Pályára léptünk vidám, libafos színű szerelésünkben, és nem is hozott szerencsét. Mi történt? Hogyan történt? És a legfontosabb kérdés: ki tehet az egészről?! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A pisztácia kifogyott
13
Respekt
Értek minket kellemetlen élmények, előfordult, hogy lejátszották a csapatot egy félidő erejéig, de a Juventust egyedül a Bayern döngölte földbe az elmúlt néhány évben. A többi csúnya eredmény alkalmával leginkább magunkat szopattuk, legyen szó a normál esetben tét nélküli török sárdagasztásról, a negyed óra alatt szájpecekkel beszopott firenzei négyesről, vagy a fisifosi, ötlettelen játékkal elmaszatolt Benfica-visszavágóról. Szó sincs tehát arról, hogy bárkitől tojnunk kellene. Az Atletit sem féljük, annál inkább tiszteljük. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Atletico-Juventus – képes múlt
Valami miatt úgy alakult a Juventus és az Atletico Madrid közös múltja kettő, egymást követő idénybe préselődött bele, és ennek is már 50 éve. Azóta semmi: szinte kórosan kerüli egymást a két klub a nemzetközi kupákban. Most archív képeken vesszük sorba az érintett – egyébként öt meccsből álló – időszakot, amelyből a Juventus tökéletesen került ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Allegri, takarodj! 4.
Mivel Darti éppen börtönbüntetését tölti költségvetési csalás miatt (lebukott sajnos, de megbeszéltük, hogy minket nem márt be, hanem elviszi a balhét – hadd örüljenek egy picit a börtönlakók is, nudge, nudge!), így engem kértek meg, hogy ezen a héten kritizáljam Allegri munkáját. Maradjunk annyiban: nincs nehéz dolgom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Allegri, takarodj! 3.
Tippeljünk, káromkodjunk!
5 győzelem? Rekordkezdés a bajnokságban? Az anyád!
Nézzük, ezen a héten miért kell takarodnia!
Frontok
Aktuálisan két fronton zajlik az élet Juventusban:
– dübörög a bajnokság, órákon belül fogadjuk a Cesenát;
– Moggi szerint új elnöke lehet a klubnak, asztaqrva.
A csizma az asztalon pedig:
Alakul
Természetes, hogy az előző három szezonban látottakhoz viszonyítjuk a mostani játékot és eredményeket. Conte a Milan ellen idegenben egy döntetlent, egy vereséget és egy győzelmet hozott. Allegri eddig 100%-os.
Caceres máris hiányzik
Allegri, takarodj! 2.
Tippeljünk, káromkodjunk!
Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen legutóbbi hasonló című posztunk óta a csapat kétszer is nyert, kapott gól nélkül. De azért erőt veszünk magunkon, toljuk tovább a szekeret. A munka az munka! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Svájcibicskanyitogató
A ’90-es évek hazai sportújságírása előtt tisztelgő címből jól gondolod, tényleg Forrestről szól elsősorban a mai poszt. Talán ő volt a legaktívabb emberünk: rengeteget passzolt, ráadásul egész pontosan; gyakorlatilag a teljes jobb oldalt bejátszotta; többször ért labdába az ellenfél 16-osán belül, mint Llorente; 12 keresztlabdával próbálkozott, ami egy híján a komplett ellenfél termése; volt 4 kulcspassza, ez pont annyi, mint amennyit a skandik összehoztak. Eddig csecse. És aztán nézzük meg ezt:
Bölcsesség vs beszariság
Tudjátok, van az a hülye vicc, hogy mit mond az optimista, ha leesik a toronyház tetejéről, és az a poén, hogy „eddig jó… eddig jó…”, ami rettenetesen béna poén, de ebben a Hallegri-éra skizofréniájában talán még aktuális is lehetne. Majd pár hónap múlva kiderül, mennyire. Egyelőre viszont tökéletes az illúzió: a tavalyi csapatunk játszik, ugyanazzal a kora őszi lendületes karakterrel, amit tavaly ősszel is láthattunk az első pár körben, és amiből már semmi nem maradt a firenzei lángosig. Marotta biztos lefénymásolta Conte jegyzeteit, a klub conteszintetizátort épített Hallegri torkába, Tevez beveri az első helyzetét, Marchisio újra protagonista, és már idézzük is a Bohém Rapszódiát: is this the real life, is this just fantasy? Egyébként a modorosság csúcsa magyarra fordítani a dalcímeket.
