A Lazióval rengeteg emlékezetes meccset játszottunk az elmúlt pár évben, évtizedben (persze kivel nem?). Eszünkbe juthat például, amikor Lippi 1995-ös bajnokcsapata otthon 3-0-ra kapott ki, vagy a tavaly augusztusi szuperkupa győzelmünk, netán a tavaszi kupakiesés, illetve a 2004-es kupadöntő. Számomra legalábbis mindegyik emlékezetes volt, de – egy rendkívül elcsépelt dramaturgiai fordulattal élve – mégsem ezekről írok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a sorozatban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szégyen! Szégyen, hogy az egész csapat belefosott a Roma elleni kupameccsbe. Még nagyobb szégyen, hogy ezt Antonio Conte tudtával, beleegyezésével és felhatalmazásával tette. Sőt, a legnagyobb szégyen az, hogy Conte is beleszart az egészbe. Különösen azután, ami három hónappal ezelőtt történt. Remélem, ég a pofája mindenkinek!
Nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy leszarjuk a kupát. Így van sajnos, el kellene fogadnunk, nincs mit tenni. De vannak helyzetek, amikor ez a csapat nem tehetné meg, hogy ilyen pofátlanul elcsaljon egy kupameccset, és a gagyi BL-csoportból való arcpirító kiesés pontosan ilyen helyzetet hozott létre. De úgy látszik, ezt csak mi gondoltuk így. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mindenkit izgalomban tartó Vucsinics-Guarin csere árnyékában ma este játszanak egy meccset is; a Roma ellen az elődöntőbe jutás a cél. Dino múltidézője után jöjjön hát pár gondolat arról, miért nem kellene beleszarni a kupába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedd este tizenhatodik alkalommal játszik egymással a Coppa Italia történetében a Juventus és a Roma: az eddigi tizenöt meccs összesen kilenc párosítást jelentett (hiszen az összecsapások között akadtak oda-visszavágós rendszerben, illetve egymeccses szisztémában lejátszottak egyaránt), amelyből ötször a Juve, négyszer a Roma jutott tovább. Most egyenlíthetnek a fővárosiak, ha kedvük tartja. Képes visszatekintés a két klub közös kupamúltjának római találkozóira. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elértük a tucatot, ha valakinek nem tűnt fel, Vidal messze a legfontosabb játékosunk, Pogba bomba helyett Sanyi-féle okos pörgetéssel döntött, Nándi elnyomhatatlan a 16-oson belül, Teveznek tényleg csak a gól hiányzik, Marchisiót korai lett volna felnégyelni novemberben, Buffon nem csak Seredová előtt védekezik kézzel-lábbal (ez rossz volt, ugye), és a Samp továbbra is mumus – de legalább nem annyira, hogy pontot is raboljanak. Hajtás után az albatrosz-fotót (hát nem tiszta kiköpött albatrosz Nándi ezekkel a kurvanagy szárnyakkal?!) nóta is követi.
A klubrekord már megdőlt, innentől minden egyes győzelem újra és újra megdönti, azaz bővíti azt. Ám a Sampdoria ellen lejátszott utolsó 10 mérkőzésünk mérlege – BOMBAMEGLEPETÉS következik – negatív. Az utolsó öt mérkőzésünk egyenlege is az!!!! Döbbenet. Hiszen kétszer kikaptunk, kétszer döntetlen és csak egyszer sikerült nyerni. Mocskos kis csapat ez a Sampdoria. Valószínűleg ismét a bírók segítségét kell kérnünk. Képes blogbejegyzésünk következik a hajtás után! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amellett, hogy már megint bezsákoltunk 3 pontot, három lényeges esemény történt tegnap a Juventus jelenével és remélhetőleg jövőjével kapcsolatban, ráadásul az egyik távol a festői Calgarytól. Itt az egyik:
Zsinórban 10 győzelemnél járunk, ennél többet a Juventus sosem nyert egy huzamban. Amióta 20 csapatosra duzzasztották a Serie A-t, 18 kör után csak a 2006-os, Capello-féle Juve állt 49 ponttal; ezt csak a calciopoli által kiherélt bajnokságban ellenfél nélkül keménykedő Izé tudta megközelíteni 2006-07-ben (48 pont). A második helyezett előtt 8 pont az előnyünk, a 20 csapatos bajnokságok hasonló szakaszában csak tavaly volt ekkora különbség az első két csapat között; tavaly a Napoli és a Lazio is 36 egységgel állt a 44 pontos Juve mögött. Idén az elmúlt két szezon Conte-féle csapatát is felülmúljuk, mind pontszámban (időrendben: 38, 44, 49), mind a győzelmek számában (10, 14, 16), mind rúgott gólokat tekintve (29, 39, 42), és a relatíve gyenge kezdés ellenére (8 kör után 10 kapott góllal álltunk) hátul is tartjuk a lépést, ugyanannyi gólt beszedve, mint tavaly.
Na, ezekkel nem szabad foglalkozni, amikor Atalanta után egy újabb olimpiai városba látogatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
