Mivel Darti éppen börtönbüntetését tölti költségvetési csalás miatt (lebukott sajnos, de megbeszéltük, hogy minket nem márt be, hanem elviszi a balhét – hadd örüljenek egy picit a börtönlakók is, nudge, nudge!), így engem kértek meg, hogy ezen a héten kritizáljam Allegri munkáját. Maradjunk annyiban: nincs nehéz dolgom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tippeljünk, káromkodjunk!
5 győzelem? Rekordkezdés a bajnokságban? Az anyád!
Nézzük, ezen a héten miért kell takarodnia!
Aktuálisan két fronton zajlik az élet Juventusban:
– dübörög a bajnokság, órákon belül fogadjuk a Cesenát;
– Moggi szerint új elnöke lehet a klubnak, asztaqrva.
A csizma az asztalon pedig:
Természetes, hogy az előző három szezonban látottakhoz viszonyítjuk a mostani játékot és eredményeket. Conte a Milan ellen idegenben egy döntetlent, egy vereséget és egy győzelmet hozott. Allegri eddig 100%-os.
Caceres máris hiányzik
Tippeljünk, káromkodjunk!
Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen legutóbbi hasonló című posztunk óta a csapat kétszer is nyert, kapott gól nélkül. De azért erőt veszünk magunkon, toljuk tovább a szekeret. A munka az munka! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A ’90-es évek hazai sportújságírása előtt tisztelgő címből jól gondolod, tényleg Forrestről szól elsősorban a mai poszt. Talán ő volt a legaktívabb emberünk: rengeteget passzolt, ráadásul egész pontosan; gyakorlatilag a teljes jobb oldalt bejátszotta; többször ért labdába az ellenfél 16-osán belül, mint Llorente; 12 keresztlabdával próbálkozott, ami egy híján a komplett ellenfél termése; volt 4 kulcspassza, ez pont annyi, mint amennyit a skandik összehoztak. Eddig csecse. És aztán nézzük meg ezt:
Tudjátok, van az a hülye vicc, hogy mit mond az optimista, ha leesik a toronyház tetejéről, és az a poén, hogy „eddig jó… eddig jó…”, ami rettenetesen béna poén, de ebben a Hallegri-éra skizofréniájában talán még aktuális is lehetne. Majd pár hónap múlva kiderül, mennyire. Egyelőre viszont tökéletes az illúzió: a tavalyi csapatunk játszik, ugyanazzal a kora őszi lendületes karakterrel, amit tavaly ősszel is láthattunk az első pár körben, és amiből már semmi nem maradt a firenzei lángosig. Marotta biztos lefénymásolta Conte jegyzeteit, a klub conteszintetizátort épített Hallegri torkába, Tevez beveri az első helyzetét, Marchisio újra protagonista, és már idézzük is a Bohém Rapszódiát: is this the real life, is this just fantasy? Egyébként a modorosság csúcsa magyarra fordítani a dalcímeket.
Tippeljünk, káromkodjunk!
Új rovattal jelentkezik a Bianconeri Blog! Mindig is úttörők voltunk a hazai és nemzetközi blogszféra kusza dzsungelében, és ez most sincs másképp. Mi már most tudjuk, hogy egész évben Allegrit fogjuk hibáztatni mindenért. Ezért lett ez új, hétköznap jelentkező rovatunk címe. Fogadjátok szeretettel, vagy mi! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1989. szeptember 3.: egy szokásos vasárnap, természetesen olasz bajnoki fordulóval, focilázban egész Olaszország. A mérkőzések rendben lezajlanak, a Juventus (többek között Schillaci duplájával) 4-1-re veri a Verona csapatát. Mindenki elégedett, a torinóiak szovjet játékosa Zavarov boldogan nyilatkozik arról, hogy ez volt eddig a legjobb mérkőzése, amióta a Juventus mezét viseli. A két gólt szerző, korábban sokat kritizált Schillaci csattanós választ ad a kétkedőknek. Jön a jól megszokott vasárnap esti program, a Domenica Sportiva, benne a mérkőzések összefoglalóival. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
