Szerintem még jó ideig nem fogunk magunkhoz térni a szombati döntő után, de pár dolgot kicsit letisztultabban látunk, mint közvetlen a meccs után. Hogy fordulhatott elő, hogy az eddig összesen három gólt kapó Juve négyet kap a döntőben? Hogy fordulhatott elő, hogy a második félidőben a pályán sem voltunk? Ezt próbáljuk kicsit értelmezni a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Beni tűéles diagnózisához én már sokat nem tudok tenni: a helyszínről, a kapu mögötti harmadik-negyedik sorból ugyanolyan kilátástalannak tűnt minden, csak még elevenebb volt a szenvedés. Borzalomtúra Cardiffba.
Már csak néhány órát kell várnunk, hogy megmutassuk, ki a Jani.
LATOLGASSUNK! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor a tavalyi bajnokságot értékeltem, a következőt írtam: „Az 1930-35 közötti Quinquennio d’oro után újra öt scudettót nyertünk, de ezúttal más a helyzet: akkor az utolsó bajnoki címnél lehetett érezni, hogy lezárult egy korszak. A következő bajnokságban a Juve csak 5. lett, és az 1949-50-es bajnokságig nem is sikerült újra elsőnek lennie. Most gyökeresen más a helyzet: az átmeneti évben is behúztuk a bajnokságot, sokkal jobb anyagi helyzetben van a klub, mint a versenytársak, a csapat tele van fiatal, vagy éppen ideális korban lévő klasszissal, vagy magas szinten teljesítő veteránnal. Azaz ma komoly esély van arra, hogy a sorozat tovább folytatódik.” Hát folytatódott! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hiába vezetett kétszer is a Chievo, a fővárosiak behúzták a meccsüket – kivételesen anélkül, hogy 11-est kellett nekik ítélni. Ritka az ilyen! Közben az óriási, fortyogó kalderán üldögélő nápolyiak is nyertek, így megint csak rajtunk a sor, hogy bebiztosítsuk a bajnoki címet. Méghozzá a Crotone ellen. Egyszerűnek tűnik, nemigaz?! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A blog levelezőlistáján már többször felmerült, hogy eléggé zavaró, hogy sokszor már úgy írnak vagy beszélnek az újságírók, szakértők a triplázásról, mintha meg is nyertünk volna mindent – pedig elvileg még akár mind a három fronton bukhatunk. A római vereség pont azt mutatta meg, hogy az utolsó pillanatig koncentrálnia kell a Juventusnak, ellenkező esetben jöhetnek még pofonok. Még 4 meccs van hátra abból az idényből, ami a Juventus történek az egyik, ha nem a legcsodálatosabbja lehet – csak be kell fejezni az eddigi kivételes munkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A blog hűséges olvasói megszokhatták, hogy a szerkesztőség tagjai a futballvilág rezdüléseire reagálva mindent megtesznek a labdarúgás korszerűbb és igazságosabbá tételéért – ahogy azt az esztétikai, az ideológiai vagy éppen a pszichikai les, vagy a pályán viselt öltözködéssel kiapcsolatos javaslataink is mutatják. Mivel azonban a futball folyamatosan változik, így nem ülhetünk elégedetten hátradőlve; felgyorsult világunk egyre újabb és újabb kihívásokat támaszt elénk. Így újabb javaslatunk van, ami megvalósulása esetén valószínűleg a történelem legkomolyabb lépését fogja jelenteni nem csak egy igazságosabb futball, hanem egyesenen egy igazságosabb társadalom irányába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Persze most mindenkit a Barcelona érdekel: van-e esélyünk, visszavágunk-e 2015-ért, Suarez vajon most Chiellini melyik testrészét kapja be stb. Pedig gyorsan el kellene felejteni a BL negyeddöntőt: vasárnap délután Genovában játszunk. ott, ahol egy igen kellemetlen pofonba futottunk bele nem is olyan régen. Persze az ellenfél most Piszkos Fred is csapat lesz, de ha a játékosok fejében Messi és a jövőbeli, tört magyarsággal megírt Joó Gábor cikkek járnak, akkor bizony most is belefuthatunk egy kellemetlen pofonba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hát akkor Barceona. tiki-taka, MSN, adóparadicsom, mes qué un kurvaanyja. Jól belehúztak. Mármint ők.
de még milyen cruel
Amikor a januári, Lazio elleni meccs előtt arról írtak az beharangozókban, hogy a Juve 4-2-3-1-es felállásban lép pályára, sokan voltunk, akik úgy gondolták, hogy csupán az újságírók szokásos, alap nélküli találgatásáról van szó. Különösen, hogy egyes játékosokat szokatlannak tűnő posztokra raktak a jóslatokban. Ehhez képest Allegri tényleg ezt a felállást alkalmazta, ráadásul fényes sikerrel. Január vége óta mindössze egyszer, a Napoli elleni kupameccsen állt fel a csapat eltérő hadrendben, de az akkori 3-4-3 nem is tűnt nagyon jól működőnek – ellentétben a 4-2-3-1-gyel. Szóval az új taktikával kapcsolatban nem is tévedhettünk volna nagyobbat! Egy kattintás ide a folytatáshoz….