2014 májusának elején jelent meg Olaszországban Luciano Mogginak, a Juventus egykori általános igazgatójának a könyve „Il pallone lo porto io” („A labda nálam van”). Moggi nem először írta meg a gondolatait, hiszen már jelent meg tőle könyv, méghozzá 2007-ben, az “Un calcio nel cuore” – az akkori mű egy picit töményebb, és sokat foglalkozik a Calciopolival, de abban is ír átigazolásokról, edzőkről, klubvezetőkről, játékosokról és érdekes meccsekről. A most megjelent munkája ismét rövid történetekből épül fel, amelyek egymással nincsenek szoros kapcsolatban, mégis egy kerek életpálya jön ki a végére.
Egyéb kategória bejegyzései
Szabályok, amelyek hitünk szerint segítenének a labdarúgás korszerűbbé tételében VII.
A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a sorozatban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Edzőkérdés, bloggerválaszok
A tavalyi évhez hasonlóan idén is azzal van tele a média, hogy Conte nem marad a Juve edzője: a legerőteljesebben a Monacót emlegetik vele kapcsolatban. Edzőnk állítólag nem látja az előrelépés esélyét a Juventusban, így a csúcson akarja abbahagyni a közös munkát. Mi meg megmondjuk, hogy mit gondolunk erről az egészről.
Nem a terv szerint
A csapat fáradtságát látva Conte állítólag úgy döntött, hogy a következő forgatókönyvet kellene minden meccsen követni: megnyomva az első félidőt előnyt szerezni, majd a második játékrészben magabiztosan őrizve azt pihenni. Ez ugyan nem jött össze, de a scudettó pajzs egyre közelebb. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Húsvéti tojás
Mivel az ünnep miatt minden meccs szombaton lesz, így a Juventus – Bologna is. Ám míg a többi meccs 15:00-kor kezdődik, a rangadó pedig kilenckor, a csodálatos Juventus mérkőzését úgy időzítették, hogy mindenki zavartalanul nézhesse. Tehát 18:00-kor vegyük a sonkát, tormát, főtt tojást és zöldségeket tartalmazó tálcát az ölünkbe, és nézzük meg, ahogy a 17. helyezett Bologna vendégszerepel az Arénában.
Kijárt már a pofon
Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csak lőjünk kapura!
Hiszen akkor meglesz a győzelem is! Utóbbi mérkőzéseinken rendre egy nagy rakás szar volt a mutatott játék, de ha kapura lőttünk, az bement. Lehet azon vitatkozni, hogy ez most jó-e nekünk. Hiszen egyrészt jó, mert nyerünk, másrészt pedig a hétvégi förmedvényről úgy átkapcsoltam az El Clásicóra, hogy egy pillanatra még szégyelltem is magam. Aztán azt is elszabta a bíró spori, így inkább betettem egy San Francisco utcáin epizódot. Ma újabb lépést tehetünk a 100 pont felé vezető úton. A pármai sonkák ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Olyan bizonytalan vagyok, vagy mégsem?
Dzsenovába látogatnak kedves barátaink, a Juventus játékosai, hogy ott 17 pontra növeljék az előnyt. A 17 pontos előny már olyan lenne, mint a nyuszikának az öt méteres – gyakorlatilag behozhatatlan.
A Genoa kedves alsóházi csapat, igaz, az alsóház élén állnak. Pontelőnyünk velük szemben olyan nagy, hogy abakuszt kell segítségül hívnunk, ha ki akarjuk számolni – nekem sikerült, 37 pont előnyünk van velük szemben. Ez azt jelenti, hogy a Genoa már akkor sem tud elénk kerülni, ha mostantól minden meccsünket elveszítjük, ők pedig mindet megnyerik. Ez azért megnyugtató tudat.
DE MÉGIS! OLYAN NYOMASZTÓ ÉRZÉSÜNK VAN! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Behúzandó rangadó
Azt szokták mondani mindig az okosok, hogy egy rangadón bármi megtörténhet, a csapatok formájától és a tabellán elfoglalt helyezésüktől függetlenül. Fogadjuk el ezt az állítást nyugodtan, nem törődve azzal, hogy nem teljesen igaz. Ennek ellenére azt valljuk mi itt a szerkesztőségben, hogy nem a Milan az a csapat, akinek az otthonában pontokat kéne hagynunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Juventusi csoda az olasz klubfoci fénykorából
Nem túlzunk, ha a 80-as évektől (az idegenlégiósok újbóli beeresztésétől) a 90-es évek első feléig tartó időszakról, mint az olasz klubfoci fénykoráról beszélünk: döbbenetes, mai szemmel felfoghatatlan sikerszéria, korszakos, történelmi tetteket végrehajtó csapatok. A mi szívünknek nem kérdés, hogy melyik együttes volt ennek a másfél évtizednek a legjobbja (Platini Juventusát tartjuk annak), de aki a Sacchi keze nyomán felépített, aztán Capello irányította Milant tartja erősebbnek, valószínűleg az sem téved – sőt. A héttüdejű Conte által meghajtott, de a világ akkori legjobbjának, Baggiónak a fényében tündöklő Juventus hőstettet hajtott végre 1993. április 17-én.