Tizenhét
5
2014. január hónap bejegyzései
A kisherceg, a nyurga és a kölök
Amellett, hogy már megint bezsákoltunk 3 pontot, három lényeges esemény történt tegnap a Juventus jelenével és remélhetőleg jövőjével kapcsolatban, ráadásul az egyik távol a festői Calgarytól. Itt az egyik:
Hagyjuk a rekordokat!
Zsinórban 10 győzelemnél járunk, ennél többet a Juventus sosem nyert egy huzamban. Amióta 20 csapatosra duzzasztották a Serie A-t, 18 kör után csak a 2006-os, Capello-féle Juve állt 49 ponttal; ezt csak a calciopoli által kiherélt bajnokságban ellenfél nélkül keménykedő Izé tudta megközelíteni 2006-07-ben (48 pont). A második helyezett előtt 8 pont az előnyünk, a 20 csapatos bajnokságok hasonló szakaszában csak tavaly volt ekkora különbség az első két csapat között; tavaly a Napoli és a Lazio is 36 egységgel állt a 44 pontos Juve mögött. Idén az elmúlt két szezon Conte-féle csapatát is felülmúljuk, mind pontszámban (időrendben: 38, 44, 49), mind a győzelmek számában (10, 14, 16), mind rúgott gólokat tekintve (29, 39, 42), és a relatíve gyenge kezdés ellenére (8 kör után 10 kapott góllal álltunk) hátul is tartjuk a lépést, ugyanannyi gólt beszedve, mint tavaly.
Na, ezekkel nem szabad foglalkozni, amikor Atalanta után egy újabb olimpiai városba látogatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Calgary szubjektív
Amikor Tyli előjött a szubjektív beharangozók ötletével, nagyon egyetértettem vele, hiszen olvasóink is megérdemlik, hogy bepillantást nyerjenek néha a gazdagok és szépek fényűző életébe.
Szardínia ékköve, Calgary
Hétvégi ellenfelünk neve mindig nagyon tetszett, elhatároztam, hogy megnézem egyszer. Három éve jött el a pillanat, február 5-én. Felhívtam a repteret, és megkérdeztem, melyik gépem van éppen feltankolva, majd miután megnyugodtam, hogy a pink Gulfstream g650-esem felszállásra készen vár, bemondtam az úticélt.
“Öltözzön melegen felséged, nagyon hideg van akkoriban arrafelé. Szólok a személyzetnek, hogy csomagoljon ételt is – mondta a komornyikom. Nem nagyon értettem a dolgot, de aztán eszembe jutott, hogy még olyan olasz mondás is van, hogy “sardegna è lontano”, úgyhogy megnyugodva indultam útnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Celtic Roma
Azt írtuk a beharangozóban, hogy csak két dolog biztos: a győzelmünk, és a római picsogás a meccs végén (kö-te-le-ző!). Mindkettő igaznak bizonyult, de csak az elsővel érdemes foglalkozni, mert a második nem nekünk szól, hanem a Roma-szurkolókat próbálják vele vigasztalni.
BÚÉK!
Megcsaptuk a Romát mocskosul, a második félidőben lefociztuk őket a pályáról, és nem csak eléjük, hanem az egész mezőny elé kicsaptuk a brét: nesztek, ekkora! Én azt is tartom, amit a beharangban állítottam: ez a meccs – legalábbis ebben a formájában – igenis eldöntötte a bajnoki címet. Hacsak égszakadás-földindulás nem lesz, ezt innen már oltári nagy balfaszság lenne elbukni. De erről egyelőre felesleges beszélni, meg amúgy is van más téma. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elég volt ebből!
Conte már harmadik éve csiszolgatja, fényesíti ezt a remek kis csapatot, kedvenceink csapatát! Egyre erősebbek vagyunk, a dominanciánk immár megkérdőjelezhetetlen az itáliai csizmán! Ezért mondjuk azt, hogy ELÉG! Elég a bírói segítségből!
A bajnok magabiztosságával
Persze hogy mindenki azt mondja, nem dönt a bajnoki címről a Roma elleni meccs, de közben mindenki tudja, hogy nagyon is dönthet róla. Ehhez nem is kell más, mint úgy megverni a Romát, mint az elmúlt két évben Torinóban mindig, mert egy erődemonstráció nemcsak a pontelőnyt növelné a bajnokság kvázi felénél jelentősre, de egyúttal tudatosítaná mindenkiben, kinek van a bandában a legnagyobb farka.
Nemcsak azért, mert magunk között tudjuk Dartit, de az biztos, hogy nekünk van a legnagyobb – bármit is mondott Totti, akinek a játékára igen, a szavaira egyáltalán nem érdemes figyelni, mert segghülye az ember -, mégis van két dolog, amitől tarthatunk. Az egyik a január, a másik az, hogy Tottiéknak ez A Meccs idén. . Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Turone gólja, Aldair bedobása – botrányos Juve-Roma meccsek
Aki tisztában van az olasz labdarúgás múltjával, az azzal is tisztában van, hogy volt olyan időszaka a calciónak, amikor a címben említett két klub felosztotta egymás között az olasz piacot, és fél évtizedig éles küzdelmet folytatott a scudettóért: a Juventus jobban jött ki ezekből a párharcokból, de tulajdonképpen az AS Roma korszakosságát ez semmiben nem befolyásolja. Később, már a 90-es években, amikor – többnyire csak pillanatokra – ismét felmerült, hogy a Roma újból a bajnokság esélyese lehet, sokaknak rögtön az jutott eszébe, hogy visszatérhetnek a megelőző évtized képsorai. De azt azért ki lehet jelenteni, hogy ekkor – hiába voltak remek labdarúgói – a fővárosiak számára a bajnoki cím nem számíthatott reális opciónak. Mostani múltidézésünk tárgya a harminc esztendővel ezelőtti korszak egyik botrányköve, illetve egy, már a 90-es években lejátszott, szintén vihart kavaró összecsapás. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szubjektív múltidéző – AS Roma
Az új év egy új sorozatot is hoz a blogon: korábban sokan hiányolták a szeretünk-gyűlölünk posztokat, viszont mivel nagyjából a teljes mezőnyt végigzongoráztuk ebben a rovatban, nem nagyon lenne értelme visszahozni. Azonban igaza van a reklamálóknak abban, hogy talán érdemes a tényekre, taktikára vagy a várható felállásra épülő beharangozók mellett egy-egy meccs más: viccesebb vagy netán személyesebb oldalát is felvillantani. Így a most induló sorozatban felidézzük, hogy számunkra mi a legkedvesebb és a legrosszabb emlék az aktuális ellenféllel, vagy annak egy játékosával, edzőjével stb. kapcsolatban. Kezdjük is el a Romával! Egy kattintás ide a folytatáshoz….