Talán furcsa, de mai ellenfelünkről, az Atalantáról, nem elsősorban a korábbi meccsek ugranak be, hanem az, hogy mennyi jó játékos érkezett hozzánk Bergamóból. Pedig lenne felidézni való meccs is bőven: az 1997-es BL döntő előtti, vagy Del Piero utolsó meccse, vagy amikor Lazzari egyedül ejtette ki Capello csapatát az olasz kupából. Most mégsem ezeket idézem fel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A jó hír – amellett, hogy bejutottunk a kupa döntőjébe – hogy a klub és a játékosok felfogták, hogy a dolgok törékenyek, és hallgattak Benire: igyekeztek állásban tartani Mancinit. A rossz viszont az, hogy ezt olyan módon sikerült megvalósítani, amit Juve szurkolóként kifejezetten kínos volt nézni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma drukkoljon mindenki az Izének! Nem vicc, komolyan!
Nem látod, hogy ollózik?
Tegnap tükörsima meccsen behúztuk a három pontot az ex-capolista, majd ex-BL-helyen álló, most épp leendő ex-EL-helyezett, szedett-vedett társaság ellen. Visszafogott vélemények szerint is teljesen megérdemelt győzelmet arattunk, szerintünk meg a tegnapi vendégeink hatalmas szerencséje, hogy már a 20. percben nem vezettünk legalább kettővel. A mérkőzés legjobbjának Bonucci bizonyult, már elküldtük neki a tagdíjakból vásárolt, méregdrága ajándékkosarat. Mégsem ő lesz ezen írás fókuszában, hanem egy, a meccs utáni nyilatkozatokból kiemelt Allegri-mondat: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sami Khedira eddig 13 bajnokit játszott a Juventusban: 12 győzelem mellett mindössze egyetlen döntetlen csúfítja el az eredménysorát. Az az egyetlen döntetlen pont a mai ellenfél ellen született – úgy, hogy éppen Khedira nyerhette volna meg a meccset, de ziccerben a kapufát találta el. Szóval itt a lehetőség a javításra – főleg, hogy a hétközi BL meccsen sajnos igen gyengén játszott, és elévülhetetlen érdemei voltak az első német gólban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szünetig látottak olyan hatással voltak rám, hogy nem is tudtam felhőtlenül örülni a második félidőnek. Mondom ezt egy alvással a meccs után, amikor – hiába hittem, hogy nem így lesz – még mindig azt látom magam előtt, hogy töri a háló a hátunkat, és a Serie A-ban büszke sasnak látott csapat fejetlen csirkeként szaladgált a tyúkszaros placcon.
Nem ünnepelt látványosan
Kemény éjszakánk volt kedden. Nem csak azért, mert Tyler floridai birtokán néztük a meccset 50 kigyúrt matróz társaságában, hanem azért is, mert iszonyatos dolgokat láthattunk a pályán (is).
Bár már a meccs után minden azzal volt tele, hogy milyen csodálatos feltámadást mutatott be a Juventus, azért ne feledkezzünk el a feltámadást megelőző kb 60 percről sem.
Hajtás után elolvashatjátok a félig kinőtt pöcs történetét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tegnap este kikerült a klub honlapjára a mai mérkőzésre nevezett keret, és megörültem a lista láttán. Persze így is tele vagyunk hiányzókkal, a szezont idő előtt záró Caceres mellett Killini, Szandi és Kwadcsi sem játszhat este, viszont ott lesz lusta, huncut predátor haverunk.
Nem az a baj
Ménem lövödbe?
Október elején, a 7. fordulóban találkoztunk utoljára a Bolognával. Akkor mi épp a nápolyi zakóból érkeztünk, a 3-1-es győzelemmel három helyet előrelépve ugrottunk a 12. pozícióba, míg a Bologna a vereséggel a 18. helyről az utolsóra csúszott vissza. A Bologna az első (és egyetlen) kaput eltaláló lövésével szerzett vezetést, Morata a kevés értékelhető őszi teljesítményeinek egyikét produkálva a szünet előtt egyenlített, ezt követően simáztunk.
A két csapat utolsó találkozója a tabellára nézve kiesési rangadónak számított. Azóta mindkét banda elég hosszú utat tett meg, így a mai nem lesz az. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
