Török Gábor elemez

torok_gabor-20090825A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne görcsölj, öreg, mi győztünk!

riminijuve06“2006. szeptember 9-e van, Riminiben, a Stadio Romeo Neriben a Juventus történelme első mérkőzésére készül a Serie B-ben – Jó estét kíván Fabio Caressa és Beppe Bergomi!” – ez a kép és ez a bejelentkezés köszöntött, miközben még mindig nem hittem el azt, ami történt (ma még inkább nem hiszem). A Juventus közröhej tárgya lett, divat lett a csapaton ugrálni. Az akkori ugrándozók görcsbe szorult gyomorral várják a Juve mai vereségét, bár nem tudni, hogy ezzel mit akarnak igazolni.

Aztán csupasz seggel, jegy nélkül lementünk egy hétfő este Nápolyba, ahol a maffiaháború miatt az egész várost a katonák uralták, és az afrikaiak lenéző pillantásai közepette láthattuk Del Piero pályafutásának egyik legszebb szabadrúgásgólját – hogy aztán a tavaszi, torinói visszavágón, a 2-0-ás győzelem után gyakorlatilag már a a B-ligás bajnoki címet ünnepelhessük.

Ma nem leszünk ott Berlinben – mód lett volna rá, de már évek óta kerüljük a közeget, amelyik üzletté silányította a labdarúgást, ráadásul szurkolói csoportok üzletévé. Sokan nem lesznek ott ugyanilyen okok miatt, bár megérdemelnék, mert a nehéz időszakban kitartottak a klub mellett. Ez szomorúvá tesz bennünket, de a döntőbe jutás örömét nem halványítja.

A görcsölőket sajnáljuk, nekik ma mindenképpen szar estéjük lesz.

Elsőre nem ment: Ajax-Juventus (1973. május 30.)

A Juve első BEK-döntős próbálkozása arra az időszakra esett, amikor Európát agyonnyomta a totális futball dominanciája. Így természetesen Capellóéknak nem más jutott a fináléban ellenfélül, mint a stílus megtestesítője, a címvédő Ajax Amszterdam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsz éves a huszonharmadik

rava231995. május 21.: a Juventus a Parma legyőzésével megszerzi történelme 23. bajnoki címét, sok-sok évnyi szünet után. Fontos, nagyon fontos scudetto, egy új klubmodell, egy bátor edző és talán a még bátrabb játékosok sikere. Csütörtökön lesz napra pontosan húsz éve az eseményeknek, így mi is emlékezünk, elsősorban arra, hogy hogyan építették fel kockáról-kockára azt a fantasztikus csapatot, amely aztán alapja lett a következő három évben sikert sikerre halmozó együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Eszt is meg kellett nyerni

llorentepalermoMég mielőtt a varjak mély gödörbe károgták volna a Juventust (a jövő héten egyébként már több helyen fagyni fog!), a Palermo legyőzésével befogtuk a csőrét a vészmadaraknak. Nem volt nehéz meccs, ezért messzemenő következtetéseket ne vonjunk le. Villámgyors értékelés. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Atletico-Juventus – képes múlt

Valami miatt úgy alakult a Juventus és az Atletico Madrid közös múltja kettő, egymást követő idénybe préselődött bele, és ennek is már 50 éve. Azóta semmi: szinte kórosan kerüli egymást a két klub a nemzetközi kupákban. Most archív képeken vesszük sorba az érintett – egyébként öt meccsből álló – időszakot, amelyből a Juventus tökéletesen került ki.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Allegri, takarodj! 4.

Mivel Darti éppen börtönbüntetését tölti költségvetési csalás miatt (lebukott sajnos, de megbeszéltük, hogy minket nem márt be, hanem elviszi a balhét – hadd örüljenek egy picit a börtönlakók is, nudge, nudge!), így engem kértek meg, hogy ezen a héten kritizáljam Allegri munkáját. Maradjunk annyiban: nincs nehéz dolgom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Huszonöt éve halt meg Gaetano Scirea

virág1989. szeptember 3.: egy szokásos vasárnap, természetesen olasz bajnoki fordulóval, focilázban egész Olaszország. A mérkőzések rendben lezajlanak, a Juventus (többek között Schillaci duplájával) 4-1-re veri a Verona csapatát. Mindenki elégedett, a torinóiak szovjet játékosa Zavarov boldogan nyilatkozik arról, hogy ez volt eddig a legjobb mérkőzése, amióta a Juventus mezét viseli. A két gólt szerző, korábban sokat kritizált Schillaci csattanós választ ad a kétkedőknek. Jön a jól megszokott vasárnap esti program, a Domenica Sportiva, benne a mérkőzések összefoglalóival. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Moggival a kulisszák mögött – Il pallone lo porto io

moggi2014 májusának elején jelent meg Olaszországban Luciano Mogginak, a Juventus egykori általános igazgatójának a könyve “Il pallone lo porto io” (“A labda nálam van”). Moggi nem először írta meg a gondolatait, hiszen már jelent meg tőle könyv, méghozzá 2007-ben, az “Un calcio nel cuore” – az akkori mű egy picit töményebb, és sokat foglalkozik a Calciopolival, de abban is ír átigazolásokról, edzőkről, klubvezetőkről, játékosokról és érdekes meccsekről. A most megjelent munkája ismét rövid történetekből épül fel, amelyek egymással nincsenek szoros kapcsolatban, mégis egy kerek életpálya jön ki a végére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….