Nem sokan gondoltuk, hogy a Hellas Verona újoncként az ötödik helyen héderezik majd féltáv után három fordulóval. A keretüktől nem csináltunk a gatyánkba, tele vannak rutinos, öreg csókákkal (Toni, Rafael, Donati, Donadel), akik tudják, mitől döglik a légy, de Toni kivételével fénykorukban sem voltak nagy spílerek. Van néhány ígéretes fiataljuk ugyan (főleg Iturbe, aki a jövő évet már valami nagyobb csapatban kezdi), de ebből azért túlzás lett volna arra következteni, hogy óriási szezonjuk lesz. Pedig lett.

Lüke Toni goes berserk

Kemény meccs következik, beharangozzuk komolyságához méltó lendülettel.

Biztosan emlékeztek a Hellas elleni hazaira, ami minden volt, csak sima nem. Oké, az még az ernyedt, lankadt, punnyadék pre-fiorentina Juventus volt, de azért feszítő érzés volt visszanézni, ahogy a Hellas (természetesen egy beadás után) megszerzi a vezetést, miközben a védelmünk úgy fog pozíciót, ahogy egy száraz lángolt kolbász, amikor behelyezed a réztepsibe. Az új fiúk kihúztak a szarból, Bonucci nagyszerű passzát Tevez mérnöki pontosságú lövéssel somta a hosszúba, aztán lőtt egy duplakapufát, majd érkezett Llorente, és becsúsztatta a győzelmet jelentő gólunkat. Szarul játszottunk, a Verona meg élénken, de nyertünk.

Azóta lement a bajnokság fele, és a Hellas nem hajlandó kipukkanni. Ennek elsősorban az az oka, hogy támadásban nagyon erős a csapat: csak nyolccal lőttek kevesebbet, mint a második legtermékenyebb Roma, és 11 győzelmet arattak, ami igazán szép teljesítmény. A védelmük ugyan csapnivaló (harmincöt góljuknál csak a kiesők kaptak többet), de a 11 győzelemből hatot hátrányból felállva szereztek meg, úgyhogy nem szabad az első gól után leállni.

A Verona 4-3-3-as felállásban játszik. Legalábbis amikor náluk van a labda, mert ha nincs, akkor csak Toni marad elöl, Iturbe és Taleb visszalépnek a középpályára, azaz míg védekeznünk egy 4-3-3 ellen kell majd, támadnunk egy 4-5-1 ellen leszünk kénytelenek. A két szélső csatár egyébként valószínű, hogy a védőinkre akar majd rátapadni, a Pogba-Pirlo-Vidal hármas pedig az ő középpályájukkal ütközik majd.

Fel lesznek húzva rendesen, a Bentegodiba már hetek óta nem lehet jegyet kapni, és aratták már idén néhány szép győzelmet, de a Juve elkapása feltenné a koronát a szezonjukra (ennél jobban már csak az, ha ott végeznének, ahol most állnak).

Na, EZ vendégszektor!

Conte várhatóan a legerősebb kezdőjével indul harcba, csak az a kérdés, hogy az Izé ellen lecserélt Barza lesz-e olyan állapotban, hogy kezdeni tudjon (a Gazzetta szerint Caceres lesz a jobbhátvéd), és a visszatérő Buffon miatt visszaül a padra Storari – akinek köszönjük, remekül szállt be, ahogy vártuk is. Nincs bajunk azzal, hogy Veronában a legerősebb csapat kezd, hiszen ez nehéz meccsnek ígérkezik, de ha a Chievo ellen is ugyanezek az arcok játszanak majd, akkor szót fogunk emelni.

Hamarosan ugyanis erősen megsűrűsödnek a tennivalók. S4tchy kiutazott megnézni a Trabzon-Besiktast, és nyugtalanító hírekkel (valamint arannyal, egy csorda tevével és huszonkét férfi hastáncossal) tért vissza: kemény, jól védekező, sokat és jól passzoló csapat lesz az ellenfelünk. Február 20-án fogadjuk őket, és onnantól március 16-ig így néz ki az órarendünk: Toro (o), Trabzon (i), Milan (i), Fiorentina (o), Genoa (i). Ha továbbjutunk az EL-ben, akkor a Fiorentina-meccset – vélhetően – két további Fiorentina-meccs foglalja majd keretbe, úgyhogy lesz dolog bőven. Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben az időszakban kvázi megnyerhetjük a bajnokságot is, és akkor csinálhatjuk azt, hogy a bajnokikon rápihenünk az EL-meccsekre, még ha ez elég elrugaszkodott gondolat is.

Vasárnap délután 15h-kor indul a meccs, akinek nincs SportKlubja, azt S4tchy eligazította alaposan. Jó szurkolást mindenkinek!

Amúgy meg Pfejj, köcsög görögök!