Dinával (akkor még: Dino) onnan ismerjük egymást, hogy egy NST-poszt alatti kommentjében lesújtott rám mérhetetlen tudásának a pörölyével, a sárba taszított – nagyon dulván -, majd rám ürítette rostban gazdag étrendjének végtermékét. Azonnal egymásba szerettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Napoli ellen aratott győzelem, vagy éppen Ronaldo játéka nem sokáig izgatta az embereket, hiszen a meccs után Giuseppe Marotta bejelentette, hogy elhagyja a Juventust. Az első hírekből még semmit sem tudtunk meg az okokról, aztán lassan jöttek az infók, hogy Andrea Agnelli és Marotta mostanában nem jöttek ki egymással, és a klub kezdeményezte Beppe távozását – pontosabban, hogy nem hosszabítják meg a szerződését. Arról a Marottáról van szó, akit éppen a múlt héten választottak meg Európa legjobb klubvezetőjének. Aki 7 bajnoki cím és 4 kupagyőzelem részese volt. Akkor, amikor Cristiano Ronaldo leigazolásával sokak szerint reális esély van végre a BL megnyerésére. Szóval elsőre nehéz volt felfogni a dolgot.
Kezdjük azzal, hogy köszönjük szépen a 42 darab hazai sportcsatornának és vezetőiknek, hogy a tegnapi meccset angol, német, olasz és orosz nyelvű streameken néztem, attól függően, hogy épp melyik állt meg. Nyilván marha érdekes volt a Moszkva – Reykjavik összecsapás, hogy emiatt a Juventus meccsét a sehol sem fogható Spíler kettőre tegyék. Nem a nyolcvanas évek elején vagyunk, hogy az emberek a boldog „I want my MTV” felkiáltások nyomán „Kérjük a Spíler kettőnket” subjecttel küldjenek levelet a szolgáltatóiknak. Inkább ezt üzenik a kiváló stratégáknak: hát az apátok faszát! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Olyan sok minden történt, mi pedig olyan keveset írunk. Szomorú ez, de az élet nem habostorta. Olvasóink ezt már régóta tudják, ugye!?
Az elmúlt időszakban játszottunk 3 meccset a bajnokságból, megkaptuk a BL-csoport beosztását, és mivel ez egy blog, ezért fontos azt is megemlítenem, hogy elköltöztem a Dunakanyarba és lett egy kutyám is. És évszázadok óta nem írtam bejegyzést!!! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon régen volt már (közös) poszt. Bajnokok vagyunk, kupagyőztesek, minden bizonnyal ennél csak az fontosabb számotokra is, hogy mi mit gondolunk minderről, hiszen a mi véleményünket a sajátotokként továbbadva egy kicsit a helyünkbe képzelhetitek magatokat, miközben az elismerő pillantásokat bezsebelitek.
Bianka néni <3 olvasók
A múlt heti vereségünk érthető módon letargiát váltott ki a szurkolókból, míg a Napolinál már úgy ünnepeltek, mintha meg is nyerték volna a bajnokságot. Négy meccset kell megnyernünk, hogy ne így legyen – ma jön az első. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az új stadion történetében először fordult elő, hogy a Juve kapura lövés nélkül hozzon le egy meccset. Nem is lehetett más a vége, mint egy teljesen megérdemelt vereség. Innentől nagyon nehéz lesz, hiába állunk még mindig a tabella élén. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma este eldől, hogy be kell-e szarnunk: ha a Napoli nyerne idegenben, akkor egy pontra csökkenne a két csapat közötti különbség, úgy, hogy mi még megyünk Rómába és Milánóba. A döntetlen nekünk lenne kedvezőbb, de persze az igazi a győzelem lenne: 4 meccsel a vége előtt 7 ponttal vezetnénk, amit nehéz lenne elbukni, és valószínűleg már a nápolyiak is feladnák. Szóval nyugodtan tekinthetjük bajnoki döntőnek a meccset. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A BL-döntő után kifejezett felbaszott a Juve „It’s time to be proud” kampánya, mert úgy éreztem, hogy a 2. gól után széteső csapat elárult minket, és erre senki sem lehetett büszke (persze az oda vezető útra igen). A tegnapi meccs után viszont teljesen jogos a büszkeség: a Roma után a Juve is megmutatta, hogy az olasz focit nem lehet leírni: majdnem csodát tettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….