Játszottunk már idén hátborzongatóan fos meccseket (elsőre a Lyon elleni hazai, meg az Izé elleni ugrik be, no meg a genovai kurvaanyja), de mindig volt mentségünk. A Fiorentina elleni kollektív ganajtúrásra azonban nincs mentség.
A friss logó, címer, vagy mi a fasz bemutatása óta ritkán látott módon felizzott a levlistánk. Darti tegnapi posztjának bevezetőjét mostanában minden írásunk, sőt, a komplett juventino létünk mellé oda lehetne biggyeszteni: kevésbé izgat minket a soros bajnoki (igazából az a gond, hogy Bonuccit is…), a családunk és a munkánk köt le minket, de ha valami érdekes történik a Juve körül, akkor hajlamosak vagyunk félretenni mindent és mindenkit. Szóval úgy alakult, hogy a tegnapi mail-özön közepén akadt Dartival egy levélváltásunk, amiről úgy gondoltuk, megér egy külön posztot. Mi van, ha nem komplett idióta a vezetőség? Mi van, ha egyelőre a megdöbbenésünktől, undorunktól nem látjuk a nagyobb képet? Mi van, ha tényleg világuralomra tör a klub, és ez nem csak egy elbaszott, szentségtörő logó, hanem maga az úttörés és a fényes jövő? Mi van, ha tényleg elképesztően izgalmas évek várnak ránk?!?!
Mostanában gyakran ér bennünket az a vád, hogy nem írunk olyan gyakorisággal, mint hajdanán, amikor hetente 4-5 poszttal is jelentkeztünk. Ennek számos oka van, részint nem annyira érünk rá, mint 22 éve, a blog indulásakor. Be kell azt is vallanunk, hogy kicsit hiányzik a Népsportos kommuna, amikor őrült vicces trollkodásainkkal egész komoly háborúkat, népírtásokat tudtunk kiprovokálni (jó, túloztam, csak odáig jutottunk, hogy veréssel lettünk megfenyegetve). Ám az is komoly ok, hogy kevés olyan dolog történik a klub háza táján, ami kilendít minket a komfortzónánkból. A bajnokságban nyerünk, a középpálya szarságáról annyi helyen lamentálnak, hogy nem sok kedvünk van nekünk is rinyálni. A BL jelenleg az egyetlen érdekes, de most ott sincs semmi. Átigazolási híreket pedig lehet olvasni bárhol.
NA DE MOST MI TÖRTÉNT. ATYAÚRISTEN. A január 16-án történtek olyan szinten sokkolták szerkesztőségünket, hogy erről muszáj valahogy megemlékeznünk.
A Juventus új LOGÓT kapott. LOGÓT, bazmeg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem akarjuk elkiabálni, de – ha jól számoljuk, idén először – úgy néz ki, Allegri a legerősebbnek vélt csapatot küldheti csatába a lila csőcselék ellen.
Nem történt sok meglepetés: a Juve hozta a papírformát a Bologna ellen, a Dagi továbbra is fossa a fontos gólokat, Dybala még nem az igazi, a Bologna pedig Nagy Ádám nélkül félkarú törpe. Elemzés a bajnokiról, és rövid előretekintés a kupára.
A minap kipicsáztuk a Romát. Minden úgy történt, ahogy megjósoltuk. Másnap máris megtudhattuk, hogy a bíró miatt nyertünk. De nem akarjuk ilyen röviden letudni a mai posztot, hiszen annyi minden fog még történni a héten!!
Régen érezhettünk ilyesmit. Téttel bíró bajnoki! Bár a vezető helyünk nincs közvetlenül veszélyben, de a karácsonyi lelki békénket nagyban elősegítené, ha előnyünket nem teljesen leadnánk, hanem helyette inkább megnövelnénk! Mi sem érthetőbb ennél.
RANGADÓ TIME! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
És akkor az instant klasszikus: NYENYENYE-NYENYE-NYENYEEEE!
Idei első hazai BL-győzelmünket követően elégedetten állapíthatjuk meg, hogy végre csoportgyőztesként jutottunk az egyenes kieséses szakaszba. Régen volt ilyen, tán már nem is emlékszünk rá, hogy mikor. De elmondom: utoljára a 2012-13-as szezonban! Ezt is tudjuk.
Minden adott hozzá, hogy veretlenül nyerjük meg ismét a Bajnokok Ligáját. Hiszen egyrészt veretlenek vagyunk, másrészt a csoport elsők ugye mindig a könnyebb, csoportmásodikokból álló kalapból kapnak ellenfelet az egyenes kieséses szakasz első meccseire!
Gondolhatnánk. De, mivel éppen két órás késéssel zötyög a vonatom Kolozsvár felé, kurvára ráérek, így megnézhetjük, hogy miért volt olyan boldog a Real Madrid a Dortmund (Joó Gáborosan: BVB) elleni döntetlennel? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lángos. Sajtos-tejfölös.
A legfrissebb hírek szerint Dani Alves egy égő argentin zászlót dugott fel Higuaín seggébe, Lichti egy I Hate Niggers feliratú táblával a nyakában ugrott át egy gramm kokainért Evrához, Alex Sandro pedig nyárson sütötte Allegri lányát Asamoah-val (a hírek szerint sakkoztak is a hátán). Ha ilyen, vagy ehhez hasonló hírekbe futtok a csapat háza tájáról, az nem véletlen. Ez már a Juventus háza táján válságnak számít, nem hullámvölgynek, és a sajtó imádja az ilyet. Ne. Dőljünk. Be. Mindennek.
Jól elkenték a szánkat Genovában. A Conte-éra kezdete óta kevésszer éreztük azt a döbbent borzongást, mint a Marassiban a 30. perc környékén. Legyalult rútul a Bayern Conte második évében, a Barca elleni BL-döntőnek is voltak kellemetlen pillanatai, és a hosszú veretlenségi sorozatot is büntető fájdalom volt az Izé ellen (!) otthon (!!) elbukni. De azért ebbe a csapatsorrendbe nehezen illeszthető be a Genoa.
Ahogy a Juventus is a 2011 óta íródó aranykor többi Juventusa közé. S4tchy a tavalyi szezonstarthoz hasonlította, és van is benne igazság, bár ahogy tavaly az optimistábbak közé tartoztam, úgy idén nem vagyok benne biztos, hogy nem vagyunk ordasul megbaszódva.
Tavaly egyszerű volt a képlet, és végül – bár ebben szinte egyedül hittem – tényleg csak annyi kellett, hogy visszatérjen Marchisio. Most visszatért, de szignifikáns előrelépést nem hozott a játéka (ami egyébként egyelőre elég távol van attól, amit mondjuk tavaly villantott), és már most látszik, hogy itt bizony még legalább 2-3 dologra szükségünk lenne ahhoz, hogy elérjük a tavalyi szintet.
Már egy ideje rinyálunk, hogy szar a játék. A hulladék játékkal elért győzelmeknek sikerült elterelniük a figyelmet a gondokról, de tudomásul kell vennünk, hogy ezek a dolgok nem jönnek helyre egyik napról a másikra. Ez viszont baj, mert most jön egy Atalanta, Torino, Roma sorozat, amiből akár nagyon szarul is kijöhetünk, ha nem kapjuk össze magunkat sürgősen.
A legviccesebb majd a karácsony lesz, amikor 22-én a Crotonéval, 23-án a Milannal játszunk. Ilyet még a világ nem baszott, komolyan. Pontosan leírja, mekkora rangja van az olasz Szuperkupának.
