Persze hogy mindenki azt mondja, nem dönt a bajnoki címről a Roma elleni meccs, de közben mindenki tudja, hogy nagyon is dönthet róla. Ehhez nem is kell más, mint úgy megverni a Romát, mint az elmúlt két évben Torinóban mindig, mert egy erődemonstráció nemcsak a pontelőnyt növelné a bajnokság kvázi felénél jelentősre, de egyúttal tudatosítaná mindenkiben, kinek van a bandában a legnagyobb farka.

Nemcsak azért, mert magunk között tudjuk Dartit, de az biztos, hogy nekünk van a legnagyobb – bármit is mondott Totti, akinek a játékára igen, a szavaira egyáltalán nem érdemes figyelni, mert segghülye az ember -, mégis van két dolog, amitől tarthatunk. Az egyik a január, a másik az, hogy Tottiéknak ez A Meccs idén. .

Kezdjük magunkkal: Pirlo elképesztő sebességgel épült fel sérüléséből, és már ott lesz a kezdőben (ez nem csak azért jó hír, mert ott lesz a kezdőben, hanem azért is, mert Marchisio meg nem), így valószínűleg a megszokott

Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Pogba, Asamoah – Tevez, Llorente

kezdő áll fel a Roma ellen. Ebbe az szólhat bele, ha Barzagli, aki lebicegett a pályáról a keddi barátságos meccsen, nem vállalja a meccset, de ebbe bele sem akarunk gondolni. Nem csak kőszikla mivolta miatt, hanem ezért is.

Október elején nem sokat mertünk volna feltenni arra, hogy meglesz zsinórban a harmadik téli bajnoki cím, de a Fiorentina elleni mecccs óta meredeken javuló (bajnoki) forma és játék miatt most már azzal is megvan az első hely féltávnál, ha nem kapunk ki a Romától. Az első évben látott lendület és a második évben tapasztalható magabiztosság csak részben jött vissza, több játékosban még mindig benne van az a bizonyos elmezavar, ami például a BL-kiesést is eredményezte.

Az viszont tagadhatatlan, hogy újra jók vagyunk csapatként is. Kicsit megfordult ugyan az utóbbi évek tendenciája, hiszen míg az elmúlt két évben inkább a védelem és a középpálya volt erős, addig most a középpálya és a csatársor játéka pumpál vért a cerkába. Tevez és Llorente várakozáson felül nagyszerűek, Vidal világklasszissá érett, Pogba is ezen az úton halad, úgyhogy itt semmi bajunk. Ami a bajunk, az a védelem, és azon belül Chiellini, aki összeszedte magát ugyan egy kicsit, de még mindig sehol nincs önmagához képest. Arról felesleges elkezdeni lamentálni, hogy nincsenek szélsőink, mert ezt a meccset már így kell lejátszani (annyit azért hozzátennék, hogy Dodóval szemben biztosan Caceresszel kezdenénk, és nem csak azért, mert Lichti mióta visszatért, csak atomszarul játszott).

A Romába visszatért a középpálya két kulcsembere, Strootman és De Rossi, így igazából csak Balzaretti fog hiányozni a legerősebb kezdőből. A védelmük középen Benatia fergeteges, és húzza magával a közepes képességű, de idén kifejezetten jó Castant, a két szélen Maicont nem kell bemutatni (nekünk ráadásul mindig óriási gólokat lő a rohadék), a Balzaretti helyén játszó Dodo viszont gyenge pont – ide érdemes energiát allokálni. De Rossi beállóban a világ legjobb játékosa, Pjanics és Strootman az ő Vidal-Pogba kettősük, és persze ott van Totti, aki idén újra régi önmagát idézi. Ő az origo, őt kell levenni a pályáról, mert nélküle a Roma csak egy jó csapat, semmi több. A hamis kilences posztján szereplő Totti mellett Gervinho sebessége, és Destro jó formája figyelmeztető jel, de bejöhet Florenzi is, akinek a játékáról nekem mindig Kuyt jut eszembe.

Azt leszögezhetjük, hogy a Juventus a rangadó esélyese. Hazai pályán játszunk, jobb csapatunk van, összeszokottabb, rutinosabb, több közös győzelmet aratott, és így magabiztosabb is. A papírforma a mi győzelmünket ígéri, de a leadben is említett két tényező miatt azért egy kis aggodalom mindenképpen van bennünk. Először is itt van január, ami nagyon nem a mi hónapunk, elég csak a Parma elleni, teljes összeomlást eredményező meccset említenünk, amikor Q térde szétszakadt. A téli hónapok hagyományosan nem az igazán nagy csapatok legszebb napjai, mert aki tavasszal jó akar lenni – akár több fronton is – annak a formáját is úgy időzítik, és ez télen beszedheti a sarcát. Nekünk ugyan már nincs sok dolgunk tavasszal (az EL-t szerintem telibeszarjuk majd), de ahhoz, hogy nyugodtan teljenek a napjaink, erre a meccsre mindenképpen össze kell kapnunk magunkat.

A másik, még tán a fentinél is fontosabb dolog, hogy a Romának erre a meccsre kell felszívnia magát, más dolga igazából nincs is. Nincs nemzetközi meccs, nincs mire koncentrálni a bajnokságon kívül, márpedig ha ez a meccs elmegy, azzal a bajnokság is elmehet. Élesek lesznek, és győzni akarnak majd, ez egészen biztos.

Ugyanakkor Vialli véleményével teljesen egyetértünk: a Juve mindig akkor játszott a legjobban, ha erős, nehéz ellenféllel találta szembe magát. Minél nagyobb a tét, annál jobbak vagyunk, minél erősebb az ellenfél, annál szebb arcát mutatja a csapat. Igazi pressure freak a Juventus. Márpedig ennél nagyobb tét nem kell: a Napolival szembeni 10 pontos előnyünk a Romával szemben is nyolcra nőhet egy győzelemmel, Ancelotti pedig Madridban van, úgyhogy ez már megnyugtató előnynek lenne nevezhető. A Juventus az összes hazai meccsét megnyerte, ezeken összesen négy gólt kapott. Ennyi.