Nem is tudom, mikor fostam utoljára Izé elleni meccs előtt. Nyilván akkor sem, amikor (tök megérdemelten) lebuziztak minket Torinóban, és ezzel átadták a múltnak Conte veretlenségi mítoszát. A tegnapitól – hozzátok hasonlóan – én is fostam egy kicsit. Márpedig nekem mindig igazam van, ezért vagyok kurva gazdag.
<3
A csapatnak és az egész Serie A-nak felróhattuk az elmúlt években, hogy unalomba fullad minden mérkőzés, hiszen annyira dominálunk, el sem tudjuk képzelni a vereséget vagy azt, hogy nem mi leszünk a bajnokok. Ez már a múlté, emiatt ismét régi gyűlölködő posztjaink hangulatát megidéző beharangozó következhet!
Allegri most tett róla, hogy ismét izgalommal és kellemetlen bizonytalansággal fussunk neki egy-egy rangadónak.
Közeledik a hétvégi Derby d’Italia, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a digó sajtó nem tétlenkedik, a San Siro jegyszedőitől kezdve a rothadó fogú ex-elnökökig mindenkit megszólaltatnak. Már évtizedek óta megszoktuk, hogy – pláne, ha a derbi a szezon korai szakaszára esik, és nagyjából lőtávolban a dobogó – Milánóban mindig a bajnoki címmel kapcsolatban fogadkoznak, de az még a koldusoktól is szokatlan, hogy ekkora hanggal legyenek. A nyár örökös bajnokaihoz kötődő arcok nyilatkozatait olvasva máris leoszthatnánk nekik a scudettót, a BL-t és a Bundesliga salátástálját. Egyelőre nagyrészt erről fogunk beszélgetni, ugyanis – surprise, surprise – kimondottan szórakoztató a társaság.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Sevilla biztos kézzel történő kiiktatása elég jó lakmusz volt: ha még távol is állunk a korábbi években megszokott, gépiesen kiszámítható Juventustól, azért van itt valami, amit esetenként csapatnak lehet nevezni. Este jön a ligautolsó, mi meg egy BL-győzelmet követően muszáj, hogy elinduljunk végre a dobogó felé. Láttunk már hasonlót idén, ugye?
De kellett már egy meccs, ami után maradéktalanul elégedetten állhatunk fel a tv elől. Kellett már, hogy kihúzhassuk magunkat, és ne kelljen a fékevesztett károgást hallgatni.
Mekkora igazolás volt már?!
…merthogy _benito apátok emígy hirdette az igét a listán: „bármilyen fórumon vállalom, hogy nagyon nagyot fogunk ma játszani, és simán nyerünk.” Szóval győzelem lészen itt, fényes, meglássátok. Már csak azt kellene tudni, kik lesznek a nyerő embereink.
Ma este a BL második körében a Sevillát fogadjuk. Bár a mérkőzés kimenetelét ismerjük, azért kicsit pletykálunk, találgatunk.
Köztudomású, hogy a Bianconeri Blog szerzői a világ legokosabb emberei. Így amikor szeretett csapatunk a vártnál gyengébben szerepel, kis időre feladtuk a különböző kutatóintézetekben az emberiség jövője érdekében végzett munkánkat, hogy elménk egyesült erejéből megszülessen a poszt, amely világítótoronyként mutathat utat mindenki számára, aki a csapat szerepléséről gondolkodik. Sajnos Dina nem tudott részt venni a projektben, mert Johannal, a pálcikaemberrel éppen a Clay Intézet megoldatlan matematikai problémáin dolgoznak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A világ legnagyszerűbb blogposztja a Katalán gödör címen született írás, ami még az ős-NST-n jelent meg. Gyakran gondok arra, hogy amikor kritikus vagyok, bárcsak úgy járnék, mint a fent említett bejegyzés szerzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Meccsnap van, mindjárt jön a Frosinone elleni, mindössze harmadik találkozó evör. Nem is feltétlenül az eredmény lesz a lényeg (bár egy tabella alján, pont nélkül szerénykedő újoncot még Delneriéknek is illett verni), nem is az este mutatott játék, hanem az, hogy a felfelé ívelő pályát ne törjük meg. Erre az alapgondolatra épül a mostani poszt. Vidám muzsika is jár hozzá, Dina küldi a komplett férfitársadalomnak:
Bevallom, az elmúlt évek elkényeztettek: a sima Serie A meccsek többnyire nem nagyon hoznak izgalomba, hiszen az elmúlt szezonokban annyi volt a kérdés, hogy hány ponttal nyerjük meg a bajnokságot. Az igazi meccsélmény, az eksztázis inkább a BL-ben vár minket – így volt ez most is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
