Nézőpontok

Már régóta érlelődik bennem egy bejegyzés a saját nevelésű játékosainkról, amit a múlt heti, Chievo elleni meccs, azon belül Giovinco kifütyülése kifejezetten aktuálissá tett. 

Így kell ezt!

A meccsen történtekkel kapcsolatban Benito már leírta a lényeget, amit én úgy fogalmaznék meg, hogy aki úgy gondolja, hogy egy játékost, akinek az igyekezetével amúgy nem volt probléma, jó ötlet kifütyülni… nos az egy hülye fasz. Már csak azért is, mert ahogy Benito is felvetette: mit vár, mi a célja annak, aki fütyül? Ettől majd jobban játszik az adott játékos? Tehetségesebb, gyorsabb, erősebb, magasabb lesz? De ezzel a gondolamenettel nem is vesződnék sokáig, csak amolyan erős felütésnek szántam. Hiszen ugyan a poszt apropója a vasárnapi meccs és Giovinco, bizonyos értelemben másról, többről lesz szó. A félreértelmezések elkerülése érdekében gyorsan tisztáznám, hogy miről nem szólnak a következő sorok:

– nem szólnak arról, hogy Gio, Marchiso vagy a többiek jó játékosok, vagy sem, és kinél jobbak, vagy rosszabbak (bár sajnos jó eséllyel erről fog szólni a kommentek jelentős része);

– nem szólnak arról, hogy Gio hogyan játszott a Chievo ellen vagy bármelyik másik meccsen;

– de még arról sem, miért nem lett klasszis valamelyik nálunk nevelkedett játékosból, vagy hogy kinek mennyi játéklehetőséget kellene, kellett volna kapnia;

– hogy el kell-e adni Giovincót vagy Marchisiót;

– és végezetül nem szól arról sem, hogyan is kellene látni a futballt vagy a csapatot.

A föntiek ugyanis mind mellékszálak – fontos kérdések, de az én felvetéseim szempontjából lényegtelenek. Na, a negatív definíció (miről nem írok) után akár rá is térhetnék a lényegre, nem? Mondandóm központi gondolata, hogy a futballhoz és a játékosokhoz  sokféleképpen viszonyulunk. Vannak, akik számára mindegy, ki játszik a csapatukban, csak jó legyen az illető. Mások számára fontos például, hogy mondjuk hazai futballisták, netán saját nevelések legyenek minél többen a keretben. Van, aki azonnal eredményt akar, mások akár évekig türelmesek. Van, akinek minden pontvesztés fájdalmas kudarc, van, aki kevésbé éli át a meccseket és az eredményeket. Vannak, akik a kísérletezés hívei, és a fiatal játékosok kipróbálását sürgetik, vannak, akik csak a tapasztalt játékosokban bíznak. Van, aki a szép játékra esküszik, és van, aki az eredményt tartja mindennél fontosabbnak. Vannak, akik a hajtós, inkább a fizikumukra építő futballistákat kedvelik, mások a művészeket, még akkor is, ha az ilyen játékosok mentalitása nem mindig a legprofibb.

Ezek az nézőpontok gyakran összeütköznek, néha késre menő vitákat kiváltva – és ez így is van jól. A dolgokat ugyanis a róluk zajló vita csak érdekesebbé teszi – még akkor is, ha gyakran úgy gondoljuk, hogy a másik teljesen hülye, hiszen egyértelműen nekünk van igazunk. Ebben a posztban én egy olyan nézőpontot emelnék ki, amiről úgy érzem, hogy kissé talán háttérbe szorult az utóbbi időben – pedig számomra fontos. A saját nevelésű játékosokhoz, kicsit szélesebb értelemben véve a csapatba épülő/építendő fiatalokhoz való viszonyulásról van szó.

Számomra ugyanis úgy tűnik, hogy elsősorban azok a nézőpontok a dominánsak az utóbbi időszakban, amelyek a “világklasszisság” fontosságát, a teljesítmény mindenhatóságát hangsúlyozzák, és egy racionalizáló megközelítést alkalmaznak, amikor játékosainkról beszélünk. Gyakran találkozom azzal, hogy valaki “Juve-szintű játékos”, vagy sem, netán ballaszt, vagy selejt a csapaton belül. És gyakran kifejezetten a fiatalok, a nálunk nevelkedett, vagy a primaverás korukban megszerzett srácok kapják az ívet.

Ha minden igaz, akkor a blog levelezőlistáján eddig három Juve játékossal kapcsolatban hangzott el a “gyűlölöm” szó: nem, nem a haszontalan, gól ellen beoltott Amauriról, a félkegyelmű Felipe Meloról, az Inter ellen lazsáló Iaquintáról, a fájdalmasan középszerű Poulsenről, nem a saját szerepét is csodálkozva néző vérgyenge Padoinról, vagy a 2006-ban árulóvá váló Cannavaróról vagy a Juventust hirtelen elfeledő Thuramról volt szó. A három – legalábbis írásban kinyilvánítottan – gyűlölt játékos Giovinco, Marchisio és Giaccherini volt (fun fact: a keresés alapján a postaládámban csak bianconeri blogos levelekben fordult elő a gyűlölet kifejezés). A háromból ketten saját nevelések. De fórumokat, vagy facebookos hozzászólásokat olvasgatva is gyakran látom, hogy De Ceglie, Gio vagy Marchisio elég kemény jelzőket kap.

Szerintem nincs azzal baj, ha egy szurkoló nem szereti a saját csapata minden játékosát: nem értek egyet azzal, amikor valaki szerint “egy szurkolónak kötelessége kiállni a klub minden játékosa mellett”. Az, hogy kit és miért utálunk, mindannyiunknál különbözik (amúgy készülök egy olyan poszttal is, amiben leírom az én gyűlöltjeimet). Nálam fontos szerepe van például egy-egy benyomásnak, kulcseseménynek, vagy annak, hogyan indít valaki – például egy nagy riválistól érkező játékos tudását ugyan elismerem, de nagyon nehezen tudom igazán megszeretni. És a saját nevelések mindig a szívem csücskei voltak. Ez nem egy racionális döntés: nem arról van szó, hogy azt várnám, hogy ők majd hűségesebbek, hajtósabbak vagy a franc tudja milyenebbek lesznek csak azért, mert juvés pizsamájuk volt, vagy mert torinóniak.

Mégis, egy nálunk nevelkedett fiatal jó eséllyel közelebb fog állni a szívemhez, mint bármilyen, máshonnan igazolt klasszisjátékos. Talán tekinthetjük ezt olyasminek, mint az ember kötődését a gyerekéhez: tudom, hogy Pistike nem a legokosabb gyerek az osztályában, mégsem cserélem le a legjobb tanulóra. Persze, nem vagyunk hülyék, nem értelmezzük át a valóságot, hogy Pistike zseni, csak mindenki más ostoba körülötte, és csak ezért nem tud érvényesülni.

Tisztában vagyok azzal, milyen a modern futball, és mi a Juventus hagyománya, identitása, mégis: a legjobban egy olyan sikeres csapatnak örülnék, amiben csupa nálunk nevelkedett fickó játszik. Igen, ez nem csak naivitás, hanem lehetetlen is. Ugyanakkor számomra – hogy visszatérjek a korábbi felvetéshez – furcsa látni a másik oldalt, azaz hogy a legnagyobb indulatokat gyakran pont a mi kutyánk kölkei váltják ki. Én ugyanis pont ellentétesen érzek: kritikusabb vagyok a máshonnan érkezőkkel, a külföldi játékosokkal, és türelmesebb, megengedőbb, empatikusabb a nálunk nevelkedő futballistákkal.

Jók, vagy nem annyira ügyesek: nekem bizonyos szempontból mindegy (és ne gondolkodjunk hamis dilemmákban, mintha csak a vegetálás a saját nevelésekkel, és a siker nélkülük utak léteznének). Igen, jobban örülök egy Marchisio gólnak, mint ha Vucsinics lőtte volna. Marrone, De Ceglie vagy Giovinco (netán nem saját nevelésű, de tehetséges fiatal Sörensen) jó megoldásait mindig többre értékeltem, mint akár egy Tevez vagy Pirlo mágiáit – pedig nyilván nem tagadom, hogy utóbbi kettő klasszis, és a Juve sokkal gyengébb lenne nélkülük. Poulsen rossz játéka feldühített, Giovincoé vagy Marchisioé elszomorított. A dánt azonnal elzavartam volna, a mienknek meg mindig adnék egy esélyt. Én meg is tehetem: nem vagyok a csapat elnöke, edzője, tulajdonosa. Csak egy szurkoló, akinek ez a nézőpontja.

Sokan vagytok, akik másképp látjátok – nem baj. De azért zárásként: egy kis türelmet és szeretetet a (nem is annyira) fiataljainknak! Vagy legalábbis ne kevesebbet, mint egy-egy rövid ideje nálunk játszó futballistának…

  • melakovics

    Érdekes témát feszeget a cikk és abban egyetértek, hogy a szurkolók többsége inkább a kritikusabb hangvételt üti meg saját nevelés teljesítményének megítélésekor. Mivel elviekben a génjeiben van a Juve DNS és a Spirito Juve is, nehezebben tűri a rosszabb teljesítményt, vagy ugyanazt a rossz teljesítményt, mint egy külföndről igazlt esetében. De Ceglie és Gio pont nem kaptak annyi lehetőséget sem, hogy akár pozitív, akár negatív irányba érdemben ítélkezzünk, de Marchisio pl igen és ő hajlamos is beleszürkülni a mezőnybe. Ennek ellenére őt mégsem fütyülik ki. Innen is látszik, hogy ezekben sok racionalitást nem érdemes keresni. Ellenben ha már Gio-t említettem, szerintem a többség azt várta a fele játékjogért 11 milliót fizetett, saját nevelésű csatártól, hogy egyből kezdőben találja magát és fossa a gólokat. És ez tényleg nem teljesült, de mi nem látunk bele a mindennapi munkába, hogy megítéljük miért. Én a magam részéről nem különböztetek meg senkit, legyen az saját nevelés, vagy igazolt játékos, ha jól teljesít akkor a kezdőbe követelem, ha nem akkor padra. Nincs ezen mit túlcifrázni.

    Záráként lenne egy kérdésem, ami pont a Toro-Juve meccs közben érlelődött benne, miszerint mikor volt utoljára olyan, hogy saját nevelésű csatár itt lett stabil kezdő és kvázi klasszis?

  • Melo15

    Én teljes mértékben egyetértek a cikk azon mondanivalójával, ami a saját neveléseket illeti. Fiatalok is több játéklehetőséget kaphatnának a Nagycsapatban, ha csereként is. Azt pl nem hiszem el, hogy egy fiatal játékos sincs a Juventus kötelékébenm aki a méltán hírhedt Padoint ne tudná überelni(Marrone???).
    Gio, Marcsi, Ashton, Chiello(még Giacherini is) ha bitang sz@rul is ment nekik a játék, mindig küzdöttek a csapatért. Pl Marcsi ilyenkor is futott 40kmt, Chiellini meg agyonrúgott legalább 2 játékost(a 2. után kiállították). Még Vidalban is érzek valami Spiritot, de lehet csak azért mert nálunk lett “nagy” játékos. Amúgy ezt sosem fogjuk látni Vucinicen, Pirlon, meg szerintem Tevezen sem. Tevezzel az az érzésem van, ha szarul megy neki a játék legszívesebben lejönne a pályáról, mert a sétát is fárasztónak találja… De inkább már nem kezdek fejtegetésekbe mert túl fáradt vagyok hozzá, szóval egy szó, mint száz: Forza Juve Academy!! 🙂

    • Kelosz

      Tevez sétál? Melyik meccsen? Postosan Tevez az, aki minden meccsen kihajtja magából amit tud. Vidal előbb kezd el sétálni.

    • Melo15

      Jah, ha megnézed a statokat még Llorente is 1 kilóval többet fut nála átlagosan meccsenként, pedig a játékstílust nézve fordítva kéne lennie. Ha nála a labda akkor tényleg leszegett fejjel rohan előre…

  • NucLeo

    Azért én nem emlékszem olyanra,hogy Marcit,Marronét,vagy DC-t fütyülték volna.Pedig játszottak már rosszabbul is,mint Giovinco a Chievo ellen.Nekem úgy tűnik,hogy a szurkolók egy része kifejezetten utálja Gio-t,emlékszem még egy meccs utáni szurkolói beszámolóra a Ranieri-érából (lol),ahol meglepően konstatálták,hogy az egyébként kreatívan játszó Gio-t fütyülte a szurkolók egy része,miután lecserélték.Erre nyilván rátett néhány lapáttal a sértődött nyilatkozataival a Parma játékosaként.Én sem kedvelem a törpicseket,nagy hibának tartom,hogy visszahozta őt a vezetőség,de kifütyülni szegényt tényleg nem kéne.Küzd,hajt,megvan benne a spirito,de az ő testalkatával kétszer olyan tehetségesnek kéne lennie ahhoz,hogy itt érvényesüljön.Pedig így sem ügyetlen.
    Ami a saját neveléseket illeti,Marchisio-n kívül nem ugrik be olyan játékos,aki a jelenkori Juvéban meghatározó szerepet tudott volna betölteni.Nyilván lehetne jobb is az utánpótlásunk,de amíg Paratici csendben igazolja le a tehetséges olasz fiatalokat,addig kit érdekel,hogy hol született,mely csapatban nevelkedett.A gond inkább azzal van,hogy Pogbát leszámítva nem kapnak lehetőséget a fiataljaink a bizonyításra.Remélem jövőre érkezik pár tehetséges fiatal(Berardi,Immobile,Gabbiadini),és távozik pár jóllakott játékos.
    @melakovics:disqus:Nekem hirtelen Bettega ugrik be,ha klasszis és saját nevelésű csatár.

  • Tonhalacska

    Hmm… akkor én egy hülye fasz vagyok. A megközelítésed valóban naív, szigorúan filozofikus. A szurkolók jó része joggal anyázza a törpét. Itt nem arról van szó, hogy ne játszhatna rosszul, hanem, hogy milyen személyiség is ő. Nyilván emlékeznek sokan a klubbal kapcsolatos hisztijeire, na tessék, ki lett fizetve egy valag péz és nekem ne mondja senki, hogy nem kapott lehetőséget, hogy bizonyítson, ezen lényegében túl vagyunk, látjuk az eredményt. A mi nevelésünk, de a Parma-ba való, mert annyit tud. A citált Giaccherini nem olyan jó, mint G. de nem is nyilatkozott sértődött baromságokat, valamint lőtt néhány NAGYON fontos gólt. Szerintem az a fasz, akinek ő nem hiányzik.
    A kiscsávó jobban tenné, ha nem nyilatkozgatna össze-vissza ilyen teljesítmény mellett és lehet nem Messi-hez kéne mérnie magát, mert mondjuk termete alapján esetleg Insigne-hez is elég lenne, de abból sem ő jönne ki jól.

  • Kelosz

    Giac és Marchisio sokkal hasznosabb játékosa volt/van a klubnak, mint Giovinco (eddig legalábbis). Giovinco az első időben itt töltött megnyilvánulásai (több lehetőség rinya, 10-es mez emlegetése…stb) miatt lett sokak számára antipakitus (én sem kedvelem). Ehhez jött, hogy a klub visszavásárolta (mára kiderült nagyon drágán) és a teljesítménnyel továbbra is adós maradt, de legaláb már nem nyilatkozik. Összegezve úgy érzem legalább 50%-ban Giovinco magánka köszönheti a helyzetét.
    Marchisio, Giac, és De Ceglie verbális bántalmazását én sem értem (legalábbis az utálom jelzőt). Többnyire csendben teszik/tették a dolgukat, néha jobban néha rosszabbul, de ezért utálni valakit mert gyengén játszik nem életszerű.

  • Enslaver

    Nekem személy szerint nincs bajom Giovincoval, igaz, h kerti törpe méreteivel nem sok jót generál a csapatnak, mégis szereti a kenyéradó klubját, nem fenyeget állandóan azzal, h elhagyja Torinot (pedig idén nyáron tuti elszelel). Jó lenne, ha el tudnánk cserélni Biabianyra, azzal mindkét csapat jól járna, mert Gio zebra mezben már nem fog semmi maradandót alkotni ezekben a rövid kis lehetőségfoszlányokban. Emlészem a Chelsea elleni 2009-es Bl meccsen nagyon jól szállt be a padról és veszélyesen, technikásan játszott a törpe, akkor még nagy tehetségnek tartották, ma pedig szinte mindenki elküldené a sunyiba, mert nem tudta beváltani a vele szemben támasztott elvárásokat. Ezt csak halkan megjegyzem, h sztem a 4-3-3-mas rendszerben Gio szélen nem lenne rossz, és részben rézfaszú Conte keze is benne van abban, h a törpe fényévente lő csak gólt, ugyanis lófaszt nem játszik (de mostmár Oszi érkezésével még kevesebbet fog). Giak sztem egy másik kategória, ő rá mindig számított Conte, nem kulcsemberként a kezdőben, de egy jó csereemberként, aki mindig valami tüzet vitt a lézengő, fáradt játékosok közé a pályára. Ő róla tudtuk, h ennyit tud, és azt mindig, több kevesebb sikerrel a pályán is megmutatta. Azért hiányzik most a keretből, mert őt aztán szinte tényleg minden poszton be lehetett vetni.

    Ami manapság minden top bajnokságot érint, h a legnagyobb tehetségeket általában Dél-Amerikában termelik ki, ezért a nagycsapatok ezekre a játékosokra figyelnek fel leginkább. Mostanság a gigászi klubok Dél-Amerikába küldik ki tehetségkutató brigádjukat, ott vetik ki a hálójukat, kevésébé nyúlnak kockázatos megoldáshoz, h egy saját nevelésű játékos fejlődésére pazarolják a játékperceket. Suárez, Cavani, Falcao, Messi, Neymar, Vidal stb. mind innen lett kifürkészve. A legnagyobb zsenik, akik később ászok lesznek, Dél-Amerikából jönnek Európába, persze vannak kivételek pl. Pogba és rengeteg belga tehetség, de ma D-Amerika a legnagyobb tehetségek kitermelésének centruma, ezen nincs mit szépíteni. Sajnos elmúltak mára azok az idők, amikor a legnagyobb csatártehetségek, klassziscsatárok Európából származtak volna (Henry, Trez, Del Piero, Totti, Raúl), de ezt tudomásul kell venni. Ezért sok csapat a kényelmes megoldást válsztja, célkereszjébe vesz dél-amerikai fiatal tehetségeket, és nagy százalékkal horogra akad olyan játékos, akiben tényleg meg van a potenciál arra, h klasszissá érjen. Európa most kissé le van maradva a klasszis tehetségek kinevelésének terén, de ez remélhetőleg változni fog a jövőben, és újra Európa (Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Anglia, Németország) lesz a tehetségek kitermelésének fellegvára.

  • LaLeey

    Azzal nem igazán értek egyet, hogy a saját nevelésű játékosainkkal elnézőbbnek kellene lenni, mint pl a csapat oszlopos állandó tagjaival. Ha egy 20 éves fiatalról van szó,aki még kóstolgatja a nagy csapat légkörét, akkor adott a türelem, de azért kész érett játékosok tekintetébe számomra teljesen mindegy, hogy Juve nevelés vagy izé, a lényeg a pályán nyújtott teljesítmény. 1-2 gyengébb meccs mindenkinek becsúszik és akár rosszabb periódus is, de mikor azon kell már gondolkodni egy játékos esetében, hogy mikor játszott utoljára jól és értékelhetően a csapatba, akkor ott már félre kell tenni azt a fajta megkülönböztetést, hogy a mi kutyánk kölyke.

    • Enslaver

      Az tény, h DC és Gio nem a legnagyobb sztárok, de ha több lehetőséget kaptak volna, akkor lehet, h nem szidná a szurkolók többsége őket annyira. Kevés játékidőben kellene vmit villantani, ami veszettül nehéz feladat egy formán kívüli (játékban nem lévő) játékos számára. Giak rendszeresen játszott egy viszonylag elviselhető szinten, ezért be is került a válogatottba. Gio, mivel nem játszik folyamatosan a lehetősége sincs meg erre, úgyh ezért nem kellene őt teljesen elítélni.

  • rakkenroll

    Megint összeállt a Gép!… de ezt már biztosan tudod te is, csak jól esik leírni.

    “Sokan vagytok, akik másképp látjátok – nem baj. De azért zárásként: egy
    kis türelmet és szeretetet a (nem is annyira) fiataljainknak! Vagy
    legalábbis ne kevesebbet, mint egy-egy rövid ideje nálunk játszó
    futballistának…”

    – a türelem a szurkolónál, nálam is, olyan mint hivatásos celebnél az ész, viszont saját játékosnál -mindegy, hogy jött, vagy nálunk nevelkedett- ritkán csap át gyűlöletbe. A Juventusnál sem mindennapos ez a dolog, inkább szerintem is Gio személyiségében lehet valami, ami miatt folyton kikezdik, ha van rajta sapka, azért, ha nincs, azért. Én természetesen nem tartozom közéjük, egyformán utálok mindenkit.

  • s4tch

    egyrészt mélységesen egyetértek tylerrel. az utóbbi években kimondottan drukkoltam a saját nevelésű játékosainknak, és persze volt, hogy nagyon mellényúltam. drukkoltam a posztban (nem cikkben, posztban) említetteken kívül a ranieri által egy rossz meccs miatt külső körletre kúrt criscitónak, a magát már 20 évesen istennek képzelő palladinónak, aztán ott volt a bundás lanzafame, iago/yago, a kisebb klubokban megbízhatónak tűnő ariaudo, libertazzi, giandonato, a felnőtt csapatig el sem jutó, de primaverás meccseken jól pengető d’elia, paolucci, vagy a tavaly pár percre bemutatkozó, a barival épp csődvédelembe menekülő beltrame. lehetne még sorolni.

    szeretem az olasz focit, így kimondottan büszke vagyok arra, hogy az utolsó bl-győztes juventusban össz-vissz 3 légiós (deschamps, souza, jugovics) számított húzóembernek, a többiek olaszok voltak. nem bánnám, ha most is így lenne. mondjuk a juve még mindig több olaszt foglalkoztat, mint a legtöbb olasz élcsapat. pl. az arezzo elleni kupameccsen csak 2 légiós (caceres és kwadcsi) kezdett, és helyettük is simán fel lehetett volna rakni olaszokat.

    szóval csípem az olasz fiatalokat, pláne, ha saját nevelésűek. de ez nem jelenti, hogy nekik nem kell teljesíteniük. conte mellett álltam, amikor kitette marchisiót a csapatból a sokkal jobban teljesítő pogba javára, és nyilván világosan látom, mi a különbség giovinco és tevez, asamoah és de ceglie, vidal és marrone között.

    azt viszont – tylerhez kapcsolódva – nem fogom fel, mit tett giovinco ezért a gyűlölethullámért. mert egy újságírói felkérdezésre azt válaszolta, hogy igen, felhúzná a 10-es mezt? de ceglie meg 11-esben játszott, csakúgy, mint ravanelli, na bumm. ugyanígy nem értem, miért marchisión vertük el a port az őszi rossz teljesítményért, amikor valóban volt a gyereknek egy kretén nyilatkozata (írtunk is róla posztot), de a firenzei buktáig a meccsek felén sem játszott.

    azt sem értem, kitől várjuk, hogy mondjuk sándor-szintű karriert fusson be, amikor általában nem becsülik az olasz edzők a fiatal játékosokat. pl. ott van verratti, akiért sajnáltunk 12 milliót (összevetve pelus 8 milliós árával, vagy isla felével, ami 9-be került… no comment), csak azért, mert fiatal és nincs első osztályú rutinja, erre ha most szeretnénk megvenni, a világ pénze nem lenne elég. az is tiszta sor, hogy nem lehet wenger-módra örökké a jövő csapatát építeni, de a szélsőségek között meg lehet találni az egészséges egyensúlyt. a csapatunk – tetszik vagy nem – nem egy fiatal banda. az első ránézésre ordítóan tehetséges pogbán kívül nincs 25 évnél fiatalabb tag az első keretben. mindeközben a nemzetközi élcsapatokban tucatszám játszanak a 25 év alatti húzóemberek. az olaszok túlbecsülik a rutint.

    a mostani primavera közel sem olyan erős eresztés, mint a marchisio-, de ceglie-, gio-, criscito-féle csapat. ne számítsunk arra, hogy a belátható jövőn belül barcelona-módra ki tudunk állni 7-8 saját nevelésű játékossal. ha sikerülne találni egy marchisio-utódot, valamint beépíteni berardit és megtalálni marrone posztját, azzal első körben elégedett lennék.

    ja, és giovinco nagyon fasza bal szélső lenne, csak mondom.

    • Juventino

      Giovincót én kedveltem, de már lemondtam róla. Ranieri épülő-átalakuló csapatában volt helye a 4 csatár között, egy európai élvonalba vágyó Conte csapatban nincs, nem lehet. A csatárainknak ott kellene kezdődni, ahol végződnek: Tevez és Llorente kellene legyen a szint. Persze ha azt vesszük, hogy Ravanellit és Viallit kivágták a BL-győztes Juventusból és volt, hogy Vieri és Amoruso cipelte a hátán a csapatot, akik közül csak előbbi volt klasszis és az se nálunk jött ki belőle… Nos, Giovinco akkor sem. Mégpedig azért, mert Ranieri óta eltelt 5 év és Giovinco még mindig Amoruso szinten van. Egy Milan elleni gól és egy pazar szabadrúgás másfél év alatt. Nekem ennyi van meg belőle, meg mondjuk a Chelsea elleni gól, ami csak azért jutott eszembe, mert Q-ról azt akartam írni, hogy ő csak a Chelsea elleni meccseken 4 pontot hozott tavaly, de mindegy is, mert neki sem itt lenne a helye, de ez egy más történet, mert őt meg nem hogy nem védi Conte, de el is lehetetlenítette.

      Ettől függetlenül én is úgy gondolom, mint ti, kellenek a saját nevelések, az olasz fiatalok és elnézőbb is vagyok velük – egy ideig. Marci nekem szívem csücske, szóval inkább legyen csere nálunk még évekig, mint teszem azt a Fiorentinában lássam. Padoin helyett is inkább nézném Marronét, bár mondjuk amennyit Conte játszatná, a fejlődése ki lenne zárva, szóval ördögi kör.

      A Verratti-ügy BOTRÁNY, idióták voltunk, most már nem is vágyik ide a srác, pedig ahányszor láttam a PSG-ben, mindig meggyőzött, hogy benne van a Pogba-faktor. Pirlo legtökéletesebb utódja – lehetne/lehetett volna. De amíg Conte ennyire ostobán “használja” a keretet, nincs min csodálkozni, hogy nem vágynak ide feltörekvő játékosok. Hogy Antonio apánk túlértékeli -e a rutint vagy sem, nem tudom, de valóban fiatalítanunk kéne, mert bár a Milan és az Inter is fel tudott mutatni egy-egy “rutinróka” BL-győztes garnitúrát, azért napjaink Bayernjét és Realját, na meg a PL-gladiátorokat nem lehet Pirlóval a középpályán lerohanni, a szó szoros és átvitt értelmében sem. Szóval vagy a kereten kell változtatni vagy a célokon.

  • Guest

    De Ceglie a DN érában elég sok lehetőséget kapott, ahol nem alakított maradandót, majd Conte is adta neki a lehetőségeket, amit szépen keresztbe tört az, hogy lesérült. Sajnos jobb periódusaiban se nyújtott akkorát, amekkora a kezdőbe kerüléshez(a jelenlegihez) elegendő, elég belegondolni, hogy Asának rögtön sikerült elé kerülnie, hiába nem az az igazi posztja. Gio pedig tavaly egy olyan csatársorba nem tudott magának állandó kezdőhelyet kivívni, ami a csapat legjobban ekézett része volt, a kevés gól és helyzetkihasználás miatt, hiába kapott viszonylag sok lehetőséget, ráadásul a szezon végére már csak 1 csatárra csökkent a létszám a felállásban ami szintén beszédes.
    Egyébként lehet ha több lehetőséget kapnának/kaptak volna(sőt biztos) jobb teljesítményre lennének/lettek volna képesek, de nem látom, hogy az a teljesítmény kinek a kiszorítására lenne/lett volna elegendő. És ha már Giaccot felhoztad az ő példája is mutatja, hogy kevés lehetőséggel is lehet jól sáfárkodni, mert ő se kezdő játékos volt, de sérülés esetén Conte bátran bevetette és Giac az időszakos ügyetlenségei mellett is stabil csereember volt, ami a két akadémiai növendékünkről nem volt elmondható. Mivel a szurkolók és remélhetőleg a vezetőség is a folyamatos fejlődést követelik meg és nem elégednek meg csak a Scudettoval, hanem a BL a cél, ezért akármekkora Juventino egy játékos nem szabad tőle kevesebbet követelni, és csak a szíve miatt itt tartani.

  • the prof

    A gyűlöletet a jelenlegi keretből egy játékos sem érdemli meg; mindneki jól viselkedik és hozzáteszi, amire képes. Én már annak is örülnék, ha nem a kezdő fele lenne saját nevelés (á la Barca), hanem a pado(i)n ülnének Primavérából felkerült játékosok öten-hatan. De ez – ahogy S4tch is jelezte – egyelőre álom marad. Viszont az is igaz, hogy a nem saját nevelésű olasz fiatalok terén annál jobban állunk, a nevek ismertek. Ha Berardin kívül mást nehezen is tudnék elképzelni közölük a jövő évi keretben, a többiekből is szép pénzt/mást játékosokat lehet megkaparintani (Immobile-Bovino, Cerci-Juve pl.).
    Kicsit közelebbről viszgálva a témát, Giovincótól lassan skizofrén leszek: 433ban talán én is adnék még egy utolsó utáni esélyt neki (ha nem kell a bikáknak a Cerci-üzletbe ágyazva, esetleg), de az is igaz, hogy lehetőséget kapott azéért már rendesen; s aki 4 szezon alatt nem tudja bizonyítani, hogy a Juvében a helye, azt annyira nem hiányolnám. De Cegliét viszont már barátságos meccsen sem akarom a csapatban látni, ő egyszerűen katasztrófa.
    Én is odavagyok az olasz fociért, de bármelyik saját nevelésű/olasz játékost kitenném a keretből, ha rendelkezésre állna helyette egy jobb külföldi (nagyjából ugyanannyiért és kb. ugyanolyan korú)! Mert a “győzelem az egyetlen dolog, ami számít”, Boniperti dixit!

  • JuveAurel

    Tudom, hogy ezzel most nem annyira a lényeget ragadom meg, de komolyan érdekel, hogy milyen helyzetben került egy szókapcsolatba Giaccherini és a “gyűlölni” szó?
    Nyilván volt aki nem kedvelte különösebben, de én egyáltalán nem emlékszem, hogy őt szidalmazó kommentekkel találkoztam volna bármikor is amíg nálunk játszott.
    (nekem kifejezetten az egyik kedvencem volt. megbízható csere, folyamatosan felfele ívelő pálya, nálunk lett válogatott. sajnáltam mikor eladta a csapat)

  • dzolutan

    A jó sorensen, remélem látom még zebraban. Szerettem nézni, csak hát túl fiatal ő egy olasz élcsapathoz. 🙁

  • Pingback: Tovább rázzuk a pofonfát? | Bianka néni()

  • Pingback: Kis lépés a Juventusnak, nagy lépés… | Bianka néni()

  • Pingback: Prioritások | Bianka néni()

  • Pingback: Két hónap mercato | Bianka néni()