Éves tippjáték eredményhirdetés!

Bár a blog a teljes inaktivitás és tetszhalál állapotában lebeg, a faszbuk-oldalunk egész aktív, és nem szabad elfeledkeznünk a hihetetlenül sok izgalmas és érdekes tartalmat, beszélgetést és érdekességet tartalmazó FÓRUMUNKRÓL sem.

Ezen a fórumon került kiírásra a 21/22-es idényben először a Nagy Bianconeri Tippjáték! Természetesen ez sem azért jött létre, mert blogunk stábja létezik, hanem éppen ennek ellenére! Köszönjük fórumunk törzsgárdájának, hogy létrehozták ezt a tippjátékot.

A játék szabályai egyszerűek voltak: tippelni kellett a Serie A mérkőzéseire, a bajnokság győztesére és a gólkirályra. Voltak mindenféle pontok is meg minden.

Hatalmas küzdelmet hozott az idény, sokáig szoros volt a második-harmadik helyezésért folyó küzdelem.

Az eredmény persze nem meglepő: jómagam nyertem a tippjátékot!

Köszönöm a gratulációkat!

A végeredmény:

  1. Darti
  2. Gerencsér Gábor
  3. dns fedőnevű játékosunk
  4. laac
  5. CsT

A többieket már nem sorolom fel!!!

Gratulálok Gábornak is, aki végig kemény ellenfél volt, bár végül majdnem lecsúszott a harmadik helyre.

Mindenkit arra buzdítok, hogy jövőre vegyen részt a játékban (ITT TALÁLHATÓ MAJD A KIÍRÁS), hogy még nagyobb szám legyen, amikor ismét én nyerek!

Tévedések vígjátéka – vendégposzt 1 felvonásban

Írta: bombahoppa (ki más?)

Az Alpok kies csúcsai alatt egy valaha jóhírű kupleráj teszkó-gazdaságos költségvetéssel bírva Michelin-csillagos álmokat dédelget, pedig még az össztalján lovagi torna szériában is csak pironkodik. Az előző rész, a Sok hűhó semmiért primadonnája Kriszti Hányó, a luxuskurva nem szerepel a műben, mert miután a nyári szabadságáról visszatért, a kuplerájt meglátva lelépett egy még cifrább kuplerájba. Spongyát reá!


Szereplők:

A héroszok, vagyis a Herceg, a Don és a két Alex szelleme 

Pável Nedved, metiltekintetű Casanova

Áron, közutálatnak örvendő, hipochonder szakács

Szt. György, maszkulin matuzsálem

Arrivabene, versenylóistállóból érkezett szűkmarkú, szerény legény

Csecsi, polák lepkegyűjtő, kétbalkezes bohóc

Paola Di Bella, szép kislány

Artúr, a brazil gömböckufár

I.

Sérült és lelki sérült falábú focisták alkotta hendikep kar énekel:

Itt félszeg tizenegy

játszik és nincsen hiszekegy.

Hiányzik a grinta és a spirito,

Teljesítményünk arcpirító.

A két Alex szelleme járja be a színt, közösen énekelnek:

Be szép valánk valaha,

Az utódaink, hahaha,

Régi héroszok árnyékában,

Szenvednek az árnyékszéken.

Befosnak egy Empolitól, mi?!

Itt bélsarat nem kell kitolni,

Kifolyik az kontroll nélkül, kérem,

Ezért nem jár érdemérem.

OFF: Bizony, bizony de szép valánk,

Átvert minket ez a palánk.

ON: megugorni ezt a lécet,

Csapatunknak végítélet.

Matri:

Emlékszem, Alex, hogy fociztál,

Hogyha kellett, gólt oxiztál,

Del Piero, a hős tízes,

Szerény a jelen, a múltunk díszes.

Del Piero:

Ugyan, Alex, ne bókoljál, jó?

Te sem voltál rossz gólvágó,

Csuka nélkül szép gól rúgni,

Így született délceg Matri.

Közösen:

Utódink se nem csúnyák, se nem szépek,

Nem ügyesek, de balfékek,

Csak lótnak-futnak fel s alá

S egyfolytában felsülék.

Mivé lett e dicső mez,

Hordhatja már bárki? Így jó?

Mit szólsz ehhez, Marchisio?

A herceg szólásra emelkedik:

A nevetek dicső, Del Piero, Matri! Szaros dolog, mint egy latri-

Na, de mi a múlt vagyunk, ők a jelen, téphetjük agyunk,

Ám nyugi, ők is múlttá lesznek, Jövőt hagynak hátra, szebbet!

Padoin szalutál:

Bölcs beszéd, Herceg! Nincs már, aki henceg,

Ahogy peregnek torna percek, szemfenekem egyre serceg.

Kaparom a gödröt, horzsolom a retinám,

Mélyre szúrom ujjaim, tarkóm belülről kaparom,

Mégis lelki szemeimmel látom, szenved a csapatom.

A hendikep focisták kara:

Itt félszeg tizenegy

játszik és nincsen hiszekegy.

Hiányzik a grinta és a spirito

Teljesítményünk arcpirító.

II.

McKennie kilóg a kupiból a Khedira bárba

Khedira: 

Itt egy kebab, Snacky ecsém, dupla majonézzel!

Tanulj, milyen egyszerű ez a játék, csak nézel!

Itt a piros, hol a piros? Látod ezt a passzsávot?

Nem látod, igaz, eldugtam. Na próbáljuk még egyszer!

Itt a passzsáv, hol a passzsáv? Kicsi vagy még, ez az igazság…

Viszont jó kutya vagy, szépen csóválod a farkad.

Tudod mi a különbség közted és valaha között?

Lelkesebb vagy, mint valaha! Hahaha!

Kapsz még egy jutalomfalatot, fontos, a húst mindig hússal egyed!

Látom, jobb az étvágyad, mint Pipitának,

pedig ő aztán tényleg bírta bendővel.

Mi is a neved, Snacky? Ég a házad ideki!

III.

Di Bella és Áron a felcsernél

Áron:

Paola, mondjad, hogy s mint? Jól fizetik az argentint?

Paola:

Szegénység van, Áron, az emelést várom,

Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset…

Kis pénz, kis foci, rabszolgasors ver, szar az élet, Áron haver!

Áron:

Nekem mondod, Paola? Nem ügynököm Raiola,

Gyengélkedve húzom az igát, csúz gyötör, hatol csontig át,

magamnak írom a kikérőt haza, csak a wales-i wellness a laza!

Nedved érkezik:

Jó napot, jó napot, Paola Di Bella!
Mit hallok, kéne egy kis della?
Hát ha így szól a fáma, leszakad a pofám ma,
Kezed alatt ég az ikszboksz, kéne néked az a fritz koksz,
Hogy jobban bírjad a hatvan percet, utána akár hetvenkedhetsz
Alkudozol? Ajánlatunk egyre kisebb, nem méltó régi nagy híredhez.


Bekiabálás a közönség soraiból:

Mit főztél ma Áron? A kosztomat várom,
De nem a bélsárt, azt, amit mindig teszel az asztalra,
Abból  nem eszem többet, főztöd gyógyítsa a te göthödet!
Te beszari, sose játsszál vébén! TB (té bé or not té bé)
Papíroddal töröld hátsó feledet, vigyen el a cúg nyomban!
Szent Gyehenna tüzén gyengélkedjél Albionban!
Vigyen el a Kovid, tüdőd égjen porig,
Szippantsál csak gépi ájert, játsszál inkább égi májert
te bárdolatlan velszi, az apád faszát Remszi!

Nedved balról, felemelt középső ujjal metilál:
Nanana! Koholt vádakkal nem foglalkozunk!

Nem úgy van az, tisztelt publikum!
(Mondom én, a tisztelt klubikon)
E kastélyban a kardvívó akarata szent,
Sok pénzért nem játszani itt patent,
Majd ha Áron, úgy dönt, lelép,
neki is megköszönjük, de elébb
Fájdalomdíj jár, ne folyjon könnyünk,
Van lóvé aranyra, ha kell, hát költsük.

Arrivabene érkezik:
Hinnye, mit látok, Pável! Berúgtál a pálinkável?
Van lóvé búcsúra bőven, de nincs welcome drink egy időre.
Új lovag nem kell, van itt bőven fakó kolonc,
Káró Gyöngye és Ktulu, szexi és virgonc.
Sorolhatnám napestig a neveket,
Míg a hangom végleg bereked,
S vele reked a székem is, most
Szorítom a zabszemest, a záró izmost.
Nem adunk ki lóvét semmire,
A kincstárkulcsot feldugtam ide. (mutatja)

Artúr:

Szia Uram! Eladnék egy-két gömböcöt jó áron!

Megszámítom akciósan, ugye, érti, hogy értem?

Arrivabene:

Hess innen, te kufár, a fagyidat magadnak dugd fel!

Nem magnum ez, a ropogósabb fajtából, hanem diszkontáru!

Befürödtem a múltkori akcióddal is, 70 gombóc 50 árán!

Több felértékelt labdát itt el ne adj!

magában:

Micsoda kupleráj, már csak a Suarez hiányzik, a talján.

Hohó, nem is rossz ötlet, ő legalább harap a pályán!

Pável híján mindenki lelép

IV.

Szent György hátulról közeledik:

Ó, Lelkeim! Hallom szűkölködünk.

Nem tudtok valami fönséges Gútenberg nyomdáról,

mely piemonti, vagy olcsón küldeményez,

szereti a fenyőrostbul kevert pergamenátot,

érzékkel állítgatja a mindennemű részleteket,

és mindezt nem is izzasztóan drágán?

A szerszámom díjmentesen rendelkezésre áll hozzá.

Bizonyára lehet nyomtatni talján bitkoint,

szűkös büdzsit megsegélyezendő?

Megtolnám a decimálisokat, lenne ám nagy öröm!

Hohó, itt van a díszdiri… Pável, megháglak!


Nedved üres tekintettel néz rá:

György! Helyetted inkább a hajamat borzolom,

és a kis, kopasz bohócom polírozom.

Tudod, hajkoronám megszégyenít napkoronát,

Erről jegyzik nevemet hosszú korokon át. 

Lenyűgöző vagyok, tetszek magamnak, na!

György:

Na de Pável, a választásod szánom-bánom,

tán jobban tetszik, ha rajtam a turbánom?

Pável:

György, de tényleg! Komolyan, játszanék én újra véled,

de így négyszemközt bevallhatom, hogy pszichés-mentális állapotom

és a szociokulturális kontextus ismeretében jobb, ha már csak egyedül játszom.

Nem bírja már a térdem a lovagi tornákat.

Félő, még ha párbajt nyernék is, mi felettébb esélytelen,

nem ereszkedhetnék féltérdre az Öreg Hölgy előtt.

Puha vagyok én már, arcom irula, pirula, de kell a kék pirula!

De te ne búslakodj, csak kelj fel és játssz!

Szt. György dalolva eltáncikál a színről:

Héééj, szexi léédi, kelj fel és játssz!

Héééj, szexi léédi, oppan Gangnam style,

Hopp-hopp-hopp, levelet kaptam, lájf!

Hopp-hopp-hopp, oppan Gangnam style

Héééj, szexi léédi, hopp, hopp, hopp, hopp….

V.

Pável marad a színen, jön a kapus:

Jó napot, jó napot, Csecsi Bohóc itt van,

A meccsek előtt, nem tagadom, kicsikét ittam.

Csak önbizalom kell nekem, kilenc korsó heineken,

tán elég, a könnyű drog nem legális, de jó nekem az egál is,

idegenben a döntetlen, felér győzelemmel!

Ha egy marok lepke felém száll, e történetben csak mellékszál,

A lényeg az új kócos bohóc, ecki-becki-tengerecki Pál!

Pável, hallod mi van Albionban, hol, utcán folyik az alkohol,

Populár hajkoronás az első ember, ki most ha kell halni nem mer!

Kovid hívja a csatába, nem tréfa a fele sem, én benyomom a felesem.

Vigyorgok, mint egy hülye gyerek, illa berek, nádak, erek!

Pável:

Tudom mi van Északon, testvírem, de nem vetélytárs Ed Sheeran,

Csak egy tini bálvány, a veszély kicsi, hagyj magamra Csecsi.

Csecsi bohóc Pável fülébe súg valamit, mire utóbbi vérvörösen kiviharzik a színről.

VI.
Pável ül a fésülködőszekrénye előtt. A szekrény felett aranybongyorral tűzdelt lobogó, kalligráf felirattal: “Mondd, kis kócos, hol van a mamád?”

Pável a szokásos öntömjén monológ helyett azonban a hajkoronáját tépve egyből a lényegre tér.

– Tükröm-tükröm, KI A FASZ AZ A BORIS JOHNSON?!

Task failed successfully

Egyet mindenképpen szögezzünk le a tegnapi, Chelsea elleni meccs után:

Ha nem utaztunk volna el, ha nem állunk ki, akkor 3-0-ával megúsztuk volna, és megspóroltunk volna egy csomó pénzt, a csapat zavartalanul készülhetett volna az Atalanta elleni hétvégi rangadóra!!!

Task failed successfully

Nos, ha ezt a bűnös gondolatot elhesssssegettük, akkor kezdjünk neki annak, miért is írunk ismét, ennyi év várakozás után. Elsősorban azért, hogy bejelentsem, a tagdíj december elsejétől havi 40 millió kínai jüanra emelkedik – ennek oka természetesen az elszálló árakban keresendő, a kerozin árát nem maximalizálta a kormány, tehát nyilván elég drága a közlekedés számunkra. Hogy miért jüan? Itt az ideje a változó idők szelét is vitorlánkba fogni, a világgazdaság központja kelet felé tolódik, mi elsőként állunk át dollárról yüan alapú elszámolásra. Akinek nem tetszik, az fizethet továbbra is dollárban, de akkor a havi apanázsunk 12 millió dollárra növekszik. Köszönjük a megértéseteket. Természetesen aki szeretne többet fizetni, azt is lehet, továbbra sem adunk érte semmit, de azt teljesen megértjük, hogy valakinek így jobban esik.

És akkor térjünk rá a csapat aktuális helyzetére!

A legtöbb juventino és juventina nagyon megzavarodott, hogy egy jó sorozatot (manapság ugye annak számít néhány győzelem) egy ilyen vállalhatatlanul fos mérkőzéssel sikerült átadnunk a múltnak. Pedig a magyarázat amennyire sokrétű, annyira egyszerű is.

Egyrészt az biztos, hogy nem győzni mentünk a cselszkij otthonába. A vágy az lett volna, hogy valahogy ne kapjunk 4 gólt, hanem inkább ismét valahogy egyet sem, és valami meghökkentő véletlen folytán mi szerezzünk egyet, de ha nem szerzünk, AZ SEM BAJ.

Ugye ezt a fantasztikus elképzelést dédelgették a játékosaink, abban bízva, hogy a Chelsea majd nem akar kikapni, és így egy békés kis küzdelem során majd kialakul, hogy ki a jobb. A cselszkij ezzel szemben úgy jött ki, hogy na akkor itt mi most megbaszunk mindenkit.

És így is tettek.

Alapvetően 2-0 után kedvenc csapatunk játékosai teljesen elengedték a meccset, semmi dac, semmi igény nem volt bennük arra, hogy bármit is mutassanak a fennmaradó időben. Ami egyrészt azt a fantasztikus mentális gyengeséget jelzi, ami a gárda egyik legnagyobb problémája jelenleg, másrészt azt is, hogy a Chelsea rendkívüli módon felülmúlt minket a játék MINDEN elemében. Támadásban nevetségesen, középpályán mulatságosan fájdalmasan, védekezésben pedig röhejesen súlyosan. Ha egy az egyben találkoztak a játékosok egymással, rendre a mieink lettek beszopatva, ha összjátékra volt szükség, nos, akkor sem villogott a _zebramezes alakulat_.

Juteszembe, nagyon szép ez a mezünk.

Szerkesztőségünk sok témában megosztott, így most nem is kérdeztem meg senki véleményét, hanem egyszerűen azt mondom, hogy ÉN 100%-ig TEAM ALLEGRI vagyok. Sosem küldtem volna el (inkább mindneki mást, MINDENKI mást) és most is azt gondolom, hogy az egyetlen megnyugtató dolog, hogy ő ül a kispadon.

Sajnálom szerencsétlent, nehéz lehet feldolgozni, hogy Tevez helyett Morata az első számú csatárunk. Morata elképesztően idegesítő, az ő számára ideális szerepkör az lenne, ha annyit játszana, mint anno Zaza tette. A legmeglepőbb az egészben az, hogy mintha egyre rosszabb lenne a csávó. Ha valamit el szeretnénk érni labdarúgásban, akkor nem lehet Morata a fix első számú csatárunk.

Dybala ismét félig sérülten jött be, hagyjuk is. Szerződése sincs még mindig. Röhej.

Bekúr akkor is hasznosabb lett volna, ha a meccs elején karóba húzzuk a pálya közepén. Az biztosan demoralizálóan hatott volna a Chelsea játékosokra és hát kikerülni sem könnyű egy karóba húzott játékost.

Megkeni olyan volt, mint a jóságos őrült. Végigrobotolta a meccset. Kibaszottul szerethető volt. De mivel ő nem egy Messi vagy egy Iniesta, ezért egy ilyen fos csapatban ő maga is mulatságosnak hat. Egy jó középpályán jó lenne egy ilyen közepesen ostoba munkagép. Ez most dicséret volt.

Rabiot szintén jó volna, ha múlt időben lenne a játékosunk. A benne lévő potenciál lehet, hogy valahol kijön egyszer belőle (bár kötve hiszem), de az tuti, hogy nem nálunk.

És ha végignézünk ezen az impotens középpályán, akkor már nem is haragudhatunk a védelemre. Cannavaro és Thuram előtt Emerson és Vieira játszottak, baszomalásan. A saját anyjuk sem tudott volna gólt rúgni nekik a születésnapján.

Wojtek barátunk végre úgy védett, mint egy kapus, örülünk neki. Ha szarabb napot fog ki, kapunk tizenhármat, ha peak Buffon véd helyette, akkor megússzuk hárommal mondjuk. Igaz, Buffon letépte volna valakinek az arcát a harmadik gól után, tehát nem játszhatta volna végig a meccset.

A keretünk állapotáról sokat elárul, hogy De Winter is beállt a végén. De előtte még Kean, akitől nem tudom, hogy ki mit várt, de hát egészen szarnak tűnik ő is. Ugyanakkor simán kipróbálnám Morata helyett a kezdőben SOK meccsen, mert Moratát már csak azért szeretem, mert aranyos, de azt rettentően utálom, hogy a mi játékosunk.

A meccs nagy momentumai közé tartozott, hogy a kommentátor gyakran elmondta, hogy itt az ideje, hogy változtasson Allegri. Nos, Allegri az alábbi játékosokat hajíthatta a pályára:

Pinsoglio, Perin (kapusok, ebből legalább van elég)

Arthur, Dybala, Kean – ők azok a játékosok, akik akár kezdők is lehetnének. Dybala félig sérült (minek játszott egyáltalán), Kean sajnálatos, hogy akár kezdő is lehetne, Arthur pedig Arthur, tudja a faszom, hogy mire jó.

Rugani, Kulusewski, De Winter – Kettő védő, abból az egyik ifi, a másik pedig egy ifi tudásával és magabiztosságával rendlekezik. Kulusewski pedig olyan, mint a falu piros traktorja. Szántani tud, de kurva lassan fordul meg.

Ebből azért nehezen lehet bombabiztos csapatot összekalapálni, amondó vagyok.

NA, DE AKKOR MI A TANULSÁG?!

Nem, nem, nem. Pirlót ne emlegessétek, köszi! Nem érdekelnek a statok sem, miszerint ugyanennyi meccs után Pirlo Juvéja jobb volt. Ja, igen. Ronaldo egymaga 30-at rúgott kapura egy mecsen, azzal két csapat statisztikáját is fel tudná húzni, nemhogy egyét. Ronaldo már nincs.

A tanulság az, hogy amíg nem cserélünk le LEGALÁBB 3 embert a kezdőcsapatból (Morata, Bekúr, Rabiot) és legalább kettőt a kispadról (Ramsey (rohaggyámeg), Kulu – azért csak őket említem, mert a többiek igazán kispadravaló matériát alkotnak), addig örüljünk a bravúroknak, mert minden komolyabb csapat ellen bravúr a győzelem.

A vereségeket pedig fogadjuk el. Nem, Zidane sem tudna csodát tenni, Pirlónak sem kellett volna időt adni. Ez a keret nagyon el van baszva. Rabiot-ból például kinézem, hogy ha Conte csúnyábban rászólna, hamarabb kezdene el pityeregni, minthogy odategye magát a pályára keményen. Mentálisan és képességeiben sem megfelelő a csapat gerince. Nincs is a csapatnak igazán gerince.

És ennek csak annyi köze van a Chelsea-hoz, hogy ez a csapat tökéletesen be lett árazva a lelkes (de nem halálosan elszánt) BL-győztes otthonában. Ne legyenek kétségeink, tegnap nemcsak az apatikus Bekúrral és Moratával a pályán kapunk ki mint a szar, hanem a lelkes verziójukkal is.

Illetve fontos még, hogy az ilyen meccsek igazán megmutatják, hogy ki az akit ki kell hajítani a hazafelé tartó csapatbuszból/repülőgépből, és ki az, akit érdemes megtartani hosszabb távra.

Tehát drukkolni kell, hogy sikerüljön már télen erősíteni és nyárra tudjunk valami biztatót mondani a gárda értékelhető tagjainak, mert ellenkező esetben De Ligt is úgy tiplizik mint a pinty, aztán ittmaradunk a 40 éves Chiellinivel, Bonuccival és Ruganival.

Előre a negyedik helyért, hétvégén Atalanta, csuda egy mérkőzés lesz.

Ja, Morata helyett Kájórzsét is kipróbálnám már.

Varázslatos történetek a Juventusról! – I. rész

Számos kiváló Juventusszal kapcsolatos faszbuk-csoportban benne vagyunk, így akarva-akaratlanul felfedeztük, hogy hatalmas az igény a különböző lenyűgöző történetekre régi játékosainkról, mostani játékosainkról, különböző meccsekről, na, úgy általában a Juventusról!

Mivel mi sem szeretnénk lemaradni, ezért jólértesültségünket és exkluzivitásunkat bizonyítandó, mi is leírunk néhány EDDIG MÉG NEM HALLOTT történetet legendáinkról, csapatunkról!!!

FINO ALLA FINE!!!

I. Nedved

Még a kétezres évek elején történt, amikor aranyfürtű aranylabdásunk csak néhány éve játszott a Juventus csapatában. Éppen Torinóban volt dolgom (Dincsivel mentünk, de ő este nagyon elfáradt ezért én mentem le a közeli bisztróba egy igazi, olasz espresszóért és néhány édes süteményért), amikor egy kisközért előtt elhaladva arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal, szutykos kisfiú szalad ki a boltból, ám a boltos gyors léptekkel utoléri és miközben megragadja a fiatal fiú grabancát, hangos szavakkal kéri számon!

A szipogó kisfiú szabadkozott, hogy nagyon szegények és beteg édesanyjával együtt éheznek, azért emelt el két almát. Nagyon szomorú jelenet volt.

Ám ekkor legnagyobb meglepetésemre a Cseh Fúria lépett ki a boltból, kezében egy zacskó, tele pirosló, zamatos almákkal! Odalépett a boltoshoz, és így szólt hozzá:

“Nem látod, hogy ez a fiatal fiú milyen nehéz helyzetben van? Ilyenkor segítenünk kell, nem behunyni a szemünket! Az igazságosság követelése igazságtalanságot szül, ha már az elején nem az igazság etikai igazolására alapozzák. Enélkül egy nap a bűn is feladat lesz.”

Odaléptem hozzá, és megöleltem. Egyből visszaölelt, felismerte bennem a Spiritót. Majd visszafordult a boltos és a kisfiú felé, lehajolt a kisfiúhoz, és halkan ezt mondta neki (ha nem hallom a saját fülemmel, nem hiszem el!):

“Dolgozz keményen, ám egyvalamit mindig tarts szem előtt: amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt. Higgy a jövőben, mert akkor sikeres leszel! Ne csüggedj soha, bár ezer nehézséget tartogat az élet, gondolj mindig arra, hogy akik kétségbeesnek mindentől, azoknak nem lehet hitet adni érveléssel, csak a pőre szenvedély fogja magával ragadni őket, a kétségbeesés mélyén szunnyadó szenvedély, vagyis a megalázottság és a gyűlölet.”

Majd átnyújtotta neki az almákkal megrakott szatyrot. A boltos hangosan felsírt és a vállamra borult. Én is a könnyeimmel küszködtem.

Nedved gyorsan adott még egy-egy autogrammot mindkettőnknek (a kisfiúnak egy mezt csúsztatott az almákkal megrakott szatyorba), majd robogójára pattant és elindult edzésre.

Ott álltunk hárman, meghatottságtól bénán. Lenéztem a kisgyerekre és megkérdeztem, hogy hívják. A válasz akkor még nem mondott semmit, de azóta tudom, hogy mennyire fontos epizód lehetett ez neki. Azt mondta:

“Elon Musk a nevem!”

Ez a történet velem történt meg, tehát abszolút hiteles.

II. Pelé és Del Piero

Braziliában történt, amikor Pelé még a Santosban ontotta a gólokat. Egyik utolsó meccs előtt, edzés után hazafelé tartva tinédzsereket látott a házak közötti kis poros focipályán játszani. Gondolta, beáll a srácok közé kicsit játszani. Nyilván ő már akkor is egy legenda volt, tehát nagyon meg voltak hatódva a fiatalok. Alig néhány perc alatt kisebb tömeg verődött össze a szegény környék összetákolt focipályája körül, mindenki Pelét, a legendát akarta látni.

Egy jó órát játszott a helyiekkel a mindig szerény Pelé, amikor végül jelezte, hogy neki most már haza kell mennie, hiszen hamarosan bajnoki meccsen kell bizonyítania. Persze körbeállták a srácok, mindenki meg akarta érinteni még utoljára, “soha nem fogunk ekkora legendával találkozni, mint te” – mondták neki.

Pelé azonban szerény maradt, eltolta magától a kezeket és így szólt:

“De bizony, fogtok. Nem sokan lesznek méltók a nevemhez, de hamarosan megszületik a kis Alex, az egyetlen, akire én is fel fogok nézni majd!”

Csodálkoztak a helyiek, nem értették, miről beszél Pelé, a legenda. Ő persze csak nevetett: “Tudjátok, olyan ez, mint a Star Warsban a Jedik érzékelése: megérzik, ha egy hozzájuk hasonló erejű játékos érkezik a világba. Innen tudom én is, hogy Alessandro Del Piero már megfogant.” – ez azért volt furcsa, mert a Star Wars csak 77-ben került a mozikba. Hihetetlen, legendás látásmódú játékos volt Pelé.

Majd kilépett a tátott szájú rajongók gyűrűjéből, ám még mielőtt eltűnt volna a szegénységről árulkodó házak között, visszakiabált: “Figyeljétek majd a pályafutását, ő lesz az egyetlen, aki nálam is több gólt rúg majd!”

Így is lett!

Forrás és Forrás

Hamarosan újabb történetekkel jövünk!

Fino alla fine!

A címben látott jelmondat azt jelenti, hogy “A végsőkig!”

Képzeljük el, amint a spártai 300-ak úgy küzdenek a végsőkig, hogy közben rendszeresen egymásra néznek és picsognak egy sort a helyzet kellemetlenségéről és arról, hogy mért nincsenek többen, miért nem 5 méteresek mindannyian és egyébként is, mi a faszt keresnek itt.

– Töri a lábam a saru! – Az enyémet is!
– Ja, tök szar ez az egész.
– Nagyon sokan vannak ellenünk, nem megyünk inkább haza?
– Egy másik hadvezérrel talán több esélyünk lenne.
– A múltkor mi voltunk többen, az jobban tetszett.

Mást se látok, mint picsogást.

Amire nyilván teljesen immunis vagyok, lévén az én szerelmem Allegri irányába múlhatatlan, így nem annyira zavar, hogy nem sikerült két hét alatt megtalálni középszerűnek tűnő keretünkkel a biztos győzelmek receptjét. Azonban bizodalmam hatalmas abban, hogy ha valaki, akkor ő bizony meg fogja találni ezt a receptet.

Beninek jeleztem, hogy szerintem az, hogy van egy szarabb évünk, az még nem tragédia. Mire kedvesen figyelmeztetett, hogy hát ez bizony már a harmadik szar évünk. NOS! Erre is megvan a válaszom!

Egyrészt, a 3 éves “vesszőfutás” első évében azért bajnokok lettünk. Érdekes, hogy már azt is atomszar évnek aposztrofáltuk, hogy sikerült zsinórban kilencedszer is behúzni a scudettó-salátástálat!

Másrészt, minden rendes futballszurkoló tudja, hogy vannak olyan évek, rendezvények és események, amiket egyszerűen nem kell figyelembe venni. Ilyen például a 2002-es világbajnokság, amit becsületes futballszerető emberként egyszerűen ignorálok. Semmi értelme nem volt annak a rendezvénynek. A miérteket most nem fejtem ki. ÉRTI, AKI ÉRTI! Ehhez hasonlatos a tavalyi és a tavalyelőtti évünk, amikor Agnelli úgy gondolta, hogy egy kicsit kikacsintunk lúzervilágba és Allegri helyett Sarrit majd Pirlót hívta a kispadra. Már az alapfelvetés annyira rossz, hogy felesleges ezeket (az egyébként is coviddal sújtott) éveket figyelembe venni.

Tehát én úgy látom, hogy Allegri elment pihenni, és eközben Agnelli jól kibaszott vele és szétszarta a keretet, majd visszahívta, hogy a fossá változó szarból építsen ismét várat. Emberünk pedig jött és most próbálkozik.

Megmondom, hogy miért Allegri az egyetlen és a lehető legjobb választás akkor is, ha idén még a BL-helyekért is alig tudunk majd kapaszkodni.

  1. Nem tudsz helyette olyat mondani, aki szívesen és elhivatottan látna neki ennek a feladatnak. Mert a feladat bizony nagy és nehéz. Allegri AKARTA ezt a munkát, hiába hívta a Real (ne legyenek kétségeink, nyilván többet is kereshetett volna), ő megvárta, hogy a Juve hívja-e. És visszajött ide. Tehát bízhatunk benne, hogy nem fogja 2 hónap után azt mondta, hogy kösz srácok, én leléptem, csinálja ezt a szart az, akinek két anyja van.
  2. Allegri az elmúlt 20 évünk legeredményesebb edzője, Conte tízeurós bankjegyével vitte el a csapatot a százeurós étterembe – most is ki fogja hozni előbb-utóbb a legtöbbet a keretből. Viszont lássuk be, hogy ez a brigád nem ugyanolyan matériából van gyúrva.
  3. Allegri nem egydimenziós edző, folyamatosan alkalmazkodik – és ezt sokszor bizonyította már. Most is meccsről meccsre változik a csapat, és a játéka is formálódik. Meg vagyok róla győződve, hogy egyre jobbak leszünk.
  4. Allegri nem szép játékban gondolkodik, hanem győzelemben. És én ezt SZERETEM. Sokakkal ellentétben, én remekül szórakozom akkor is, ha rettenetes 90 perc során nyerünk 1-0-ra.
  5. Mert Allegri tudja (és vélhetően elfogadja), hogy pénzügyi présben van a csapat és nem az a kérdés, hogy Haalandot vagy Mbappét igazoljuk-e le, hanem az, hogy ki tudjuk-e fizetni a béreket.
  6. Mert ez egy újrakezdés, és ehhez olyan edző kell, aki képes a kitartó munkára. Szerintem Allegri mellett Klopp ilyen még a top edzők között. Szólok: Klopp első szezonjában NYOLCADIK lett a ‘Pool. És mit kapott a szezon végén? Egy hat éves szerződést. A második idényében 4. lett a csapattal és visszakerültek a BL-be. Allegrinek ez technikailag nem az első idénye a Juventusnál, de ha elnézzük ezt a keretet és azt a morális csődöt, amiben van a klub a Sarri-Pirlo-Ronaldo éra lezáródása után, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez bizony egy építkezés első éve a javából.

Nincs jobb alternatíva. Egy olyan edző jött ide, aki érti és érzi az olasz focit. Aki érti és érzi a Juventust. És aki akarja, hogy nyerjen ez a csapat. Bízni kell és szurkolni, mert nem érdemelnek mást most a srácok.

Siránkozni, amiért a csapat nem játszik látványos és eredményes támadófocit, hát… szerintem röhejes. Melyik játékosunk alkalmas erre? A Sarriball csodálatos évében annyi gólt kaptunk egy idény alatt, mint Allegrivel majd’ kettő alatt. Jött a látványos támadófoci embere, aztán alig bírtuk behúzni a bajnokságot, pedig akkor még nem álltak össze az ellenfelek.

Pirlo aranyos volt, és örökké szeretjük, de nem lehet átugrani bizonyos lépcsőfokokat még a hozzá hasonló zseniknek sem. Vele aztán tényleg a totális csőd lett az idény végére a játék.

Most pedig jött Allegri, aki az egy szem Locatelli kivételével és Ronaldo távozását leszámíva ugyanazzal a (nem túl acélos) kerettel kell villantson. Tehát kapott egy fiatal középpályást és elment a világ legjobb játékosa – utóbbi távozásáért mondjuk szerintem nem nagy kár. Potenciálját kár vitatni, de azért sokat elárul a hozzánk állásáról az, hogy a MU-ban azonnal beállt középcsatárnak (majd’ fele pénzért). Pedig nálunk Sarri még külön audiencián is járt nála, hogy rávegye, ugyanmár, álljon be centernek.

Tényleg, ki az, aki ép ésszel arra számított, hogy tüzijáték és parádé lesz az osztályrészünk idén?

Egyébként nem is nagyon sírok. Elbuktunk két meccset Scseszny bénázásán (Allegri adott neki ennyi fizetést ilyen hosszú időre? Nem.), a Milan ellen pedig 1-1-et játszottunk. Na bumm.

Szeptember van. Sajnos várható volt, hogy a továbbra is kiegyensúlyozatlan kerettel nem fogja megtalálni egyből a jó rendszert a mester (emlékeztek, hogy Pirlo alatt 34 bajnokin 34-féle kezdővel álltunk fel!?!?!), majd elkezdek aggódni novemberben. És akkor is remekül szurkolok a csapatnak, ha kiesünk a gecibe. Csak rosszabb kedvem lesz.

Aki azt gondolja, hogy Pirlót kellett volna hagyni dolgozni, az mire gondol? Hogy idény végére megnézzük, ki lehet-e hozni ennyi játékosból 68 meccsen 68-féle kezdőt? (Elárulom: igen.) Pirlo olyan tanácstalanul nyilatkozta mindig ugyanazt az idény vége felé, hogy az ember egy szippantással két asztmapipát tudott volna üresre szippantani idegességében. Szeretem Pirlót, és aranyosak voltak a csapattagok is, ahogy az idény végén ugráltak a nyakába, miután a Verona beszopatta a Napolit (Grande Moggi, ugye). De mindent összevetve kicsit olyan volt, mintha a haverokkal összejöttek volna és lenyomtak volna egy idényt a Serie A-ban, ahol aztán erőn felül teljesítve sikerült megcsípni egy BL-helyet.

Aki pedig olyan csapatot szeretne látni, amelyik úgy játszik mint a Manchester City vagy a PSG vagy a Chelsea vagy az XZY, annak azt tudom tanácsolni, hogy kezdjen el szurkolni a Citynek, a PSG-nek vagy az XYZ-nek. Probléma megoldva és legalább nem kell a gyalázkodó, mindenfajta okos gondolatot nélkülöző posztokat gyártania!

Ha lennének gyorskommentek még, biztosan beraktam volna még párat:

  • Allegri egy antiedző, TUDTAM, hogy vele nem fogunk szépen játszani!
  • Miért nem igazoltuk le [tetszőleges elérhetetlenül drága, kurva sokat kereső játékos]-t?!
  • Persze, Agnellinek takarodnia kéne, tönkre akarja tenni a klubot!!!
  • Persze, a PSG leigazolta Messit és Ramost, nálunk pedig Ramsey van MÉG MINDIG!!!! Miért nem adtuk el?!

Az egyetlen humoros momentum az egészben a Szuperliga, amit azóta is lelkesen próbálnak életre lehelni, de közben a csapat meg kiesik a Serie A-ból :DDDDDDDDDDD lol

Na, mindenesetre Fino Alla Fine! Előbb utóbb újra elkenjünk mindenkinek a száját! Csak győzzük kivárni.

Takarodjon mindenki!

Az utóbbi időben szerkesztőségünk megosztott lett, mint az ellenzéki összefogás. No, annyira talán mégsem, mert nem gyűlöltük meg egymást és nem vájnánk ki egymás szemét a tagdíjért folyó marakodásban (hiszen iszonyatosan sok pénzünk van, gyakorlatilag azon vetélkedünk, hogy ki tud többet a másik zsebébe tömni). De az biztos, hogy nem teljesen értünk egyet Pirlo és a csapat idei teljesítményének értékelésében vagy értékelési szempontjaiban.

Mondjuk értékelni még korai, hiszen van még néhány forduló, illetve egy meccset még a BL-ben is játszunk, de a vizes lepedőt már húzogathatjuk le-fel.

Elárulhatom, hiszen már korábban is leírtam, hogy én magam már az idény elején sem különösebben vártam, hogy bajnoki címet nyerünk. Igazából kezdetben még adtam neki egy kevés esélyt, majd az idő előrehaladtával beletörődtem, hogy lófaszt nyerünk mi, nem scudettót. Később volt időszak, amikor komolyan aggódtam a BL-helyek eléréséért is, hát ez nem múlt el, de mostanában azért bízom benne, hogy a top 4 azért meglesz.

Szerintem a tegnapi Verona elleni meccs után már felesleges számolgatni. Játsszunk, aztán lesz valami. A bajnoki címhez eddig is csoda kellett, de a játékunkat és az elkövetkezendő beosztást látva most már CSODA kell hozzá. A lemaradásunk nem behozhatatlan, de lássuk be, nem is reális, hogy behozunk mi bármiféle lemaradást.

De mielőtt elkezdenénk mindenkinek a kurva anyját gyalázni emiatt, nézzünk meg pár dolgot.

Akik tegnap a kezdőcsapatban kaptak helyet, azok jórészt inkább csereként szerepelnének a legtöbb meccsünkön. Hiányoztak: Dybala, Morata, Cuadrado, Danilo, Bonucci, Chiellini, Arthur.

Meg merem kockáztatni, hogy ha egészségesek, akkor közülük az alábbi játékosok kezdőként léptek volna pályára: Dybala/Morata (legalább egyikük), Cuadrado, Danilo, Bonucci/Chiellini (legalább egyikük), Arthur. Jé, nahát! Lényegében mindannyian.

A mostani kezdőnkből Bernardeschi, Ramsey, Bentancur, Kulusevski tuti padon üldögélt volna.

Tehát kiálltunk egy B csapattal. Méghozzá úgy, hogy ezek a játékosk alkották a kispadunkat: McKennie (beállt), Pinsoglio és Buffon (kapusok), Di Pardo (beállt), Dragusin, Frabotta, Fagioli, Rafia, Peeters, Capellini, Marques, Aké.

Hát baszki, én nem vagyok benne biztos, hogy mindegyikük nevét archoz tudta társítani Pirlo a meccs előtt. A kapusokon és McKennie-n kívül ezek a srácok mind ifisták.

3 naponta játszik a csapat. Január 30 és február 27 között 8 meccset sikerült lezavarni. A következő hónap sem néz ki jobban: újabb három nap pihenő után március 2 és április 3 között 7 meccset játszunk le, köszönhetően annak, hogy a Napolinak ugye mindent szabad, ezért az egyetlen hosszabb pihenőhétre is bekerült egy meccs.

Fizikálisan ki van fingva mindenki, NEM LEHET 3 naponta meccset játszani 100%-on. Ennyi sérülttel pláne.

Csak összehasonlításként: a 100 eurós étteremben bohóckodó Conte Alexis Sanchezt, Vidalt, Ashley Youngot és Darmiant küldte be CSEREKÉNT a Milan elleni meccsen. Ebből kettő nálunk kezdő lenne akkor is, ha egészséges az egész keret. Jelen helyzetben mind a négy. De ott volt a padon még Kolarov és Ranocchia is. 

Miről beszélünk akkor?

Tehát vannak problémák:

  • A kezdőcsapat nagy része sérült
  • Ha nem sérült senki, akkor is elég fosul van összerakva a keret, kevés a csatár, nincs normális középpályásunk, szélsőből sincs nagy merítés
  • Pirlonak nem volt ideje felkészülés során tesztelgetni
  • Ráadásul zéró tapasztalata van

De kérdezem én, hogy a fenébe tesztelgethetne bármikor is, ha a kispaddal tud kiállni? Nem Pirlo állítja össze a kezdőt, hanem az orvosi stáb. Pirlo bemegy a klubházba, jön Dr. Guiseppe és a kezébe nyomja azt a 11 felnőtt keretbe tartozó játékost, aki játszhat. Pirlo pedig ebből főz. És mivel eléggé kezdő, tény, hogy nem tud annyira kreatívan főzni, mint egy második világháborúban edződött 12 gyermekes anyuka.

Tehát én nem pontosan látom, hogy ki mit vár el Pirlótól.

Leszámítva azt, hogy mennyire elképesztő, hogy nem merte még senki megmondani CR7-nek, hogy NE RÚGJON TÖBB SZABADRÚGÁST. Egyszerűen döbbenetes. Nem is értem, hogy van képe újra és újra odaállni és elkúrni. Tegnap még az általam mélységesen rühellt (szegényke nem tehet róla igazán, nyilván nem szándékosna kurvabéna, de mostanra rettentően megutáltam) Bernardeschi próbálkozását is ezerszer szívesebben láttam volna. Tényleg, BÁRKI rúgja, csak ne CR. Picsába már.

Illetve ne feledkezzünk meg arról, hogy tegnap csak CR-en láttam azt, hogy megviseli az eredmény. Majdnem sírt a csávó. Annyira egyedül érezheti magát, hogy az elképesztő. Szsecszny mi a kurva anyját gondol, hogy rúg egy felszabadítást szögletre és utána vigyorog, mint a hülyegyerek, aki messzire tudta pöckölni a tejbegrízt a menzán? Kezdjen mostantól mindig Buffon, legalább őt megbírságolják istenkáromlásért, annyira hajtja a népet.

Ahogy korábban már kifejtettem, és mindig is ki fogok mellette tartani, hogy Allegrinek egy 5000 éves szerződést kellett volna az orra alá tenni, és lesni a kívánságait. Azt gondolom, hogy jelen helyzetben Allegrivel talán eredményesebbek lennénk (nem talán, biztos), ám az is tuti, hogy a szemünket kivájnánk minden meccs közben, olyan fos játékot játszanánk.

Ide vezet az az ostoba elképzelés, hogy “nem elég az eredmény, tetszetősen is kell játszani”. Lehet menni Spanyolországba, tessék, lehet menni! Ott van a tetszetős játék, ha rendelkezésedre áll Iniesta, Xavi, Messi, Puyol és társaik. Ha nem, akkor mondjuk 3-0-ra kitöm a Juve hazai pályán meg zsebrevág a PSG is. De mindegy.

Kellett neked ugrálni – mondhatnók.

Szerintem az olasz foci lényege az eredmény, ha tetszetős is, az csak kedves extra, de alapvetően nekem elég tetszetős egy győzelem ahhoz, hogy jól aludjak. Hiszen vannak mondatok, amik sosem hangzottak el: “Szép, hogy megnyertük a BL-t, de nagyon elégedetlenek vagyunk a döntőben mutatott játékunkkal, nem volt elég tetszetős, ezért jövőre új edzővel vágunk neki!” (Bocsánat, szinte hasonlót mondott a Bayern elnöke Guardiola kinevezésekor (szintet kell lépnie a csapatnak) még januárban, de aztán “beszopta”, mert Heynckes a nagy szintlépés nélkül is triplázott.)

Nézzük a dolgok jó oldalát: Sarrival már tuti kiesőzónában lennénk.

Tehát ha valakire mérgesek lehetünk akkor az a vezetőség. De nem vagyok benne biztos, hogy korona idején vannak nagy lehetőségek, iszonyat a veszteség és még meg kell(ett) szabadulni jó néhány ballaszttól. Jövőre talán sikerül néhány minőségi cserét végrehajtani, és talán nem is lesz ennyire időprésben az egész szezon, így egészséges kerettel lehet majd végignyomni minden sorozatot.

Ha Berna és Bekúr lelépnének, nem lennék nagyon szomorú, főleg, ha jönne helyettük Pogba és Locatelli. Előre Depay sem fájna, de engem Aguero 33 életéve sem zavar. De az álmodozást hagyjuk is a picsába.

Van még néhány rettenetes forduló, borzalmas az egész vergődést nézni a sok sérülttel, a nulla szurkolóval, a rettenetes bíráskodással (azért mi volt tegnap is a két sárga?! nevetségesen fújt a spori) együtt. Szurkoljunk a BL-helyek eléréséért, mert ha az nem lesz meg (és elég sűrű a mezőny, nem lesz könnyű), akkor nagyon (NAGYON!) rábaszunk.

De hát volt már rosszabb is. Fino alla fine! Szeretés!

El a kezekkel, percemberkék

Előre szólok, hogy karakteres vélemény lesz, SZÁNDÉKOSAN. Aki megsértődik, az bekaphatja!

Cancel kultúra – így nevezik azt a manapság sajnálatos és megvetendő módon népszerű jelenséget, amikor valakit, korábbi érdemeinek erőszakos elfelejtése mellett, egyszerűen megpróbálnak kitörölni az online és offline térből. Ez általában akkor történik, amikor egy közéleti személyiség vagy egy vállalat olyat tesz vagy mond, ami az éppen aktuális gondolati fősodornak nem felel meg. Ilyenkor a semmirekellő, az életben semmit el nem érő emberek összefognak (lásd pl.: bullying) és együtt ellehetetlenítik a kiszemeltet, örvendezve afelett, hogy végre hatalmuk lehet valami/valaki náluk nagyszerűbb vagy értékesebb felett.

Ne keverjük össze azzal, amikor valaki tényleg elítélhlető dolgot tett. A Bianconeri Blog mindig fontosnak tartotta az edukációt, ezért most is érzékletes példákkal próbálok segíteni: Adolf Hitler nem a cancel kultúra áldozata lett a háború végén, nem a bullying miatt lett öngyilkos, hanem azért, mert egy pszichopata állat volt, aki számos, objektív tényezők alapján eílítélhető dolgot tett.

Ezzel szemben Lana del Rey azért lett “cancellálva” 2020-ban, mert valaki kitalálta, hogy a művésznő dalai nem “erősítik” a nőket, és ezzel árt a női jogi (feminista) mozgalmaknak. Erre ő felsorolt jó néhány előadót, akik arról énekelnek, hogy a nők legyenek szexik és dugjanak akivel akarnak, aztán ezeknek mégsem szólnak be. Na, erre Lana del Rey rasszista is lett, mert véletlenül pont fekete énekesnőeket sorolt fel. A “nép”, annak klasszikus, minden gondolkodni képes embert taszító értelmében, ítéletet mondott. Ahogy Jimmy Fallonról is, akiről kikerült egy 2000-ben készült videó, amiben feketére festette az arcát, hogy Chris Rockot parodizálhassa. Chris Rock ugyanis fekete. Jimmy tehát rasszista és így elpusztítandó féreg!!!!! Ahogy JK Rowling, minden idők legsikeresebb (pénzügyileg legalábbis) írónője is, aki a gender tanulmányok terén nem minősült elég felvilágosultnak (kicsit utána kellett olvasnom, de valami olyasmi volt a baj, hogy szerinte vannak férfiak és nők, vagy valami hasonló, sajnos én sem vagyok eléggé naprakész).

Most hasonlóan semmirekellő percemberkék terveznek ítéletet mondani a Juventus legendájáról, Antonio Contéről.

Miért? Mert Conte elment az izéhez edzőnek, majd miközben alázatosan kiesett ellenünk a kupából, beintett Agnellinek.

Nézzük meg, miért is kapott Conte csillagot a stadion mellett:

  • Antonio 1991 és 2004 között volt a klub játékosa, lényegében egész “felnőtt” karrierjét a Juventusnál töltötte, innen is vonult vissza.
  • Ez alatt az idő alatt 47 bajnokok ligája meccsen, 296 Serie A meccsen, 2 Szuperkupa meccsen, 43 olasz kupameccsen és 4 Intertoto meccsen játszott a klub színeiben.
  • Ötszörös bajnok, egyszeres kupagyőztes, négyszeres szuperkupa győztes (bár csak kettőn lépett pályára), Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes, Világkupa és Intertoto kupa győztes.

Nos, az ezeken a meccseken és tornákon nyújtott 13 éves teljesítménye elismeréseként kapott csillagot a stadion mellett. Ezzel érdemelte ki.

EZUTÁN az történt, hogy a csapat a Serie B számüzetés utáni visszatérés utórengéseinek köszönhetően rossz útra tévedt. Ferrara, Zaccheroni, Del Neri váltották egymást a kilátástalanul játszó, és ennek megfelelő eredményeket produkáló csapat kispadján. Két HETEDIK hely után érkezett Conte hozzánk.

Én azt gondolom (talán egyedül vagyok ezzel), hogy hiába jött volna Murinnyó, Arzén Wenger, Guardiola az akkori Juve-kispadra, egyikük sem tudta volna azt elérni, amit Conte tudott: mai szemmel is kilátástalanul fos kerettel sikerült veretlenül megnyernie a bajnokságot, majd további két bajnoki címmel gazdagította a klub trófeagyűjteményét.

A védelemben szerencsére rendelkezésére állt a korai BBBC gárda, ám Buffon, Barzagli, Bonucci, Chiellini mellett De Ceglie, Grosso, Caceres vitézkedtek. A középpályán persze ott volt Marchisio, Pirlo és Vidal, ám ha cserélni kellett, akkor választhatott Krasic, Estigarribia, Marrone, Padoin és Pepe (<3) között. Támadásban a legendás Alex kapitány társai Borriello, Elia, Giaccherini, Matri, a sérüléséből lábadozó Quagliarella (4 gólt szerzett az egész idény során) és Vucinic lehettek.

El tudjuk képzelni erről a gárdáről, hogy bármilyen bajnokságot veretlenül nyerjenek meg? Mert én azóta sem igazán. Egy jó dobogó azért benne volt abban a csapatban, de a bajnoki cím nem.

Amikor ezt a sikert (és a további két bajnoki címet) elérte Conte, akkor már volt csillaga. De én azt gondolom, hogy amit edzőként elért, az szinte újabb csillagot ért volna. Nem nyert BL-t (olyan kupákban Tonyó, mint a szar), nem lett a csapat a világ legjobbja, de akkor és ott szerintem senki más nem tudta volna kirángatni a gödörből a Juventust – és ez annyira jól sikerült, hogy egy azóta is tartó sikertörténetet indított el.

Ja, hogy megsértődött és lelépett? Hálásak lehetünk ezért is, hiszen Allegri nálunk bizonyíthatta be, hogy a világ legjobb edzője.

Nézzük meg, miért NEM kapott csillagot Conte.

  • mert okos
  • mert kifinomult
  • mert elegánsan tud nyilatkozni és mindig úriemberként viselkedik (az előző kettő pontból következhetne)

Tehát ezek nem játszottak szerepet a csillag odaítélésében.

Amit Conte mostanában csinál, az nem elegáns. Persze, okádnivaló csicskaság, hogy elment az izé kispadjára. Persze, nem nyilatkozik lelkendezve mindig a Juventusról – ki nem szarja le? (Hiszen éppen az izé edzője.) Persze, beintett Agnellinek a kupameccsen – vélhetően iszonyatosan feszült, nyilván nyomot hagyott benne is, hogy elmondta a tíz eurós faszságát és azóta ezen röhög az összes Juventus-szurkoló.

Jelenleg Conte egy síró-picsogó lúzer képét festi magáról: 12 milliót keres, ami majdnem az ötszöröse annak, mint amit a második legtöbbet kereső edző kap (Fonseca 2,5 millióval követi). Megvettek neki mindent, amit kért a 100 eurós éttermébe (igaz, úgy tűnik, egy tizessel a zsebben ültek be, ugyanis kifizetni nem tudják például Hakimit a Realnak). Erre mit mond? Hogy ő nem kérte Eriksent – ami főleg az egyébként kiváló játékos Eriksennek a nagyobb probléma, hiszen elbaszódott a pályafutása egy picit. Illetve számon kéri a tiszteletet, ami nyilván az ő pályafutását tekintve elég nevetséges, lévén megugrotta a Lecce – Bari majd a Juventus – Izé váltást is, amiből egy pályafutásra általában egy is elég szokott lenni.

Ha valaki ekkora csomagot cipel, nem csoda, hogy néha kikel magából. Nyilván pszichésen megviseli a saját ostobasága.

De nem az történt, hogy bement a Juventus utánpótlás akadémiájára lemészárolni néhány gyereket. Egyszerűen egy pöcs. Vélhetően ez az energikus pöcsség tette igazi vezérré a pályán és a csapatunk kispadján is.

Anakin csillagát mindenképpen leszedetném!

Lehet nem szeretni, és el lehet ismerni, hogy amiket művel, az gáz. Ahogy ezt jómagam is teszem. De “cancellálni” azért nem kéne, az egy kellemetlen, neobolsevik találmány.

El a kezekkel Conte csillagától, csicskák.

Ui.: Sokakban felmerült az a kissé debil (elnézést) kérdés, hogy “akkor mostantól Conte bármit tehet, érinthetetlen legenda?” Nos, ahogy fentebb is írtam, bár nem ennyire egyértelműen, nem, nem érinthetetlen. Egyszerűen a mostani helyzet nem indokolja, hogy csillageltávolítós retorziókat foganatosítson a klub. De ha például Conte netán bajnok lenne a hullarablók brigádjával és az ünneplés hevében juve-mezt égetne vagy arra szarna, akkor természetesen méltatlanná válna a csillagra.
Kicsit olyan a picsogásokat olvasni, mint amikor 3 éves gyerekeket látok, akik anyukájukra kiabálnak, hogy “nem szeretlek!”, mert az anyukájuk nem adott nekik fagyit.

A labda gömbölyű

Hihetetlen mérkőzésen vagyunk túl. Mindenki, aki látta a meccset, döbbenten vehette tudomásul, hogy hiába a parádés játék, hiába a rengeteg helyzet, mégis sima 2-0 lett a vége.

Ilyen játék ez a futball!

Pirlo tanárian tette fel a csapatot, a csúcsformában játszó, gyors, labdaügyes Hakimivel szemben a fiatal, agilis és zseniális Frabottát helyezte a bal szélre, így le is véve az izé szélsőjét! Középen Bekúr és Rabiot robotoltak fáradhatatlanul, Ramsey pedig újra csúcsformában játszó önmagát idézte, ahogy bombasztikus passzokat küldött a peches Ronaldónak és Moratának az ellenfél védelme mögé! Érdemes volt reaktiválni a már 2010-ben is kiválónak számító védőkettőst, Chiellini és Bonucci levették a kékfeketék támadóit a pályáról, a gólokról egyikük sem tehetett, ahogy Danilo sem, aki újra a legjobbját nyújtotta.

Csókoljál meg, kiscsillag!

Igazságtalan, hogy ezekre a remek teljesítményekre senki sem fog emlékezni. Pedig a játék képe alapján egészen a lefújásig bizakodhattunk abban, hogy percek alatt rúgunk hármat.

Az izé-kapus Handanovics élete meccsét játszotta. Először Ronaldo távoli lövését tolta kapufára, majd Morata ollózását védte földöntúli reflexekkel – mintha a csúcsformában lévő Buffont láttuk volna. De ne szaladjunk ennyire előre!

Az első félidőben igazi futballünnepet láthattunk – lábról lábra vándorolt a labda, a veszélyes átadásokat alig-alig bírták a milánói védők az utolsó pillanatokban megállítani vagy kipöckölni, ha pedig nekik nem sikerült, akkor Handanovic állt magabiztosan a kapuban. Mérgesítő volt, hogy ekkora fölényben játszunk, mégsem tudjuk megszerezni a vezetést. De nyilván mindannyian ugyanazt éreztük: ilyen játék mellett nem lehet gond, előbb-utóbb begyötörjük azt a vezető gólt, és onnantól könnyebb lesz.

De nem így lett. Egy fejetlenül előrevágott labdát tudott a nagy testű Lukaku valahogy levenni, majd teljesen rossz lövése megpattant Vidal fején, és a kapu hosszú oldalába esett. Teljesen meglepő volt az egész, kivédhetetlen szituáció volt. Vidal becsületére legyen mondva, hogy nem ünnepelt volt csapata ellen!

A csapaton egyáltalán nem látszott meg a bekapott gól – mentálisan is topon voltak a srácok, mentek előre ismét mint a gép. Látszott, az életüket adnák azért, hogy legyűrjük az ősellenséget! Még azok a játékosok is átérezték, mi az a Juve-szív, akik minden bizonnyal anno főleg a jó fizetés miatt érkeztek Torinóba!

Pirlo néhány taktikai húzással, amit nem részleteznék, tovább fokozta a nyomást. A labdabirtoklás jól mutatta, hogy mekkora kurvanagy támadásban vagyunk.

Áhh… a faszt, kikaptunk mint a szar.

Csoda, hogy nem 6-0 lett.

Faszkivan.

Nagyon érdekes egyébként, hogy blogunk csodálatos levlistáján ki hogyan látja a helyzetet. Beni bizakodó, amit nagyon szeretek, mert én rohadtul nem vagyok az.

Ha nem lesz meg a BL-helyezés, akkor nagy szarban leszünk.

A Hosszú Menetelés

Szarban vagyunk, de a következő néhány hétben ebből a szarból várat építhetünk! A Hosszú Menetelés végére, bár lesznek áldozatok, mégis bebiztosítjuk dicsőséges jövőnket!

Nézzünk a jövőbe, jósoljuk meg, sőt TEKINTSÜNK VISSZA a Hosszú Menetelés lépéseire. Azaz 2021-es esztendőnk első heteinek nagy megpróbáltatásaira!

A visszatekintést Gyurcs, azaz Orb… na, tehát Mao Ce-Tung tanulságos idézeteivel színesítjük!

A jó dolgok rosszra fordulhatnak, a rossz dolgokból pedig jó sülhet ki.

Mao Ce-tung

01.03. A Hosszú Menetelés a mai napon veszi kezdetét, amikor Ronaldo számos góljával leverjük az Udinese együttesét. Különösebben nem érdemes ezzel az összecsapással foglalkozni, a történelem is maximum úgy fog megemlékezni róla, mint a Hosszú Menetelés kezdetére.

Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.

Mao Ce-tung

01.06. Az első igazi próbatétel szerdán jön el, amikoris a bajnoki címre törő, a rossz nyelvek szerint tetszetős futballt bemutató Milán(y) otthonába látogatunk! Fantasztikus mérkőzés VOLT ez is, fordulatos meccsen nyerünk 2-3-ra, a 89. percben a bíró egy parádés becsúszással akadályozza meg a negyedik gólunkat, majd 213 percet hosszabbít, ám végül a Svájcból helikopterrel a helyszínre érkező UEFA-delegáció vet véget a meccsnek. GRINTA!

A támadás az ellenség megsemmisítésének fő eszköze, de a védekezés is elengedhetetlen. A támadás közvetlenül az ellenség megsemmisítését célozza, de egyúttal önmagunk megőrzését is szolgálja, mert ha az ellenséget nem semmisítjük meg, az semmisít meg bennünket. A védekezés közvetlenül önmagunk megőrzését szolgálja, de egyúttal olyan eszköz, amely kiegészíti a támadást, illetve előkészíti a támadásba való átmenetet. A visszavonulás a védekezés kategóriájába tartozik és annak folytatása; az üldözés pedig a támadás folytatása.

Mao Ce-tung

01.10. A Milan elleni egész estés ütközet után nincs sok idő pihenni. A Juventus újabb négy nappal később, január 10-én csapOTT össze a veszélyesnek tűnő Sassuolo alakulatával. Egyet se izguljatok, a mérkőzésen gyorsan két gólos hátrányba kerültünk, ám itt belépett a Dybala-faktor!
Az örök ígéret Manchesterbe történt távozása után az onnan érkező Pogba triplájával fordítunk, majd Ronaldo újabb tizenegyest értékesít, így lett 4-2 a végeredmény!

Előkészítés nélkül nem szabad ütközetet vívni, és nem szabad olyan ütközetbe bocsátkozni, amelynek sikere nem biztosított. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy minden egyes ütközetet kellőképpen előkészítsünk, és a győzelmet az ellenség és a magunk körülményeinek összevetése alapján biztosítsuk.

Mao Ce-tung

01.13. A fantasztikus győzelemből merített erőre nagy szükség is lesz, ugyanis alig 3 nappal később a Genoa alakulatát KELLETT kipicsáznunk az Olasz Kupából. Ezt kapott gól nélkül tesszük meg, Buffonnal a kapuban. Demiral fejesgóljával és az ingyen érkezett Diego Costa duplájával NYERTÜNK!

Gratulálok a csapatnak!

Ki kell bontakoztatnunk harci stílusunkat: bátran küzdünk, nem félünk a fáradságtól és folyamatosan harcolunk (azaz rövid időn belül, pihenés nélkül egymás után több ütközetet vívunk meg).

Mao Ce-tung

01.17. Ismét a Milán(y) otthonába látogatunk! Ám ezúttal a Bajnokok Ligájában vitézkedő Ellenséget kell észhez téríteni hiú ábrándjából. Mondanom sem kell, hogy a meccs nem középkezdéssel, hanem Izé-tizenegyessel kezdődött, amit elsőre kivédett a lengyel CERBERUS, ám sajnos a bíró újrarúgatta, mert ez a védés nem volt bekalkulálva. Ezután jöhetett a kezdőrúgás! Sajnos, minden jel szerint rosszul végezte el a kezdőrúgást Ronaldo, mert a bíró 89 percnyi VAR-ozás után kiállította. Így sajnos csak 1 percünk volt egyenlíteni, hosszabbítással együtt. Hihetetlen, de sikerült (nem árulom el, hogyan, nem akarom lelőni a poént!), így jöhetett a kétszer 15 perc, aranygóllal. Ez egy új szabály, amit akkor és ott vezettek be. Sajnos túlzott gólörömért a kapusunkat is kiállították, a gólszerző Cuadrado és a cipőjét éppen bekötő, becserélésre készülő Bekúr mellett. Így Bonucci állt a kapuba, és 6 mezőnyjátékossal húztuk be a győzelmet, ami csak annak köszönhető, hogy az Izé egy rettenetesen gusztustalan banda és a 2×15 perces ráadás 52. percében összeverekedtek a csapatrészek. A verekedés közben a még élő játékosaink gólt szereztek, amit nem sikerült semmilyen szabályra hivatkozva visszavonni!

Ez a hadsereg azért erős, mert akik beálltak soraiba, mindnyájan tudatos fegyelmet vállalnak; ezek nem egy kisszámú ember vagy szűk körű klikk magánérdekeiért egyesülnek és harcolnak, hanem a széles néptömegek és az egész nemzet érdekeiért.

Mao Ce-tung

01.20. A Szuperkupára végül eljön a Napoli szimpatikus alakulata! Sportszerű, látványos mérkőzésen mutatja meg a két csapat, miért is a Szuperkupa az olasz futball csúcseseménye! Hihetetlen, ugye? Nem is gondoltam komolyan. Ocsmány egy szar mérkőzésen szerzi meg Pirlo az első trófeáját. De a pereskedés még 2025-ben is tartani fog, állítólag azért támadja meg a mérkőzés eredményét a nápolyi alakulat, mert Facchetti hamis bankgaranciákat írt alá, valamint Recoba hamis útlevél birtokában lépett pályára! Arról ne is beszéljünk, hogy Facchetti állítólag a bíróküldő bizottság társelnökével is gyakran találkozott. No, hát ezek miatt még lehet, hogy elveszik a Szuperkupát a Juventustól és hát… tudjuk, kinek adják oda.

Hadseregünk minden tisztjének és közkatonájának állandóan szem előtt kell tartania, hogy a nagy népi felszabadító hadsereg vagyunk, a nagy Kínai Kommunista Párt vezette csapat vagyunk. Ha mindenkor betartjuk a párt utasításait, biztosan győzünk.

Mao Ce-tung

Jöjj, Szuperliga, és égesd porrá a férgeket

A Fiorentina elleni “meccs” óta kedvem volna írni. De nem akartam egyből, bízva abban, hogy ahogy telnek-múlnak a napok, majd jobb lesz.

De igazából nem lett jobb. Ránézek az olasz bajnokikkal kapcsolatos hírekre és elmegy a kedvem az élettől is. Bevallom, nem esett jól az, amit már a Torino ellen is láttam, de a Fiorentina ellen aztán tényleg teljesen egyértelmű volt.

Nevezetesen, hogy idén a Juventus semmiképpen nem lehet bajnok.

A Torino elleni feltámadás tényleg csodába illő volt. A Fiorentina ellen már nem volt képes rá a csapat. Köszönhetően Cuadrado rossz döntésének is. Ami szerintem nincs, ha addigra nem készül ki teljesen ő is idegileg.

Nem érdemes részleteiben nézni szerintem azt az összecsapást. A bírót eltiltották kemény egy meccsre, miután egyértelműen elfújt egy meccset. Eközben a nápolyi gyerekek elintézték, hogy a kedvenc középpályásuk hiányában inkább skippelt mérkőzést akkor mégis inkább újrajátszassák ellenünk. És még a semmirekellő elnökük szól be Pirlónak a teljesen nonszensz, és tényleg csak Olaszországban lehetséges ítélet kapcsán.

A jelenlegi helyzet olyan, hogy a régi időkben az ilyesmi meccsek után döntöttek úgy az ultrák, hogy felgyújtanak egy fél várost, mintegy hangsúlyozva egyet nem értésüket. Ezt a részét persze nem sírom vissza a futballvilágnak, azonban az kellemetlen, hogy a keresztényi szeretet jegyében alig győzi a vezetőség a klub összes orcáját és farpofáját is odatartani egy újabb és újabb pofonért.

Már a Toro elleni meccs végén is mókás volt, ahogy a spori kiszórta Pinsogliót, aki igazából mindannyiunk szívéből szólt, amikor odakiáltotta, hogy “ezt vedd el, ha tudod”. Hiszen idén, ha gólt lő a csapat, akkor ünneplés helyett inkább kimegyek hugyozni, hogy mire visszaérjek, lássam, mire jutottak a videoszobában vadul szerkesztő, animáló srácok. Hátha találnak valamit 5 perccel korábbról, esetleg a megfelelő kikockázással 1 mm-es lest tudnak bevonalazni.

Nem mondom, hogy elvárás 10 bajnoki cím zsinórban. Nem gondolom, hogy feltétlenül mi vagyunk a legerősebb és legmenőbb csapat idén is (bár persze, azok vagyunk). De azt gondolom, hogy a VAR szerepe nem az kell legyen, hogy a Juventus ellen bevetjük, amikor csak lehet és akkor is, amikor nem. De ha valamikor az ő javukra dönthetnénk, akkor inkább továbbot intünk a VAR-szobából is. Nonszensz, hogy az elméletileg a tévedések kivédésére használó technológiát konkrétan arra használják, hogy megkúrják a Juvét.

Ami a bevezetés óta eltelt években nem ment, mert annyira jók voltunk, de most sajnos nem vagyunk annyira jók. Nyilván a Fior ellen sem lett volna ennyire kellemetlen az egész, ha nem kapunk egy gólt kb. az első percben.

Juteszembe, eközben a Milan meglőtte a világ leggyorsabb gólját. De sajnos szabálytalanul. Ám valahogy a VAR nem vette észre, hogy a középkezdés pillanatában már másfél méterre az ellenfél térfelén volt a gólt szerző játékos. Így végül mégis szabályosan, ünnepeljük a remek találatot!!

Tehát az van, hogy a légkör nem segíti a csapatépítés amúgy sem kellemes folyamatát. Illetve az sem segít, hogy üresek a stadionok, így a dicső sporinak attól sem kellett tartania, hogy még a helyszínen felkoncolják, és a testrészeit Torino-szerte szétszórják az elégedetlenebb nézők.

Nem jár nekünk a bajnoki cím. Nem gondolom, hogy nem tévedhet egy bíró. Hiszen Muntari gólja is megváltoztatta a világtörténelem folyását (gondoljunk csak arra, hogy ha azt megadják, akkor a Milan lesz zsinórban kilencszer bajnok, vagy gondoljunk csak Trump győzelmére, esetleg a koronavírus kitörésére, mind mind ott dőlt el). De kurva nagy különbség az, amikor valaki elnéz valamit, meg az, amikor a rendelkezésére áll egy technológia, és azt vagy nem használja vagy szándékosan csak egyoldalúan. Nem gondolom, hogy Kassai teljes hülyét csinál magából az ukránok Anglia elleni meccsén, ha rendelkezésére áll a VAR vagy a gólvonal-technológia. A Fior elleni meccsen fújó rigónak viszont rendelkezésére állt, de vissza sem nézte a szabadrúgásnál történt kezezést, Ronaldo pofánvágását vagy épp felrúgását. Majd látványosan inkább nem állította ki a lilák játékosát, pedig egyértelműen sárga lappal a kezében indult neki a szabálytalanságnak, csak menet közben eszébe jutott, hogy ez akár meg is fordíthatja a meccset. Nem, nem gondolom, hogy 10 a 10 ellen varázslatosan fordít a csapat, de valljuk be, igazságosabb, ha a szabályokat betartva megy végig egy meccs.

Ez nem oké.

Én sosem voltam a Szuperliga nagy barátja, de egyre inkább azt gondolom, hogy a kicsinyesen gyerekes és ennek megfelelően éretlen és kiszámíthatatlan olasz bajnokság mellett/helyett jó volna egy olyan hely, ahol komoly meccseket lehet játszani komoly pénzekért, komoly érdeklődés mellett és komoly bíráskodással.

Kurvára nincs kedvem bajnokikat nézni (Ronaldónak meg játszani), de persze nézem majd, mert Fino Alla Fine, és persze remélem, hogy olyan kurvára ellenállhatatlanok leszünk, hogy még akkor is nyerünk, ha a spori konkrétan beáll az ellenfélhez játszani. Illetve nyilván meg kell halni a pályán a nápolyi gyökerek elleni meccseken.

Ja, és igen, jöjjön Pogba még a télen.

És mivel most rossz hangulatban vagyok futballügyileg, ezért aki idejön csaló juventusozni, azt kitiltom mindenhonnan, mert én is gyerekes és éretlen és kiszámíthatatlan vagyok, mint az olasz közeg.