Montolivónak nincsen pöcse. (Hogy értsük, érdemes megnézni a Bianconeri blog történetének egyik legcsodálatosabb pillanatát, amikor Dartiból a duplahetedik szopóroller közepén kipenderült ez a káprázatos mestermű.)
Nem pont a tegnapi meccsről szól ez a nóta, de van benne egy erős utalás a herélésre, úgyhogy itt a helye, nem csak hangulatilag.
Hajtás után szakmai mélyelemzés a szokásos, utolérhetetlen nívón. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Juventus még soha nem kezdte két vereséggel a Serie A-t. Mi van, ha most igen?
Elsőre azt mondanám, semmi. Ebben a bajnoki szezonban könnyen előfordulhat, hogy megdől az évtizedes rekord, és öt vereségnél többel is lehet bajnoki címet szerezni. (Persze a 2006-os _bajnok ebbe nem tartozik bele.) De látva a Paraticiék kapkodását, a pánikgomb megveszekedett nyomkodását, és a kétségbeejtően elbaszott első meccset, azért felvillan egy másik lehetőség is.
A mercatónk utolsó hónapja olyan, mint egy Mr. Bungle dal:
Ugye, nálunk is van minden: lassú rész, romantika, zúzás, őrület, amit akarsz. És a lényeg: egy Mr. Bungle szerzeménynél első hallgatáskor sosem tudod, mire számíthatsz a következő másodpercben! Hajtás után néhány felvetés, aztán már lehet is kommentolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hát, ez nem kezdődik jól… Vereség otthon az Udinesétől, akik azért valószínűleg nem a nemzetközi kupás helyekért küzdenek majd idén – ennél még akkor is többre számítottunk, ha tudtuk, hogy nehéz lesz pótolni a távozókat, és fájóan hiányzik a csapatból egy trequartista vagy egy regista. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma az Udinese ellen a Juve is elkezdi a 2015-16-os bajnokságot. Amellett, hogy örülünk, hogy lassan végre vége az átigazolási időszaknak, és nem fél évig nem csak arról szónak majd a hírek, hogy ki veszi meg Pogbát, tele vagyunk kérdésekkel is az új szezon előtt – hiszen a csapat komoly átalakuláson ment keresztül, és a tavaly magasra tett lécet nem lesz könnyű átugrani. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Transition year (n) [trænˈzɪʃn̩ ˈjiə] – a begyakorolt, összecsiszolt rendszer alapvető résztvevőinek hiányából és helyettesítéséből fakadó problémák megoldására, illetve egy korábbitól alapjaiban különböző, új rendszer alapjainak lefektetésére szánt bajnoki szezon. Ez lesz most.
Ez a poszt napra pontosan 3 hete készül. Azóta finomítok, reszelgetek rajta, mert volt gyerekszobám, és nem tartom túl intelligensnek, hogy egy volt játékosnak nekimegyünk csak azért, mert a kis hálátlan geci több pénzt akar keresni, és úgy érzi, Torinóban nincs esélye BL-t nyerni. Hát így sikerült.
Igen, egy duplahetedik csapatba érkeztél. Bíztunk benned, megadtuk neked és a Leverkusennek is azt, amit a Bayern is megadott volna. Biztos te is bíztál a projektünkben, máskülönben addig cirkuszoltál volna a leverkuseni vezetésnél, amíg el nem engedtek volna Münchenbe. Kicsit szkeptikusak voltunk, gondoltuk, ütős statisztikák ide vagy oda, 10 milla környékén nem nagyon adnak értelmes középpályást – aztán pár hét alatt kiderült, egy univerzumnyi választ el Felipe Melótól. Hős lettél, a mi szívecskét mutogató (ez azért langyi, lássuk be) Artúr királyunk, El Guerrero, egy szerethető kölök a véleményes sérókkal. Fostad a gólokat, annyit szereltél, amennyit Aquilani, Sissi és Melo 2 szezon alatt sem. Tökéletes ütemérzékkel, lazán szakítottál meg bármilyen támadást. Nem is tudom, Conte veretlen évében hogy kaptunk egyáltalán gólt, amikor a pályán voltál. A világ legjobb középpályása lettél, igazi 2-in-1 megoldás. Némi (oké, bő egy éves) visszaesés után lassan visszatértél a legjobb formád közelébe, majd jött a juvés tetkó, a juvés lábszárvédő, a hűségeskü. Szerettünk, a hülyeségeid ellenére.
Erre bejelented, hogy lépnél, majd aláírsz a Bayernhez, és már az első hosszabb nyilatkozattal visszaköpködsz? Hát baszódj meg, Arturo Erasmo Vidal Pardo. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jól hangzik kezdő felütésnek, hogy május eleje óta először újra tétmeccset játszik a csapatunk. Pedig a szuperkupa csak egy valamire jó: Berlusconi mondhatja, hogy a Milan a világ legsikeresebb klubja, mert sok ilyen egymeccses szart nyert, ami a kutyát nem érdekli. Gyorsan mondd fejből: mi volt két éve a szuperkupán? És három? Ugye, hogy gondolkodnod kell rajta. Megnyugtatlak, az ideire sem fogsz emlékezni jövőre.
Nesze neked szuperkupa
Sokan voltunk, akik nem örültünk, mikor 4 éve leigazoltuk Pirlót. Megöregedett, és a lassú, körülményes játékával már csak kolonc lesz a csapat hátán – gondoltuk. Ezt mutatták a statisztikák is, hiszen a Milan nélküle eredményesebben szerepelt, mint vele. Hogy lesz ebből előrelépés a két egymást követő hetedik hely után? Én személyesen azért sem örültem Pirlónak, mert úgy gondoltam, hogy kicsit túlértékelték őt korábban: a Milan nem tőle, hanem Kakától volt igazán jó. Persze utólag már másképp gondolom mindezt, és ebben a véleményemben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nem tudtam objektíven megítélni az utált klub játékosait. Most, mikor búcsúztunk az elmúlt négy scudetto egyik kulcsemberétől, már látom, mennyire rosszul láttuk a dolgokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….