A ’90-es évek hazai sportújságírása előtt tisztelgő címből jól gondolod, tényleg Forrestről szól elsősorban a mai poszt. Talán ő volt a legaktívabb emberünk: rengeteget passzolt, ráadásul egész pontosan; gyakorlatilag a teljes jobb oldalt bejátszotta; többször ért labdába az ellenfél 16-osán belül, mint Llorente; 12 keresztlabdával próbálkozott, ami egy híján a komplett ellenfél termése; volt 4 kulcspassza, ez pont annyi, mint amennyit a skandik összehoztak. Eddig csecse. És aztán nézzük meg ezt:
Hányszor sikítottátok artikulátlanul visító fejhangon a laptop kijelzőjébe, hogy bazmeglichtiafaszértnemtudszötméterrepontosanpasszolni?!?!négy?!, hmm? Én legalább hatszor. Mindegyiket egy vörös nyíl jelzi, és mindegyik a büntetőterületen belüli pajtást célzott. Lichti a számok alapján majdnem perfekt partit produkált, tényleg, le a kalappal az irgalmatlan, szűnni nem akaró, kompromisszummentes kulimelóért. Viszont számtalan helyzetben, vélelmezett utolsó passz gyanánt pontatlan megoldást választott. A 90 percig tartó gömbölyű meccsek világában nincs értelme ‘ha’-val kezdődő mondatoknak, ezért dugjuk el a hát a mondat közepére: ha Licht precízebb és higgadtabb a 16-oson belül, tegnap már az első félidőben rúghattunk volna egy hármast. A 12 keresztlabdájából 1 (egy) talált társat. Oké, védhetjük azzal, hogy a svédek folyamatosan 8-9 embert tartottak max. 20 méterre a saját kapujuktól – ez elég jó indok arra, miért nem lőhette minden beadását Forrest Nándi csodás bukójára. Sőt, még pechesnek is nevezhetjük szegény Stefánt: az egyetlen forintos labdájából gól lett, de az meg les miatt – tévesen – ment a levesbe. De arra a sok piros izére egyszerűen nincs magyarázat. Amikor ziccerben két jó döntés (kapura tenni a kapus helyett, vagy meredeken gólpasszt adni Kwadcsinak) közül a harmadik, pocsék megoldást választotta, és a hosszú sarok mellé gurított, akkor lett biztos, hogy bármit csinál ez a jóember, ha rajta múlik, marad a gól nélküli eldöntetlen. Még egyszer szögezzük le: Forrest nem játszott rosszul, az egész mezőnyben talán a legtöbbet hajtott, egy percig nem állt meg. De azok a hangyafasznyi nüanszok… Mint amikor az első randin a bomba pasinak barna cipőhöz fekete a zoknija és a nadrágszíja: kis híján tökéletes, mégis teljességgel elfogadhatatlan.
Ez meg a másik:
A listára is bedobott képen Licht ökle randizik Konate ágyékával. Darti szerint a csokifiú annyira csúful rúgta fel Pogbát, hogy a sárgáján túl is bőségesen rászolgált a bűnhődésre. Tyler szerint én is biztos megmarkolnám egy mellettem fekvő, kemény testű szerecsen ágyékát. Teljességgel igazuk van, mégis, szúrják a szemem az ilyen alattomos geciségek. Ez nem csibészség, inkább nettó tahóság, ráadásul ha nem látja a spori, akkor akár utólagos eltiltást is érhet. Ha meg látja, akkor kiállítást. Nem kéne.
Címszavakban a többiekről:
– Malmö: hajtós dinolandiai csapat, pont olyan, mint a Koppenhága és a Nordsjökkepping voltak. Fizikailag simán felveszik velünk a versenyt, a foci tanulható fejezeteit bevágták, rettenetesen gyorsan hozzák ki a labdát, szépek és ügyesek, de egy budapesti főpolgármester-jelölt fél perc és egy veder alatt több váratlant húz, mint ők másfél óra alatt.
– Tevez: vallást kéne alapítani köré. Kár, hogy ennyi idős, és kár, hogy csak ennyi idősen tudunk hasonlóan kiszámíthatatlan, melós, szerény, mókás, gyönyörű csatárhoz jutni. Imádod.
– Kwadcsi: Evrának köszönhetően nem lyukas nélküle a bal oldalunk, így ha a többiek nyűglődnek, nyugodtan be lehet tenni középre. A belső trióból neki volt egyedül értékelhető lövése (mellé pár galamb is becsúszott), az a gólpassz meg… Párbeszéd a listán:
– nemén1: Kwadcsit azért most lecummantanám ezért a sarkazásért.
– nemén2: Majd bekenem magam nutellával.
– Marchisio: a dögös hétvégi műsorát követően vélhetően felszállt az udinei buszra, holnapra várják vissza Vinovóba.
– Caceres: idén rontott már passzt egyáltalán? Hibátlanul hozta a harmadik hivatalos meccsünket is, aminek örülünk, mert nyilván kicsit be voltunk reccsenve Barzagli sérülésekor. Marotta fiókjában ott pihen Ingyán hosszabbítása, boldogság.
Allegri is megérdemel némi ceruzás dicséretet, ami legalább annyira megelőlegezett bizalom, mint az elmúlt három meccs következménye: nem kúrta szét Conte csapatát, épp csak annyira formálta saját képére, amennyire máshogy feszül Beni felsőtestén Tyler bőrszerkója. Mindkettő csodás. Hasonlóan játszunk, de kicsit talán lényegre törőbben. Tegnap Vidal és Pirlo hiányában is sikerült hülyére tömni Forrestet kiváló labdákkal, megoldottuk középpályán a labdaszerzést, 90% körül passzoltunk csapatszinten, miközben őrületes kockázatot sem vállaltunk (pl. egy kaput eltaláló lövésen tartottuk Pekkáékat). Az Atleti pireuszi gyufája valamelyest felboríthatja az erőviszonyokat, izgalmasabb lehet ez a csoport, mint egy Barátok Közt évadzáró, de annyit már tudunk, hogy a nyitókör miatt nem kell magyarázkodnunk. Fasza volt ez.