Tegnap este néztem vissza az odavágó jelentős részét, és bár a 2:0 tulajdonképp csaknem ideális egy visszavágó előtt (bár egy 17:0 faszább lenne, nem beszélve egy 49:0-ról!), nem voltam boldog. Ugyan az eredmény és a statisztika is fölényes győzelmet sugall, pofára egészen máshogy nézett ki a meccs: nem tartottuk kézben a találkozót úgy, ahogy egy EL-győzelemre törő csapatnak kellene. Nem volt erődemonstráció, még csak ultramasszív védekezés sem, egyszerűen egy szerencsés és egy brilliáns pillanatnak köszönhetően levertünk egy lelkesebb, de képzetlenebb csapatot, miközben annak egyáltalán nem volt szerencséje. Ugyanezt a bandát kellene egy gólon tartani, vagy még inkább verni nekik egyet, aztán hadd próbálkozzanak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Beharangozó kategória bejegyzései
Matador kerestetik
Nyilván ez a kedvenc derbi-pillanatom:
Estére meg is van, kitől várhatjuk a Mariska-dublőrözést: Nándi a Tuttosportnak adott interjúban üzente a Torónak, hogy ő bizony matadornak született. Ennél szebb felütése nem is lehetne a derbinek. Szükség is lesz a matadori skillekre: az igazi bikiaviadalok egyenlőtlen küzdelmével szemben nekünk egy ritka erős bikával kell ölre menni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mégis lehet szintet lépni
A második számú európai kupasorozat tulajdonképp a 40. számú is lehetne, akkora a különbség a BL és az EL között. Vegyük csak a pénzt: az EL döntőse 2,5 millió eurót kap, a BL-ben a csoportkör túléléséért is 3,5 millió jár. A tévés díjakban még veszettebb a különbség: ahogy Tyler az athéni sárdagasztás után rávilágított, tavaly a BL legjobban díjazott csapataként a Juventus bő 65 milliót vitt haza (ennél 15 Serie A klub kevesebbet költ fizetésekre!), az EL-ben legtöbbet kaszáló Fener 11 milliót kapott. A BL-ből a csoportkörből kieső Chelsea-nek a tollasabb sorozatból 30 millió, míg az EL megnyerésével szerény 10M jött össze.
Mégis fontos odatenni magunkat holnap. Hajtás után felsorolunk néhány okot a kétkedőknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Verébre ágyúval
Hétvégi ellenfelünk, a Chievo elég gyorsan levetkőzte a _szimpatikus kiscsapat imázsát. Pedig sokan emlékszünk még arra a szezonra, amikor sokáig vezettek, és végül az élmezőnyben csaptak célba (mondjuk nem csak emiatt emlékszünk arra a bizonyos idényre…). Ez már olyan régen történt, hogy azóta nincs ember, akinek ne a kongó lelátók előtt lejátszott meccsek, a rengeteg 0-0, és a szezon végén villantott, tükörsima bundameccsek jutnának eszébe a Paripán Feszítő Darth Vaderékről.
Velük játszunk vasárnap háromtól, ezen a héten a két csatorna közül az egyik közvetíteni is fogja. Kicsit beharangozunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Pfejj, köcsög görögök!”
Nem sokan gondoltuk, hogy a Hellas Verona újoncként az ötödik helyen héderezik majd féltáv után három fordulóval. A keretüktől nem csináltunk a gatyánkba, tele vannak rutinos, öreg csókákkal (Toni, Rafael, Donati, Donadel), akik tudják, mitől döglik a légy, de Toni kivételével fénykorukban sem voltak nagy spílerek. Van néhány ígéretes fiataljuk ugyan (főleg Iturbe, aki a jövő évet már valami nagyobb csapatban kezdi), de ebből azért túlzás lett volna arra következteni, hogy óriási szezonjuk lesz. Pedig lett.
Kemény meccs következik, beharangozzuk komolyságához méltó lendülettel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Római párhuzamosak a végtelenben találkoznak
2012. őszén bajnoki meccsen fogadtuk a Romát. Habkönnyű gálameccsen 4:1-re picsáztuk el a vendégeket, csak a gólkülönbség volt kérdéses. Könnyedén szaladtunk át a vendégcsapat védelmén, és ha nincs az olaszos „földön fekvő ellenfélbe nem rúgunk bele” mentalitás, akár kétszer ennyi gólt is szerezhettünk volna.
2013. őszén bajnoki meccsen fogadtuk a Laziót. Habkönnyű gálameccsen 4:1-re pics… Lásd fentebb.
2013. telén a „visszavágóra” Rómába látogattunk az akkora a 9. helyre visszacsúszó AS Romához. Az őszi meccs edzőjét az ellenféltől addigra kipaterolták, a helyét egy, a védekezéssel sokkal komolyabban foglalkozó szakember vette át. Az előjelek kedvezőek voltak, a Juve jó formában érkezett a találkozóra, a bukik szerint egyértelmű esélyesek voltunk. Kikaptunk 1:0-ra, nehezen magyarázható játékkal.
2014. telén a „visszavágóra” Rómába látogatunk a 9. helyen poshadó Lazióhoz. Az őszi meccs edzőjét a bilikékek külső körletre pakolták, a helyén most egy, a védekezésre komoly hangsúlyt fektető öreg róka ült. Nehezen magyarázható játékkal 1:0-ra kikapunk? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vegyük komolyan!
A mindenkit izgalomban tartó Vucsinics-Guarin csere árnyékában ma este játszanak egy meccset is; a Roma ellen az elődöntőbe jutás a cél. Dino múltidézője után jöjjön hát pár gondolat arról, miért nem kellene beleszarni a kupába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hagyjuk a rekordokat!
Zsinórban 10 győzelemnél járunk, ennél többet a Juventus sosem nyert egy huzamban. Amióta 20 csapatosra duzzasztották a Serie A-t, 18 kör után csak a 2006-os, Capello-féle Juve állt 49 ponttal; ezt csak a calciopoli által kiherélt bajnokságban ellenfél nélkül keménykedő Izé tudta megközelíteni 2006-07-ben (48 pont). A második helyezett előtt 8 pont az előnyünk, a 20 csapatos bajnokságok hasonló szakaszában csak tavaly volt ekkora különbség az első két csapat között; tavaly a Napoli és a Lazio is 36 egységgel állt a 44 pontos Juve mögött. Idén az elmúlt két szezon Conte-féle csapatát is felülmúljuk, mind pontszámban (időrendben: 38, 44, 49), mind a győzelmek számában (10, 14, 16), mind rúgott gólokat tekintve (29, 39, 42), és a relatíve gyenge kezdés ellenére (8 kör után 10 kapott góllal álltunk) hátul is tartjuk a lépést, ugyanannyi gólt beszedve, mint tavaly.
Na, ezekkel nem szabad foglalkozni, amikor Atalanta után egy újabb olimpiai városba látogatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Calgary szubjektív
Amikor Tyli előjött a szubjektív beharangozók ötletével, nagyon egyetértettem vele, hiszen olvasóink is megérdemlik, hogy bepillantást nyerjenek néha a gazdagok és szépek fényűző életébe.
Hétvégi ellenfelünk neve mindig nagyon tetszett, elhatároztam, hogy megnézem egyszer. Három éve jött el a pillanat, február 5-én. Felhívtam a repteret, és megkérdeztem, melyik gépem van éppen feltankolva, majd miután megnyugodtam, hogy a pink Gulfstream g650-esem felszállásra készen vár, bemondtam az úticélt.
“Öltözzön melegen felséged, nagyon hideg van akkoriban arrafelé. Szólok a személyzetnek, hogy csomagoljon ételt is – mondta a komornyikom. Nem nagyon értettem a dolgot, de aztán eszembe jutott, hogy még olyan olasz mondás is van, hogy “sardegna è lontano”, úgyhogy megnyugodva indultam útnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A bajnok magabiztosságával
Persze hogy mindenki azt mondja, nem dönt a bajnoki címről a Roma elleni meccs, de közben mindenki tudja, hogy nagyon is dönthet róla. Ehhez nem is kell más, mint úgy megverni a Romát, mint az elmúlt két évben Torinóban mindig, mert egy erődemonstráció nemcsak a pontelőnyt növelné a bajnokság kvázi felénél jelentősre, de egyúttal tudatosítaná mindenkiben, kinek van a bandában a legnagyobb farka.
Nemcsak azért, mert magunk között tudjuk Dartit, de az biztos, hogy nekünk van a legnagyobb – bármit is mondott Totti, akinek a játékára igen, a szavaira egyáltalán nem érdemes figyelni, mert segghülye az ember -, mégis van két dolog, amitől tarthatunk. Az egyik a január, a másik az, hogy Tottiéknak ez A Meccs idén. . Egy kattintás ide a folytatáshoz….