A világ legnagyszerűbb blogposztja a Katalán gödör címen született írás, ami még az ős-NST-n jelent meg. Gyakran gondok arra, hogy amikor kritikus vagyok, bárcsak úgy járnék, mint a fent említett bejegyzés szerzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Meccsnap van, mindjárt jön a Frosinone elleni, mindössze harmadik találkozó evör. Nem is feltétlenül az eredmény lesz a lényeg (bár egy tabella alján, pont nélkül szerénykedő újoncot még Delneriéknek is illett verni), nem is az este mutatott játék, hanem az, hogy a felfelé ívelő pályát ne törjük meg. Erre az alapgondolatra épül a mostani poszt. Vidám muzsika is jár hozzá, Dina küldi a komplett férfitársadalomnak:
Hétvégén sikerült megszereznünk az első pontunkat, és bár a mérkőzés záró harmadában láthattunk biztató jeleket, azért nem meglepő, ha érzünk némi fájdalmat, kellemetlen csavarodást a gyomrunk tájékán, ha félrever a szívünk és az agyunk helyén egy ökölbe szorított lófaszt vélünk felfedezni.
Véget ért az átigazolási időszak, és újra a pályán játszott futball kerülhet előtérbe. Persze a pletykák nem fognak megállni, és továbbra is jönnek majd a hírek arról, hogy ki az, aki szinte biztosan a Juventusban fog majd játszani, vagy hogy Pogbát ki veszi majd meg egycsillió euróért. Persze tudjuk, hogy ezeknek a pletykáknak a töredéke sem igaz, de azért néha mindenkit elkap az álmodozás arról, milyen jó lenne, ha ez vagy az a játékos kedvenc csapatába igazol. Nos, az ilyen álmodozások ihlették ezt a posztot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ebben a posztban nem lesz szó Allegriről, csak azért adtam ezt a címet neki, hogy tudja, nem feledkeztünk el róla sem!
Beszéljünk a MERKÁTÓRÓL! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Montolivónak nincsen pöcse. (Hogy értsük, érdemes megnézni a Bianconeri blog történetének egyik legcsodálatosabb pillanatát, amikor Dartiból a duplahetedik szopóroller közepén kipenderült ez a káprázatos mestermű.)
A mercatónk utolsó hónapja olyan, mint egy Mr. Bungle dal:
Ugye, nálunk is van minden: lassú rész, romantika, zúzás, őrület, amit akarsz. És a lényeg: egy Mr. Bungle szerzeménynél első hallgatáskor sosem tudod, mire számíthatsz a következő másodpercben! Hajtás után néhány felvetés, aztán már lehet is kommentolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma az Udinese ellen a Juve is elkezdi a 2015-16-os bajnokságot. Amellett, hogy örülünk, hogy lassan végre vége az átigazolási időszaknak, és nem fél évig nem csak arról szónak majd a hírek, hogy ki veszi meg Pogbát, tele vagyunk kérdésekkel is az új szezon előtt – hiszen a csapat komoly átalakuláson ment keresztül, és a tavaly magasra tett lécet nem lesz könnyű átugrani. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Transition year (n) [trænˈzɪʃn̩ ˈjiə] – a begyakorolt, összecsiszolt rendszer alapvető résztvevőinek hiányából és helyettesítéséből fakadó problémák megoldására, illetve egy korábbitól alapjaiban különböző, új rendszer alapjainak lefektetésére szánt bajnoki szezon. Ez lesz most.
Ez a poszt napra pontosan 3 hete készül. Azóta finomítok, reszelgetek rajta, mert volt gyerekszobám, és nem tartom túl intelligensnek, hogy egy volt játékosnak nekimegyünk csak azért, mert a kis hálátlan geci több pénzt akar keresni, és úgy érzi, Torinóban nincs esélye BL-t nyerni. Hát így sikerült.
Igen, egy duplahetedik csapatba érkeztél. Bíztunk benned, megadtuk neked és a Leverkusennek is azt, amit a Bayern is megadott volna. Biztos te is bíztál a projektünkben, máskülönben addig cirkuszoltál volna a leverkuseni vezetésnél, amíg el nem engedtek volna Münchenbe. Kicsit szkeptikusak voltunk, gondoltuk, ütős statisztikák ide vagy oda, 10 milla környékén nem nagyon adnak értelmes középpályást – aztán pár hét alatt kiderült, egy univerzumnyi választ el Felipe Melótól. Hős lettél, a mi szívecskét mutogató (ez azért langyi, lássuk be) Artúr királyunk, El Guerrero, egy szerethető kölök a véleményes sérókkal. Fostad a gólokat, annyit szereltél, amennyit Aquilani, Sissi és Melo 2 szezon alatt sem. Tökéletes ütemérzékkel, lazán szakítottál meg bármilyen támadást. Nem is tudom, Conte veretlen évében hogy kaptunk egyáltalán gólt, amikor a pályán voltál. A világ legjobb középpályása lettél, igazi 2-in-1 megoldás. Némi (oké, bő egy éves) visszaesés után lassan visszatértél a legjobb formád közelébe, majd jött a juvés tetkó, a juvés lábszárvédő, a hűségeskü. Szerettünk, a hülyeségeid ellenére.
Erre bejelented, hogy lépnél, majd aláírsz a Bayernhez, és már az első hosszabb nyilatkozattal visszaköpködsz? Hát baszódj meg, Arturo Erasmo Vidal Pardo. Egy kattintás ide a folytatáshoz….