Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két meccs
15
Értékelés kategória bejegyzései
Kijárt már a pofon
Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Exek ellen
Este egy ezer perce veretlen, remek ellen, benne rengeteg ex ellen nyert kedvenc seregem. Tevez nem egyet, ellenben kegyetlen kettest vert (szemnek kellemesre kerekedett, mellyel vezetett seregem), egy ex rettenetesen eleresztette, egy feszes testes exszel kevesebb fejezte be e meccset. Seregem vezetett, de kezdetre hetven perc eltelt, s kedvenc emberek ereje elment, leeresztettek, seggen vettek leheletet, szenvedtek. Nem keseredtem el, ellenben lelkendeztem, mely percben fekete mezbe tekert ember – eleget lesve eme nemes versenyt – egyet meg egyet meg egyet lehelt csepp fekete szerkezete belseje fele. Seregem nyert, s sebesen repeszt – ellenfeleknek lehet mersze, meggebedhetnek, kedvenceket nem vernek meg.
Ööööööö
Azért nem írtunk eddig a hétvégi meccsről, mert nem nagyon volt mit. Most sem tör elő belőlünk vulkánként a szakmai mélyelemzés. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Prioritások
A szurkoló azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata. Igázzunk le, zúzzunk péppé, toljunk seggbe mindenkit, égessük fel a falvakat, sózzuk be a földeket, tegyük magunkévá az asszonyokat és a kripliket, ne ejtsünk foglyokat! A szurkoló a szurkolásba nem fárad bele, nincs a szezon haladtával egyre inkább apadó ereje, amit beosszon, csak a meccs elején nekiesik a képernyőnek, tévének, vagy kimegy a stadion kellemes levegőjébe szellőzni, és másfél óra elteltével éli tovább az életét. A szurkolónak nincsenek határai, ha az elvárásokról van szó. Pláne nem a Juventusnál, Itália legpatinásabb klubjánál – itt nem férnek bele a döntetlenek, a kiesések, a vesztett pontok. Megmondta Boniperti is, itt csak a győzelem számít.
A klubtulajdonos, klubvezető is azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata, de az évad elején – mint minden projektben – a klub agya (néhol vízfeje) célokat tűz ki, felállít egyfajta prioritást, szerencsés esetben ezeket a realitásokhoz igazítva. A Sassuolónál ez az első osztályú tagság megőrzése, a Bolognánál az első osztályú tagság bebiztosítása március végére, hogy áprilistól lehessen bundázni, a Laziónál az EL-hely, a kupagyőzelem megvédése és az EL-csoportkör túlélése, a Juventusnál meg a scudetto. A scudetto, amiről mindannyian tudjuk, hogy sorban a 32., de az olasz sportigazságszolgáltatás – fogalmazzunk így – sajátosságai miatt hivatalosan „csak” a 30. lenne/lesz. A bajnokságban kell odabaszni, a bajnoki 100 pontért jár speckó prémium. Agnellinek úgy lesz a legédesebb felvarrni a 3. csillagot a mezre, hogy közben rekord pontszámot érünk el. Ezen az úton járva az EL csak útban van.
A fenti két szemlélet közti különbség egyre nyilvánvalóbb, és minél tovább jutunk az EL-ben, annál inkább fogja basztatni a szurkolók csőrét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„-Egy pontot kérek.” „-Három lett. Maradhat?”
Talán kimondhatjuk: a Juventus szinte csak jobb híján húzta be Genovában a 3 pontot. Ahogy a Milan ellen, úgy ezúttal sem érdekelte Buffonékat, hogy melyik csapat az aktívabb, és melyik tesz többet a győzelemért. Nem fontos, az ilyesmi már rég nem számít, és aki érti a focit, az tudja, hogy a meccs képe sokszor gyakorlatilag csak a felszín, és semmi köze a végeredményhez. Egyúttal elmélkedünk arról is, hogy milyen az, ha egy erőtől duzzadó, magabiztos csapatot sújt a bíró – hát, ilyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nyiffnyaff
Ahogy pár hete _beni megjegyezte, Conte Európában variál – csak néha kurvára nem jön be. Egyértelműen az edző felelőssége a csütörtöki eredmény. Hosszabb elemzés helyett random gondolatok következnek. Picsogunk.
Bizonyosság és bizonytalanság
A hétvégi eredmények alapján még a legóvatosabbak szerint is egyre közelebb vagyunk a sorozatban harmadik scudettóhoz – sőt, még a fő rivális Roma edzője is úgy nyilatkozott, hogy eldőlt a bajnokság. Ennek ellenére örömünkbe némi bizonytalanság és aggodalom is vegyül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Iszonyú nagy rohadékok vagyunk
Általában szeretünk statisztikákkal magyarázni történéseket, hogy tényszerűbbnek és okosabbnak tűnjünk. Tegnap a Milan többet lőtt kapura (22 vs. 10), többször el is találták a célterületet (9 vs. 5), nagyságrendekkel többet volt náluk a labda (60%-40%), a hazaiak jóval többet (426 vs. 258) és pontosabban (86% vs. 76%) passzoltak, több szögletet (7 vs. 1) végezhettek el. Mi meg szartunk az egészbe, és nyertünk 2:0-ra.
Kis lépés a Juventusnak, nagy lépés…
…Giovincónak és Marchisiónak. Még csütörtök este elsősorban a saját nevelésű nem-is-oly-tacskók vezetésével zúztuk porrá a Traubisport, egyúttal választ kaptunk néhány kérdésre, mint pl. komolyan vesszük-e a sorozatot, megint összebalfaszokik-e a védelem legalább egy gólt, képesek vagyunk-e kétszer ugyanabba a kutyaszarba beletaposni, van-e élet és lehetőség Islában, lesznek-e gondjaink Asamoah nélkül. Röviden: igen, nem, nem, igen, igen.
