Olvasóink imádnak futballmenedzsereset játszani, rájuk gondolt a calciomercato, amikor az alábbi gyűjtést készítette. A címben a két csapat legerősebb 10-10 játékosának FIFA15-ös összpontszáma szerepel.
A papíron legerősebb tízesből nálunk ketten, a _farkasoknál négyen nem játszhatnak, tehát a különbség még nagyobb javunkra, már-már nyomasztó. Ki se álljanak inkább, jobban járnak, ha a 3:0 kerül a jegyzőkönyvbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aktuálisan két fronton zajlik az élet Juventusban:
– dübörög a bajnokság, órákon belül fogadjuk a Cesenát;
– Moggi szerint új elnöke lehet a klubnak, asztaqrva.
A csizma az asztalon pedig:
Természetes, hogy az előző három szezonban látottakhoz viszonyítjuk a mostani játékot és eredményeket. Conte a Milan ellen idegenben egy döntetlent, egy vereséget és egy győzelmet hozott. Allegri eddig 100%-os.
Caceres máris hiányzik
Tudjátok, van az a hülye vicc, hogy mit mond az optimista, ha leesik a toronyház tetejéről, és az a poén, hogy „eddig jó… eddig jó…”, ami rettenetesen béna poén, de ebben a Hallegri-éra skizofréniájában talán még aktuális is lehetne. Majd pár hónap múlva kiderül, mennyire. Egyelőre viszont tökéletes az illúzió: a tavalyi csapatunk játszik, ugyanazzal a kora őszi lendületes karakterrel, amit tavaly ősszel is láthattunk az első pár körben, és amiből már semmi nem maradt a firenzei lángosig. Marotta biztos lefénymásolta Conte jegyzeteit, a klub conteszintetizátort épített Hallegri torkába, Tevez beveri az első helyzetét, Marchisio újra protagonista, és már idézzük is a Bohém Rapszódiát: is this the real life, is this just fantasy? Egyébként a modorosság csúcsa magyarra fordítani a dalcímeket.
Tippeljünk, káromkodjunk!
Új rovattal jelentkezik a Bianconeri Blog! Mindig is úttörők voltunk a hazai és nemzetközi blogszféra kusza dzsungelében, és ez most sincs másképp. Mi már most tudjuk, hogy egész évben Allegrit fogjuk hibáztatni mindenért. Ezért lett ez új, hétköznap jelentkező rovatunk címe. Fogadjátok szeretettel, vagy mi! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hipp-hopp elrepült a nyár, máris nyakunkon az újabb idény, itt az ideje, hogy elmondjuk, mit gondolunk Contéról, Allegriről, az új igazolásokról, hogy meglesz-e az újabb scudettó pajzs, és hasonló fontos dolgokról. Áradjon a kollektív bölcsesség! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vége a bajnokságnak, az újságok naponta virtuálisan megvesznek és eladnak több csapatnyi játékost, de nekünk még van mondanivalónk a most lezárult szezonról is: közös posztban mondjuk el a legfontosabb dolgokat a 102 pontos idényről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rengeteget fogunk még beszélgetni, vitatkozni, veszekedni a 2013/14-es szezon épületes eredményein ill. romjain, ugyanis ezt az évet minden korábbinál erősebben beárnyékolta az a kettősség, amit a hazai és az európai meccseken mutatott a Juventus. A Ferrara-Zacsi kettőssel sikerült eddig két kupasorozatból is kiesni, viszont akkor legalább volt mentségünk minderre: egyszerűen szarok voltunk. (Elgondolkodtató mellékgondolat a duplahetedik csapattal kapcsolatban, hogy a sloziajtót Cobolli Giglire záró Tiago és a méretes bukóval elpasszolt Diego talán mégsem annyira rossz játékosok, ha az idén BL-döntőbe jutó, spanyol bajnokságra évezredek óta először esélyes matracosokban mindkettőnek megvan a maga helye.) Ebben a szezonban ellenben összeállt egy egymást ismerő, jellemzően legalább 2 éve együtt játszó keret, nehéz a relatív nemzetközi sikertelenséget külső hátráltató körülményekre fogni: mindkét kiesésről csak a Juventus tehetett. A sikertelenség pedig valóban relatív: két év európai távollét után, egy újjáépített csapattal ott tart Conte, hogy az elmúlt két szezon eredményei alapján lazán UEFA TOP10-es a Juventus, és alapvetően a kupaelődöntő sem rossz eredmény.
A kesergést, dühöngést, lamentálást, agyalást tegyük félre egy talán nem mellékes gondolat erejéig: tegnap bajnokok lettünk, csont nélkül. (Dino félelme: „Moratti szerintem megpróbálja majd elvetetni, mert játék nélkül nyertünk.”) Ennek tudatában kellene felpörögni a maradék három meccsre. Tényleg, kellene?
Lehet puzsérkodni Moggival kapcsolatban, de az biztos, hogy ha kinyitja a száját, érdemes meghallgatni, amit mond. Lucky Luciano – egy kicsit nyilván várta, hogy a készenlétben tartott, virtuális petrencés rudat beletoszhassa a Juve seggébe – szokás szerint nem csomagolta be a mondanivalóját, és már csak azért is érdemes néhány szót vesztegetnünk a mondanivalójára, mert jövő héten eldől a Juventus szezonja. Hajtás után következzen egy kis előretekintés, egy kis kritika a csapat és a Serie A felé, néhány személyi kérdés és némi harvest langymeleg kommunánk levlistájának lényegesebb momentumaiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A csapat fáradtságát látva Conte állítólag úgy döntött, hogy a következő forgatókönyvet kellene minden meccsen követni: megnyomva az első félidőt előnyt szerezni, majd a második játékrészben magabiztosan őrizve azt pihenni. Ez ugyan nem jött össze, de a scudettó pajzs egyre közelebb. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
