Ha nem vesszük torokra hétvégén kétszer is a bikabrét, ma bármilyen győzelemmel mindentől függetlenül bajnokok lehetnénk. De Obama és Bonu tettek a zakóról, így ma csak akkor tudhatjuk magunkénak a scudettós tálat, ha a Lazio nem szaggat análrózsát a Parmába, és mi meg megrakjuk a lilákat. Ami idén eddig háromból egyszer jött össze – igaz, akkor nagyon.
Akár bajnokok is lehettünk volna a 231. Vakond Derbyn, más nevén Derby a Vakondhoz mérkőzésen. Ehelyett megnézhettük, miként játszik egy unatkozó B-csapat rangadót egy egészen lelkes ellenfél ellen.
Tegnap a bajnokság első helyezettje, az idén a nagy előny birtokában néha meglepő botlásokat produkáló Juventus és az elmúlt két hónapban bombaformában játszó, bár kissé tartalékos Lazio találkozott. Ez most az olasz bajnokság csúcsrangadója. Langyi döntetlent vártunk, végül általános meglepetésre ez lett belőle:
Lazio, Monaco (BL), Torino, Fiorentina, Sampdoria, Cagliari, Izé, Napoli, Verona, Lazio (Copa) – és lehet, hogy közben még két meccs egy Real Madrid kaliberű csapattal. Ennek a sorozatnak vágunk most neki.
Mélyelemzésbe fogunk a pármai vereséget követő érzéseinkről.
Allegri többször elmondta: addig fogunk teperni a bajnokságban, amíg matematikailag biztos nem lesz a bajnoki cím. A Rinya jelenleg 53 ponttal áll a második helyen, 10 fordulót kell még lejátszani, az egymás elleni eredmények nekünk kedveznek, tehát 83 pont a cél; alapműveletekkel kiszámítható, hogy ehhez nekünk még 16-ot kell bezsákolni. Ebből a 16 hiányzó pontból megyünk ma háromért.
A „tankolás” kifejezést teniszből ismerhetjük. Rendszerint azokra a sport szellemével gyökeresen ellentétes mérkőzésekre használjuk, amikor egy játékos egy tornára ugyan muszájból kiáll, de eldobja az első meccsét, hogy már a következő, általában fontosabb tornára készülhessen. Rendszeresen előfordul, hogy kisebb díjazású, gyengébb pontozású tornákon a menők felveszik a rajtpénzt, majd óriási meglepetésre kizúgnak az első körben. Kevés olyan teniszező van, akire ne vetült volna a gyanú árnyéka, de a tankolás bizonyíthatatlan. Senki nem fogja bevallani, hogy „igen, tojtam a tornába”, és szerintem nem is szorul semmiféle magyarázatra, hogy egy játékos képtelen a teljes szezont azonos intenzitással végigtolni. Nekünk még az a gerinctelenség is imponál, ahogy Nadal tavaly Halléban felvette a rajtpénzt, majd lazán kikapott attól a Browntól, akit neki fél lábon is vernie kellett volna. A tenisz egyéni sport, könnyű egy vereséget kisebb sérülésre, fáradságra, az ellenfél sosem látott formájára fogni, ugyanakkor csapatsportokban sokszor már előre kilóg a lóláb. Péel a Palermo-Juvén.
Az két sorozatrul és azbéli állásrul: kupárul, scudettópajzsrul. Valamint eltörött lábú harcosok szenvedéseirül. Címszavakban.
Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.
(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)
A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.
Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!
