Fölösleges kihangsúlyozni, mennyire méltatlan a csapat szereplése a klub hagyományaihoz, a keret értékéhez, a közelmúlthoz, bármihez viszonyítva. Májusban még egy mérkőzés híján triplázunk, októberben meg még mindig a csapatépítés közepén tartunk, kutyaszar a játék, nincsenek húzóemberek, és mondjuk ki, gyakorlatilag elfelejthetjük a scudettópajzsot. Mivel a helyzeten jelenleg operatív módon nem tudunk változtatni, ezért jobb híján megpróbáljuk felvázolni, ki felelhet ezért a híg állagú, büdöske, egészségtelen színű fosért, amit most Juventusnak hívnak. A poszt végén szavazás, a döntésetek következményét maga Tyler ninja magánhadserege fogja foganatosítani a vétkesen. Vágjunk is bele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2015. október hónap bejegyzései
Ne rontsd el, Max!
Két, túlnyomó részt hasonló mérkőzésen vagyunk túl. Mindkettőn körbelőttük a kaput, egyiken sem hagytuk levegőhöz jutni az ellenfelet, mégis, az egyiken csupán egy nyamvadt döntetlen jutott. Végre valami közhasznúra költöttük a befizetett tagdíjakat: ráeresztettünk mindkettő meccsre egy szűk 14 fős szakértői stábot, és az elemzésük eredményét is megosztjuk veletek. Vajon mi hiányzott a Bielefeld ellen? Figyelj, Maxi! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Max, a reformer
Egy győzelemmel ma roppant közel lehet jutni a nyolcaddöntőhöz, pláne, ha egy döntetlen sikeredik a Citeh-Betisen. Bevezetőnek ennyi, és a hivatalos Juve fb-oldal által posztolt, elég fasza Vissza a jövőbe-hommage tökéletesen megteszi.
Mi van veled, Néger Poulsen?
Nem is tudom, mikor fostam utoljára Izé elleni meccs előtt. Nyilván akkor sem, amikor (tök megérdemelten) lebuziztak minket Torinóban, és ezzel átadták a múltnak Conte veretlenségi mítoszát. A tegnapitól – hozzátok hasonlóan – én is fostam egy kicsit. Márpedig nekem mindig igazam van, ezért vagyok kurva gazdag.
Ne hiába legyen nagy a pofánk
A csapatnak és az egész Serie A-nak felróhattuk az elmúlt években, hogy unalomba fullad minden mérkőzés, hiszen annyira dominálunk, el sem tudjuk képzelni a vereséget vagy azt, hogy nem mi leszünk a bajnokok. Ez már a múlté, emiatt ismét régi gyűlölködő posztjaink hangulatát megidéző beharangozó következhet!
Allegri most tett róla, hogy ismét izgalommal és kellemetlen bizonytalansággal fussunk neki egy-egy rangadónak.
Félnek
Közeledik a hétvégi Derby d’Italia, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a digó sajtó nem tétlenkedik, a San Siro jegyszedőitől kezdve a rothadó fogú ex-elnökökig mindenkit megszólaltatnak. Már évtizedek óta megszoktuk, hogy – pláne, ha a derbi a szezon korai szakaszára esik, és nagyjából lőtávolban a dobogó – Milánóban mindig a bajnoki címmel kapcsolatban fogadkoznak, de az még a koldusoktól is szokatlan, hogy ekkora hanggal legyenek. A nyár örökös bajnokaihoz kötődő arcok nyilatkozatait olvasva máris leoszthatnánk nekik a scudettót, a BL-t és a Bundesliga salátástálját. Egyelőre nagyrészt erről fogunk beszélgetni, ugyanis – surprise, surprise – kimondottan szórakoztató a társaság.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nincs több alibi
A Sevilla biztos kézzel történő kiiktatása elég jó lakmusz volt: ha még távol is állunk a korábbi években megszokott, gépiesen kiszámítható Juventustól, azért van itt valami, amit esetenként csapatnak lehet nevezni. Este jön a ligautolsó, mi meg egy BL-győzelmet követően muszáj, hogy elinduljunk végre a dobogó felé. Láttunk már hasonlót idén, ugye?
Meglátjuk, mire lesz ez elég Olaszországban
De kellett már egy meccs, ami után maradéktalanul elégedetten állhatunk fel a tv elől. Kellett már, hogy kihúzhassuk magunkat, és ne kelljen a fékevesztett károgást hallgatni.