Frontok

Aktuálisan két fronton zajlik az élet Juventusban:
– dübörög a bajnokság, órákon belül fogadjuk a Cesenát;
– Moggi szerint új elnöke lehet a klubnak, asztaqrva.
A csizma az asztalon pedig:

ferrari

A Ferrari F1-es csapata masszívan ég idén: hiába vitték oda Alonso mellé Räikkönent, idén mindössze két dobogós helyig jutottak, és a csapat csupán 4. a VB-pontversenyben (#allegritakarodj). Hogy ezért mondott-e le a Ferrari elnöki tisztségéről Luca di Montezemolo, vagy azért, mert közismerten rühelli Sergio Marchionnét, a Ferrari 90%-os tulajdonosának, a Fiat-Chrysler autógyártó monstrumnak első emberét, az tulajdonképp lényegtelen. A helyzet adott: az Avvocato által kinevezett Montezemolo távozása ’91 óta először elnök nélkül hagyta a Ferrarit, ez a helyzet pedig azonnali döntést kíván. Iparági pletykák szerint a tisztséghalmozásban eddig sem kispályás Marchionne simán bevállalja a Ferrari elnöki posztját, end of story.

Marchionne és Lapo Elkann egy Juve-Izén

Marchionne és Lapo Elkann egy Juve-Izén

Moggi viszont a minap a Libero Quotidianónál vezetett állandó rovatában megpedzette, hogy Marchionne inkább Agnellinek adná a Ferrarit. És majdnem össze is áll a kép. Egyrészt Marchionne az autóipart keni-vágja, hiszen ő mentette meg a Fiatot az elkerülhetetlennek tűnő összeomlástól, és Lee Iacocca után immár második emberként rázta gatyába az időnként letérdelő amerikai autóipar legkisebb óriását, a Chryslert. Ugyanakkor Marchionne nem tapasztalt a sportban – a Ferrari pedig pont ugyanannyi szállal kötődik a sporthoz, mint a teljesen más menedzsment-stratégiát igénylő autóiparhoz. Viszont a góré elég mázlista, hiszen házon belül rendelkezésére áll az az ember, akinél szebbet rajzolni sem lehetne a Ferrari élére: olasz, képzett, intelligens, bizonyított, van tapasztalata a sportban, ráadásul a vérvonala nyomán ezer szállal kötődik a legendás autógyárhoz.

Agnelli távozása esetén – legalábbis Moggi papa információi szerint – a Juventus elnöke Nedved lehetne. Pavel egyrészt egy klublegenda, Agnelli bizalmasa és barátja, másrészt menedzserként egy keveset bizonyított, képzettnek nem mondható, kevésbé olasz arc. Visszafogott magánvélemény: Nedved a pályán is inkább egy csupaszív harcos volt, mint egy agyas, finomkodó vezér. Mentalitásban közelebb áll Monteróhoz, mint Pirlóhoz, na. Magam részéről nehezen tudom elképzelni egy 250-300 millió eurós bevételt produkáló sportgépezet első embereként. Persze az is igaz, hogy Agnelli megfelelő pályára tette a Juventust: áll a stadion, a calciopolit követő pénzügyi sokk után folyamatosan növekedő bevétel és egyúttal csökkenő veszteség virít a könyvekben, Marotta személyében egy tapasztalt és intelligens ügyvezető irányít, eredményes a csapat, sínen a hajó. Ugyanakkor pár hónapja váltott edzőt a klub, egy másik vezetőváltás ilyen rövid időn belül sok szervezetet megviselhet. Fene tudja, Mogginak mennyire megalapozottak az információi, mindenesetre nem bánnám, ha ezúttal félreértesült lenne az öreg maffiózó.

andrea-agnelli-e-luciano-moggi

Operatívabb problémánk is van ennél: este jön a Cesena, kapujában Nicola Lealival. Annyit mindenki tud a fiúról, hogy évek óta Buffon örököseként tartják számon a digók. A Juve szintjén sem aprópénz egy 19 éves kapusért kifizetett 3,8 millió euró – ennyibe került 2 éve Leali. Azóta lehúzott egy-egy szezont kezdőként a Virtus Lancianónál és a Speziánál, idén pedig a Cesena első számú kapusa. Látszik a tudatos menedzselés: Paraticiék csak olyan klubhoz engedték, ahol nem csak a padon szárítgatta a betyárkörtéket, és nem csak edzésen mennek felé a löketek. A minap a Tuttosport megkérdezte, mit szól ahhoz, hogy a Juve láthatóan törődik a sorsával, ill. legnagyobb bálványával, Buffonnal nem csak edzőtáborban találkozik. Nem meglepő, hogy Lealinak Buffon a példaképe; a korábbi közös edzőtáborozás alkalmával mindig izgatott is volt Gigi közelében (ez kicsit buzis), a tőle kapott mezt bekeretezte és kiakasztotta a szobájába, de alig várja, hogy ellenfélként is találkozzanak. Nyilván szeretne később a Juventusban játszani, de tudja, hogy ezt még nem érdemelte ki. Olaszosoknak és guglifordítósoknak érdemes átfutni a teljes interjút, helyes pofa ez a Nicola, roppant lelkesen drukkolunk neki. Buffont rettentő nehéz lenne a piacról pótolni, fasza lenne, ha házon belülről jöhetne az utódlás. Leali korához képest bölcsnek tűnik, nem fogja visszavetni egy Torinóban benyalt papírforma-négyes.

leali

Nálunk meg jön a rotáció, részben kényszerből, részben pedig a zsúfolt naptár miatt. A Milány ellen kisebb sérülést összeszedő Caceres helyén Ogbonna játszik, ez elég fixnek tűnik. Barza már leül a padra, de óvatosságból még nem állítja be a kezdőbe Allegri. A Tuttosport és a GdS nem egyeznek abban, ki játszik a középpálya jobb oldalán: vagy Licht+Pereyra, vagy Romulo+Vidal kettőst láthatunk Marchisiótól jobbra; mi inkább Vidalékra tippelünk. Evra játéka szinte biztosra vehető, ahogy a Tevez-Nándi csatárkettős is. Pedig megnéznénk már Moratát kezdőként, és a nyitófordulóban is elégedettek voltunk Comannal is, hallod, Allegri, hallod?! Évek óta nem veszítettünk pontot hazai bajnokin, a Cesena Torinóban utoljára ’89-ben jutott döntetlenig. Reméljük, azért kicsit izgi lesz.