Szubjektív múltidéző rovatunkban elérkeztünk a talán legjobban gyűlölt ellenséghez. A mai derbi elé – a sorozat vállalásainak megfelelően – két mérkőzést idézünk fel: egy kellemes és egy kellemetlen (azaz inkább kevésbé kellemes) emléket tárunk elétek. Hogy mit keres itt a Samp 2006-os vendégjátéka a Meazzában, illetve ki volt az a milánói játékos, aki mindössze 8 olasz bajnokin játszott és az egyetlen – szerencsére tét nélküli – olaszországi gólját pont ellenünk lőtte, azt a hajtás után áruljuk el. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elmélkedés kategória bejegyzései
Alice in chains vs. Pearl Jam (igazából a rotációról szól a poszt, olvasd el nyugodtan)
Ez a poszt még a múlt héten, a Roma elleni kupakiesés után kezdett formálódni, de a tartalma természetesen nem lett kevésbé aktuális a Lazio elleni, vérgőzös pontszerzés után sem.
Nem meglepő módon a Bianconeri levlistáján is téma volt a rotáció (annál furcsább, hogy közben fellángolt a nagyjából 10 éve eltemetettnek hitt Alice in chains vs. Pearl Jam vita is), és finoman fogalmazva nem vagyunk egy véleményen. Indulatoskodásig ugyan csak utóbbi jutott el, de előbbi is számtalan olyan dolgot hozott fel, amit némi külön zsetonért megosztunk veletek. Tehát az utalás visszaigazolása után katt a továbbra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szabályok, amelyek hitünk szerint segítenének a labdarúgás korszerűbbé tételében VI.
A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a sorozatban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szubjektív múltidéző – AS Roma
Az új év egy új sorozatot is hoz a blogon: korábban sokan hiányolták a szeretünk-gyűlölünk posztokat, viszont mivel nagyjából a teljes mezőnyt végigzongoráztuk ebben a rovatban, nem nagyon lenne értelme visszahozni. Azonban igaza van a reklamálóknak abban, hogy talán érdemes a tényekre, taktikára vagy a várható felállásra épülő beharangozók mellett egy-egy meccs más: viccesebb vagy netán személyesebb oldalát is felvillantani. Így a most induló sorozatban felidézzük, hogy számunkra mi a legkedvesebb és a legrosszabb emlék az aktuális ellenféllel, vagy annak egy játékosával, edzőjével stb. kapcsolatban. Kezdjük is el a Romával! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Veled, vagy nélküled?
Pirlo érkezésekor elég sokan szkeptikusak voltunk: jön egy vásott múltú, kiégettnek tűnő ex-sztár vénember magas fizetésért, és azt várjuk tőle, hogy összefogja a Juve évek óta erőtlen középpályáját? Riválistól érkezve fog ez küzdeni? Két és fél szezonnal okosabban könnyen röhögünk magunkon: Szundi hetek alatt meggyőzött mindenkit, és a két bajnoki cím talán legfontosabb játékosa lett. Beszartunk, amikor az Udinese elleni találkozó elején megsérült. Viszont nélküle is megnyertük az azóta lejátszott bajnoki meccseket, nem is túl nehezen, sok-kevés gólaránnyal, hatalmas bicepszeket demonstrálva. Ilyen könnyű lenne pótolni, illetve talán még találóbb úgy a kérdés, hogy pótoltuk egyáltalán Pirlót ezeken a találkozókon?
(Csakazértsem a kézenfekvő U2-dalt kapjátok.)
Így láttuk az őszi Juventust – szerkesztőségi értékelő
A minap a Juventus lejátszotta az utolsó 2013-as meccsét a messzi Atlantában, mi pedig annak ellenére summázzuk a szezon első felét, hogy a Romával és a Cagliarival még nem játszottunk. Mert mi ezt is megtehetjük. Közös korai gondolatmagömlés következik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Légy, ami lennél: férfi
Ha a szikár tényeket nézzük, a Juventus tegnap délután 1-0-ra kikapott Isztanbulban, és kiesett a BL-ből. Azóta eltelt több mint egy nap, rengeteg értékelést, reakciót olvashattunk a meccsről: miért történt így, milyen volt a pálya, kik hibázott, mikor, miben? A sok elemzés közepette kicsit elveszett a lényeg: a Juventus teljesen jogosan esett ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
And now for something completely different
Llorente, decukigyerekek, Buffon, jaj, Padoin, mármegintmicsinálszMarchisio, megérdemelt győzelem, faszomBonucci, csak begyötörtük, spirito, pluszhárompont meg a franc tudja, még mit lehetne írni a tegnapi meccsről. Igazából persze mind felesleges karakterszaporítás lenne, hiszen a legfontosabb dolog valószínűleg az a ma délutáni hír, hogy Pirlo sérülése súlyos, és nagyjából két hónapot hagy ki (a firenzei Mario Gomez szeptember közepén ugyanilyen sérülést szenvedett, és még mindig nem tért vissza). A gyenge idénykezdet után Szundi jó pár meccse újra a csapat meghatározó játékosa volt, szóval nem intézhető el vállrándítással a kiesése. Na, és akkor jön a kérdés: mi lesz most akkor? Lehet-e Pirlót pótolni? Kell-e Pirlót pótolni, vagy játsszon mást a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ami mindent megváltoztatott
Az elmúlt napokban a Milan edzője, Massimiliano Allegri a következőket nyilatkozta: „Idén a játékvezetők egyetlen olyan hibát követtek el, amely befolyásolta a scudettoért folytatott versenyt, ez pedig Muntari góljának meg nem adása volt„. Mivel blogunk elkötelezett a tényfeltárás iránt, ezért feltártuk, hogy mennyire meghatározó is volt az említett hiba. Sokkoló eredményekre jutottunk!