Bevallom, az elmúlt évek elkényeztettek: a sima Serie A meccsek többnyire nem nagyon hoznak izgalomba, hiszen az elmúlt szezonokban annyi volt a kérdés, hogy hány ponttal nyerjük meg a bajnokságot. Az igazi meccsélmény, az eksztázis inkább a BL-ben vár minket – így volt ez most is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hétvégén sikerült megszereznünk az első pontunkat, és bár a mérkőzés záró harmadában láthattunk biztató jeleket, azért nem meglepő, ha érzünk némi fájdalmat, kellemetlen csavarodást a gyomrunk tájékán, ha félrever a szívünk és az agyunk helyén egy ökölbe szorított lófaszt vélünk felfedezni.
Katasztrofális szezonkezdet: minden Juve-szurkoló összerezzen, rémült szemmel keresi a másik tekintetét, hátha abban megnyugvást talál. Mi, a szerkesztőségben szintén bajban vagyunk, a duplahetedik idény rémképétől fenyegetve kuporodunk a sarokban, és egymást átölelve igyekszünk átvészelni a nehéz időszakot – ebben pedig segít nekünk Johann, blogunk pálcikaember-vendégszerzője, aki ismét kinyújtotta felénk a karját. Írásában ezúttal a problémás élethelyzetből adódó kiutakra mutat rá. Olvassuk őt, és biztosak lehetünk benne, hogy a poszt végén megerősödve, optimistán tekintünk majd a jövőbe! Íme, Johann véleménye:
Nem pont a tegnapi meccsről szól ez a nóta, de van benne egy erős utalás a herélésre, úgyhogy itt a helye, nem csak hangulatilag.
Hajtás után szakmai mélyelemzés a szokásos, utolérhetetlen nívón. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hát, ez nem kezdődik jól… Vereség otthon az Udinesétől, akik azért valószínűleg nem a nemzetközi kupás helyekért küzdenek majd idén – ennél még akkor is többre számítottunk, ha tudtuk, hogy nehéz lesz pótolni a távozókat, és fájóan hiányzik a csapatból egy trequartista vagy egy regista. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokkal közelebb volt, mint gondoltuk. Hogy ez jó hír, mert közelebb vagyunk a tophoz, mint azt sokan gondolták, vagy rossz, mert így még jobban fáj, azt mindenki szépen kvittelje le magában. Ez még nem elemzés, csak egy gyorshír: a világ második legjobb csapata vagyunk.
Érzéseink most:
Mestermunka. Lélekemelés. Taktikai győzelem. Grinta, grinta, grinta. Allegri? Allegri!!44. Giorgio turbánban. Juventus-Real Madrid 2-1.
Sokan furcsállva nézték a Juventust a legjobb négy között. Kicsit mi is tartottunk tőle, hogy beosonunk egy százeurós étterembe egy tízessel a zsebünkben, de tegnap este kiderült, hogy még a jattra is futotta. És degeszre zabáltuk magunkat.
„Ancora una volta noi, ancora una volta campioni, ancora una volta Juve”
Andrea Pirlo
Allegri tényleg pontot akart tenni az ügy végére. Nyerni, de legalábbis bajnoki címet szerezni érkeztünk Genovába, és a botrányos formába süllyedt Sampdoria ellen ennyi már elég is volt ahhoz, hogy sikerrel zárjuk a küldetést. Harminchárom, nyald a seggem télen-nyáron!
Akik régóta olvasnak minket, azok előtt nem titok, hogy nem habozunk brutális befolyásunkat latba vetni, ha a labdarúgás szabályrendszerének modernebbé tétele a célunk. Az óhazában írt posztjaink között, majd a Taccson írt javaslataink közül is bőven akadnak, amiket megfontolás tárgyává tett a FIFA. Emlékezhettek az esztétikai, a pszichikai illetve az ideológiai les fogalmára, a pályán viselt öltözék, vagy a támadó-védő súly-, és magasságarány, vagy a műesések fontosságára a világsajtó történetében először figyelmet felhívó posztjainkra. Na, itt a kövi.
