást követően világra jött, tisztában voltál mindennel, amit tudnod kellett. Azaz inkább azzal, amit tudni lehetett: az NS emberei is ugyanazt a néhány lapot (Gazzetta, Corriere dello Sport, Tuttosport, La Repubblica, La Stampa) szemlézték, amit te is, ha tudtál olaszul. Ezt a viszonylag jól behatárolható információtömeget pillanatok alatt rendszerezte az ember, és 1-2 mercatót követően tudta, hogy melyik forrásnak milyen jellegű infót lehet elhinni.
A fórumokkal, a webkettővel és különösen a twitterrel aztán eljött az információs kánaán: szédületes mennyiségű pletyka dől az emberre. A mennyiség mellett továbbra is kérdéses a minőség. Csak két, a Juventushoz szorosan kapcsolódó, szórakoztató példát elevenítsünk fel. A többek között ghánai hírekkel foglalkozó, OMG! nevű oldal egy azóta eltávolított, de még hivatkozott posztban emlékezett meg a juventuzról indult pletykáról, mely szerint Asamoah cerkája bődületes méretű. A „információt” egy mezei fórumozó tálalta, majd a hír bejárta Asamoah hazáját. Szintén a ‘tuz trollkodta szét Pogba távozása előtt az angol nyelvű online teret azzal, hogy egy Massimo Di Culo nevű, képzeletbeli transzfergurura hivatkozva futtatott kitalált infókat. A sztorikat tucatnyian benyalták, anélkül, hogy belegondoltak volna, mit jelent olaszul a név („hatalmas segglyuk”, wehehe). Egy összefoglalót itt lehet olvasni a csodálatos kampányról.
Tanulság? Ne higgy el minden szart, amit a neten látsz. Légy kritikus, még akár a megbízható forrásokkal szemben is. Ezzel kapcsolatban állított össze az egyik juvés hírekkel foglalkozó figura egy megbízhatósági listát:
Persze ezt is érdemes fenntartásokkal kezelni. Egyrészt a klubhoz valóban közel álló Romeo Agresti a Goal Italia alkalmazottja, így a két forrás nagyjából ugyanazt fedi. Másrészt Di Marzio és a rá hagyatkozó Sky is kurvára megégette magát néhányszor, pl. Ronaldo leigazolását az utolsó pillanatig kamunak vélték. A Stampa és a Repubblica sem áll távol a klubtól (John Elkann ott ül a lapokat tulajdonló konglomerátum boardjában), mégis lyukra tudnak futni átigazolásokkal összefüggésben, illetve ők sem szállítottak megbízható híreket Allegri sorsával kapcsolatban (ami lehet stratégia része is). Mostanában Luca Momblano ment nagyot az olasz médiában, ő volt gyakorlatilag az egyetlen, aki Max eltávolítása előtt egy héttel bemondta, hogy 0% esélye van az edző maradásának, a bejelentés időpontját is eltalálta, és tavaly, a Ronaldo-saga idején is tőle jöttek az utólag legpontosabbnak bizonyuló pletykák. Ez persze nem jelenti, hogy rá 100%-os biztonsággal érdemes alapozni: Momblano korábban biztos volt benne, hogy Zidane váltja a nyáron Allegrit. A nagyobb olasz lapokról egy-egy gondolat: a Toro-elnök által futtatott Gazzettát többször érjük hazugságon, csúsztatáson, mint ahányszor egymáshoz nyúlunk mostanában, a CdS tendenciózusan ellenséges a Juventusszal kapcsolatban (a főszerkesztő Zazzaroni híresen rühelli a klubot), az Il Giornale a Berlusconi-birodalom része, gyakorlatilag kizárt, hogy emberei Juve-közeli, direkt és megbízható infókkal rendelkezzenek.
A mostanában divatos források másik része a vecchiasignora.com közösségének néhány guruja, illetve mindenféle olyan random olasz arc, akinek valakijének valakije dolgozik valakivel, aki ismerhet valakit a klubnál. Szoktam beszélgetni egy monzai figurával, neki korábban bankárként volt bekötése a klubhoz, Higuain érkezését mindenki előtt jelezte, de tavaly pl. mellényúlt SMS-sel (illetve úgy hallotta, hogy a játékossal megegyeztünk, Lotitóval képtelenség, ami akár igaz is lehet). Mindenki döntse el, mennyire hagyatkozik ilyen infókra.
Na és akkor mi a lófaszt kezdjünk ezzel a káosszal? Szerintem semmit. Beszélgessünk sokat, de ne éljük bele magunkat semmibe, legyen az pozitív vagy negatív hír. Még nem adtuk el Pjanicot, nem lett az edzőnk Sarri/Guardiola/De Zerbi, nem vettük meg (sajnos…) Ndombélét vagy De Ligtet. Ne higgyük el, hogy Allegri el akarta adni a fél keretet, hogy sok játékos már szóba sem áll vele, és azt sem, hogy Nedved olyan kemény, hogy ultimátumot adott Agnellinek (aznap lett volna utoljára a Juve vezetésének a tagja).
Oké, de ki lesz az edzőnk?
Nézzük! Momblano szerint Guardiola az első számú célpont (persze ez nem jelenti, hogy akár közel lenne a megegyezés), Conte a B-verzió, illetve ugyanő mondta egy másik ihletett pillanatában, hogy Paratici szerint 100%, hogy a Premier League-ben idén négyben végzett edzők közül hozunk egyet. Agresti szerint Conte megegyezett az Izével, mi meg Sarrival tárgyalunk. Egy gazzettás csávó Pochettinót emlegeti, néhány spanyol lap biztosra veszi Guardiola érkezését. Az olasz lapok közül csak Momblano említi Pepet, a többiek inkább Sarri, Inzaghi és Pochettino nevét forgatják. Az a Radio Sportiva, amely tavaly az elsők között dobta be az állóvízbe CR7 nevét, már Allegri kirúgása előtt biztosra vette, hogy Guardiola lesz az edző, ugyanakkor a SportItalia szerint Pep nincs is a jelöltek között. A vs guruk vagy Guardiola, vagy Sarri nevét mantrázzák. A monzai bankár adidasos kontantjára hivatkozva szintén Pepre voksol, állítólag a sportszergyártó állja majd az évi bruttó 20 milla fölötti fizetés jelentős részét. És hát a Sky:
Szóval nem tudjuk. Ekkora zajban képtelenség eligazodni. Egy Di Marzióhoz közel álló háttérember mondta az egyik mercatós tévéműsorban valamelyik este, hogy a Juventus semmit nem hagy kiszivárogni. Konklúzió: mindenki csak találgat. Ennyi, szercsi, szevasztok.