Jó lenne már összeszedni magunkat, mert különben baj lesz, még akkor is, ha sok van hátra a bajnokságból

Nem tudtuk frappánsabban címbe passzírozni a Juventus mostani helyzetét: hogyha holnap nem nyerünk a jó nevű Dacia Arénában, az azt is jelenti, hogy – bár a scudettopajzs még miénk lehet – a bajnokságban a városi derbi óta nem lenne győzelmünk. Ami igazán rémisztő, hogy a Napoli és az Inter nem lassít (reméljük, ma kölcsönös K.O.-val kiütik egymást), és főleg az afrikaiak formája aggasztó. Mindegy, úgyis elfáradnak majd, mi pedig talán hamarosan megtaláljuk a VAR-szoftver feltörésének a módját.

Még mielőtt sírós hangon panaszkodni kezdenénk a sok sérültre, szögezzük le, hogy a Juventus kerete nem csak olasz, de európai viszonylatban is bőségesen bő. Nézzünk csak rá a Napolira, amely néhány bemelegítő-bója megszerzésén kívül egy centet sem költött a nyáron, vagy a Lazióra, amely mostanában éppen csak fel tud állni tizenegy emberrel.

Azért leltározzuk csak, hogy épp kire nem számíthatunk (zárójelben a sérülés):

  • Hoewedes (AIDS)
  • Pjaca (térd)
  • De Sciglio (fej)
  • Benatia (tor)
  • Sturaro (potroh)
  • Matuidi (még nem volt sérült amióta itt van, úgyhogy bepróbálkozott egy combizom-húzódással)

Jó hír, hogy a Szőke Herceg végre felépült, ami nála újabb lehetőséget jelent az azonnali sérülésre. Allegri valószínűleg ezt a kezdőt küldi pályára:

Buffon – Lichtsteiner, RUGANI, Chiellini, Asamoah – Pjanic, Khedira – Cuadrado, Dybala, Mandzukic – Higuain.

Kimarad tehát a Sporting elleni meccset izgalmassá tevő Alex Sandro, helyette a teljesen meglepő módon szinte folyamatosan egészséges Asamoah lép pályára. Nem véletlenül szedtük nagy betűvel Rugani nevét: Allegri nincs túl jó véleménnyel róla, és ennek a belátásához szavak sem kellenek. Rugani a lányos apukák kedvence, de sajnos valami nagyon hiányzik ahhoz, hogy stabilan számítani lehessen rá. Kissé Crisito-jellegű a srác, lehet, hogy neki is el kellene igazolni a világ végére, hogy megtalálja a számításait. Most mindenesetre lehetőséget kap, hogy megállítsa az egyetlen emberből, Maxi Lopezből álló udinei támadósort.

Könnyű lenne egy kézlegyintéssel elintézni az Udinesét, úgyhogy meg is tesszük. Ugyanakkor érezhetően felívelő pályán vannak, az eddig elég fasza szezont futó Sampdoria arcát rendesen beledöngölték a gyepbe (4-0-ra győztek), és Firenzében is végig esélyük volt a döntetlenre (2-1-re kaptak ki). A bal oldaluk a kulcs, Jankto diktálja az iramot – van egy olyan érzésünk, hogy nem sokáig marad ő a jelenlegi klubjában. Az Inter úgyis elviszi.

A holnapi lesz a 48. Udinese-Juventus meccs, és sok szép emlék kötődik az észak-olasz városhoz: itt esett át Zidane a reklámtáblán, aztán ugyanazon a találkozón Del Piero térdszalagja ment tropára, itt kellett lecserélni hasmenés miatt Peruzzit, itt élhettük meg 2002-ben a bajnoki győzelem csodáját, és az udinei gyep tette tönkre egy életre Trezeguet vállát.

Holnap tilos hibázni. Szerdán is az volt. Nem is hibáztunk. Most sem fogunk.

Eső várható. De nem lesz hideg.