Ma este eldől, hogy be kell-e szarnunk: ha a Napoli nyerne idegenben, akkor egy pontra csökkenne a két csapat közötti különbség, úgy, hogy mi még megyünk Rómába és Milánóba. A döntetlen nekünk lenne kedvezőbb, de persze az igazi a győzelem lenne: 4 meccsel a vége előtt 7 ponttal vezetnénk, amit nehéz lenne elbukni, és valószínűleg már a nápolyiak is feladnák. Szóval nyugodtan tekinthetjük bajnoki döntőnek a meccset.

Persze nem kellene számolgatni, ha a csapat nem lazsálja le a SPAL és a Crotone elleni meccseket. A hétközi fordulót minimál programmal hoztuk le, csak az ellenfél egyenlítése után próbáltunk focizni. Ahogy Benito is írta, néhány igen gyenge teljesítménnyel is szembesülhettünk, így például ismét meggyőzödhettünk arról, hogy Marchisiót már csak az tartja a keretben, hogy saját nevelésű, és hogy Sturaro minden eltelt nappal rosszabb futballista lesz. Utóbbi szegény egyáltalán nem tűnt ennyire gyengének, amikor leigazoltuk, már viszont Blasi vagy Pideon is világklasszisnak tűnnének mellette. Ma nem játszhat mert sérült – milliónyi szív dobbant nagyot a hír hallatán.

Bár szerdán voltak olyan időszakok, amikor az is lehetségesnek tűnt, hogy 9 pontos előnnyel futunk neki a ma estének, lett belőle 4. Ettől még nem kell megijedni, ahogy azt Allegri is elmondta, az idény előtt simán aláírtuk volna, hogy 4 pont előnnyel fogadjuk a második helyezettet. Remélhetőleg a múlt héten Madridban Buffon által beígért düh csak késett, és ezúttal tényleg szétharapjuk az ellenfelet.

Ami mellettünk szól a ma esti meccsen: Nápolyban kifejezetten jól játszva, a mérkőzést uralva tudtunk győzni, megállítva a hazaiak félelmetes támadójátékát. És persze az sem hátrány, hogy otthon fogadhatjuk a legerősebb riválisunkat. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az elmúlt években többször is szoros meccseket játszottunk a Napolival otthon, és nem egyszer a szerencse is kellett a győzelmünkhöz: egy megpattanó Zaza lövés, vagy éppen az hogy Koulibaly gólpasszt adjon a mieinknek.

Ráadásul a vendégek nyilván tudják, hogy ez a csúcsévük: jövőre vélhetően nem lesznek ilyen erősek, mert akár az edzőjük, akár egy-két játékosuk is eligazolhat. Ráadásul ők tényleg minden mást beáldoztak a scudettóért. Jövőre  – az ő esetleges gyengülésük mellett – véget érhet a milánóiak gyengélkedése, és a Roma is újra scudettó-esélyes lehet. Ekkora esélyük a bajnoki címre még egyszer nem valószínű, hogy lesz.

Arról sok helyen írtak már, hogy a Napoli kulcsemberei sokkal többet játszottak, mint a mieink, és az elmúlt fordulókban ez látszott is rajtuk. Ma nyilván az utolsó erőtartalékaikat is bevetik, de a frissességnek fontos szerepe lehet az eredmény alakulásában. A hírek szerint kezdő lesz náluk Milik, aki a térdsérülése után egyre jobb, viszont kérdéses Mertens és Hamsik játéka – pontosabban kezdőcsapatbeli tagsága. Mind a ketten gyengébben játszanak mostanában, de mondjuk a kispadról beszállva elég jó variációs lehetőséget nyújtanak Sarrinak.

Ja, az is mellettünk szól, hogy valószínűleg most nem ollózik gólt az ellenfelünk – ha mégis, akkor elmondhatjuk, hogy ellenünk tényleg csak bravúrosan lehet betalálni.

A győzelemhez sokat tehet hozzá az immár hét meccse gólképtelen Higuain, aki rendre betalál volt csapatának – bár most, hogy gyakorlatilag bajnoki döntőt játszunk, erre talán kevesebb az esély. Ilyenkor inkább bízhatunk Mandzukicban.

A hírek szerint Allegri a 4-3-3-as felállást választotta, amiben annyi a kérdés, hogy Higuain és Costa mellett ki lesz a harmadik támadó. Dybala a Crotone ellen nagyon gyenge volt, így lehet, hogy a kispadra szorul – helyén vagy Cuadrado, vagy a nagy meccsekre magát felszívó Mandzukic kerülhet. Ha Maxi engem kérdezne, én utóbbit választanám. Dybala helyzete amúgy is érdekes: a 4-3-3-ban igazából Higuain helyén lenne az ő pozíciója, hiszen szélsőnek nem elég gyors, és nem ér oda a kapu elé, ráadásul folyamatosan arra játszik, hogy kapura lőjön, nem pedig passzra, beadásra. Támadó középpályásként pedig túl messze van a kaputól, sem az ereje, sem a robbanékonysága, sem a játékstílusa nem megfelelő oda. Az egyik nagy kérdés a jövő évvel kapcsolatban ezért az, hogy mi lesz Dybalával? Megtaláljuk-e végre azt a posztot, amin hosszabb távon is játszik majd? Vagy eladjuk nagy pénzért, amivel lehet, hogy mindenki jól jár, hiszen ő talál egy olyan csapatot, ahol jobban kibontakoztathatja a tehetségét, a Juve meg kaszál egycsillió eurót?

A kezdőcsapat tagja lehet Höwedes is, ami azért érdekes ötletnek tűnik, hiszen vele szemben többnyire Insigne játszana, aki az idei szezon legjobb olasz támadója. Persze valószínűleg Lichti sem lenne megnyugtatóbb választás a jobbhátvéd pozíciójára, más meg nincs, hiszen Barza azon a poszton csak nagyon kényszermegoldásnak jó, De Sciglio pedig az idei ezredik sérülése miatt nem bevethető. Az ijedt kislányarcú védő tehát nem csak fájdalmasan középszerű, hanem még nagyjából a meccsek felén elérhetetlen is… Szóval marad Höwedes, aki ugyan eddig jó volt, amikor nagy ritkán (azaz kétszer) játszhatott, de hát csak kifejezetten gyenge csapatok ellen bizonyíthatott eddig. Szóval tőle tartok egy kicsit. Játszhat Pjanic is, aki nélkül a középpályánk meglehetősen impotens, és visszatérhet, bár egyelőre csak a padra, Bernardeschi is.

Kellene is a visszaérők, mert annak ellenére, hogy pontszámban kiválóan állunk, a játék minősége többnyire elmarad a várttól. Ma erőt kell demonstrálni, mert aki megnyeri a meccset, az lesz a bajnok – a siker nagy lökést ad a győztesnek, a vesztes pedig szinte biztosan összeesik majd, és további pontokat veszít majd. Egy ilyen meccs meg is felelne: