A Juventus még soha nem kezdte két vereséggel a Serie A-t. Mi van, ha most igen?
Elsőre azt mondanám, semmi. Ebben a bajnoki szezonban könnyen előfordulhat, hogy megdől az évtizedes rekord, és öt vereségnél többel is lehet bajnoki címet szerezni. (Persze a 2006-os _bajnok ebbe nem tartozik bele.) De látva a Paraticiék kapkodását, a pánikgomb megveszekedett nyomkodását, és a kétségbeejtően elbaszott első meccset, azért felvillan egy másik lehetőség is.
Ma az Udinese ellen a Juve is elkezdi a 2015-16-os bajnokságot. Amellett, hogy örülünk, hogy lassan végre vége az átigazolási időszaknak, és nem fél évig nem csak arról szónak majd a hírek, hogy ki veszi meg Pogbát, tele vagyunk kérdésekkel is az új szezon előtt – hiszen a csapat komoly átalakuláson ment keresztül, és a tavaly magasra tett lécet nem lesz könnyű átugrani. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jól hangzik kezdő felütésnek, hogy május eleje óta először újra tétmeccset játszik a csapatunk. Pedig a szuperkupa csak egy valamire jó: Berlusconi mondhatja, hogy a Milan a világ legsikeresebb klubja, mert sok ilyen egymeccses szart nyert, ami a kutyát nem érdekli. Gyorsan mondd fejből: mi volt két éve a szuperkupán? És három? Ugye, hogy gondolkodnod kell rajta. Megnyugtatlak, az ideire sem fogsz emlékezni jövőre.
Nesze neked szuperkupa
Ide kellett volna két gondolat, de már nagyon be vagyunk sózva a meccs miatt, szóval nem írunk semmit.
Két elbukott és egy tragikus körülmények közt megnyert BEK döntő után negyedjére tiszta szívből örülhettek a juventinók, hiszen 1996-ban Rómában a Juventus az európai futball csúcsára ért – a mai napig ez a klub utolsó sikere a sorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Szuperkupát – igaz, tizikkel – buktuk, ma ez nem fér bele. Ezüst csillagért és dicsőségért megyünk, kissé tartalékosan. Mini-beharcsi.
A Juve és Inter egymás elleni mérkőzései a legnagyobb rangadók közé tartoznak, függetlenül a két csapat helyezésétől. A Derby D’Italia mindig ádáz küzdelmet és néha nagy meglepetéseket hoz, ezért nagy izgalommal várja mindenki a szombati meccset.
Na, hagyjuk ez a bullshitet a tévés „szakértők” meccs előtti közhelyparádéjára. A valóságban ugyanis szinte semmi sem igaz a fentiekből a mai meccsre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elszoktunk ettől. Tényleg BL-elődöntő? Az, baszki. Tényleg előnnyel megyünk a visszavágóra? Jaja. És tényleg a címvédő, brutálisan összevásárolt Real lesz az ellenfél? Pongosan. A posztra rendelkezésre álló időm 74 másodperc, úgyhogy gyorsan összeszedjük a pozitív és a negatív előjeleket.
Ha nem vesszük torokra hétvégén kétszer is a bikabrét, ma bármilyen győzelemmel mindentől függetlenül bajnokok lehetnénk. De Obama és Bonu tettek a zakóról, így ma csak akkor tudhatjuk magunkénak a scudettós tálat, ha a Lazio nem szaggat análrózsát a Parmába, és mi meg megrakjuk a lilákat. Ami idén eddig háromból egyszer jött össze – igaz, akkor nagyon.
Már megint egy Az Év Legfontosabb Meccse jön. Ennél kényelmesebb helyzetet nem nagyon kívánhatunk: papíron bőven elég hozni egy langyi olaszos ikszet, az ellenfelet nyomja az eredménykényszer, és használhatjuk Allegri legújabb kedvenc fegyverét (kontracsapat lett a Juve, muhaha!) egy olyan gárda ellen, amelyik eddigi 4 hazai BL-találkozóján összesen lőtt 3 gólt. A dortmundi visszavágó előtt papíron rosszabbul álltunk, foscsiztunk is kicsit, mint kiderült, hiába. Papíron könnyebb feladat jön, aztán lehet, hogy mégsem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
