Török Gábor elemez

torok_gabor-20090825A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem a terv szerint

A csapat fáradtságát látva Conte állítólag úgy döntött, hogy a következő forgatókönyvet kellene minden meccsen követni: megnyomva az első félidőt előnyt szerezni, majd a második játékrészben magabiztosan őrizve azt pihenni. Ez ugyan nem jött össze, de a scudettó pajzs egyre közelebb. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kijárt már a pofon

Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bizonyosság és bizonytalanság

A hétvégi eredmények alapján még a legóvatosabbak szerint is egyre közelebb vagyunk a sorozatban harmadik scudettóhoz – sőt, még a fő rivális Roma edzője is úgy nyilatkozott, hogy eldőlt a bajnokság. Ennek ellenére örömünkbe némi bizonytalanság és aggodalom is vegyül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mehet mindenki a büdös francba!

Szégyen! Szégyen, hogy az egész csapat belefosott a Roma elleni kupameccsbe. Még nagyobb szégyen, hogy ezt Antonio Conte tudtával, beleegyezésével és felhatalmazásával tette. Sőt, a legnagyobb szégyen az, hogy Conte is beleszart az egészbe. Különösen azután, ami három hónappal ezelőtt történt. Remélem, ég a pofája mindenkinek!

gervinmarchis

Nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy leszarjuk a kupát. Így van sajnos, el kellene fogadnunk, nincs mit tenni. De vannak helyzetek, amikor ez a csapat nem tehetné meg, hogy ilyen pofátlanul elcsaljon egy kupameccset, és a gagyi BL-csoportból való arcpirító kiesés pontosan ilyen helyzetet hozott létre. De úgy látszik, ezt csak mi gondoltuk így. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Celtic Roma

Azt írtuk a beharangozóban, hogy csak két dolog biztos: a győzelmünk, és a római picsogás a meccs végén (kö-te-le-ző!). Mindkettő igaznak bizonyult, de csak az elsővel érdemes foglalkozni, mert a második nem nekünk szól, hanem a Roma-szurkolókat próbálják vele vigasztalni.

BÚÉK!

BÚÉK!

Megcsaptuk a Romát mocskosul, a második félidőben lefociztuk őket a pályáról, és nem csak eléjük, hanem az egész mezőny elé kicsaptuk a brét: nesztek, ekkora! Én azt is tartom, amit a beharangban állítottam: ez a meccs – legalábbis ebben a formájában – igenis eldöntötte a bajnoki címet. Hacsak égszakadás-földindulás nem lesz, ezt innen már oltári nagy balfaszság lenne elbukni. De erről egyelőre felesleges beszélni, meg amúgy is van más téma. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jó csapatot csak jó játékkal versz

Ez nem a Nordsjaelland volt, jóbarátok, az ugye feltűnt mindenkinek? Nem csak azért mondjuk, hogy aztán lehessen még fényesebbre szodomizálni Vidal és Pogba gyíkját, hanem azért, mert a Köbenhavn személyében egy nagyszerű, szervezett, roppant tudatos csapatot ismertünk meg. Egy olyat, amit tényleg dicsőség legyőzni.

vidcacer

Perui-kolumbiai, két jó barát

A Juventus pedig legyőzte, ráadásul az utóbbi egy hónapban mutatott, erősen javuló (sőt, már igazából jónak mondható) játékkal. Semmi meglepő: Vidal egy istenség, Pogba egy másik, Caceresbe nem véletlenül vagyunk szerelmesek, Pirlo meg újra Pirlo. Mindenkit jól megdicsérünk mindjárt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….