Io ti saluto Paulo

Hát elmegy. Elköszönünk, mert mindentől függetlenül ennyit biztosan érdemel.

Mi az első emléked vele kapcsolatban, és ahhoz képest, amit a Torinóba szerződésekor gondoltál, most hogy vélekedsz Dybaláról?

Dino: Többször láttam élőben, nekem a 2015 decemberi Juve-Fio a legkedvesebb emlékem tőle. Meg aztán a Barca elleni csoda. Ezeket a dolgait nagyon szerettem.
S4tchy: Sokszor láttam játszani a Palermóban, de nem tudnék éles első emléket kötni hozzá. Az első benyomásom Dybaláról, a Juventus játékosáról talán az, hogy reméltem, nem lesz nagy rá Tevez kabátja. Bár számomra továbbra is Tevez az Andrea Agnelli-éra kedvenc támadója, őt senki nem tudja elhomályosítani, ezzel együtt Dybala felnőtt a feladathoz. Most a csapat meccseket leginkább eldönteni képes játékosaként távozik, ami nem csak az ő hozsannája, hanem a többiekre nézve kellemetlen is.
Darti: Én nagyon vártam az érkezését. Biztos voltam benne, hogy hatalmas király lesz nálunk. Sajnos az elmúlt két év eléggé feledtette az azelőtti időszakot. Érdekes, semmilyen első emléket nem tudnék mondani róla. Az viszont egy folyamatos élmény volt, és egyre erősebb, ahogy teltek az évek, hogy Dybala egyszerűen nem nőtt fel sosem. Most is ugyanannak a gyereknek látom, mint aki akkor volt, amikor jött.
_beni: Az első emlékem még palermói, egy Romának lőtt gólja után azon vitatkoztunk a stúdióban, hogy a szicíliai csatárok közül Dybala vagy Bellotti lesz nagyobb ász. Amikor – nem olcsón – megvette a Juve, kicsit fáztam tőle, és ami miatt fáztam, abban kicsit igazam is lett: nehéz volt őt elképzelni középcsatárként, pedig a Palermóban azt játszott. A Juvéban ez szóba sem került, de az itt töltött ideje alatt összeálló mindenféle támadósorok közül kevésben érezte magát igazán komfortosan.

Mi az, ami miatt szerinted jó döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: A sérülései.
S4tchy: Egy ennyit sérült játékosnak nem lehet magas fizetést adni, ennyikeh. Szűkösek az erőforrások, ez nem az ezredforduló körüli Izé, ahol belefért, hogy Recoba a fél szezont a lelátón töltötte. A fontos meccseken különösen hiányzott Dybala, mindenki tudja, mennyit (nem) játszott az Ajax, a Lyon, a Porto és a Villarreal ellen. Ezen kívül nem látom, miért ne lehetne megtartani Dybalát. Ha garantáltan tudna 35-40 meccset játszani, nem lenne gond a fizetésével sem, és úgy érzem, taktikailag sem egy óriási feladvány őt beilleszteni egy csapatba.
Darti: Azt furcsállom, hogy állítólag be sem dobtak neki egy kb „4 millió fix + bónuszokkal lehet akár tíz is” ajánlatot. Egyszerűen el lett küldve. Amiből arra következtetek, hogy Allegri sem tartott rá igényt – ebben nyilván szerepe volt annak, hogy nem lehet rá számítani, mert fixen megsérül. Ez a bizonytalanság nagyon nyomasztó lehet, amikor sorozatosan jönnek a fontos meccsek. Illetve emlékeim szerint a legutolsó Allegrivel elbukott BL-döntő után a Mester Dybala távozását is szorgalmazta, de végül nem Dybala, hanem Allegri távozott. Most fordítva történik.
_beni: Kevés szó esik erről az aspektusról, pedig az okok között biztosan dupla szorzóval szerepel, hogy Allegrinek nem kell Dybala. Ha kellene, a klub Torinóban tartotta volna a játékost, ahhoz pedig túlságosan sokat keres(ett volna), hogy megtartsák squad playernek. Hogy Allegrinek igaza van-e, az majd kiderül, de a klub ebből a szempontból jó döntést hozott. A válasz másik része egyszerű: nem áll eleget rendelkezésre a komoly fizetéséért cserébe. Köszi a szép gólt a Salernitana ellen, de hol a bánatba’ voltál a Villarreal ellen?

Mi az, ami miatt szerinted rossz döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: Technikai tudás szempontjából a keret messze legjobbja. Az különösen félő, hogy Milánóban köt ki.
S4tchy: Dybala rendelkezik ebből a keretből a legnagyobb impacttal, beleértve a sérülteket (azaz Chiesát) is. Az ilyen játékosokat alapvetően megtartani kéne egy megfelelő ambíciókkal rendelkező klubnál, nem elengedni. Illetve Dybala tipikus Marotta igazolás: add el Lautarót és az idén gyenge de Vrijt, igazold le ingyen Dybalát, vedd meg Bremert és Scamaccát, és erősítettél egyet a kereten. Remélem, nem Mordor kezére játszunk már megint. Illetve Dybala egyike azon kevés játékosnak, aki miatt leülnek a tévé elé a nézők, vagy esetleg megvesznek egy jegyet, fizetnek egy mezért. A Juventusnak tavaly még volt két, világszerte követett franchise playere, és jelenleg úgy néz ki, jövőre nem lesz egy sem.


Darti: Kurvajó játékos. De ahogy 8 éve még ő volt a következő „következő Messi”, most már látjuk, hogy nem lesz az. Hogy ennek mi az oka, tényleg nem tudom. A válogatottban sem hasít.
_beni: Egy vitathatatlanul kiváló képességű játékosnál mindig fennáll a veszélye, hogy máshol talál magára, és ez a Juve esetében nagyon komoly veszélyforrás. Emlékszem, éveken át mészároltak minket olyanok, akiknek a zebramezes csetlés-botlásai rémálmainkban kísértenek. Azon kívül egy egészséges Dybalára nagyon is lehet támadójátékot építeni, csodálatos bal lába van, technikás és fejben is rendben van, sok nagy meccsen játszott kiválóan. Kicsit azért is kár, mert Pogbával óriási cimborák.

Melyik a kedvenc Dybala-jeleneted?

Dino: A Lazio elleni gólja. Hát az nagyon szép volt.
S4tchy: A Lazio elleni utolsó másodperces gólja, ami az egyike volt azoknak a döntő pillanatoknak, amiknek köszönhetően a Napoli utolsó bajnoki címe már 32 éves, és nekünk összejött a kilences sorozat.

Darti: A Barca elleni dupla emlékezetes volt, és a szögletzászló mellől betekert szabadrúgás is odabaszott.
_beni: Meglepő lesz, de az egyik legnagyobb gólját azon a meccsen lőtte, amikor Ronaldo azt a hihetetlen fejest küldte a Sampdoria kapujába. Dybala kapásgólja mestermunka volt, szegény elől még itt is ellopta a vihart CRfokin7. Szép emlék továbbá a Sarri-csapat bajnoki címét eldöntő, szintén gyönyörű gólja a Férgek lemészárlásakor, no meg persze a Barca elleni dupletta. Volt sok, na.

Összességében hogy érzel most?

Dino: Pozitív lett a COVID-tesztem, úgyhogy emiatt kicsit el vagyok kenődve.
S4tchy: Játékosok jönnek-mennek, a klub marad. Ezzel együtt szerintem Dybalában még van 3-4 jó év. Remélem, nem az Izében jön ki belőle. Egyébként érett már ez a válás egy ideje. Mikor Sarri érkezésekor mindenféleképp el akarta sózni Paratici, és Dybala inkább mindenáron bizonyítani akart Ronaldo mellett, akkor még volt egy fellángolás, de ez a buli már régóta csak pislákolt, a covidot követő sérülések miatt pedig szépen ellaposodott. Agnelli régebbi nyilatkozata, mely szerint Dybala TOP20-as fizetési igényéhez TOP20-as teljesítmény is kéne, hogy tartozzon, jelezte, hogy nem innen fog visszavonulni a fiú. Sajnálom, hogy távozik, biztos vagyok benne, hogy nem ilyen jellegű és színvonalú játékossal fogjuk pótolni (az emlegetett potenciális utódok közül Raspadori ügyeske, de nem Dybala kaliber, Zaniolo meg fizikailag egy állat, de nem ennyire hatékony a kapu előtt, hogy a szétszakadt térdeit ne is említsük), simán lehet, hogy jó ideig az utolsó, ennyire technikás játékosa volt a Juventusnak. Azzal, hogy ezt leírtam, elszomorodtam. Valaki öleljen meg.
Darti: Nem örülök, de most úgy tűnik, hogy ez a jó döntés. Persze még jobb döntés lett volna, ha nem ingyen engedjük el. Fura az egész, na. De értem, hogy takarítás folyik. Üzletmenet változtatás. Ennek része ez is. És felesleges Ramsey és Rabiot fizetésével példálózni, mindkettőnek meszeltek az első adandó alkalommal, ahogy van rá lehetőség. Egyik sem az „új era” terméke.
_beni: Bevallom, az első gondolatom az, hogy a kurva anyját Paraticinek. Az, hogy hónapokkal a szerződése lejárta előtt még nincs legalább annyi biztosítva, hogy sok pénzt kapunk Dybaláért, ha elmegy, ennek a szopott gombócnak a faszsága! Nem mondom, hogy nem érint meg a távozása, mert ha a kedvencem nem is volt, azért szerettem Dybalát. Jó helyen volt rajta a 10-es mez (lélekban amúgy is az volt), kiváló játékost vesztünk vele. De azt hiszem, ez volt a jó döntés.

Allegri, nehogy takarodj!

Bár hosszas tárgyalások voltak a témában, végül Allegri sokallta az általunk kért összeget, és nem szerződtünk le a védelmére. Az alábbi poszt tehát nem azért született, mert pénzt kapunk érte, hanem azért, mert újra igaztalan támadások zuhognak a misterre. 

Nem tűnik fontos kérdésnek, de ez a melegítő mez mi a ferde fasz már megint?

Fáj, persze, hogy fáj, hogyne fájna? Európai középcsapatok vernek pofán most már zsinórban három éve a nyolcaddöntőkben (az Ajaxot semmiképpen nem sorolnám közéjük), a sztárjaink nem hozzák magukat, a csapatembereink még annyira sem, és az összes problémánk belerobban az arcunkba ezeken a meccseken. De most, azt gondolom, speciális a helyzet, és a véleményt formálók nagyon nagy része mintha szándékosan nem akarná látni a tényeket. 

Kezdjük azzal, amivel kell: a kezdőcsapattal. Allegri variációs lehetőségei a következők voltak: vagy felrakja azt a csapatot, amivel kezdett, vagy csak tíz játékost küld pályára. Moise Kean volt az egyetlen olyan játékosa a kispadon, aki akár kezdhetett volna, a többiek (Dybala, Bernardeschi, Chiellini) nemhogy egy meccset, de félórát sem bírnak. 

A zéró variációs lehetőség a csapat formációját tekintve is igaz volt, ugyanazt csináltuk, amit az utóbbi időben mindig: 4-4-2-ben védekeztünk, 3-4-3-ban támadtunk. Ezzel kapcsolatban egyébként azt gondolom, ha mindenki egészséges, akkor is ezt kell játszania a Juventusnak, mert ez ígéri a legtöbb sikert. Ami persze nem azt jelenti, hogy ennek így ne lennének nagyon súlyos veszélyei. De ne szaladjunk ennyire előre. 

2-0 lett volna a reális eredmény a szünetben

Allegri nemcsak azzal mozgott korlátok között, hogy kikből álljon a kezdőcsapata, hanem azzal is, hogy mit lehet kihozni a rendelkezésre álló eszközökből. Nagyon helyesen úgy döntött, az első félidőben megpróbál szerezni egy gólt, aztán szépen visszahúzódik (ahogy szokott), ezzel kimozgatva a Villarrealt a komfortzónájából, és talán egy kósza kontrából üt még egyet a csapata. Reálisan nézve ezt lehetett kihozni a helyzetből. 

Az első félidőben a Juve kilencszer lőtt kapura, négyszer kellett védenie Rullinak (kétszer bravúrral), Vlahovic pedig szétlőtte a kapufát. Igaz, volt helyzete a Villarrealnak is, de a Juve mindenben ellenfele fölé nőtt az első félidőben, egyértelműen vezetnie kellett volna a szünetben. De nem vezetett, és ez nagyon nagy baj volt, mert meggyőződésem, hogy Allegri pontosan tudta, mi fog történni a második félidőben. 

És meg is történt: a Villarreal egy nagyjából húszméteres sávba terelte be a játékot, és ebben a vákuumban nemcsak az volt a baj, hogy minden Juve-játékos a kapunak háttal állt, hanem az is, hogy Cuadradón kívül nincs olyan futballistája Allegrinek, aki egy az egyben le tud venni egy védőt. Mivel a kolumbiait jól be is duplázták, innentől kezdve jött az, hogy a Juve mindenféle ötlet vagy elgondolás nélkül járatta a labdát 30-40 méterre az ellenfele kapujától. Mindezt azzal súlyosbítva, hogy az osztogatás feladata Arthurra hárult, akit az általam egyébként egy cseppet sem kedvelt Capello rögbijátékosnak nevezett (NB: a rögbiben tilos előrefelé passzolni). Emery a taktikai zseni, Allegri meg a csicskája, amiért így történt? Komolyan??

Egy ilyen kellett volna, semmi több!

Szóval felállt ez a helyzet, és hát a napnál világosabb volt, hogy innen a Juventus nem fog tudni kimozdulni. Persze mindig benne van, hogy egy szögletet bebólint valaki, vagy egy jól eltalált lövés hozza meg a gólt, de az igazság az, hogy egyikhez sem tudott elég közel kerülni a kapuhoz a Juventus. A labdarúgásban az ilyen helyzetekre létezik egy megoldás, amivel gyakran élnek is az edzők: cserélni kell. 

A második félidő közepe táján Emery meg is tette, tíz perc alatt kicserélte a középpályáját, tette mindezt frissítési célból, nem azért, mert megváltoztatta volna a taktikáját. Nyilván Allegri is látta, hogy Locatellit megeszik a védők, De Sciglio megeszi magát, Cuadrado impactje is korlátozott, a csatárok pedig teljesen elszigetelődnek, de mégis mit kellett volna tennie? Nem hozhatja be Dybalát idejekorán, mert az egyre valószínűbbnek tűnő hosszabbítással együtt még csaknem egy óra játékidő hátra lehet, és hasonló a helyzet Bernardeschivel is, ráadásul mindkettő hatása a játékra meglehetősen kérdőjeles. És ez még akkor is igaz, ha közben nemcsak a minőség volt problémás a pályán, hanem a frissesség is, hiszen ez a középpálya másfél hónapja csere nélkül játszik.

Oké, behozhatod Keant valamelyik támadód helyére, de hát ez egy hail mary! semmi több. A lényeg, hogy Allegrinek semmiféle lehetősége nem volt belenyúlni a meccsbe, olyan legalábbis nem, amivel ne veszélyeztette volna súlyosan az egyébként meglévő balanszot a pályán. 0-0-nál Allegri nem fog ilyen kockázatot vállalni, ezt jól tudjuk. Lehet ezért kutyázni, én mindenesetre támogatom ebben. 

Hát ez pech, bassza meg.

A 72. percben szuperszonikus sebességgel érkezett a seggünkbe a lófasz, és abban a szentséges pillanatban, amikor befújták a 11-est, el is dőlt a sorsunk. Ott már nem volt mire várni, jött is befele mindenki, aki tudott járni, de hát láttuk az utolsó negyedórában, hogy mekkora impactje volt Dybalának és Bernardeschinek, hogy Keanről már ne is beszéljünk. A 0-3 nyilván már a fejben szétesés eredménye is, szarul mutat nagyon, főleg a meccs képéhez képest, de nem akarom anyázni Danilót, vagy Ruganit a hibáiért. Amíg számított, mindkettő jól játszott, Rugani hetek óta megbízható, most csinált egy nagy faszságot, de ennél a nagy képet tekintve sokkal fontosabb, hogy a negyedik számú védőnknek kell egy élet-halál meccsen játszania. Pont, mint négy éve az Ajax ellen. 

Nincs továbbá Chiesa, akivel a másik oldalon is lett volna egy gyors, jól cselező játékos, nincs McKennie, aki a 60. perc körül leválthatta volna a szenvedő Locatellit, nincs Dybala, aki akár szabadrúgásból, akár szögletből, akár mezőnyből a legveszélyesebb támadónk, nincs Zakaria, aki Arthur helyett hozhatott volna néhány kulcspasszt, nincs Alex Sandro, aki a világ legszürkébb játékosát válthatta volna, és persze nincs se Bonucci, se Chiellini, akiket egy olyan keresztmozgással nem lehetett megszívatni, ami után Rugani a büntetőt csinálta. 

Nem mondom, hogy az Allegrit támadók érvei között nincsenek védhetők, sőt nagyon is megalapozottak, de ezúttal teljes mértékig egyetértek a Misterrel, amikor azt mondja, mindent ugyanígy csinálna, ha újrakezdhetné a meccset. Ennek nem az az oka, hogy Allegri jó, vagy éppen rossz, hanem az, hogy a csapatot sújtó gondok miatt kb. az egyetlen lehetősége ez volt. 

Kiestünk a BL-ből, és nem leszünk bajnokok sem. Megnyerhetjük a kupát, de arra sem nekünk van a legnagyobb esélyünk, viszont az egyetlen igazán fontos idei cél, a legjobb négy nagyon úgy fest, hogy a kezünkben van. Lehet rajta vitatkozni, hogy felül-, vagy alulteljesít a Juventus, vagy pont azt hozza, amit várható tőle, de egy dolog leszögezhető: a Villarreal elleni meccset nem szúrta el senki, egyszerűen borzasztó nagy pechünk volt. Vagy ahogy a Fb-on írtam: a centik ezen a napon nem velünk voltak, hanem ellenünk.