Darti egy Isten, a kártyarendszer csubakka, taxit fogni az olasz fővárosban majdnem lehetetlen, a római tömegközlekedés kommunikációs problémákkal küzd, Csabi pedig egy mérhetetlenül türelmes ember – ez történt a múlt héten, a berlini BL-döntő apropóján tett párizsi kirándulásunkon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jó tudni: pontosan egy évvel ezelőtt a mai napon sikerült megnyerni (végre) a 10. COPPÁT! Holnap rámegyünk a következőre.
Ez elég érdekes ahhoz, hogy írjunk róla. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szeretem a sorozatokat. Örülök annak, ha a milánói csapatok sorozatosan kikapnak. Örülök, ha Buffon megdönti a kapott gól nélküli játékpercek rekordját, és azt szeretném, hogy az új rekord a végtelen legyen. Örülök, ha a Juve sorozatban veretlen marad, főleg, ha a meccsek nagy részét meg is nyeri. A múlt hétvégén véget ért egy sorozat, amire nehéz szavakat találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A bajnokság eldőlt (aki még nem tette, gyorsan olvassa vissza Bencsibébi utóbbi posztjait), a kupáról egyelőre nem aktuális beszélgetni, viszont máris dübörög a mercato, sőt, már az első nyári igazolást le is tudta a Juventus, ezért érdemes pár szót váltani arról, mi vár ránk a következő idény elejéig. Alapvetően két dolgot tisztázzunk, mielőtt belevágunk. Egyrészt Beppe Marotta, aki a nyilatkozatait tekintve Moggi gyökeres ellentéte, múlt héten elmondta: nem fogunk nyáron nagy nevet igazolni, megpróbáljuk egyben tartani a keretet, a középpályán lesz szükség némi változtatásra. Másrészt:
https://www.youtube.com/watch?v=oT9hkX9M26M
Ennek fényében posztonként végigszaladunk a kereten és a várható mozgásokon.
Azon merengtem, milyen kibaszott szerencsések vagyunk. Aztán eszembe jutott, hogy voltunk mi már szerencsésebbek is. De legalábbis ugyanolyan szerencsések. Vagy?
Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénységem – mondtuk Bástya elvtárssal.
Bukkake
Az újkori juvés történelemben – ami az új stadionnal, Conte, Pirlo, Vidal és persze Vucsinics érkezésével kezdődött – az első scudettópajzs volt a legédesebb: igazából nem számítottunk rá, és rettentő sokat vártunk valami hasonlóra. Azt az eufóriát, amit a 100+ pontos, szenzációs szezon fölött papíron éreznünk kellett volna, agyonbaszta a gyenge BL-szereplés, a tavalyi bajnoki cím pedig a mezőny ismeretében tűnik halványabbnak. Meg különben is, az elmúltnégyév Juventusa már a nyári felkészülés után iszonyú erősnek tűnt a többi olasz csapathoz képest, ezért lássuk be, valahol alapvető elvárás volt a bajnoki cím.
Régen láttunk a sassuolói testbeszédhez hasonlót
Mikor nyáron lelépett a Pirlo, Tevez, Iszákosindián hármas, és már a 10. fordulóban eljutottunk a 4. vereségig (korábban csak az első címvédő szezonban kaptunk ki ennél többször), nagyjából lemondtunk a scudettóról. Hibáztattuk a felemás mercatót futott Marottát, a már akkor frusztráló sérüléseket, az alapcsapatát nehezen találó Allegrit, a 10-esként félszeg és arrogáns Pogbát, a seconda punta szerepkörbe lassan beletanuló Dybalát, meg persze a kapzsi alkoholista uruguayit, aki elment Stuttgartba mutogatni a langyi szívecskéit. Snitt, oszt’ 5 körrel a vége előtt 9 pont előnyünk volt a kukásokkal szemben. Már megint nem lesz izgalmas a hajrá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Marchisio: elülső keresztszalag-szakadás. Picsába, picsába, picsába!
