So why don’t you kill me

Ahogy ti, úgy mi is azt próbáljuk megfejteni tegnap este óta, hogy ki(k)nek a kurva anyját. Jelöltünk van néhány, de már most szólunk, boldogabbak egyiktől sem leszünk. Bassza meg.

Sokkal könnyebb lenne az egészet elintézni annyival, hogy jobb csapat a Real Madrid, és levert, mint vak a poharat. Csakhogy volt egy első félidő is, amikor lefociztuk őket a pályáról, és így már sokkal nehezebb magyarázatot találni. Illetve maga a kérdés is megváltozik: mi a bánatos lófasz történt a szünetben?

A száraz, tényszerű válasz arra, hogy miért veszítettük el a Bajnokok Ligája-döntőt, így hangzik: a Realnak volt a tarsolyában egy olyan ritmusváltás, amit nem tudtunk lekövetni. A szünet után drámaian megváltozott a játék képe, a ritmusvesztés következtében odalett az önbizalom, a szervezettség és a tudatosság, és ez húzta magával az egyéni hibákat is.

S4tchy haciendájának kertjében vígan rotyogott a vöröshomáros kaviárpörkölt a szünetben, mi pedig készültünk a győzelmi torra. Egyetlen dolog aggasztott csak minket (illetve több is, de egy különösen): hogy a vérveretes faszba fordulhat elő, hogy 1-1-re állunk egy olyan félidő után, amikor a meleg szart is kivertük a Real Madridból? Ekkor még nyilván széles mosollyal, de némi aggodalommal idéztük fel, hogy Higuaínnak egy, Dybalának 0 (azaz nulla) értékelhető megmozdulásra futotta az első félidőben, és Dani Alves – bár féken tartotta a magától is elég szar Marcelót – sem csinált nagyjából semmit.

Higuaín semmittevése egyrészt kevésbé meglepő, másrészt jóval kisebb hatása van a csapat játékára, mint Dybala asztalra rakott tehénszaros lepényének. Dybalának ugyanis nagyon fontos feladata van a védekezésben, illetve a transitional playben is. Annyira fontos, hogy ha nem teszi a dolgát, a Juve még egy Real Madridnál jóval gyengébb csapat ellen is szenved. A Real Madrid meg értelemszerűen kifektet minket, mint a huzat.

Nem Dybala nyakába akarjuk varrni, félreértés ne essék, hiszen semmi nem menti fel a gyenge teljesítményt nyújtókat, de azokat sem, akik átlagosat nyújtottak. Egy BL-döntőt nem lehet átlagos teljesítményekkel megnyerni, mindenkitől olyan kellett volna, mint Mandzukictól és Chiellinitől az első félidőben.

Ilyenkor semmi más nem esik jól, mint átkozódni, úgyhogy folytassuk is.

Először is bassza már meg a kurvaélet, hogy minden lófasz befele pattant. Az elsőnél Buffon odaérhetett volna, ha nem pattan meg Bonucci sarkán, a másodiknál meg a hotdogárus felé induló, 40 méteres lövés kapott gellert egy védőn. Persze jelentős különbség, hogy az első _against the run of play érkezett, a második viszont benne volt a meccsben, de akkor is szívás ilyen gólokat kapni egy BL-döntőben.

És persze Higuaín. Mert lőtt idén fontos gólokat, nem is keveset, gyönyörűen termelt egész évben, de egy 96 milliós csatárt nem azért veszünk, hogy megszerezzük vele zsinórban a hetvenharmadik scudettót. Arra elég Vucinic meg Matri is. A világ legdrágább csatára viszont nem játszhat ennyire hulladékszarul egy BL-döntőben, nem pattanhat el tőle minden labda, nem szerelhetik le minden egyes alkalommal, és nem zárhatja a meccset egyetlen értékelhető megmozdulással. Nem, nem, nem!

Aztán egészen nyugodtan anyázhatjuk a nyomorult, csepűrágó idióta bírót is, és nem feltétlenül a kiállítás miatt, az ugyanis már szinte mindegy volt. És nem is neki kellett volna észlelnie, hogy rossz embernek mutatja fel a második sárgát, hanem a partjelzőnek kellett volna szólnia neki, hogy a színészkedő büdös patkánynak kellene pirosat kapnia. Brych inkább abban volt ludas, hogy se Casemiro, se Patkány Ramos nem kapta meg a sárgáját az első sárgás faultért, miközben Dybala a nagy büdös semmire igen. És hát nagyon nem mindegy, hogy egy védekező középpályás és egy belső védő sárgával, vagy anélkül játszik szűk 60 percet.

Egy kicsit Marottáéknak is a kurva anyjukat, mert továbbra is nevetséges, hogy a BL-döntőben az agy nélkül született, és ezért korlátozottan hasznos Leminát kell becserélnünk a hajrára, de ezen már kidühöngtük magunkat számtalanszor.

Madridság

Az egészben az volt a legsokkolóbb, hogy bár tudtuk, egyéniségek dolgában magasan ver minket a Real, mégsem egyéni villanásokkal vertek meg minket. Minden jel arra utalt, a Juventus a jobb csapat, mégis csapatként maradt alul – nem elfelejtve a fent is taglalt tényezőt, hogy egyénileg is szarul játszottunk a második félidőben, nemcsak csapatként.

Vagy mégis csak annyiról volt szó, amit a beharangozóban is említettünk? Hogy vannak dolgok, amiknek nincs közük a taktikához, a fizikai erőhöz, gyorsasághoz, mégis döntő faktorrá léphetnek elő? Gondolok itt arra, hogy a Real Madrid a döntőkben mindenki másnál real madridabb, mi pedig a finálékban a lehető legjuventusabbak vagyunk?

A Dortmund ellen Zidane-t leradírozza a pályáról egy senkiházi skót 97-ben? A Real ellen Inzaghi és Del Piero óriási helyzeteket hagynak ki egy évvel később? 2003-ban, amikor Nedved már az elődöntőben kisárgul, úgy nem tudjuk megverni a Milant, hogy a bajnokságban 12 pontot verünk rájuk? A Barca ellen sem tudjuk borítani a papírformát, és most a Real ellen sem jön össze semmi? És akkor még hagyjuk is 82-t, amikor az előre lesajnált Hamburg gyalult. Tulajdonképpen teljesen érthetetlen, hogyan tudtuk legyőzni 96-ban az Ajaxot, amely akkor a világ legjobb csapata volt.

Eközben a Madrid a sírból jön vissza a 94. percben,  büntetőt hibáznak ellene, csak a javukra téved a bíró, idén meg nemcsak lehoz 1-1-gyel egy szarrá vesztett első félidőt, de megrázza magát, és simán behúzza a másodikat.

Ennyiről szól ez a dolog? Mert akkor felesleges próbálkoznunk, nem? Játsszuk le az elődöntőket, aztán jelezzük az UEFA felé, hogy csak akkor kívánunk döntőt játszani, ha kétmeccses lesz. Ha marad a jelenlegi lebonyolítási rendszer, mi inkább megkímélnénk magunkat az újabb és újabb csalódásoktól.

Hogyan tovább?

A nap felkel holnap is, ahogy ma is felkelt, hogy rohadna meg. Az élet megy tovább, a nyarat azzal töltjük, hogy az Izé-szurkolók kárörvendését kell hallgatnunk, a játékosoknak meg azzal, hogy lassan tényleg odatetováljuk a homlokunkra a baszomnagy L betűt a BL-döntőkben. Ezzel persze további nyomást helyezünk a következő fináléban pályára lépő Juve-játékosokra, hiszen lassan már tényleg sorsszerű, hogy kiszopunk a döntőben.

De ahhoz, hogy Allegrihez hasonlóan pozitívan tudjunk a jövő elé nézni, először is meg kellene fogalmaznunk, hogy tulajdonképpen mi is hiányzik ebből a csapatból? Oké, kellene csatár, aki ne adj’ Isten gólt lő a döntőben. De hogyan igazolunk egy ilyet úgy, hogy 96 millánk ragozza a semmit közben centerben? Dybala még beérhet, nyilván, és megtanulhat Torinón kívül is futballistát játszani, de hogy ő lenne az új Messi, azt még a Tuttosport szerkesztőségében sem gondolja senki, pedig ott kilószámra fogyott idén a kokain.

Mit lehet kezdeni azzal a döntős fóbiával (zsinórban öt elbukott finálét már bátran nevezhetünk tendenciának), hogy a rommá nyert első félidőben 1-1-re állunk, a rommá vesztett másodikban meg 0-3-ra? És ha csak az elmúlt két döntőt nézzük, a szezon húzóemberei csődöltek be látványosan: 2015-ben Vidal játszott értékelhetetlenül szarul, most meg Higuaín és Dybala. És ugye eközben a Real húzóemberei mind hozzák magukat: Ronaldo kettőt gurít, Casemiro gólt lő amellett, hogy megsemmisíti Dybalát, és nem Buffon hozza a kurva nagy bravúrt, hanem a hozzá képest nyeretlen kétéves Jesus Navas. Ez mi? És hogyan történik? És mit lehet tenni ellene? És miért nem rohasztja rá a kurva eget a Jóisten?

Vége van a szezonnak, lesz egy csomó időnk megemészteni a történteket, és szükség is lesz rá. Gondoljunk csak bele: ha mi úgy érezzük magunkat, mint akit elgázolt egy kamion, aztán a félmeleg hullánkat megerőszakolta egy hiénafalka, akkor hogy érzik magukat a játékosok. Mindent beleadtak, óriási szezont produkáltak, erre az utolsó meccsről megalázottan kullogtak le. Hol az igazság??

Nesztek, fájjon még jobban!

  • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

    Nagyon csalódott vagyok.
    És szomorú is.
    Ezeket fontos kiemelni, mert 2 éve a Barca ellen csak egy kicsit voltam szomorú. De csalódott nem.
    Nem kell velem egyetérteni, de szerintem ez a csapat nem győztes. Mármint fejben. Dani Alves az egyetlen, akiről tudjuk, hogy győztes típus. De a többiek… Talán Mandzukic és Sandro, esetleg még Dybala válhat azzá. De akármennyire is rosszul néz ki ez a megállapítás, a többiek nem ilyen típusok. Még Buffon sem. A nagy BBC sem. Pjanic és Khedira bőven nem. Cuadrado ügyes, de messze nem az a típus. Hugi meg…őt ismerjük.
    Tehát kijelenthető, hogy úgy játszottunk egy újabb döntőt, hogy összesen EGYETLEN olyan játékosunk van, akiről biztosan elmondható, hogy győztes típus. Na ezért (is) volt ez simább, mint a 2 évvel ezelőtti.
    Ott mi volt? Szerintem a mostani Realnál jobb Barca és egy olyan Juve, aki mellett ez a mostani csapat erősebbnek tűnik, de abban a csapatban győztesek játszottak. Evra, Pirlo, Tevez, Vidal, Morata…talán még Pogba is. És a fájó az, hogy szerintem azon a meccsen közelebb voltunk a győzelemhez, mint most. És ezt én nem tudom hova tenni.
    Esélyesebbként soha nem nyertünk BL-döntőt. Esélytelenebbként is ritkán. Viszont akkor győztesekkel. Most azért kaptuk meg a legnagyobb döntős verésünket, mert a teljesítmény alapján, ha esélyesebbek nem is, de esélytelenebbek sem voltunk, és ez a csapat nem győztes típusú játékosokból áll.
    Nem tudom, hogy higgyek-e benne, de talán valami átok van rajtunk. Mint a Benficán.
    Én elkezdeném megújítani a csapatot. Elsősorban olyanokkal, akik “győztes típusok”. Ruganit alapemberré tenni, Caldarát visszahívni, új formációkat próbálni. Dybala szerintem nem a helyén van. Neki a 2 csatáros játék lenne az igazi. Nem csoda, hogy ebben a szezonban nem volt olyan jó, mint az elsőben.
    És ha nem lenne az olasz bajnokság legnagyobb patkánya, akkor még Nainggolan is beférne. Mármint játéktudásban. Emberileg nem, és persze ő végtelen messzeségben van a győztes típusoktól…
    Az 5 vesztes döntő után azt mondanám, hogy mi vagyunk a csapatba oltott Higuain. Jajjdeszar ezt leírni.
    Dehát lankadt fasszal nem lehet döntőt nyerni.
    Agnelli meg mindenki nagyon büszke, oké, de ez csak szövegelés. Ez olyan, mint amikor már majdnem beteszed a dagadó pélót, aztán hirtelen lelankad. Hát, majdnem megb*sztuk, végül is jó volt az év, büszkék vagyunk. 😀
    Nagyon csalódott vagyok.

    • Babicz Tamás

      Tökéletes meglátás. Osztom minden betűjét.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Köszi, bár félve mertem csak leírni, hiszen furcsa érzések kavarognak bennem egy ilyen gondolatsor után.
      Bár a kommentek alapján sok dolgot hasonlóan látunk, és asszem te is olyan csapatnak drukkolsz, aki 5 döntőt veszített zsinórban. Furcsa véletlenek ezek.

    • Babicz Tamás

      Bennem is megfogalmazódott ugyanez, én nem mertem leírni. Ennyi különbség mégis van köztünk a sok hasonlóság mellett.

    • Babicz Tamás

      Még mindig nem bírom abbahagyni az agyalást. Valószínűleg tök fölösleges, mert se nem mi fogjuk megfejteni a vereség okát, de ha mégis, nem fog ettől a Juventus életében semmi megváltozni. Mégis keres az ember valami istenverte kapaszkodót, mert ezt így ká nehéz megemészteni, hogy a pék rakja tele.

      Szóval aki rendszeresen labdarúg, annak adódhattak hasonló élményei, mint lehettek a srácoknak szombaton, és amilyen volt már nekem is. Amikor egy meccs előtt edzel, készülsz, úgy étkezel, úgy fekszel le és kelsz föl, úgy teszel minden szaros apró mozdulatot, ahogy azt kell. És készülsz a nagy eseményre, és azt érzed, hogy na most aztán minden összeállt, és ha maga a nagy Pitbull, az Edgar öltönyös Davids jön szembe, az ő torkát is kettéharapod. A koncentrációd a csúcson van, a labdakezeléseid pontosak lesznek, a passzaid ülni fognak, a lövéseid bemennek, odaérsz blokkolni, szóval ma egyszerűen nem veszíthetsz! Ez nem nagyképűség, tényleg van olyan, hogy az ember ezt érzi. Ilyenkor áramlik a chi, szeret az Univerzum, megfelelően állnak a csillagok, Isten kegyelme van rajtad, tudja a péló. De valamiért tudod, működni fog minden. MINDEN. Aztán belekezdesz, benne vagy, élvezed, éled, csinálod, mész, küzdesz, torkokat harapsz át, odaérsz blokkolni… de a blokkodról ellenfélhez szédeleg a labda. Ülnek a passzaid, te a társad nem tudja átvenni… A labdakezelésid pontosak, de körbevesznek, és nem tudod úgy megjátszani, mint szoktad… Aztán jön az ellenfél első kapuralövése, és még meg is pattan, úgy megy be. Nem baj. Veszel egy nagy levegőt, mész tovább, hiszel magadban és a sikerben, még mindig érezve azt, hogy ma a te napod van. A koncentrációdat kicsit össze kell szedni, de vissza tudod vinni közel arra a szintre, ahol volt, a szubmaximumra (de sokat hallottam már ezt a szót, soha nem gondoltam, hogy egyszer én is használni fogom); a labdakezeléseid 90%-ban még mindig pontosak; a passzaid néha rövidre/hosszúra sikerülnek, de újra és újra próbálkozol velük, hiszen tudod magadról: képes vagy pontosabban is megcsinálni őket; aztán jön egy olyan gól a csapatodtól, ami a sorozat történelmének legnagyobbjai között van: három ember közreműködésével, öt ellenfél játékostól körülvéve, öt érintésből születik úgy, hogy közben nem esik le a labda, a végén pedig egy parádés mozdulat után kerül a hálóba a bőr. Egy kicsit minden a helyére kerül, visszajön a lendület, az Érzés, az Ihlet, a Tudás. Végigtolod így a félidőt. Úgy mész el pihenni, hogy az volt, amit ti akartatok, uraltátok a meccset. Visszajössz. Minden olyan, mint a meccs előtt volt: tudod, hogy ma a ti napotok van! És azt is, hogy ehhez ugyanúgy mindent meg kell tenned továbbra is! Meg is teszel. Az ellenfél viszont előhúz valamit a kalapból. Vannak helyzetei, bár nem igazán jelentősek. Tisztában vagy ugyanakkor vele, hogy egy meccs hullámzó, nem lehet, pláne nem egy ilyen ellenfél ellen 90 percig uralni. Nincs is baj, még akkor sem, amikor azt látod, odaértek egy-egy passzuknál közbeszúrni, de mindig hozzájuk pattan vissza a labda. Mindent megtesztek, hogy szereljétek őket, de ez többnyire csak szabálytalanul jön össze. A védekezésetek néha elcsúszik, amiből lövésekhez jutnak, de kaput nem találnak. Nem baj, túléljük, aztán mi jövünk! Majd jön egy helyzet, amit blokkoltok, valóban blokkoltok, de már megint ellenfélhez pattan a labda. Ott vagytok heten a játékszer és a kapu között, és ott van mögöttetek a világ legjobb kapusa. Egy hasonló kísérletet az ellenfél cirka fél órával ezelőtt úgy blokkolt, hogy a kapuig sem jutott el a társad próbálkozása. Beleálltok ti is ebbe a lövésbe. És nem pattan ki. Úgy kap gellert, hogy elkerülje a hat másik embert, és a világ legjobb kapusának a kezét is. Hogy ne legyen esélyetek gól nélkül megúszni. Hogy azt kezd el érezni, mindent megtettem eddig, ez sem elég? Mi kell még? Mi jöhet még? Miért pattan nekik befelé, nekünk kifelé? Miért mindig eléjük pördül vissza a labda? Miért rúgtak kettőből kettőt szerencsével, miközben nekünk… Miért? Miért? Miért? (Na itt őrizd meg a hited, és tudd továbbra is, hogy ez a te napod lesz.)
      Azért persze mész tovább, ez mégis csak egy BL-döntő, de már te is érzed, hogy ez a kötelező akarás. Nem is jön a következő próbálkozásod, káromkodsz egyet, k*rvaanyázol magadra (miért nem bírtam pontosan odapasszolni?!), a körülményekre (megcsúszik a labda ezen a rohadt műfüvön!) vagy csak úgy a világra (b*assza meg a k*rvaisten!). Aztán lassan szétesel, a koncentrációdat már mesterségesen sem tudod 70% fölé pörgetni; észreveszed, hogy tulajdonképpen nincs is nálatok a labda, rohangáltok, hogy megszerezzétek, de mindig továbbpasszolják; ha megszerzitek, nem lesz meg a szokásos mozgás a csapat részéről, hogy ki tudjátok azt hozni, jönnek a felívelések, amiket persze rendre elfejelnek a védők még azok elől is, akik rendesen tízből tízszer megjátsszák azt… Tulajdonképpen már régen, a második megpattanó kapott gól után elfogadta az elméd, hogy ma nem fogtok nyerni, de te azért még küzdesz ellene akaratból és dacból. De az már semmit nem ér…

      Egy szó, mint száz: nem akarok a körülményekre, Istenre, Allahra, Buddhára, a Sorsra, az Univerzumra, semmire fogni a vereséget. (Ahogy atisjuve mondta, ők négyet rúgtak, mi egyet, hol a kérdés?) Nem akarom semmire fogni, csak keresem azt az istenverte kapaszkodót.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Megható írás, valami ilyesmi történhetett. Sajnos a második gól után nem maradt higgadt a csapat. És itt utalok (nem tagdíjat) vissza arra, hogy fejben bajok voltak.
      Ha a győztes mentalitásra (hülye szó) kell példa, akkor a Liverpool BL-t nyerő csapata szerintem a legjobb példák egyike. Szerintem az a csapat a BL-ben a legerősebb volt…fejben. Nekem legalábbis nagyon úgy tűnt, azóta sem emlékszem olyan csapatra, amelynek olyan “kisugárzása” volt, hogy “mi most nyerni fogunk”. Pedig keretben szerintem nem ők voltak a legjobbak.
      Szerinted ők mit gondoltak, miután félidőben 0-3-ra álltak egy BL-döntőn? Oké, egyszeri eset volt, de pont azért, mert az egy erős csapat volt.
      Más helyzet volt a miénk, értem amit írtál. De…egyetlen gól hátrányban kellett volna összeszedni magunkat. És nem ment. Onnan pedig elindult a lavina, amitől én már sokszor tartottam, és szinte csodának tartom, hogy eddig nem történt meg.

  • Pingback: So why don’t you kill me | Zongoracipelő()

  • Pali Baranyi

    Nagyon kemény volt ezt a szopást átélni ,pedig láttam minden döntönket de ez volt a legmegalázóbb, a második félidöre mindha elattuk volna a mecset filingje volt vagy mintha nem ugyanazok a játékosok lettek volna akik az elsöbe pályára léptek, a bl örkös luzerei cimet elnyertük , sajna megkell erösiten de nagyon ezt a csapatot a nyáron és megkell vánlni itt a selejtöl ez van Forza Juve.

  • Gábor Kovàcs

    Csatlakozom a tigris willishez sőt, két éve én büszke voltam. Most viszont az hiányzott, amire olyan nagyon szeretünk felvágni az olasz csapatok elleni fordítások után, de aminek a létezése megkérdőjelezhető, ha egy ilyen meccsen a morzsáit sem látjuk.
    Szerintem ugyanis egyértelműen fejben dőlt el, és könnyfakasztó szerencsétlenség is kellett hozzá. Az, ahogyan a második félidő kezdődött, simán benne van minden meccsben. Meggyőződésem, ha nem jön még egy ilyen kibszott peches gól két percig, vagy legalább nem egy ilyen gól jön, akkor kiegyenlítődött volna a játék, és nyertünk volna. Én nem is a gól tényétől ijedtem meg, hanem az utána következő Buffon-közelitől. És ilyenkor azért eszembe jut a pálya szélén vért köpködő Conte karizmája. Amúgy dolgozik ezeknél egy sportpszichológus?

    • pschuck

      Nem sportpszichológus kellett volna, hanem ahogy Tigris Willis írta, győztes típusú játokosokból több! 1-2 után azt láttam és éreztem, hogy nincs senki a csapatból, aki a többiek arcába üvöltve felrázná a bandát. Buffont mutatták pl., aki lehajtott fejjel, a fejét csóválva sétálgat. Mint aki elfogadta, hogy a sors nem akarja, hogy bl-t nyerjen. 10 évvel ezelőtt még egészen másképp reagált volna le egy ilyen szituációt. Szar ezt leírni, hiszen talán a világ valaha volt legjobb kapusáról beszélünk, de szerintem vele már nem fogunk bl-t nyerni… De hogy ki lép a helyére, azt sajnos nem látom… Donnarumma lehetne, de ő rossonero akar maradni, lelke rajta… De vérfrissítés kellene, mert a gárda gerincénél ez már lelkileg túl nagy teher lesz egy újabb bl-döntőn. Mint a férfi pólósoknál, azt mondogatták folyton, hogy nincs szerbfóbia, aztán mégis folyton szoptunk tőlünk, pedig nagyon hasonló szinten voltunk… Pl. Ruganit alapemberként játszatni, hugi helyett egy nyerő csatár, és középpályára is valakit mondjuk Sami helyett…

    • Gábor Kovàcs

      A sportpszichológus egyik feladata, hogy segítsen megteremteni a győztes mentalitást (akár egy igazi lúzernek is).

    • bombahoppa

      és ha kell nem fújja be Muntari gólját, a sárgákat mindenhol osztja, nem csak nekünk az elején, ahogy fent is írva vagyon, meg más fórumokon

  • morc lettem én is tegnap
    ám az elmúlt hat/három év parádés volt
    nekem jobban fáj egy fior elleni szopás
    a Bl döntő csak megmutatta a hiányosságokat középen lévő hiányokat (Veratti), csere csatárok hiányát (bár ezt a formáció váltása okozta) Morata!!
    kell vásárolnunk, meg is tettük minden évben, gondolom idén is ez jön
    nagy bajt nem érzek, hisz a bajnokság a legfontosabb, utána a bl-ben haladni.
    megnyerni az azért más tészta, a mostani csalódás is csak azért nagy mert elhittük a mi vagyunk a jobbak mézesmadzagot… első félidőben én is elhittem
    Mandzsunak meg szobrot, nekem magasan Ő az év embere
    (gólja csak hab volt a keserédes tortán tegnap) ám amekkora harcos volt idén az példaértékű

    csókok

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Mandzu góljánál egyből két dolog jutott eszembe. Egyrészt az, hogy ez a csapat vissza tud jönni és akár nyerhet is. A másik meg Del Piero gólja a Dortmund ellen. Baszakszik velünk a sors, úgy tűnik.

    • na az a dortmund elleni vereség, na az fájt mocskosul
      a tegnapi ‘csak’ bosszantott

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      No igen, és ott is annyira futotta, hogy egy szép gólt sikerült szerezni, és kész. Megsemmisülés. És most ez megismétlődött, bár kicsit más volt a körítés hozzá.

    • Tonhalacska

      Próbáltam háromszor plusszolni, de nem lehet. Az még ma is fáj.

  • montipájton

    Az első félidőben többnyire a Juve akarata érvényesült (vagy hát, utólag mondhatjuk, úgy tűnt) és volt egy Navas-bravúr a gól mellett, és szépen elfojtották a Real-kontrákat (azt az egyet kivéve), de hogy szarrá lett volna verve a Real, azt érthető, de erős túlzásnak érzem. tény, hogy semmi nem előlegezte az utána történteket.

    És persze ettől még valóban elég furcsa volt látni a második félidőt, na, az volt olyan, amikor szarrá vernek valakit, nem egy ikszes első 45 perc. De hogy ebben hogyan közreműködhetett ennyire készségesen a Juve, az tényleg lehet, hogy nem taktikai, hanem spirituális kérdés. Casemiro gólja után tényleg mindenki kiírta a homlokára az L-betűt – a gond csak az, hogy addig a gólig konkrétan nem volt a labda a Juventusnál 15 perce. (Talán van abban valami, hogy az első félidő bitang erős presszingjét és futómennyiségét eddig lehetett bírni egy Real ellen, ez esetben Allegri vabankra játszott és nem jött be neki.)

    • Tonhalacska

      Az első félidő jelentős részében 1/1-es lövési mutatóval állt az Atleti, tehát nem szarnak tűntek, hanem szarok voltak. A gól váratlan volt. A második félidő más tészta. Taktikai és főleg erőnléti(!!!??!!) bukta a Juventusnak, amiért én fel is tennék néhány kérdés Agnelli helyében. Ramos barátod meg remélem impotencia gyógyszerre költi a meccsért kapott összes prémiumát.

    • daneeka35

      Mint tudjuk, a labdabirtoklás semmit sem jelent. A Juve nagyon jól védte a területet az általad említett 15 perc alatt, helyzetig nem jutott a Real, ezért is próbálkozott átlövéssel. Ez nem szarrá verés, hanem mák.

    • Asidotus

      nekem nem rémlik olyan meccs, amikor a Real Madrid elfogyott volna a végére. Nem, valahogy mindig bírják, és amikor kikapnak, akkor is csak azért, mert meccs közben akkora hátrányt szednek össze, amivel nem boldogulnak.
      Amikor 11-en végig játsszák a meccset, akkor nem lehet a végén megverni a Realt. Vagy az elején, vagy sehogy

    • kodex

      de sajnos volt pár olyan. pld. Sevilla ellen idegenben még vmikor januárban. ki is kaptunk. a végén. mondjuk – szerintem – azt meg kellett volna nézni Allegrinek, ha komolyan gondolta…

  • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

    No mindegy, ne sírjunk, inkább gondoljunk a jövőre. A pletykák és egyéb titkos paraméterek és infók alapján összeraktam a következő szezon kezdőjét. Mi ez, ha nem BL-győztes alapanyag?
    https://uploads.disquscdn.com/images/edde0d7e96f22268c51a6543cefc5de5effe7453a47dd977e48bd4eec2dbcdac.jpg

    • Marvin
    • Marvin
    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Deadpool szerintem túl fegyelmezetlen lenne. Amúgy meg Chuck Norris egymaga kitesz egy kezdő 11-et, felesleges bárki mást felküldeni.

    • Marvin

      Deadpool kiegyensúlyozza a Chuck Norris-féle úgyisnyerünk-faktort, látszólagos esélyt adva az ellennek.

    • bombahoppa

      Nem teljesen osztom a listát, hiányzik Supermen

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Ott ül a padon, csak nem látszik.

  • daneeka35

    Nézzük a jó oldalát. Idén le lesz árazva a Juve-mez a legnano-i bolhapiacon.

  • Hun Béla

    igaz juventino az, akinek fáj a BL döntő!

    • Qtyu Lee

      Nem. Igazi rubentino, aki a BL győzelmet a nagyapja meséiből ismeri 😀

  • humorpalanta

    Mindig is tudtam, hogy hasonlítunk Benivel, de ez gyönyörű volt.
    Amúgy akárki akármit mond, én ezt a Kean gyereket nem adnám kölcsön. Egy oroszlán vére és Hulk ereje van a szervezetében, ki kell belőle hozni, meg kell mutatni, hogy megbecsüljük a fiataljainkat, nem küldjük el a faszba “tanulni”. Kezdődhetne azzal, hogy Allegri a Szuperkupadöntőn kirakná Higanyt a kezdőből és őt játszatná. Kíváncsi vagyok, hogy mit tud letenni az asztalra, mert szerintem ő kibírná a nyomást.
    Második: Azt susmogják, hogy Keitát hozzuk. Én nem akarom megbántani, de ő nem egy A-listás játékos és nem is lesz az. Nincs meg benne az a plusz, ami kell. Vagy Sánchezt hozzuk el, vagy Mbappét. Én az előbbire szavazok, mert elérhető is lenne, olaszhonban és nemzetköziben is bizonyított, és egy állat, annyit hajt, gyakorlatilag Mandzukic2. Meg kell mutatni, hogy a Juventus ismét képes A-listás sztárokat Olaszhonba csábítani. Mert ha nem, akkor tényleg esélytelenek vagyunk a következő döntőn is (plusz Marottának is villantania kell valamit már előbb-utóbb, mert a Serie A nem mérce).
    Dybalának adok még egy évet. Vagy befut és tényleg hasznos tagja lesz a csapatnak, vagy beadja ezt a langymeleg szart amit idén is, s akkor el kell adni, mert nem lesz képes kihozni magából, ami benne van.
    Jön Schick jobbra, jöjjön, kell. Lichti meg mehet szerintem. Köszönünk mindent, de lejárt az ideje.
    Khedira menjen amerre lát, mert egyszerűen Marchisióbb Marchisiónál. Teljesen eltűnik, miközben Marcsi manapság tök hasznosan játszik. Pjanic jövőre belejön, Sturaro jó lesz, plusz kell fiatal olasz, Rincón menjen, Lemina valszeg megy, pedig nem olyan rossz. Egy normális középpályás kellene még.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Szerintem Hugit adjuk kölcsönbe az Ajaxnak. Bár, a nagy meccseken Hugi sokkal nagyob KÍÍÍN, mint Kean.
      Keita nemtom milyen lenne. Mármint személyiségben, mert mostmár ez lett a vesszőzebraparipám. “Győztes-e vagyol-e vagy mi vagyol-e?” – kérdezném Marottáék helyében. Mert amúgy Keita szerintem elég ügyesnek tűnik, nem ijed meg ha többen veszik körbe dagadó pélóval (pont mint Darti), és elég fürge a srác, mozgásban és helyzetfelismerésben is. Vagy csak összetévesztem valakivel, de szerintem jó alapjai vannak. Aztán hogy klasszis lesz-e….ki tudja.
      Sturaró jó lesz? Mire? Ha Mandzu letépi valakinek a fejét, akkor őt kötik be vérátömlesztésnek? Vagy rajta spórolunk a J-Samponon?
      Milyen A-listás sztárokra gondoltál? The Rock, vagy Tom Cruise jó lenne? Esetleg elintézzük marottásan és elég lesz De Niro vagy Pacino?

    • humorpalanta

      Keita ügyesnek tűnik, de nem látom benne azt, ami kell. Ez szimplán személyes megfigyelésen alapul és semmivel sem tudom alátámasztani.
      Sturaró: “Fiatal” és olasz. Kell ilyen a keretbe a liga miatt. Tudom, hogy nem tartjátok sokra, de ha a középpályán játszik, a valódi helyén, akkor azért elég durván nyomja.
      Sztárok. Bemutatom a tökéletest:
      https://i.imgflip.com/1kvdh9.gif

  • Mosolyur

    én interes vagyok papíron,aztán mégse kárörvendek

  • nemvoktrendi

    Pénz beszél, kutyaszar táncol. Tudom, hogy nem teljesen helytálló, de kiindulási alapnak megteszi a Transfermarkt, szerintük a Madrid kerete 750 milliót ér, a Juveé 450 milliót. Erre lehet legyinteni, de ez nem kis különbség, például az egész Roma ér annyit mint ez a különbség. Gyalázatosan primitív leegyszerűsítése a dolgoknak, de szinte mindent vissza lehet vezetni ide.

    Persze ettől még nyugodtan meg lehet verni őket, például a Barca is ugyanannyit ért és mégis elkaptátok őket, de amikor az olcsóbb csapat elveri a drágábbat az a kivétel, nem a szabály. Mandzukic meglőtte élete gólját, de akkor sem olyan mint Bale, aki ráadásul alig játszott, Dybala óriási játékos, de a másik oldalon ott van a portugál marslakó… És ezt el lehet játszani nyugodtan szinte minden poszton, le végig a kispad legutolsó emberéig.

  • Gábor Horváth

    Tegnap, tegnapelőtt dühös, és csalódott voltam…Elolvastam a kommenteket…most már pityeregni is tudnék, hogy bassza meg egy talicska majom…

  • Tudom, hogy ez most nem vigasztal benneteket, de gratula nektek! Tényleg a másik legjobbat kellett legyőznünk szombat este, és a Juventus minden tiszteletet megérdemel. Az első félidőt bírtátok, le is nyomtatok minket sokszor játékban, a másodikra elfogyott az erő. Azért az első félidőben izgultam eléggé. Kis pontosítás a poszthoz. Nem gondolom hogy Benito szándékosan írta el, de Keylor Navas a kapusunk. Jesús Navas jobbhátvéd, és jelenleg úgy néz ki, kirúgják a ManCity-től. 🙂

    • Tornando Ferres

      Jesus Navas sok minden, de nem jobb hátvéd az biztos. Még Pep elborult ötletei mellett is fura volna 😀

    • montipájton

      Pedig de, tavasszal játszatott vele azt is, több meccsen is.

    • MrPaul

      Pedig idén Fernandinho és Jesus felváltva nyomtak a jobbhátvédet az idény végére főleg.

    • alphstokes

      Szándékosan írta el, ez itt nálunk védjegy. Olyan, mint a vízjel az angol dínáron.

  • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

    Feledtetve a felednivaló feledhetetlent, máris jönnek a pletykák, hogy ki hova megy.
    A Milan egész jól alakul, máris igazoltak két védőt….izét és hogyishívjákot, akik elég jó játékosok. Sőt, még Morata/Belotti/valamiportói is érkezhet. Ja, és a legszebb pletyka, hogy Modric eleget nyert Madridban és hajlik a távozásra Milánó felé, mert nagy milanos hírében áll. És vinnák Contit is. Basszák meg!
    Mi meg…inkább nem is gondolok bele, hogy kiket emlegetnek. Érdekes lesz.

    • Hogy Modric távozik tőlünk…na ez tényleg a pletykák legalja. Luka tőlünk fog visszavonulni, miután mindent megtanított az utód Kovacicnak.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Pedig nem árt megbarátkoznod a gondolattal, hogy Modric megy a Milanba, James a Juvéba, Kroos a Unitedbe, Bale szintén. Ez van. Morata a Chelseabe, Pepe a wInterbe, Benzema a PSG-be. Az újságok szerint legalábbis.

    • Bmeg, Zidane kezdhet akkor új csapatot építeni. Fél kezdő távozik.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Szerintem már a nyaralásból sem mennek vissza Madridba.
      Amúgy van egy eladó Khediránk, nem köll?

  • Pingback: Bianka néni()

  • Juventino

    Hogyan nyerhettünk ’96-ban? Mákkal és 11-esekkel. De talán számított valamit az is, hogy a 14 pályára lépő játékosból 11 olasz volt. Persze, tudom, átalakult a világfutball, multikulti, trendek, miegymás, de nekem akkor is bántotta a szememet, hogy Khedira játszott Marchisio helyett. Ha nem lett volna a német sérülése, még érthető lett volna, de így?

    Egyébként meg akárhogy is nézzük, öreg ez a csapat. A védelemben csak Sandro 30-on aluli, míg a Realban csak Ramos töltötte be a 30-at. Ronaldo még 32 évesen is röhögve megverte a védelmünket kétszer, a középpályájukon meg mindenki hozta magát. Modric és Kroos olyan passzgépek, hogy az nem igaz, míg nálunk az a Khedira játszik, akit boldogan elengedtek szerződése lejártával.

    De ami a legnagyobb tanulság, hogy nem lehet vesztesekkel nyerni. Hugi már maga sem hiszi el szerintem, hogy döntőben képes lenne még nyerőember lenni, de ki az, aki az ellenkezőjére számított? Dybalára lehet mondani, hogy majd beérik, de Del Piero ennyi idősen már megnyerte a BL-t, sőt, seconda punta létére a BL gólkirálya is volt egyszer, amikor ráadásul az olasz bajnokságban is termelt 21-et. A Kisgyerek meg a végére épphogy 10 gól főlé jutott a Serie A-ban. Pjanics Lyonba is a nagy korszak végére érkezett meg, és Romában sem a trófeákat számolta.

    Van néhány világbajnokunk, idehoztuk Pirlót, Alvest, Evrát, de ezt a készséget nem lehet megvenni. Akkor viszont marad a fiatalítás, ha már egyszer ebbe az irányba tart a nemzetközi futball.

    Buffon (39) – Alves (34), Bonu (30), Chiellini (33), Sandro (26) – Khedira (30), Pjanic (27) – Cuadrado (29), Dybala (23), Mandzsukics (31) – Huguaín (29). Így megyünk neki a szeptembernek jelen állás szerint. 5 fiatal, jó állóképességű és tudású ember kellene, de a mai piaci viszonyok között egy Juventusnak szinte lehetetlen lesz a legjobbakat megszerezni. Akkor pedig marad a top 5-6 és az ezüstös maximum.

    És most komolyan Iniesta kéne még ide?

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Én örülnék egy nagyonolcsó Iniestának. Öreg meg kopasz, de klasszis. Viszont ebbe a formációba csak akkor beilleszthető, ha mellé teszünk egy fürge és strapabíró csokiszínű verőembert. Vagy valakit, aki tud olyat is.
      A legrosszabb, hogy pont azokról pletykálnak távozásban, akik a fiatalabbak a kezdőben (Pjanic, Dybala, Bonucci, Sandro). Bár ez nem meglepő.

  • HungarianMotorMouse

    Kitartunk, bassza meg, mert nincs más opció! Forza Juve hogyakurvaannyát!

  • Asidotus

    Igazából még szerintem fel sem fogtuk, hogy mit veszítettünk szombaton.
    Nem egy BL-döntőt.
    Hanem azt, hogy világméretű brand legyünk, a Real és a Barcelona szintjén.
    Ha nyertünk volna, akkor a kissrácok már nem csak Messi-mezben rohangálnának, hanem Dybala-mezben is. És egy csomó fiatal kölyök a focipályán beállna a kapuba, mert ő akarna lenni az új Buffon.
    Azt vesztettük, hogy a széles közönség, az új generációk figyelmének középpontjába kerüljön a Juventus. Ha utol nem is érhettük volna a két spanyol gigászt, de a különbség elhanyagolhatóra csökkenhetett volna.
    2002-ben bekerültem egy gyermekotthonba, mint nevelőtanár, ahol volt egy csomó srác, aki a 90-es évek fociján nőtt fel. És köztük volt egy csomó Juvés. Ezt érhettük volna el, ha most megnyerjük a döntőt, akkor a mai gyerekeknél komoly szinten felmerült volna, hogy ő Juvés.

    (Ez az a világszimpátia, amire a 2010-es Internek, Mourinho-val esélye sem volt.)

  • Asidotus

    2008-ban John Terry elcsúszott a BL-döntőben, de rá négy évre mégis megnyerték a BL-t, egy jóval gyengébb csapattal.
    Mi is meg fogjuk

    • Tuszek

      ugyanezt gondoltam írni 10 perce 🙂 A döntőkben nem kell logikát keresni.

  • stanley

    Szerintem hamarosan fog nyerni a Juve egy BL-t, a bajnokság megvan viszonylag könnyedén, most már minden évben az látszik, hogy tényleg csak a legnagyobbak képesek leverni a torinóiakat. Így sorrendben szépen sikerült a Barcelona, Bayern München, Real Madrid hármast kipipálni. Egyszer össze fog jönni. Lehet kell egy kicsit szerencsésebb sorsolás, egy rossz nap egy nagy riválistól mondjuk az elődöntőben, mint ahogyan a Barcelona benézte 2010-ben az Inter és 2012-ben a Chelsea ellen is.
    Sőt, összességében azt gondolom, hogy a Juventus alighanem folyamatosan ott lesz mostanság a végelszámolásnál, bár kíváncsi leszek a milánói csapatokra, ha egyszer véletlenül felpumpálják őket.

    • Hype_HUN

      Szerintem pont most egy kritikus időszak következik majd a Juventusnál, elég sok mindenkit kell pótolniuk a következő 1-3 éves periódusban. Nem is gondolnám, hogy csont nélkül összejön, szerintem ennek a projectnek a peakje pont ez a BL-győzelem kellett volna, hogy legyen, ide futott ki az egész. Innen valószínű, hogy egy minimum pár éves hullámvölgy jön majd számukra. Szerintem a következő szezonban bajnokok sem lesznek, ez a zsinórban 6 bajnoki cím meg vele együtt ez a vesztett döntő baszott nagy pofon a motivációjuknak.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Évek óta ezt szajkózza néhány ember, már bocsánat.
      Conte után is ezt mondták, Pogba, Vidal, kitudja ki távozása után is ezt mondták.
      Én nem akarok jósolgatni, főleg nem negatívan. Én a szezon elején azt gondoltam, hogy ha okosan építkezik a Juve, akkor a zsinórban 8 bajnoki sem lehetetlen. Előfordulhat, hogy már a következő sem lesz meg, nem tudom. De esély bőven van rá, hogy sikerüljön, mert még mindig a Juve a legnagyobb esélyes és a legerősebb kerettel megy neki a szezonnak.

  • Donát Csabai

    Érdekes olvasni ezt a sok bánatos kommentet. Persze, elvesztett a Juve egy döntőt, de nem abban az évben kell a komoly problémákat kutatni, amikor a csapat BL döntőt veszít, hanem akkor, amikor el se jut oda! Ha a Juve szurkolók dühösek és arról beszélnek, hogy nem győztes típusú játékosok alkotják a csapatot – hahó srácok, hanyadjára nyertetek bajnokságot? – akkor mit mondjanak olasz honban az Inter vagy a Milan szurkolók, vagy mit szóljanak külföldön az Arsenal rajongók, a Manchester UTD szimpatizánsok, akiknek esélyük sem volt BL-t nyerni.

    Ha egy csapat eljut a BL döntőbe, az egy kurva jó csapat. Ott nem kell mély okokat feltárni miért miért miért. A szurkolói agy ilyen, hogy “átok” ül a csapaton. Na persze! Régen rossz, ha a játékosok így futnának ki. Számukra ez csak egy meccs szabad, hogy legyen. Egy meccs, amin bármi megtörténhet. Egy meccs, amin nüanszok döntenek. Például olyan nüanszok, hogy amikor 1-2-nél rástartolsz a labdára az jár a fejedben 100%-ban, hogy eléred a labdát, vagy csak 85%-ban gondolod ezt, 15%-ban meg azon agyalsz, hogy “átok”. Ezek döntenek! A döntőt sosem lehet előre megjósolni. Egy félidő után sem! Alakul, ahogy alakul. Az a lényeg, hogy ott kell lenni a döntőben, néha pedig leesik a győzelem is. Néha pedig nem. De ha egy klub vagy egy szurkoló vagy egy játékos van olyan “arrogáns”, hogy azon agyal, hogy olyan fontos teremtmény az életben, hogy vele – és csak vele – Fortuna pökhendi módon átok formájában foglalkozik, az jelentősen csökkenti az esélyeit.

    Olvastam itt olyan hozzászólásokat is, hogy a “selejtet” el kell adni. Egy bukott BL döntő után. Selejtet. Azért ezt újra kellene gondolni. A Juventus most majdnem Európa csúcsán van. Változtassanak azok, akik nemhogy a csúcs közelében sincsenek, de a hegy lábát sem szagolják jelenleg.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Nagyon érdekes meglátás, de vannak részek, amikkel nem értek egyet.
      Attól, hogy egy klub, jelen esetben a Juve majdnem BL-t nyer, nem jelenti, hogy nincsenek bajok/problémák. Azok mindig vannak, és a helyzethez mérten kezelni kell őket. Nyilván más dolgokon agyaltunk a duplahetes szezonok után. De az más helyzet volt, más problémákkal.
      Hogy mit mond az Inter vagy Milan? Engem egyáltalán nem érdekel, hogy milyen problémáik vannak. Ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy “örülj a magyar minimálbérnek, mert Afrikában éheznek az emberek”. Mivan? Mindenkinek megvan a szintje, és ugyan most Milánóból egészen másként látszik a Juve, de “innen” ez nem számít, hiszen ez egy “más szint”, ha lehet így mondani.
      És sajnos 5 vesztes döntő után igenis elgondolkodik az ember, hogy valami nem stimmel. Mert ennyiszer nem lehet a fasz rossz végén lenni “véletlenül”. Ennek valami oka van, de hogy mi az, jó kérdés.
      A selejt nyilván nem megfelelő szó, bár nem én használtam. Én úgy mondanám, hogy azoktól kellene megválni, akik nem képesek az elvárt szinten hozzátenni a játékhoz. Van pár ilyen játékos, őket is csípem, de attól még ki lehet mondani, hogy náluk jobb kell.
      Egyébként ha mindenki elégedetten belekényelmesedne a szép pillanatokba, az úgy jár, mint a wInter. Vagy a United.

    • Donát Csabai

      Értem amit írsz, de a bajnok csapat tagjaira senki se írja már, hogy nem győztes típusok. Ez vicces. 🙂 A Juve győztesekből áll, ezért nyerik sorra a bajnokságot. De a BL-ben mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy nyerj. És olyan nüanszokon lehet bukni, mint egy sarkon megpattanó labda. Az meg, hogy öt vesztes döntő… és mi a közös? Semmi. Csak a klub. Nem ugyanazok a játékosok, nem ugyanaz az ellenfél, nem ugyanaz az edző, nem ugyanaz a stadion. Még csak azt se lehet mondani, hogy a Juvénak sosem jön össze, hisz egyszer már összejött.

      Az “átok” csak akkor lehet valódi, ha valóban beeszi magát a játékosok fejébe. Ha valóban megremeg a láb, és nem pedig csak “egy meccs”, amit meg kell nyerni alapon mennek ki. Szerintetek a Real játékosok/szurkolók fejében megfordul, hogy ha most nem, akkor mikor legközelebb? Egy frászt! Mennek, megpróbálják megnyerni. Ha nem jön össze, akkor nem jön össze, legközelebb megint odaállnak és megint megpróbálják. Ezt csak így lehet.

      A példákkal pedig nem azt akartam érzékeltetni, hogy na most akkor tessék sajnálni más csapatokat, épp ellenkezőleg. Perspektívába akartam helyezni a “kudarcotokat”. Amelyik csapat eljut a BL döntőig, az mindig egy jó csapat. Persze, lehet fejlődni, vannak hibák a csapatban, ezekkel kell és érdemes is foglalkozni. De senki se kezdje már lúzerezni meg temetni a bajnokcsapat tagjait, akik történetesen Európa legnehezebb kupasorozatában simán bejutottak a döntőbe. A lúzerkedés nem itt kezdődik.

      És ezzel nem azt üzenem, hogy bele kell kényelmesedni a pillanatokba, hanem hogy helyén kell kezelni a csapatok által elért eredményeket. És a BL 2. hely egy bajnoki címmel egy fantasztikus teljesítmény, amin lehet és kell is javítani, de nem szabad elfelejteni, hogy mekkora eredmény már ez is. Ezt az Inter, Milan, Arsenal, United, stb. szurkolók most pontosan érzik, mert nem nyertek bajnokságot és a BL-ről is (vagy a döntőről) csak álmodozhattak. Ezt a perspektívát is figyelembe kell venni, mielőtt lúzernek nevezi valaki a saját csapatát.

    • Tigris Willis (ex-YouWentÚssz)

      Egy 38 meccses sorozatban nyerni bőven nem olyan “mentális” (még mindig hülye szó) kihívás, mint egy mindent eldöntő, óriási teherként nyomasztó döntőt játszani. Ahol nincs visszavágó. Érdekes, hogy amikor van, tehát az előtte lévő körökben, akkor jobb a csapat. Érdekes, hogy egy közepes Milan ellen is megremegtek a szuperkupában, és veszítettek. Pedig az “csak” a Milan volt, “csak” egy szuperkupáért. Talán csak nem vették komolyan, ki tudja. De az utóbbi időben a Juve minden döntőjét láttam. Akár BL, akár kupa, akár szuperkupa. És talán csak a Lazio ellen sikerül úgy nyerni, hogy nem bizonytalankodnak a játékosok. A Milan ellen nehezen megy, a Napoli ellen kifejezetten rosszul. A ” félelmetes” Barca ellen szerintem tökösebb volt a csapat, mint most. Mondjuk az egy más csapat volt, de ezt már írtam is.
      Az idegenbeli “rangadókon” (Milan, Inter, Roma, Napoli) végig szenvedett a csapat. Taktika az volt, próbálkozás az volt. De azt sose lehetett érezni, hogy itt most mindenki magabiztos. Egyáltalán nem. Elfogadom a véleményedet, de igyekszem elfogulatlan lenni a csapattal, amikor ezekről van szó. Én így látom, te meg nem. Ez nem baj. Az elveszített döntő viszont baj. És nem véletlen. Szerintem.

    • Donát Csabai

      Persze, én elfogadom ha másként látod. Csak itt valaki “Selejt”-et kiáltott, ami kiverte nálam kicsit a biztosítékot. Picit arra emlékeztetett, mikor ’54-ben szétcincálták az Aranycsapatot a vesztes VB döntő miatt, aztán most már bőven visszasírnánk azokat az időket. De ez más tészta.

  • balla-s

    Sziasztok,
    olvasom a sok hozzászólást és szerintem egyszerűbb a helyzet:
    Zidane a félidőben látta, hogy bajban vannak, ezért egy zsák pénzzel és egy játékoslistával átment Marottához és megegyeztek. :):)
    Így ne lepődjünk meg, ha nyáron a Real-ból jön néhány új játékos. 🙂

  • CRA

    Vicces ez a bírózás tekintve, hogy a Juve játékosok az egész első félidőt a földön töltötték. Már akkor fáradtak voltak vagy mi? Úgy dobálták magukat, mint kokós delfin az aquaparkban, nekik tuti nem járt volna szimulálós sárga ugye?

  • Pingback: Bonuccsicska | Bianka néni()