Beni kvázi-bajnokavatót megéneklő helyszíni tudósítását már tervezzük bőrbe kötve, limitált példányszámban kiadni: egyszerre szinte teljes korrajz, vet fel fontos kérdéseket, csábít utazásra, és ellenállhatatlan, mint egy minőségi felsőmaró. Lehetetlen egyes elemeit egymás alá-fölé helyezni, egy gondolatát mégis muszáj kiemelnem: „…Rómában került napvilágra, milyen csodálatosan kényelmes érzés, ha a csapatunk két formációban is képes magas színvonalon teljesíteni. Allegri tökéletesen vezényelte le az átállást, hiszen idén már jobbára 4-3-2-1-ben verjük rommá a mezőnyt, miközben bármikor vissza tudunk váltani az unalomig drillezett, és pont ezért igen hatékony 3-5-2-re. Lehet, hogy Conte is meg tudta volna csinálni, de Allegri meg is csinálta.” És Maxi nem áll meg itt: nem elég neki a két, hatékonyan működő felállás, a kupában ismét 4-3-3-at láthatunk, Comannal, Pepével. Ugye neked is bizsereg?
33!
Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.
(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)
A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.
Most bizonyíthatod elkötelezettséged!
Most itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy továbbjutáshoz segítsd a Juventust! Megmutathatod, hogy nem nézed saját érdekeidet szemét módon, hanem ha kell, kész vagy áldozatot hozni a csapatért.
Inkább döntsük el már most
Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!
20 perc pokol, 30 purgatórium…izé
Nyertünk, és igazából sanszot sem hagytunk a Dormándnak, akik csak elképesztő mázlival találtak be? Vagy atomszar játékkal, középen mindent elveszítve kihasználtuk kétszer a dormándi védelem megingásait, és ennek köszönhetően van sanszunk továbbjutni? Ez a kettősség dolgozik bennünk, és pont úgy nem tudunk dönteni, mint amikor jobbra tőlünk Darti, balra pedig S4tchy fekszik kacéran és pőrén.
Lepjél meg minket, te állat.
Írhattam volna azt is, hogy nyerjél vagy takarodjál, de az nagyon klisés lett volna. Allegri igazi kiscsapat vezéreként nyilatkozott a BL-meccsünk előtt, a csapat fosadékul játszik hetek óta és – valljuk be – a télen még érzett magabiztosság mostanra már kissé elpárolgott. Allegri egyébként mióta itt van, azóta adósunk egy jó „meccseléssel” – az éles helyzetekben rendre alulmaradt: az izé ellen egyértelműen edzői faszkodás volt a baj a második félidőben, de ne feledkezzünk el a Cessna elleni röhejről sem, amikor az utolsó 2 percben váltott felállást. Így várjuk a Dortmundot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Dortmund és én
A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Allegri, takarodj! – „De most már tényleg” edition
A Cesena elleni idegenbeli döntetlen nem ért fel egy vereséggel. Előfordult korábban is többször ezzel a csapattal, hogy az esélyek ellenére nem sikerült bedarálni egy kiscsapatot, kiesőjelöltet, gyengébb erőkből álló ellenfelet. Van ilyen. Attól, hogy most ilyen menthetetlenül súlytalan volt szinte mindenki, nem fogjuk elbukni a bajnoki címet, nem esünk ki a BL-ből, nem adja oda a FIGC néhány scudettópajzsunkat az izének. De azért a picsába már.
Utolsó siesta
Carlos Alberto Martinez Tevez idén egyetlen bajnokit hagyott ki teljesen: a Juventus-Cesenát. Idén tehát ha a páncélos vízikukacosokat veti elénk a sorsolás, Karesz pihen. Ősszel Allegri pakolta ki Karcsit a csapatból, most meg Tevez maga döntött a sorsáról azzal, hogy a Pro Vercelli felkockázásának végén beszedett egy tökéletes ütemű sárgát, ezzel az egy körös pihenőt. Jól tette, sokkal inkább most, a bajnokság egyik leggyengébb védelme ellen pihenjen, mint akár a rágósabb Atalantát, esetleg a rinyagépek elleni, potenciális bajnoki döntőt hagyja ki. Ősszel úgyis olyan jól sikerült Tevez pihenője, hogy a következő két meccsen egyaránt duplázott. Holnap tehát Apacska nélkül toljuk, és egy zord menetelés előtti utolsó lazulás jöhet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pénzt vagy életet?
(„Életet” – válaszolta Wágner úr) Furcsa belegondolni, hogy a 118 éves európai mamutklub következő jó néhány évének sorsa egy mindössze 21 éves játékos sorsától függ. Pedig így van.