Mindent megnyerünk, úgy néz ki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azon merengtem, milyen kibaszott szerencsések vagyunk. Aztán eszembe jutott, hogy voltunk mi már szerencsésebbek is. De legalábbis ugyanolyan szerencsések. Vagy?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénységem – mondtuk Bástya elvtárssal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az újkori juvés történelemben – ami az új stadionnal, Conte, Pirlo, Vidal és persze Vucsinics érkezésével kezdődött – az első scudettópajzs volt a legédesebb: igazából nem számítottunk rá, és rettentő sokat vártunk valami hasonlóra. Azt az eufóriát, amit a 100+ pontos, szenzációs szezon fölött papíron éreznünk kellett volna, agyonbaszta a gyenge BL-szereplés, a tavalyi bajnoki cím pedig a mezőny ismeretében tűnik halványabbnak. Meg különben is, az elmúltnégyév Juventusa már a nyári felkészülés után iszonyú erősnek tűnt a többi olasz csapathoz képest, ezért lássuk be, valahol alapvető elvárás volt a bajnoki cím.
Régen láttunk a sassuolói testbeszédhez hasonlót
Mikor nyáron lelépett a Pirlo, Tevez, Iszákosindián hármas, és már a 10. fordulóban eljutottunk a 4. vereségig (korábban csak az első címvédő szezonban kaptunk ki ennél többször), nagyjából lemondtunk a scudettóról. Hibáztattuk a felemás mercatót futott Marottát, a már akkor frusztráló sérüléseket, az alapcsapatát nehezen találó Allegrit, a 10-esként félszeg és arrogáns Pogbát, a seconda punta szerepkörbe lassan beletanuló Dybalát, meg persze a kapzsi alkoholista uruguayit, aki elment Stuttgartba mutogatni a langyi szívecskéit. Snitt, oszt’ 5 körrel a vége előtt 9 pont előnyünk volt a kukásokkal szemben. Már megint nem lesz izgalmas a hajrá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Marchisio: elülső keresztszalag-szakadás. Picsába, picsába, picsába!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elég volt! Meg kell szabadulnunk Buffontól!
A profi világban nem érdemes szentimentálisan közelíteni a döntéseinkhez. Hiába klublegenda, Buffonnak mennie kell. Már nem képes olyan szinten segíteni a csapatot, mint egykoron, és ennek ékes bizonyítékát adta a Milan elleni rangadón.
Először is majdnem ajándékozott egy gólt a Milannak. Mindezt azután, hogy majdnem szopott egyet cimbalomszögből, de a kapufa akkor még kihúzta a szarból. Aztán jött ez az egyszerű labda, amit odaütött a csatár elé. Érti valaki?
Aztán a Milan gólja. Nézzük meg: oda megy a kezéhez a labda, és csak beleütni tud. És ha már beleüt, akkor miért nem oldalra? Túl nagy kérés??
Ezzel vezetett a Milan, és egyáltalán nem volt biztos, hogy meg tudjuk fordítani a meccset. Végül meg tudtuk, de Buffon végig bizonytalan volt. Ezt a labdát például kétszer rúgták rá, mégsem tudta egyiket sem megfogni. A béna fasz.
Szóval engem nem érdekel, ki mit mond, elég volt Buffonból!
Szervusztok!
Történt ITT ez a dolog, és mi sem nagyszerűbb annál, mint amikor kollektívaként működünk és együtt elérjük a célunkat! Bár, mint tudjátok, nekünk mindennél fontosabb a pénz és a hírnév, most úgy teszünk, mintha mégsem így lenne!
Nézzük, hogyan állunk! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, kitaláltad: az ellenfeleinkről a tabellán mögöttünk állókról lesz szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….