Nem is tudom, mikor fostam utoljára Izé elleni meccs előtt. Nyilván akkor sem, amikor (tök megérdemelten) lebuziztak minket Torinóban, és ezzel átadták a múltnak Conte veretlenségi mítoszát. A tegnapitól – hozzátok hasonlóan – én is fostam egy kicsit. Márpedig nekem mindig igazam van, ezért vagyok kurva gazdag.

<3

Nyilván én sem azért fostam, mert azt gondolom, a Nyár Bajnoka versenyben lesz idén a bajnoki címért. Nem az érdekelt, hogy 11 pontos hátrányba kerülhetünk velük szemben, mert október közepén ennek semmi jelentősége nincs. Azért fostam, mert azt nem tudtam, mire számíthatunk a Hatalmas Juventustól.

Vajon Pogba nyújt végre főemlőshöz méltó teljesítményt, vagy csalánozóként vegetálja végig ezt a meccset is? A firkászok által „mágikus hármasnak” nevezett Khedira-Marchisio-Pogba hármasba tényszerűen fektetnek ekkora bizalmat? Milyen formában térnek vissza a sérültek? Vajon Chiellininek vagy Bonuccinak lesz tragikusan szar napja (mert valamelyiknek mindig van)? 3-5-2 vagy 4-4-2? Tényleg meghalt Jon Snow?

Sorrendben: nem, félig, közepesben, egyiknek sem, mindkettő.

Pogba olyan elképesztően hitványul futballozott Izében, hogy magamban néha már Néger Poulsennek neveztem. Lehet majd jó ez a középpálya, de ahhoz először is Pogbának kell nagyon nagyot javulnia, Marchisiónak vissza kell rázódnia (egy félidő részben elég is volt neki), Khedirának meg be kell bizonyítania, hogy jobb itt Sturarónál, Hernanesnél, Asamoahnál, de legalább nálam. Az első félidő fejetlen fasztarisnyáskosásában vastagon benne volt, ha Barza nem kapcsol God mode-ba mögötte, most még jobban átkozhatnánk (azt meg hagyjuk is, hogy a büdös, pállott lábában maradt a győzelmünk). Chiellini hatalmas nagy volt megint, az első félidőben kiosztott két elképesztő indítása nagyjából az összes pozitívuma volt az első 45 percnek, és Bonucci sem hibázott nagyot. És végül: a 3-5-2 csak nagyon nagy vereséget ígért, semmi mást, így allegri okosan letükrözte az Inter 4-4-2-jét. Onnantól kezdve számtalan párharcot nyertünk középen, és így átkerült a meccs a mi irányításunk alá.

Igazságos döntetlen született Izében, az elsőben a Férgek, a másodikban mi álltunk közelebb a győzelemhez, és bár ezzel azt is elmondtam, hogy nem érdemeltük volna meg, azért Khedirát bassza már seggbe egy rozmár, hogy nem bírta öt méterről bepasszolni a győztes gólunkat. Az Izé ellen ugyanis semmi nem számít, csak a győzelem. Illetve az ő vereségük.

S4tchy-féle kiemelési rendszerben jöjjön még néhány külön megfigyelés

• A kezdő sípszó pillanatában 102 millió eurónyi nyári apport keményítette a seggét a kispadon. Oké, Hernanes (11) üljön, mert eddig szar volt. Mandzukic (19) sérült, oké. Pereyráért egyébként is sokalltam a (14-et), a felét, ha éri. De hogy Dybala (32) és főleg Alex Sandro (26) mit vétett Allegri ellen, azt fel nem foghatom. Bizalmi kérdés? Szar erőnlét? Sérülés? Akármi lehet, de az azért beszédes, hogy a kis híján kirúgott Zaza is megelőzi Dybalát, és Evra a tegnapi hulladék teljesítményével is végigjátszotta a meccset Sándor Sándor helyén.
• Zaza agilitása és lövőereje remek, és biztosan jól is jön majd az Albinoleffe ellen, amikor megyünk a 13. gólért, de az Izé ellen szívesebben megnéztünk volna valakit, aki hasznosabb az összjátékban. A jó Simone 77 perc alatt 13 sikeres átadást tudott kiizzadni magából, míg Dybala 13 perc alatt ötig jutott.
• Tegnap a listán szóba került, vitassuk meg: szerintünk Pogba már bőven rászolgált a padra. Ültessük le egy-két meccsre, vagy küldjük el Ozorára vagy legyen valami. Mert így csak kerékkötő, mihaszna kenyérpusztító.
• Jovetic kurva jó játékos, baszódjon meg.

Szerdán jön az Arminia Bielefeld, azt be kell húzni, és akkor a BL-ről nagyjából levan a gond. Totyogunk a bajnokságban is előre, a tegnapi meccset például három hete még elvesztettük volna, mint a szart. A pontok nem nagyon gyűlnek, de a játék kezd összeállni, még úgy is, hogy rengeteg a gyenge egyéni teljesítmény, és minden csikorog-nyikorog (kivéve Barza papát és Buffont). De lassan azért összeállunk, és megindítjuk a csapást a tabella első fele felé – hát ezt rohadt vicces volt még leírni is.

ugyanakkor jeleznünk kell, hogy a Fiorentina és főleg a Napoli szemre is szép, attraktív támadófocit játszik, és ha ez nem lenne elég a Fior már most kilenc ponttal van előttünk. Fognak még ők is döcögni, de miközben ezt mondogatjuk magunknak, ne felejtsük el, hogy az ő döcögésük csak akkor ér számunkra bármit is, ha közben elkezdünk jól és eredményesen futballozni. Tudunk, azt már láttuk. Most már csak csinálni kéne.