Nem sokan gondoltuk, hogy a Hellas Verona újoncként az ötödik helyen héderezik majd féltáv után három fordulóval. A keretüktől nem csináltunk a gatyánkba, tele vannak rutinos, öreg csókákkal (Toni, Rafael, Donati, Donadel), akik tudják, mitől döglik a légy, de Toni kivételével fénykorukban sem voltak nagy spílerek. Van néhány ígéretes fiataljuk ugyan (főleg Iturbe, aki a jövő évet már valami nagyobb csapatban kezdi), de ebből azért túlzás lett volna arra következteni, hogy óriási szezonjuk lesz. Pedig lett.
Kemény meccs következik, beharangozzuk komolyságához méltó lendülettel.
Biztosan emlékeztek a Hellas elleni hazaira, ami minden volt, csak sima nem. Oké, az még az ernyedt, lankadt, punnyadék pre-fiorentina Juventus volt, de azért feszítő érzés volt visszanézni, ahogy a Hellas (természetesen egy beadás után) megszerzi a vezetést, miközben a védelmünk úgy fog pozíciót, ahogy egy száraz lángolt kolbász, amikor behelyezed a réztepsibe. Az új fiúk kihúztak a szarból, Bonucci nagyszerű passzát Tevez mérnöki pontosságú lövéssel somta a hosszúba, aztán lőtt egy duplakapufát, majd érkezett Llorente, és becsúsztatta a győzelmet jelentő gólunkat. Szarul játszottunk, a Verona meg élénken, de nyertünk.
Azóta lement a bajnokság fele, és a Hellas nem hajlandó kipukkanni. Ennek elsősorban az az oka, hogy támadásban nagyon erős a csapat: csak nyolccal lőttek kevesebbet, mint a második legtermékenyebb Roma, és 11 győzelmet arattak, ami igazán szép teljesítmény. A védelmük ugyan csapnivaló (harmincöt góljuknál csak a kiesők kaptak többet), de a 11 győzelemből hatot hátrányból felállva szereztek meg, úgyhogy nem szabad az első gól után leállni.
A Verona 4-3-3-as felállásban játszik. Legalábbis amikor náluk van a labda, mert ha nincs, akkor csak Toni marad elöl, Iturbe és Taleb visszalépnek a középpályára, azaz míg védekeznünk egy 4-3-3 ellen kell majd, támadnunk egy 4-5-1 ellen leszünk kénytelenek. A két szélső csatár egyébként valószínű, hogy a védőinkre akar majd rátapadni, a Pogba-Pirlo-Vidal hármas pedig az ő középpályájukkal ütközik majd.
Fel lesznek húzva rendesen, a Bentegodiba már hetek óta nem lehet jegyet kapni, és aratták már idén néhány szép győzelmet, de a Juve elkapása feltenné a koronát a szezonjukra (ennél jobban már csak az, ha ott végeznének, ahol most állnak).
Conte várhatóan a legerősebb kezdőjével indul harcba, csak az a kérdés, hogy az Izé ellen lecserélt Barza lesz-e olyan állapotban, hogy kezdeni tudjon (a Gazzetta szerint Caceres lesz a jobbhátvéd), és a visszatérő Buffon miatt visszaül a padra Storari – akinek köszönjük, remekül szállt be, ahogy vártuk is. Nincs bajunk azzal, hogy Veronában a legerősebb csapat kezd, hiszen ez nehéz meccsnek ígérkezik, de ha a Chievo ellen is ugyanezek az arcok játszanak majd, akkor szót fogunk emelni.
Hamarosan ugyanis erősen megsűrűsödnek a tennivalók. S4tchy kiutazott megnézni a Trabzon-Besiktast, és nyugtalanító hírekkel (valamint arannyal, egy csorda tevével és huszonkét férfi hastáncossal) tért vissza: kemény, jól védekező, sokat és jól passzoló csapat lesz az ellenfelünk. Február 20-án fogadjuk őket, és onnantól március 16-ig így néz ki az órarendünk: Toro (o), Trabzon (i), Milan (i), Fiorentina (o), Genoa (i). Ha továbbjutunk az EL-ben, akkor a Fiorentina-meccset – vélhetően – két további Fiorentina-meccs foglalja majd keretbe, úgyhogy lesz dolog bőven. Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben az időszakban kvázi megnyerhetjük a bajnokságot is, és akkor csinálhatjuk azt, hogy a bajnokikon rápihenünk az EL-meccsekre, még ha ez elég elrugaszkodott gondolat is.
Vasárnap délután 15h-kor indul a meccs, akinek nincs SportKlubja, azt S4tchy eligazította alaposan. Jó szurkolást mindenkinek!
Amúgy meg Pfejj, köcsög görögök!