Jön a szokásos bohóckodás Reggio Emiliában, ezért írunk elé egy böffenetet. Nem azért, mert jobban érdekel minket az eredmény, mint az Új-Kaledónia-i emberevők elleni vajaskenyér-túra, csak kíváncsiak vagyunk néhány dologra. Például a 4-3-1-2-re, és Pereyrára trequartistában. Meg hogy tényleg ilyen kurva ronda-e az idei mezünk hátulról. Ja, és a II. Számú Hullarablókat mindig jó lepofozni. Ennyi. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rengeteget fogunk még beszélgetni, vitatkozni, veszekedni a 2013/14-es szezon épületes eredményein ill. romjain, ugyanis ezt az évet minden korábbinál erősebben beárnyékolta az a kettősség, amit a hazai és az európai meccseken mutatott a Juventus. A Ferrara-Zacsi kettőssel sikerült eddig két kupasorozatból is kiesni, viszont akkor legalább volt mentségünk minderre: egyszerűen szarok voltunk. (Elgondolkodtató mellékgondolat a duplahetedik csapattal kapcsolatban, hogy a sloziajtót Cobolli Giglire záró Tiago és a méretes bukóval elpasszolt Diego talán mégsem annyira rossz játékosok, ha az idén BL-döntőbe jutó, spanyol bajnokságra évezredek óta először esélyes matracosokban mindkettőnek megvan a maga helye.) Ebben a szezonban ellenben összeállt egy egymást ismerő, jellemzően legalább 2 éve együtt játszó keret, nehéz a relatív nemzetközi sikertelenséget külső hátráltató körülményekre fogni: mindkét kiesésről csak a Juventus tehetett. A sikertelenség pedig valóban relatív: két év európai távollét után, egy újjáépített csapattal ott tart Conte, hogy az elmúlt két szezon eredményei alapján lazán UEFA TOP10-es a Juventus, és alapvetően a kupaelődöntő sem rossz eredmény.
A kesergést, dühöngést, lamentálást, agyalást tegyük félre egy talán nem mellékes gondolat erejéig: tegnap bajnokok lettünk, csont nélkül. (Dino félelme: „Moratti szerintem megpróbálja majd elvetetni, mert játék nélkül nyertünk.”) Ennek tudatában kellene felpörögni a maradék három meccsre. Tényleg, kellene?
Ennek az egész EL-sorozatnak leginkább az a tétje, sikerül-e valami olyat teljesíteni a Conte-éra harmadik évében, ami eddig nem jött össze. Bajnokságot már nyertünk kettőt, a minimális vezetőségi célkitűzést és szurkolói elvárást jelentő harmadiktól két, nagyjából könnyen megszerezhető pontnyira vagyunk. Kupadöntőt játszottunk a veretlen bajnoki szezon végén; tavaly Marchetti, idén egy motivált, pörgős Roma miatt a döntőig sem jutottunk. Európában meg ennyit érünk: tavaly egy tökéletesen vállalható BL-szezon végén sima kiesés Európa akkor magasan legjobb csapata ellen, és idén a kínos csoportkör után a kötelező kűrök is kissé döcögősen mennek az EL-ben. Az első komolyabb akadályban egyelőre elbukni látszunk. A visszavágó az egész csapat fejlődésének mércéje, Pogbától Vidalig, Bonuccitól Contéig.
Apu, kivel játszik a Juventus a hétvégén?
A Bolognával, kisfiam, ma lesz a meccs, mert húsvét van vasárnap és hétfőn, ezért minden meccs ma lesz.
Biztos a játékosok is mennek locsolkodni, ugye? Nézhetem a meccset? Holnap nem lesz iskola! Leckét sem kell írnom!
Persze, most nem is lesz későn a meccs! Megnézzük együtt, jó?
Apu, elolvassuk, mit írnak a bianconeri blogon a meccsről? Biztos valami vicceset írnak, nem? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy tűnik, ideiglenesen kiapadtak a blogból származó pénzforrásaink: ebben a hónapban csak egy olvasónk tagdíja futott be, de ő kuvaiti, nem is ért magyarul, ráadásul olajban fizetett, ami amúgy is érvénytelen. Szóval megint nem írunk beharangozót. Sőt, a Lyon elleni visszavágót sem énekeltük meg, mert mit nekünk, hogy a Juve 11 év után ismét európai kupa elődöntőjébe jutott. Majd írunk, ha fizettek rendesen! (Értsd: gyorsabb ütemben, mint ahogy Dino és/vagy _beni el tudják sikkasztani a lét.) Viszont fórumunk lelkes és kreatív tagja, fktgbr – ezzel a nickkel csakis Valter keresztnévre hallgathat – szereti a statisztikát, ezért megnézte, mit mutatnak a számok. Tartsunk vele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.
Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő filmeket, amelyek forgatásához a bátor, elhivatott stáb elhagyja a modern, békés, pihepuha civilizációt, és akár háborús övezetbe, akár a természeti népek állati ösztönök által hajtott világába látogat. Nápoly, ez az egyes részleteiben, fekvésében, természeti adottságaiban gyönyörű, egyébként csatornabűz gyomorforgató szagát, vegytiszta arroganciát és ostobaságot árasztó város egyszerre kínál zsigeri agressziót és az egymás testét szarral bekenő, szeméttel táplálkozó ember-alfaj megfigyelési lehetőségét. Nem is kell sok ahhoz, hogy mindez előjöjjön a magukat egyébként normálisnak tartó városlakókból, bőven elég, ha a Juventus busza átlép a Fekete Kontinensre.
Pár óra múlva az eddigi 2014-es év második legfontosabb 90 percébe nyes bele a Juve. Az eddigi legkomolyabb megmérettetés a januári, Roma elleni bajnoki volt, azt az eredményt tekintve kiválóan, a játék képét nézve elfogadhatóan hoztuk, és a Conte-csapat eddig 3 meccset kivéve (Bayern oda-vissza, ill. a Galata ellen, idegenben) nagyon odatette magát a sorsdöntő csatákra, így most sem lehetünk kevésbé bizakodóak. Két aggályunk van, amit hajtás után természetesen részletezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sűrű a menetrend, mint egy emberes kevertvedelés utáni másnapos széklet: március 30-ig 3-4 naponta jönnek a meccsek, 22 nap alatt 7×90 perc (plusz az EL-ben egy esetleges hosszabbítás) vár a csapatra. Ebből a hét meccsből hármat is a lilákkal játszunk, ráadásul mindet 11 napon belül. A trojkából papíron talán a holnapi a legkevésbé fontos, főleg, ha a várakozásainknak megfelelően a Napoli minimum egy döntetlenre képes lesz hazai pályán a játékban mostanában kissé leeresztett, enyhén pukiszagú Roma ellen. Mégsem adhatjuk alább a győzelemnél, mégpedig minimum 3 okból – és ebben a „mi vagyunk a Juventus” még benne sincs.
