Kedves Antonio!
Azért írok neked, mert el kell mondanom, hogy kissé dühös vagyok rád. Most lehet, hogy kicsit meglepődtél, de elmondom, hogy miért haragszom. Haragszom az EL kiesés miatt, és haragszom, ahogy a meccs után viselkedtél. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Európa_Liga kategória bejegyzései
Túl a minimumon
Ennek az egész EL-sorozatnak leginkább az a tétje, sikerül-e valami olyat teljesíteni a Conte-éra harmadik évében, ami eddig nem jött össze. Bajnokságot már nyertünk kettőt, a minimális vezetőségi célkitűzést és szurkolói elvárást jelentő harmadiktól két, nagyjából könnyen megszerezhető pontnyira vagyunk. Kupadöntőt játszottunk a veretlen bajnoki szezon végén; tavaly Marchetti, idén egy motivált, pörgős Roma miatt a döntőig sem jutottunk. Európában meg ennyit érünk: tavaly egy tökéletesen vállalható BL-szezon végén sima kiesés Európa akkor magasan legjobb csapata ellen, és idén a kínos csoportkör után a kötelező kűrök is kissé döcögősen mennek az EL-ben. Az első komolyabb akadályban egyelőre elbukni látszunk. A visszavágó az egész csapat fejlődésének mércéje, Pogbától Vidalig, Bonuccitól Contéig.
Moggi, Lisszabon és egy hét az élet
Lehet puzsérkodni Moggival kapcsolatban, de az biztos, hogy ha kinyitja a száját, érdemes meghallgatni, amit mond. Lucky Luciano – egy kicsit nyilván várta, hogy a készenlétben tartott, virtuális petrencés rudat beletoszhassa a Juve seggébe – szokás szerint nem csomagolta be a mondanivalóját, és már csak azért is érdemes néhány szót vesztegetnünk a mondanivalójára, mert jövő héten eldől a Juventus szezonja. Hajtás után következzen egy kis előretekintés, egy kis kritika a csapat és a Serie A felé, néhány személyi kérdés és némi harvest langymeleg kommunánk levlistájának lényegesebb momentumaiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Noblesse oblige
A Francia Akadémia nagyszótára a fenti mondással kapcsolatban a következőt jegyzi: bárki, aki nemesnek tartja magát, származásának megfelelően kell, hogy viselkedjen, illetve átvitt értelemben mindenki pozíciójához, hírnevéhez méltó módon kell, hogy eljárjon.
Sasnézőben
Egyetlen alkalmat nem hagynánk ki a
pasizásra közösségi hálónk terebélyesítésére: a holnapi Benfica-Juve előtt feltett szándékunk volt, hogy keresünk valakit, aki bemutatja nekünk az ellenfelet. Szerencsénkre a lehető legautentikusabb forrás jött velünk szembe: Toszi barátunk, aki a korábbi csecse Benfica blogot átvitte a kiváló össznépi Puretugal blog alá. Így sikerült, hogy mi Toszit, ő pedig minket kérdezett, melynek eredménye két bejegyzés: az ő válaszait nálunk, a mieinket hamarosan odaát olvashatjátok. Bemutatjuk tehát a Benficát egy hazai fanatikus szemén keresztül.
Két meccs
Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A látszat csal
Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.
Prioritások
A szurkoló azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata. Igázzunk le, zúzzunk péppé, toljunk seggbe mindenkit, égessük fel a falvakat, sózzuk be a földeket, tegyük magunkévá az asszonyokat és a kripliket, ne ejtsünk foglyokat! A szurkoló a szurkolásba nem fárad bele, nincs a szezon haladtával egyre inkább apadó ereje, amit beosszon, csak a meccs elején nekiesik a képernyőnek, tévének, vagy kimegy a stadion kellemes levegőjébe szellőzni, és másfél óra elteltével éli tovább az életét. A szurkolónak nincsenek határai, ha az elvárásokról van szó. Pláne nem a Juventusnál, Itália legpatinásabb klubjánál – itt nem férnek bele a döntetlenek, a kiesések, a vesztett pontok. Megmondta Boniperti is, itt csak a győzelem számít.
A klubtulajdonos, klubvezető is azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata, de az évad elején – mint minden projektben – a klub agya (néhol vízfeje) célokat tűz ki, felállít egyfajta prioritást, szerencsés esetben ezeket a realitásokhoz igazítva. A Sassuolónál ez az első osztályú tagság megőrzése, a Bolognánál az első osztályú tagság bebiztosítása március végére, hogy áprilistól lehessen bundázni, a Laziónál az EL-hely, a kupagyőzelem megvédése és az EL-csoportkör túlélése, a Juventusnál meg a scudetto. A scudetto, amiről mindannyian tudjuk, hogy sorban a 32., de az olasz sportigazságszolgáltatás – fogalmazzunk így – sajátosságai miatt hivatalosan „csak” a 30. lenne/lesz. A bajnokságban kell odabaszni, a bajnoki 100 pontért jár speckó prémium. Agnellinek úgy lesz a legédesebb felvarrni a 3. csillagot a mezre, hogy közben rekord pontszámot érünk el. Ezen az úton járva az EL csak útban van.
A fenti két szemlélet közti különbség egyre nyilvánvalóbb, és minél tovább jutunk az EL-ben, annál inkább fogja basztatni a szurkolók csőrét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nyiffnyaff
Ahogy pár hete _beni megjegyezte, Conte Európában variál – csak néha kurvára nem jön be. Egyértelműen az edző felelőssége a csütörtöki eredmény. Hosszabb elemzés helyett random gondolatok következnek. Picsogunk.
Kevés lesz egy félidő
Pár óra múlva az eddigi 2014-es év második legfontosabb 90 percébe nyes bele a Juve. Az eddigi legkomolyabb megmérettetés a januári, Roma elleni bajnoki volt, azt az eredményt tekintve kiválóan, a játék képét nézve elfogadhatóan hoztuk, és a Conte-csapat eddig 3 meccset kivéve (Bayern oda-vissza, ill. a Galata ellen, idegenben) nagyon odatette magát a sorsdöntő csatákra, így most sem lehetünk kevésbé bizakodóak. Két aggályunk van, amit hajtás után természetesen részletezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….