Augusztus 20-án a Fiorentina elleni meccsel indul a bajnokság a Juventus számára. Ennek örömére közös posztban megosztjuk veletek, mit várunk az idénytől, és hogyan értékeljük az átigazolási szezont. Bónusz tartalom: az időgéppel kapcsolatos kutatásait rövid időre felfüggesztő Dina is megszólal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szeretem a sorozatokat. Örülök annak, ha a milánói csapatok sorozatosan kikapnak. Örülök, ha Buffon megdönti a kapott gól nélküli játékpercek rekordját, és azt szeretném, hogy az új rekord a végtelen legyen. Örülök, ha a Juve sorozatban veretlen marad, főleg, ha a meccsek nagy részét meg is nyeri. A múlt hétvégén véget ért egy sorozat, amire nehéz szavakat találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Talán furcsa, de mai ellenfelünkről, az Atalantáról, nem elsősorban a korábbi meccsek ugranak be, hanem az, hogy mennyi jó játékos érkezett hozzánk Bergamóból. Pedig lenne felidézni való meccs is bőven: az 1997-es BL döntő előtti, vagy Del Piero utolsó meccse, vagy amikor Lazzari egyedül ejtette ki Capello csapatát az olasz kupából. Most mégsem ezeket idézem fel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A világ legnagyszerűbb blogposztja a Katalán gödör címen született írás, ami még az ős-NST-n jelent meg. Gyakran gondok arra, hogy amikor kritikus vagyok, bárcsak úgy járnék, mint a fent említett bejegyzés szerzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A meglepetésre két forduló után 6 ponttal álló Chievo Torinóba látogat egy szeptember közepi meccsen – a történelem ismétli önmagát. Visszatekintés a 14 évvel ezelőtti történésekre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hát, ez nem kezdődik jól… Vereség otthon az Udinesétől, akik azért valószínűleg nem a nemzetközi kupás helyekért küzdenek majd idén – ennél még akkor is többre számítottunk, ha tudtuk, hogy nehéz lesz pótolni a távozókat, és fájóan hiányzik a csapatból egy trequartista vagy egy regista. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Juve és Inter egymás elleni mérkőzései a legnagyobb rangadók közé tartoznak, függetlenül a két csapat helyezésétől. A Derby D’Italia mindig ádáz küzdelmet és néha nagy meglepetéseket hoz, ezért nagy izgalommal várja mindenki a szombati meccset.
Na, hagyjuk ez a bullshitet a tévés „szakértők” meccs előtti közhelyparádéjára. A valóságban ugyanis szinte semmi sem igaz a fentiekből a mai meccsre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
…még szerdán a jó irányba. A gyepnek csúfolt helsinki lápot, illetve annak cirka 500 négyzetméterét háromszor (HÁ-ROM-SZOR, nem írtuk el, baszki, tényleg 8x) csapolták le húzták újra friss gyeptéglákkal a BL-meccs előtti két hétben, és mégis egy fostalicska talajon kellett ölre menni a hisztis vikingekkel (ez milyen oximoron már). Bár az elegáns játék mindenkori istene, Scirea a meccset fentről figyelve nem zokogott a gyönyörűségtől, nincs okunk panaszra: hangyányi választ el minket a továbbjutástól, kezd összeérni Allegri négyvédős rendszere, a csatáraink gyengébb napjaikon is tüsszentenek 1-1 gólt, és hosszú szünet után Chiellini mellett végre Vidal is villantott egy EU-konformot. Hajtás után északi muzsika (némi pesti kötődéssel), visszatekintés és némi derbi-előzetes. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A csapat fáradtságát látva Conte állítólag úgy döntött, hogy a következő forgatókönyvet kellene minden meccsen követni: megnyomva az első félidőt előnyt szerezni, majd a második játékrészben magabiztosan őrizve azt pihenni. Ez ugyan nem jött össze, de a scudettó pajzs egyre közelebb. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
