Bye-bye Evra, helló Coppa-elődöntő

Elment Evra 🙁

Biztos nem csak mi, az örök elégedetlenkedők mormogtunk egy kicsit, amikor megérkezett Evra, mondván, egy újabb zeniten túli, egykori sztárt igazolt a Juventus.

Aztán nem lett igazunk, mert Evra még annál is többet hozott, mint egy tisztességes baloldali vonalember. Vezér lett az öltözőben, hallgattak rá azok a játékosok, akik sokkal fiatalabbak, rutintalanabbak, és olaszabbak voltak nála. Tavaly októberben ő és Buffon álltak ki az öltözőben, hogy tudtára adják a többieknek: ez egy rakás fos, ami vállalhatatlan ebben a mezben.

A feltámadásból is kivette a részét a francia, de abból is, hogy nem lett még szebb a tavaszunk: a Bayern elleni hibája miatt kiestünk a BL-ből (meg persze a tetves rigó miatt), pedig tavaly igazából egyetlen csapat sem volt, aki ellen ne lett volna esélyünk – főleg a Bayern véres skalpjával az övünkön.

Idén is voltak megingásai, állítólag összekaptak Allegrivel is, így se nem meglepő, se nem indokolatlan, hogy a klub megvált Evrától. Nekünk mindenesetre hiányozni fog a cuki pofija, és köszönünk neki mindent!

És lenyomtuk tegnap a Milant, erről csak két gondolat:

1. Működni látszik ez a rendszer, de még van hova csiszolni. Pjanic a belét kirohanja, és a végére csúnyán befárad, főleg ha nincs a pályán a rendszeresen visszalépkedő Dybala. A bosnyák jól játszott, csodaszép gólt lőtt, de a második félidő végén már az ő sara is volt, hogy nem a Milan térfelén zajlott a játék, hanem a miénken. Ha Mandzu (Pjacával váltva) bevállalja a balszélt, Dybala fejlődése és Higuaín gólérzékenysége megmarad, és Cuadrado is hozza magát, akkor már csak a két doble pivot a kérdés: Pjanic és Marchisio együtt brutálisan bátor lenne, de akkor melyik padozik? Az izomerő Leminát és Rincónt, a rutin Khedirát, a balszerencse Sturarót helyezné a csapatba, de melyik a legfontosabb Allegrinek?

2. Nyenyenye-nyenye-nyeee!