Kezdjük azzal, hogy köszönjük szépen a 42 darab hazai sportcsatornának és vezetőiknek, hogy a tegnapi meccset angol, német, olasz és orosz nyelvű streameken néztem, attól függően, hogy épp melyik állt meg. Nyilván marha érdekes volt a Moszkva – Reykjavik összecsapás, hogy emiatt a Juventus meccsét a sehol sem fogható Spíler kettőre tegyék. Nem a nyolcvanas évek elején vagyunk, hogy az emberek a boldog „I want my MTV” felkiáltások nyomán „Kérjük a Spíler kettőnket” subjecttel küldjenek levelet a szolgáltatóiknak. Inkább ezt üzenik a kiváló stratégáknak: hát az apátok faszát! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egyéb kategória bejegyzései
Nem történt károsodás
Olyan sok minden történt, mi pedig olyan keveset írunk. Szomorú ez, de az élet nem habostorta. Olvasóink ezt már régóta tudják, ugye!?
Az elmúlt időszakban játszottunk 3 meccset a bajnokságból, megkaptuk a BL-csoport beosztását, és mivel ez egy blog, ezért fontos azt is megemlítenem, hogy elköltöztem a Dunakanyarba és lett egy kutyám is. És évszázadok óta nem írtam bejegyzést!!! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már nem egyirányú az út
2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szezonértékelő! Közös! Poszt!!4!
Nagyon régen volt már (közös) poszt. Bajnokok vagyunk, kupagyőztesek, minden bizonnyal ennél csak az fontosabb számotokra is, hogy mi mit gondolunk minderről, hiszen a mi véleményünket a sajátotokként továbbadva egy kicsit a helyünkbe képzelhetitek magatokat, miközben az elismerő pillantásokat bezsebelitek.
Félre a letargiával
A múlt heti vereségünk érthető módon letargiát váltott ki a szurkolókból, míg a Napolinál már úgy ünnepeltek, mintha meg is nyerték volna a bajnokságot. Négy meccset kell megnyernünk, hogy ne így legyen – ma jön az első. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy nagy 0
Az új stadion történetében először fordult elő, hogy a Juve kapura lövés nélkül hozzon le egy meccset. Nem is lehetett más a vége, mint egy teljesen megérdemelt vereség. Innentől nagyon nehéz lesz, hiába állunk még mindig a tabella élén. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ne legyen izgalmas a vége
Ma este eldől, hogy be kell-e szarnunk: ha a Napoli nyerne idegenben, akkor egy pontra csökkenne a két csapat közötti különbség, úgy, hogy mi még megyünk Rómába és Milánóba. A döntetlen nekünk lenne kedvezőbb, de persze az igazi a győzelem lenne: 4 meccsel a vége előtt 7 ponttal vezetnénk, amit nehéz lenne elbukni, és valószínűleg már a nápolyiak is feladnák. Szóval nyugodtan tekinthetjük bajnoki döntőnek a meccset. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Büszkeség és balítélet
A BL-döntő után kifejezett felbaszott a Juve „It’s time to be proud” kampánya, mert úgy éreztem, hogy a 2. gól után széteső csapat elárult minket, és erre senki sem lehetett büszke (persze az oda vezető útra igen). A tegnapi meccs után viszont teljesen jogos a büszkeség: a Roma után a Juve is megmutatta, hogy az olasz focit nem lehet leírni: majdnem csodát tettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hogyan jussunk tovább?
A múlt heti, hazai pályán elszenvedett kudarc minden Juve-szurkolót elkedvetlenített. Mit tudnánk mondani egy ilyen odavágó, egy ilyen eredmény után? Hogyan tudnánk felrázni a szomorú drukkereket, a reménytelenség mocsarába tapicskoló játékosokat? Hát úgy, hogy elmagyarázzuk nekik: igenis, van remény! Egy pillanatra sem szabad feladni! Johann, a pálcikaember, aki már a 2015-ös katasztrofális szezonkezdet idején is segített, ezúttal is felkeresett bennünket.
Cardiff 2.0
A tavalyi BL-döntő után újra nagyon sima vereséget szenvedett a Juventus a Real Madrid ellen. A fórumokat olvasva többféle olvasata is van a tegnapi vereségnek: az egyik szerint persze jobb volt a Real, de Cakir erősen nekik fújva megtolta őket. Egy másik nézőpont szerint nem játszottuk rosszul, de a védőink kapitális egyéni hibái miatt vesztettünk. Sőt, még szerencsénk sem volt. Aztán van, aki arra mutat rá, hogy csupán a két csapat anyagi lehetőségei (azaz a keretek erőssége) közti különbségek jöttek ki a pályán. De van, aki Allegrit veszi elő, mondván, nem kellene erőltetni Barzaglit, illetve Cardiff után botorság volt újra két belső középpályással kiállni. Szerintem mindegyikben van valamennyi igazság, de érdemes egy kicsit mélyebben is boncolgatni az okokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….