Átigazolási hír kategória bejegyzései

Optimisták-e a világ legszebb és legokosabb férfiúi?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Hát nem.

(AP Photo/Antonio Calanni)

Sikerült annyi tudatmódosítót szerezned, hogy optimista, de legalábbis ne borúlátó legyél?

S4tchy: ááhh, … … ööö… :((((((
Dincsi: Nem használok tudatmódosító szereket. Józan életet élek, egyáltalán nem vagyok pesszimista. Sőt, nagyon várom az új idényt. Tetszik, hogy sokkal levegősebb a keret, és igazából nem is kell ennél több játékos, mert gyakorlatilag egyfrontos harcra készül a Juventus (a kupát hagyjuk, az az elődöntőig komolytalan).
Darti: Siránkoztok itt teljesen feleslegesen. Már tavaly sem értettem a nagy rinyálást, ami arra épült, hogy hihetetlen módon nem nyertünk semmit az egyébként bivalyerős csapatunkkal. Azért nem értettem, mert szerintem egyáltalán nem volt bivalyerős a csapatunk. Idén csak a bajnokságra kell koncentrálnunk, kurvára jók leszünk – továbbra sem bivalyerős a csapatunk, de meglátjátok, odavágunk mindenkinek! Ne is törődjetek például Beni szarkasztikusan ironikus cinizmusával.
_beni: Örömmel jelenthetem: igen! Már a reggeli kávé mellé afgán skunkból kellett repülős spanglikat tekernem hozzá, de sikerült! Bajnokok leszünk, sőt hazajön a dupletta! Talán még a BL-t is megnyerjük!! És a salátástálat is!

Az optimizmus nevében: best case scenario?

S4tchy: nem zárnak ki minket…? ¯\_(ツ)_/¯
Dincsi: A legjobb és szerintem reális forgatókönyv a bajnoki cím. Teljesen komolyan így érzem. Bár beni válasza az enyém után van, én már látom, és teljesen osztom az abban leírtakat.
Darti: Az a salátástál megszerzése lenne! De szerintem a dobogó abszolút meglesz. S4tchy gondolatára reagálva: nevetségesnek tűnik, hogy Mbappét vélhetően a családja lemészárlásával fenyegették meg, hogy végül ne semmisítse meg a PSG csapatát, ám azzal senki sem foglalkozott egy rövid gondolat erejénél tovább. Cserébe a kenyérpusztító Bonucci kapitány kálváriája miatt már az merül fel, hogy a klubot MEGBÜNTETIK, amiért gonoszul bánnak a szimpatikus futballistával.
_beni: Ha tényleg jön Berardi, akkor ez a 3-4-3 nem tűnik rossz gondolatnak, hát még ha van a közepén egy egészséges Pogba is. Ha a Szczesney-Gatti (Rugani), Bremer, Danilo – Weah, Locatelli, Pogba (Rabiot), Cambiaso – Berardi, Vlahovic, Chiesa hármas a tudásához méltón teljesít, akkor olasz bajnok lesz a Juventus. Tessék: kimondtam ezt!

Térjünk vissza a földre. Esszük a szaros szendvicset tovább?

S4tchy: nyilván. A mercato még nem ért véget, elvileg igazolhatunk is olyan játékost, aki képes lehet meccseket eldönteni, de a realitás az, hogy ezt a középszar keretet akárkivel tuningolva sem lehet felhozni arra a színvonalra, amit megszoktunk a Juventustól. Ez a keret kb. a duplahetedik csapatok szintje, azzal, hogy most nincsen fél tucat Poulsen, Motta, Grygera színvonalú fatökű a keretben, ugyanakkor a Del Piero, Buffon, Chiellini színvonalat potenciálisan csak Chiesa súrolja alulról. Ez egy full középszerű keret, benne nulla emberrel, akitől reálisan el lehet várni, hogy heti rendszerességgel döntsön a pályán. A dolgok mai (2023.08.15.) állása szerint nem számítok előrelépésre.
Dincsi: Azt Petiről tudni kell, hogy szereti a sötét zenéket, és láthatóan ez a hangulat a rossz oldalra láncolta őt. Peti, hagyd ott a sötét gondolatokat! Lényegében ez a keret tavaly BL-helyen végzett és EL-elődöntőt játszott. Mindezt úgy, hogy miközben a játékosok a _zöld gyepen_ küzdöttek, addig a klubiroda legfelső emeletéről az összes vezető kényszerűen leugrott. Nem lehet a tavalyi adminisztrációs problémákat függetleníteni az időnkénti balfaszkodástól, de összességében sima BL-indulást értek a pályán elért eredmények.
Darti: Beni már leírta előttem időben, de térben utánam, hogy ő Allegri utolsó híve a bolygón. Tévedés. Ketten biztosan vagyunk, de én Dinón is azt látom, hogy velünk van (ő még nem írt, amikor én írok most éppen!). Szerintem egy rettenetesen kevéssé szórakoztató csapat leszünk, amelyik gyűjtögeti a pontokat, rangadókon nem mi leszünk az esélyesek, de mondom, dobogó meglesz.
_beni: Max Allegri admirális generális utolsó híve vagyok ezen a bolygón, de már én sem vagyok biztos benne, hogy jó döntés volt megtartani. Minden alapot nélkülöző reménykedésem – ami egyébként kiterjed Pogbára is – mégis azt mondatja, hogy lesz előrelépés, és ha néhány kulcsfigura esetleg csúcsoformába méltóztatna lendülni, az húzná magával az egész cirkuszt. Van egy olyan megállapításom is ugyanakkor, hogy az idei évet nem húzza ki a padon a tavalyihoz hasonló teljesítménnyel.

Bár még van két hét a mercatóból, tegyük fel, hogy minden úgy marad, ahogy most van. Hányast adsz Giuntoli első húspiacára?

S4tchy: áhh, szerintem teljesen reménytelen helyzetben van Giuntoli. A szurkolók megszokták, hogy ez a Juventus, mindig igazolunk valakit, akinek a mezét érdemes lehet megvenni, mindig megjelöljük a területet, mindig hozza a keret azt a szintet, amivel reálisan oda lehet érni a mezőny elejébe. Most viszont speciális a helyzet: tele a keret a Paratici-éra örökségének számító, vaskos szerződésekkel védett játékosokkal, akik gyakorlatilag eladhatatlanok. Mi a faszt kezdhetne a világ 5 legjobb sportigazgatójából álló konzílum Pogbával, aki évi 10 millát keres, gyakorlatilag több mint egy éve teljesen használhatatlan és nem is látszik az alagút vége (szerintem rég vége az érdemi karrierjének, meglepne, ha képes lenne 20 meccsen pályára lépni), azon kívül, hogy imádkozik, hogy az Al-Ambulansz figyelmét keltse fel a polip valamelyik tiktok videója? Pogba eladhatatlan és kibaszott drága. Mit kezdjen bárki Bonuccival, akit szintén eladhatatlanságig véd a szerződése? Nála csak bruttó 4 millába fog fájni a szerződésbontás – és ez egy szerencsés kimenet lesz, mert a másik alternatíva az, hogy a teljes évi, bruttó 10 millió fölötti bérét ki kéne fizetni. Mit kezdjen egy sportigazgató De Sciglióval, aki nem fiatal, sérült, túlfizetett, és – surprise, surprise – eladhatatlan? Az eladhatatlan Arthur kiebrudalására milyen osztályzatot adhatunk, és főleg, ki kapja a jegyet? Az a szerencsétlen balfasz Paratici, aki leigazolta, vagy a teljesen másképp szerencsétlen Giuntoli, aki a vélhetően legjobb ajánlatot elfogadva úgy adta át ingyen a Fiorentinának, hogy még a bére jó részét is mi fizetjük? Mit kezdjen Giuntoli az eladhatatlan McKennie-vel, aki a Schalkét kiejtette, a Juventus csak a vakszerencsének köszönhette, hogy bajnokból csak a 4. helyig esett vele vissza, majd a Leedset is kipottyantotta, aki cuki de túlsúlyos, és egyetlen skilljét (érkezés a kapu elé) csak egy erősen támadó felfogású csapatban tudná kamatoztatni? És – mielőtt további párezer karaktert kopogok össze az egyes játékosok elbaszott szerződéseiből adódó nehézségekről – mindenek felett mit kezdjen Giuntoli egy olyan helyzettel, amelyben a Juventus nem indul nemzetközi kupában, ami kb. 150 millás kiesést jelent (ebből ~80m a BL fejpénz, a többi a kimaradó jegyeladás, szponzori pénz, tévés díj, merch és a többi)? Erősítse úgy a keretet, hogy közben 150 millát kell spórolnia, és meg kell felelnie az ffp megállapodásnak, hogy elkerüljön egy újabb büntetést? Elképesztően nehéz helyzet ez. Nekem egyébként tetszik az irány, nem bánom, hogy Huijsen és Yildiz felkerülnek az első csapathoz, úgy tűnik, hogy megtartjuk a talán leginkább értékes embereket (Bremert, Chiesát és esetleg Vlahovicsot is), legalább nagyon nagyot nem fogunk gyengülni. Azért egy rendes középpályás nagyon kéne, mert – különösen Rovella elengedésével – az a szekció nagyon vékony, még nemzetközi kupák nélkül is. Osztályozni Paraticit és Agnellit kéne a jelenlegi helyzetért. Szerintem Giuntoli egyelőre nagyjából észszerű kompromisszumokat kötött, idővel mindről kiderül, érdemes volt-e pont ezeket vállalni. Drukkolok neki, sosem volt ilyen nehéz dolga Juve sportigazgatónak.
Dincsi: Neki az volt a dolga, hogy a fal elé terelje és legéppisztolyozza a keretet. Nem könnyű a feladata egy hóhérnak, de tökéletesen megoldotta. Gondoljuk már el: egy csodálatos évet követően hagyta el a bajnok Napolit. Ha marad, valószínűleg utcát neveznek el róla. Ehhez képest a vezetői válságban lévő, ezer sebből vérző Juventushoz írt alá, ami még akkor is nagy szó, ha neki valóban juvés volt a pizsamája. Biztos vagyok benne, hogy a vezetőség egy értelmes célokat tartalmazó programot vázolt fel neki.
Darti: S4tchy szépen összeszedte. Hát mi az anyját lehet kezdeni ezzel? Amilyen körülmények közé érkezett, nagyon megnyerő belépő amit eddig csinál. De kb 2 év, mire látjuk a munkája eredményét.
_beni: A legfontosabb feladat szemmel láthatóan a halott súlytól való megszabadulás volt, és érződött, kikhez ragaszkodik Allegri (és kihez a klub: Chiesa). Cuadrado távozása fájó így, de én csak a szépre emlékezem, és Weah amúgy is jobb játékosnak tűnik nála, és hát a tavalyi teljesítményét örömmel néznénk újra a Férgeknél. Cambiaso fasza lesz, neki örülök, viszont dühös vagyok Rovella elengedése miatt. Szerintem vele erősödtünk, de legalábbis jobban variálhatóak lettünk volna. Még jöjjön egy középpályás!

Ki az, akit elhoznál még a hátralévő hetekben?

S4tchy: fogalmam sincs, mennyi pénze lehet a klubnak. Azt gondolom, Lukaku zsákutca lenne, a hype-olt francia középpályásokra kiírt licitháborúba nem szabad belefolyni, az olasz piacot nem szabadna a továbbiakban mozgatnia a klubnak, úgyhogy hagyom magam, lepjen meg Giuntoli, és hozzon egy kulcsrakész embert a kirgiz megyeegyből. Ha muszáj egy nevet mondani, akkor legyen Cherki. (Egyelőre csak _beni válaszait látom, Amrabatot nyilván élném én is.)
Dincsi: Lukakut. Várom a köpködést! Berardit sem bánnám!
Darti: Én nem ismerek senkit. Amrabatról sem tudom, ki a fene.
_beni: Amrabatért az összes középpályásunkat gondolkodás nélkül odaadnám, egy elit Pogbával olyan páros lennének középen, hogy állandóan állna a cerka meccsnézés közben. Kéne egy balos belső védő, de nemtom, ki lehetne az. Bastoni ellen nem kapálóznék, neki meg is bocsátanám, amit Lukakunak soha.

Mire lehetünk képesek idén?

S4tchy: kb. arra, amire tavaly, azzal a kitétellel, hogy az előszezonban látottak fura mód picit optimistává tettek. Nyilván nincs kész ez a csapat, és azt is tudjuk, hogy a felállás és a taktika sokszor külön utakon mozognak. Lásd pl. a 3-5-2-t, ami történelmileg egy támadó felállás, de ahhoz meg is kéne tölteni tartalommal, ami Allegrinek nem sikerült tavaly. Az előszezonban viszont ez a csapat többet ment előre, mint amire számítani lehetett. Hogy Allegri változtatott-e az elképzelésein, és/vagy a Sassuolótól érkezett De Zerbi-tanítvány, Magnanelli hatása látszik-e máris, azt nem tudom, mindenesetre pozitívabb futballal akár ez a középhíg keret is többre lehet képes, mind játékban, mind pontokat tekintve.
Dincsi: Akár a bajnoki cím is meglehet.
Darti
_beni: Nagy előny az élmezőny tagjaival szemben, hogy a nemzetközi meccseinket nyárra időzítettük, reméljük, mindannyian a döntőig menetelnek, és akkor lehet ez egy eredményes szezon. Hogy jó is lesz-e, az most elsősorban Allegritől függ és kicsit félek tőle. A mezőny szinte minden tagja vagy gyengült, vagy túl sokat, esetleg túl keveset változott, és ha sok jó egyéni teljesítmény lesz a kulcsposztokon, nem tartom elérhetetlennek a bajnoki címet.

Villámkérdések!

Ki lesz a legjobb Juve-játékos idén?

S4tchy: ehh… Fagioli?
Dincsi: Ha jön, akkor Lukaku. Ha nem, akkor Rabiot. Ha pedig felépülne, akkor Pogba.
Darti: Del Piero, mindig ő a legjobb Juve-játékos
_beni: Amrabat!

Ki lesz a legrosszabb Juve-játékos idén?

S4tchy: remélem, Arthur, wehehe.
Dincsi: ÉN CSAK RÖHÖGÖK BENI VÁLASZÁN!!!! Annyira szeretem, hogy ilyen vicces! Alex Sandro, mondjuk.
Darti: Magához képest én mindig Vlahovicsot várom ide. Szerintem halálosan vicces, hogy egész nyáron érte ment a sírás, hogy el ne adjuk – de hát ki a fene vette volna meg? Nem tud labdát kezelni a nyomorult.
_beni: Rabiot.

Ki lesz a bajnok?

S4tchy: izé
Dincsi: Juve.
Darti: Mi leszünk a bajnokok, micsoda hülye kérdés ez.
_beni: Juventus

Olasz Kupa?

S4tchy: Lazio
Dincsi: Rég nyert a Juve, az is kell.
Darti: Azt is mi nyerjük. A Roma ellen, tizikkel.
_beni: is!

Melyik a legszebb mezünk?

S4tchy: ami Dino felsőtestén feszül.
Dincsi: A fekete néz ki talán jobban, ez a darázs-hatású, első számú mez annyira nem jön be. De az jó, hogy sűrű a csíkozása!
Darti: Mindig a fekete. Ez a fura zebraszőr hatású darab messziről jól néz ki, csak hát ha felveszed a testedre, akkor túl közel lesz hozzád…
_beni: A fekete.

Mi lesz az uralkodó formációnk idén?

S4tchy: leszarom, tényleg.
Dincsi: Mindegy. A felállás a jéghegy csúcsa, sokkal fontosabb az öltöző egysége, a klubfilozófia és a stratégia. Meg azért jó lenne, ha visszaköltözne a hangulat a stadionba. Mivel elmebeteg vagyok, idén is vettem bérletet, ha valaki szeretne a _tartalékom_ lenni, az keressen meg fb-n (https://www.facebook.com/dino.vercotti.9/). A riserve olyan, klubtagságival rendelkező személyek köre, akik a bérletes felhatalmazásával használhatják a bérletet. Ez volt a reklám helye.
Darti: Királyság!
_beni: 3-4-3

Van Allegriben egy megújulás?

S4tchy: csak remélni tudom. Egyébként nem hiszem.
Dincsi: Allegri egy menedzser-típusú edző, aki tesz mindenki véleményére, és ez nagyon tetszik nekem!
Darti: Nincs, a csapatban van! És Allegri vezérletével megújulunk! Juhééé!!
_beni: Van!

Kínhalál – de előtte egy kis ungibungi

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy – talán inkább másfél – epizód kivételével a Sevilla-Juventus Európa Liga-elődöntőben benne volt az egész átkozott szezonunk. Az egy a Cuadrado agyatlan becsúszása után elmaradt büntető, a fél meg hogy Vlahovic szokásával ellentétben nemcsak helyzetbe került, de belőtte a ziccerét. A többi a falakra volt írva. Monstre tl/dr poszt következik. Sapka-sál legyen, átmegyünk a hegyen!

“Ha a lófaszerdőben jársz, legyen nálad síkosító” – tartja a bölcs navajo mondás, és aki figyelemmel kíséri szeretett csapatunk hányattatásait, az ki sem teszi a lábát otthonról egy bödön öklözőzsír nélkül. Ami a Juventusszal történik a 2022/23-as szezonban, az nem elhanyagolható részben az elmúlt évek hozadéka, ám a Marotta távozása – Ronaldo érkezése – Covid pandémia bermuda háromszögön túl is kizárólag olyan események történtek kb. 2018 óta, amik vagy azonnal az arcunkba robbantották a szaros rántottát, vagy más tényezőkkel kiegészülve, késleltetve szálltak bele páros lábbal a Juventusba.  

Ha csak a futballpályán bemutatott esés-kelést nézzük, és eltekintünk minden más körülménytől, akkor a Marotta munkáját átvevő hitvány pribék, Fabio Paratici a culprit. Ám a jelenlegi problémáknak csak a tünete, ami a pályán történik, maga a betegség Andrea Agnelli, illetve kisebb részben az Arrivabene-Nedved páros áldatlan tevékenységének hála ütötte fel a fejét. Mondjuk ki: a 2010-es éveket uraló aranycsapat építészei öt év alatt porig romboltak mindent, amit korábban féltő gonddal és nagy hozzáértéssel létrehoztak. 

Fejétől bűzlik 

Agnelli nem véletlenül érezte magát omnipotens főfasznak nemcsak az olasz, de az európai futballban is. Kilenc bajnoki cím zsinórban döbbenetes eredmény, ha hozzácsapjuk a stadion átadása (2012) óta lejátszott két BL-döntőt, egy elődöntőt és egy Európa Liga-elődöntőt meg a seregnyi kupát és szuperkupát, jogosan gondolhatta azt, hogy bármilyen szobába lépett, neki volta legnagyobb dorongja. Az európai klubfutball messiásává válásához már csak egy lépés hiányzott: a Szuperliga. 

Részben már Ronaldo érkezése is a klubok által birtokolt páneurópai csúcsbajnokság jegyében történt, és ha most a Juventust sújtó gondok nulladik kilométerkövének is tűnik a portugál szerződtetése, az akkor nemcsak logikus, de üzletileg is kifizetődő lépésnek tűnt. Miként a spanyol inkvizícióra, úgy a pandémiára sem számíthatott senki, de még mielőtt a nyakunkba szakadt a járvány, történt még valami, ami a mostani problémák egyik fontos oka. 

Én személy szerint pont olyan képmutatóan viszonyulok az ultrákhoz, mint a borjúhúshoz: utóbbit kétpofára fogyasztom, és közben nem gondolok a vágóhídra terelt, keservesen síró bocikákra, előbbiknek pedig köszönöm szépen a stadion hidegrázós hangulatát, és közben nem gondolok rá, hogy jobbára aljadék bűnözőkről, a söpredék legaljáról beszélünk. Az ultrák sok klubot fognak a tökénél fogva, és nem volt ez másként Torinóban sem: ingyenjegyek, privilégiumok, saját cuccok értékesítésének jogai jártak cserébe azért, hogy ne kelljen állandóan büntetéseket fizetni. A 2017-ben kipattant bírósági ügy (biztosan sokan emlékeztek, ennek az ügynek lett a folyománya, hogy egy komplett fegyverraktárat, benne föld-levegő rakétákkal (!) foglaltak le a Drughi egyik raktárában) vége az lett, hogy Agnelli végleg szembe fordult az ultrákkal. És bár ebben morálisan abszolút támogatom, a stadion jelenlegi hangulata (és kihasználtsága) az én szememet is csípi. Mondjuk ki: az Allianz Arénában akkor van jó hangulat, ha sok és hangos vendégszurkoló érkezik. 

Ennél persze sokkal nagyobb baj volt a pandémia által gerjesztett lófaszcunami, benne a Ronaldo és társai által zsebre tett csillagászati fizetésekkel, a kieső bevételekkel, a rossz szakmai és pénzügyi döntésekkel – utóbbiakat bátran nevezhetjük könyvelési csalásnak -, valamint a létező legrosszabb pillanatban előhozott, előkészítetetlen Szuperliga projekttel. Mondhatjuk, hogy Paratici egy fasz, Allegri egy kókler, Bonucci meg szar védő, de a mostani problémák igazi okai sokkal inkább a fentiek. 

A plafonig ér 

Mivel Agnelli nemcsak Olaszországban, de egész Európában páriává vált, a Juventus minden – vélt vagy valós – érdekérvényesítő képességét elveszítette, és 2006 óta tudjuk, hogy az ilyen pillanatokra azonnal lecsap az ellenség. A calciopoli-utánérzés nem véletlen, hiszen a Juve távolról sem ártatlan, de nem is bűnösebb a többi klubnál, mégis egyedül viszi el a hátán a plusvalenza ügyet, ami talán még Moggi emberrablós vádjánál is nagyobb idiótaság. Az Inter hatalmi hálója által gründolt calciopoli után most újra ott tartunk, hogy a Juventust bevallottan, sőt felvállaltan gyűlölő bírák mondhatnak ítéletet életről és halálról. A zsebbe fizetős sztorival együtt ennyi már elég volt ahhoz, hogy az egyébként is ezer sebből vérző klubra döntő csapást mérjen az ellenség. 

A vezetőség távozásával akár azt is mondhatnánk, a megtisztulás útjára lépett a Juventus, ezzel szemben az igazság az, hogy ez a folyamat még csak most kezdődött, és további fájdalmas lépések várnak ránk. Most ott tartunk, hogy anyagilag – a 2021 őszén megszavazott 400 milliós tőkeinjekció ellenére – gatyán vagyunk, a klubot Európában az UEFA, Olaszországban a FIGC és több kerületi ügyészség szedi fecnikre, és nincs egy kurva szövetséges a láhatáron. Minden bokorban ellenségek lapulnak, akik alig várják, hogy saját eszközeikkel odabasszanak egyet a Juventusnak. 

Így értünk el a mostani helyzetig, amiben azt sem tudjuk, hányadikak vagyunk a Serie A-ban, de abban biztosak lehetünk, hogy nem lesz jövőre európai kupaindulás, mert vagy a szövetség büntet szarrá, vagy az UEFA tilt el – utóbbi lehetőség a tegnapi vereséggel már amúgy sem áll fenn igazán. De mindezt sokkal könnyebb lenne megemészteni, ha legalább a pályán rendben mennének a dolgok. [nagyot sóhajt] 

Paratici, Paratici, vaffanculo!

Az utóbbi évek klubvezetőségi baklövései és a Juventus hányatott sorsú futballcsapata közti összefüggések az olyan pillanatokban a leglátványosabbak, mint amikor az életéért harcoló csapat az Európa Liga-elődöntő hosszabbításában egy 19 éves, ragyás kamaszt kénytelen becserélni, miközben sorra érkeznek a hírek, hogy a milliárdos buktákat indukáló, nagy nehezen kikölcsönzött kenyérpusztítókra nem tartanak igényt új klubjaik, így újra Torino felé veszi az irányt Arthur, McKennie, Zakaria és Kulusevski is. Ramsey is csak azért nem, mert fizettünk neki, hogy elhúzzon a picsába. 

Ez a helyzet Fabio Paratici sarlatánságának köszönhető, és hiába születtek a kontár sportigazgató távozása óta szinte kizárólag építő jellegű, hovatovább kiváló döntések, az általa okozott kár még jó ideig éreztetni fogja a hatását. Mert hiába rendkívül ígéretesek a primaverából kiemelt fiatalok, Miretti, Illing-Junior, Soulé és főleg Fagioli (sőt, talán ide vehetjük Gattit is, bár ő nem a mi kutyánk kölke és már nem is olyan fiatal), a Paratici által ránk hagyott ballaszttól sem anyagi, sem sportszakmai szempontból nem fogunk tudni megszabadulni. Bonucci, Alex Sandro, Cuadrado, De Sciglio és a tegnapi frenetikus teljesítménye ellenére Szczesny is iszonyatos teher a fizetési oldalon, miközben a legmagasabb szinten már kb. használhatatlan játékosokról beszélünk. Sőt, a fontos meccseken mutatott teljesítménye miatt ide sorolom Di Mariát is, de tőle legalább könnyen meg tudunk szabadulni. Pogba is beleillik a sorba, de valamiért én őt még nem tudom teljesen leírni. Wishful thinking? Lehet. 

A fentebb részletezett pusztító foscunami a sportszakmai oldalt is elérte, Chiesa térdének szétcsesződése, valamint a 22 hasznos másodperc után megsérülő Pogba kiesése “rebuilding year” feliratot biggyesztett a szezonunkra, és ezzel tulajdonképpen nincs is semmi baj. Allegri magától az életben nem adott volna ennyi esélyt a primaverából kikerülő fiataloknak, kényszerből azonban megtette, és a szezon kevés pozitív hozadéka lett a sihederek sokszor a rutinos rókákat szégyenbe taszító kiváló teljesítménye. 

Hogy reális elvárás volt-e ettől a csapattól a BL-csoportból való továbbjutás, a bajnoki címért és a kupadöntőért támasztott igény, vagy később az Európa Liga-döntőbe kerülés? Valószínűleg nem, de mielőtt ráfordulunk a következő pontra, tegyük fel másként, már a jelenlegi tudásunkkal a kérdést: elfogadható szezon-e ettől a csapattól az Olasz Kupa- és Európa Liga-elődöntő, illetve a második hely a bajnokságban? Erre már sokkal könnyebb válaszolni: kurvára az! 

Félreértett zseni vagy avítt futballnagypapa? 

A napokban posztoltam egyet Allegriről a Bianca néni Facebook-oldalára, és a kommentek alapján sokan nem értettek egyet velem. Felrótták a Misternek az esélytelen, néhol igen kellemetlen pillanatokat hozó BL-kiesést, a kiesőjelöltek és újoncok ellen elszenvedett arcpirító vereségeket, valamint a nézhetetlen, legtöbbször esetleges játékot, amit nevezhetünk célfocinak, de attól még ugyanúgy pimpós szagot árasztó szemétdomb marad. 

Egy dolgot azonban nem lehet elvenni Allegritől: hogy az eredményeket kurvára szállítja ezzel az ütött-kopott, viharvert, rosszul felépített és menedzselt, rengeteg használhatatlan elemet tartalmazó, sekély és töketlen kerettel, amit részben Paratici, részben a balsors szállított a kezei alá. 

Nézzük a helyzetet Allegri szempontjából. 2022 augusztusa van, kezdődik a bajnokság és a BL, utóbbiban – természetesen – sikerült egy kimondottan szar csoportba kerülni. Pogba az első edzőmeccsén megsérült, és nem hajlandó megműttetni magát, helyette Griffmadár spermájával és a Kraken könnyeivel próbálja gyógyíttatni magát, hátha felépül a vébére. Chiesára még hónapokat kell várni, de Max talán már tudja, hogy igazából legalább egy évet. Tele a kerete használhatatlan szarcsimbókokkal, és kénytelen felhozni egy csomó olyan ifistát, akikből a jó ég tudja, mit lehet kihozni. 

A SWOT-elemzés feketén-fehéren megmutatja Allegrinek, hogy nemzetközi szintű játékosai kizárólag a védelemben, illetve a védekezésben használható figurákból állnak: Bremer, Danilo, reményei szerint Gatti, illetve a két jó kapus és a középpályán kiválóan védekező, sokat futó Rabiot, valamint a rengeteget dolgozó Locatelli. Egyébként sem áll Allegritől messze ez a fajta játék, de ha úgy is lenne, akkor is azt a döntést kellett meghoznia, hogy hátulról építkezik. 

Igen, teljesen jogosan merül fel a kritika, hogy az idén látottaknál azért fordíthatott volna nagyobb figyelmet a támadásokra, mert azokra tényleg csak annyi jutott, hogy “oldjátok meg, srácok!”. Emiatt tűnik világtalan balfasznak az összes centerünk, elsősorban a kiszolgálás nélkül semmire nem alkalmas Vlahovic és Kean, de az összjátékban sokkal hasznosabb Miliknek sem ez az álomjátéka. De ha ott ülnél Allegrivel szemben, és a szemére vetnéd ezt, minden további nélkül visszakérdezne: oké, de kivel akarnál sziporkázó támadójátékot csinálni? 

Fagioli ügyeske, Miretti ígéretes, Illing-Junior és Soulé mozgékony és izgalmas játékosok, de melyik lenne képes a Juventus támadójátékát mozgatni? Főleg úgy, hogy nincs a keretben értékelhető képességkészlettel rendelkező szélső védő sem, akiknek a fellépése legalább gólpasszokkal kamatozhatna. Nincs Pogba, aki a gyilkos passzokat osztogathatná. Nincs Chiesa, aki a ritmusváltásaival és a sebességével bonthatná meg az ellenséges vonalakat. 

Allegri rossz edző lett volna, ha sutba vágja a védekezést, és megpróbál az abszolút esetleges támadójátékra építeni. Ehelyett allegris módon beszipkázta Di Mariát, hogy ha már előre kerül a labda, legyen ott egy kreatív láb, és elhozta gólpasszkirály Kosticot, hogy legalább szélességében tudja használni a pályát, és valaki néha megtalálja a lóbaszó centereket a 16-oson belül. Oké, ha csak ennyi gondolatot szentelsz a támadójátéknak, akkor abból valószínűleg olyan végeredmény kerekedik ki, ami miatt hétről hétre kötőtűket döfködünk a saját szemünkbe. És ha emiatt nehéz is ránézni a futball egyetlen objektív mérőszámát biztosító másik serpenyőre, azért most tegyük meg: második hely a bajnokságban, Olasz Kupa- és Európa Liga-elődöntő, valahol 75-77 pont körüli várható végeredmény, nem sok, de nem is kirívóan kevés rúgott, cserébe rendkívül kevés kapott gól. 

Mr Pragmatika szégyentelenül felrakta a három belső védőt, hogy labdavesztés után ötvédős rendszerben ellenőrizhesse a pálya teljes szélességét, és közben leszarta, hogy Kostic nem bír felérni a támadásokkal, Cuadrado pedig a sebességével az utolsó nemzetközi készségét is elveszítette. Feltette Locatellit 6-osba, mert a meccsenkénti két szerelését és egy labdaszerzését többre tartotta, mint a 8-asban várható átlövéseket és gólpasszokat. Alapembere lett a támadásban szinte semmire nem használható – bár idén néha megvillanó – Rabiot, aki a keret legtöbbet futó és szerelő játékosa, de az első gondolata mindig a hátrapassz. Ez lett a Juventus alapjátéka, és aki szerint más edző, más felfogás vagy más játék ugyanennyi, esetleg több pontot hozott volna a konyhára, az olvassa el újra a támadóinkról szóló passzust. 

Nem tehervonat, hanem tényleg az alagút vége

Az Európa Liga-kieséssel gyakorlatilag lezárult a szezonunk. Van még egy Milan elleni rangadó, és a kezünkben van a lehetőség, hogy a legjobb négyben végezzünk, de egyrészt már biztos, hogy zsinórban másodszor zárjuk üres kézzel a szezont, másrészt hiába végzünk BL-helyen, valószínűleg a szövetség visszasorol anyánkba. 

Sok szempontból igen sötétnek látszik a jövő, hiszen az esetleges erősítésekre fordítható potenciális forrásoknak jó része nem jön be, helyette visszatér a sokat kereső, de teljesen használhatatlan csőcselék. Mivel jövőre vélhetően nem lesznek európai kupameccseink, lehetne építkezésre fordítani a szezont, de ott feszül a kérdés, hogy erre Allegri-e a legmegfelelőbb személy, és ha nem, akkor kicsoda. A kieső bevételek okozta súlyos anyagi gondokat csak tetézné az edző kirúgása (és az új szaki fizetése), de közben az sem járja, hogy kiürül a stadion, mert a jalapeno paprika fityma alá dugdosása is élvezetesebb tevékenység a Juventus-meccsekre járásnál. Látszólag tehát kurva nagy szarban vagyunk. 

De most tekintsünk el Allegri személyétől, és nézzünk végig a következő szezonra felsorakozó Juventuson. Tegyük fel, hogy a remittendától sikerül épeszű kompromisszumok árán megszabadulni (bár én Kulu helyét látni vélem a csilliárdokért szart sem csináló Di Maria helyett), Arthurból pedig vagy férfiprostit csinálunk, vagy a régi autószerelői megoldáshoz folyamodva apránként eladjuk szervkereskedőknek. Lássuk, mi marad. 

Visszatér egy potens szélső védő a Bolognában kiválón játszó Cambiaso személyében, és a Monzával újra bizonyító Rovellá is hazatér, így végre lesz egy munkakönyve szerint is registának nevezendő futballista a csapatban. Ők nem kerülnek pénzbe, mert a mi kölcsönjátékosaink. Az idei szezon messze nem megy a kukába, hiszen tapasztalatot, rutint és szükséges sebeket gyűjtött be Fagioli, Miretti, Soulé, Illing-Junior, Barrenechea, és a nextgenben ott kaparászik egy potenciális aranyrög a napokban a 18. évét betöltő Kenan Yildiz személyében. 

Ha nem is igazol senkit a Juventus, csak a két kölcsönből visszatérő játékossal fel tudunk állni kizárólag olaszokkal, ami – látva az agyonfizetett zsoldossereg lelketlen töszkölődését – máris komoly előrelépés. Ha pénz kell, el lehet engedni Vlahovicot (főleg ha marad Allegri), sőt szerintem Rabiot-t is, mert csak addig játszik jól, amíg meg nem kapja a zsíros szerződését (vagy a francia válogatott miatt teper). Ha esetleg még marad pénz egy rutinos, máshol talán már kikopott, de minket még a szarból kihúzó játékosra – mint amilyennek Di Mariát szánták -, az szuper, de ha nem lesz európai kaland, akkor azzal is ráérünk egy évet. 

Fontos pillanatok ezek a klub életében. Lezártuk a példátlan sorozatunkat, elkezdődött az újjáépítés, ám most nemcsak csapat-, de klubszinten is kénytelenek vagyunk megújulni. Röpködnek a nevek Zidane-tól Giuntolin át Del Pieróig, és teljesen normális, hogy egy ilyen helyzetben ködösnek látszik a jövő. 

De amikor azt látod, hogy a Lazio elleni vereség után Fagioli a kispadon zokog, Agnelli magától megy, John Elkann pedig személyesen jár el a klub védelmében, és a gondok ellenére egyből van jövőkép, ötlet és féltő gondoskodás, akkor rájössz, hogy a Juventust nem lehet elpusztítani. Megérted, hogy történelmi léptékkel nézve az utóbbi öt év rossz döntései és peches körülményei csak döccenők az újabb győzelmek felé vezető úton, és biztosan tudod, hogy azok, akik most a gyötrelmeinken élősködnek, hamarosan ugyanúgy a seggünket fogják nézni, ahogy történelmük jelentős részében. 

Io ti saluto Paulo

Közzétéve Szerző:
Válasz

Hát elmegy. Elköszönünk, mert mindentől függetlenül ennyit biztosan érdemel.

Mi az első emléked vele kapcsolatban, és ahhoz képest, amit a Torinóba szerződésekor gondoltál, most hogy vélekedsz Dybaláról?

Dino: Többször láttam élőben, nekem a 2015 decemberi Juve-Fio a legkedvesebb emlékem tőle. Meg aztán a Barca elleni csoda. Ezeket a dolgait nagyon szerettem.
S4tchy: Sokszor láttam játszani a Palermóban, de nem tudnék éles első emléket kötni hozzá. Az első benyomásom Dybaláról, a Juventus játékosáról talán az, hogy reméltem, nem lesz nagy rá Tevez kabátja. Bár számomra továbbra is Tevez az Andrea Agnelli-éra kedvenc támadója, őt senki nem tudja elhomályosítani, ezzel együtt Dybala felnőtt a feladathoz. Most a csapat meccseket leginkább eldönteni képes játékosaként távozik, ami nem csak az ő hozsannája, hanem a többiekre nézve kellemetlen is.
Darti: Én nagyon vártam az érkezését. Biztos voltam benne, hogy hatalmas király lesz nálunk. Sajnos az elmúlt két év eléggé feledtette az azelőtti időszakot. Érdekes, semmilyen első emléket nem tudnék mondani róla. Az viszont egy folyamatos élmény volt, és egyre erősebb, ahogy teltek az évek, hogy Dybala egyszerűen nem nőtt fel sosem. Most is ugyanannak a gyereknek látom, mint aki akkor volt, amikor jött.
_beni: Az első emlékem még palermói, egy Romának lőtt gólja után azon vitatkoztunk a stúdióban, hogy a szicíliai csatárok közül Dybala vagy Bellotti lesz nagyobb ász. Amikor – nem olcsón – megvette a Juve, kicsit fáztam tőle, és ami miatt fáztam, abban kicsit igazam is lett: nehéz volt őt elképzelni középcsatárként, pedig a Palermóban azt játszott. A Juvéban ez szóba sem került, de az itt töltött ideje alatt összeálló mindenféle támadósorok közül kevésben érezte magát igazán komfortosan.

Mi az, ami miatt szerinted jó döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: A sérülései.
S4tchy: Egy ennyit sérült játékosnak nem lehet magas fizetést adni, ennyikeh. Szűkösek az erőforrások, ez nem az ezredforduló körüli Izé, ahol belefért, hogy Recoba a fél szezont a lelátón töltötte. A fontos meccseken különösen hiányzott Dybala, mindenki tudja, mennyit (nem) játszott az Ajax, a Lyon, a Porto és a Villarreal ellen. Ezen kívül nem látom, miért ne lehetne megtartani Dybalát. Ha garantáltan tudna 35-40 meccset játszani, nem lenne gond a fizetésével sem, és úgy érzem, taktikailag sem egy óriási feladvány őt beilleszteni egy csapatba.
Darti: Azt furcsállom, hogy állítólag be sem dobtak neki egy kb „4 millió fix + bónuszokkal lehet akár tíz is” ajánlatot. Egyszerűen el lett küldve. Amiből arra következtetek, hogy Allegri sem tartott rá igényt – ebben nyilván szerepe volt annak, hogy nem lehet rá számítani, mert fixen megsérül. Ez a bizonytalanság nagyon nyomasztó lehet, amikor sorozatosan jönnek a fontos meccsek. Illetve emlékeim szerint a legutolsó Allegrivel elbukott BL-döntő után a Mester Dybala távozását is szorgalmazta, de végül nem Dybala, hanem Allegri távozott. Most fordítva történik.
_beni: Kevés szó esik erről az aspektusról, pedig az okok között biztosan dupla szorzóval szerepel, hogy Allegrinek nem kell Dybala. Ha kellene, a klub Torinóban tartotta volna a játékost, ahhoz pedig túlságosan sokat keres(ett volna), hogy megtartsák squad playernek. Hogy Allegrinek igaza van-e, az majd kiderül, de a klub ebből a szempontból jó döntést hozott. A válasz másik része egyszerű: nem áll eleget rendelkezésre a komoly fizetéséért cserébe. Köszi a szép gólt a Salernitana ellen, de hol a bánatba’ voltál a Villarreal ellen?

Mi az, ami miatt szerinted rossz döntés volt a klubtól, hogy elengedte?

Dino: Technikai tudás szempontjából a keret messze legjobbja. Az különösen félő, hogy Milánóban köt ki.
S4tchy: Dybala rendelkezik ebből a keretből a legnagyobb impacttal, beleértve a sérülteket (azaz Chiesát) is. Az ilyen játékosokat alapvetően megtartani kéne egy megfelelő ambíciókkal rendelkező klubnál, nem elengedni. Illetve Dybala tipikus Marotta igazolás: add el Lautarót és az idén gyenge de Vrijt, igazold le ingyen Dybalát, vedd meg Bremert és Scamaccát, és erősítettél egyet a kereten. Remélem, nem Mordor kezére játszunk már megint. Illetve Dybala egyike azon kevés játékosnak, aki miatt leülnek a tévé elé a nézők, vagy esetleg megvesznek egy jegyet, fizetnek egy mezért. A Juventusnak tavaly még volt két, világszerte követett franchise playere, és jelenleg úgy néz ki, jövőre nem lesz egy sem.


Darti: Kurvajó játékos. De ahogy 8 éve még ő volt a következő „következő Messi”, most már látjuk, hogy nem lesz az. Hogy ennek mi az oka, tényleg nem tudom. A válogatottban sem hasít.
_beni: Egy vitathatatlanul kiváló képességű játékosnál mindig fennáll a veszélye, hogy máshol talál magára, és ez a Juve esetében nagyon komoly veszélyforrás. Emlékszem, éveken át mészároltak minket olyanok, akiknek a zebramezes csetlés-botlásai rémálmainkban kísértenek. Azon kívül egy egészséges Dybalára nagyon is lehet támadójátékot építeni, csodálatos bal lába van, technikás és fejben is rendben van, sok nagy meccsen játszott kiválóan. Kicsit azért is kár, mert Pogbával óriási cimborák.

Melyik a kedvenc Dybala-jeleneted?

Dino: A Lazio elleni gólja. Hát az nagyon szép volt.
S4tchy: A Lazio elleni utolsó másodperces gólja, ami az egyike volt azoknak a döntő pillanatoknak, amiknek köszönhetően a Napoli utolsó bajnoki címe már 32 éves, és nekünk összejött a kilences sorozat.

Darti: A Barca elleni dupla emlékezetes volt, és a szögletzászló mellől betekert szabadrúgás is odabaszott.
_beni: Meglepő lesz, de az egyik legnagyobb gólját azon a meccsen lőtte, amikor Ronaldo azt a hihetetlen fejest küldte a Sampdoria kapujába. Dybala kapásgólja mestermunka volt, szegény elől még itt is ellopta a vihart CRfokin7. Szép emlék továbbá a Sarri-csapat bajnoki címét eldöntő, szintén gyönyörű gólja a Férgek lemészárlásakor, no meg persze a Barca elleni dupletta. Volt sok, na.

Összességében hogy érzel most?

Dino: Pozitív lett a COVID-tesztem, úgyhogy emiatt kicsit el vagyok kenődve.
S4tchy: Játékosok jönnek-mennek, a klub marad. Ezzel együtt szerintem Dybalában még van 3-4 jó év. Remélem, nem az Izében jön ki belőle. Egyébként érett már ez a válás egy ideje. Mikor Sarri érkezésekor mindenféleképp el akarta sózni Paratici, és Dybala inkább mindenáron bizonyítani akart Ronaldo mellett, akkor még volt egy fellángolás, de ez a buli már régóta csak pislákolt, a covidot követő sérülések miatt pedig szépen ellaposodott. Agnelli régebbi nyilatkozata, mely szerint Dybala TOP20-as fizetési igényéhez TOP20-as teljesítmény is kéne, hogy tartozzon, jelezte, hogy nem innen fog visszavonulni a fiú. Sajnálom, hogy távozik, biztos vagyok benne, hogy nem ilyen jellegű és színvonalú játékossal fogjuk pótolni (az emlegetett potenciális utódok közül Raspadori ügyeske, de nem Dybala kaliber, Zaniolo meg fizikailag egy állat, de nem ennyire hatékony a kapu előtt, hogy a szétszakadt térdeit ne is említsük), simán lehet, hogy jó ideig az utolsó, ennyire technikás játékosa volt a Juventusnak. Azzal, hogy ezt leírtam, elszomorodtam. Valaki öleljen meg.
Darti: Nem örülök, de most úgy tűnik, hogy ez a jó döntés. Persze még jobb döntés lett volna, ha nem ingyen engedjük el. Fura az egész, na. De értem, hogy takarítás folyik. Üzletmenet változtatás. Ennek része ez is. És felesleges Ramsey és Rabiot fizetésével példálózni, mindkettőnek meszeltek az első adandó alkalommal, ahogy van rá lehetőség. Egyik sem az „új era” terméke.
_beni: Bevallom, az első gondolatom az, hogy a kurva anyját Paraticinek. Az, hogy hónapokkal a szerződése lejárta előtt még nincs legalább annyi biztosítva, hogy sok pénzt kapunk Dybaláért, ha elmegy, ennek a szopott gombócnak a faszsága! Nem mondom, hogy nem érint meg a távozása, mert ha a kedvencem nem is volt, azért szerettem Dybalát. Jó helyen volt rajta a 10-es mez (lélekban amúgy is az volt), kiváló játékost vesztünk vele. De azt hiszem, ez volt a jó döntés.

A nyárnak is csak a fele volt jó, meg a meccseknek is

Közzétéve Szerző:
1

Két meccs, hat pont, egy behúzott rangadó, a 180-ból kb 100-120 percnyi Sarriball, a maradék rettenetes vergődés. Eddig ennyi. 

Ha 60 perc után azt is hihettük, hogy feltöröljük a Napolival a pályát, végül irtózatos mázli, és a Kulabá agyára rajtaütésszerűen ráülő köd kellett a győzelemhez. A Parma után a nápolyiak ellen is kiderült, hogy üzembiztosan kb. egy órát tudunk Sarriballozni, és utána hiába próbálunk allegrizni, az még nem megy valami hatékonyan. 

Rinyálni azonban nincs okunk, hiszen két győzelemmel, öt rúgott góllal állunk a tabellán, de sok minden látszik, ami egy részüket tekintve a szezon elején, másokat nézve az egész idényben gondot okozhat büszke seregünknek. 

Lássuk először a rangadót 

A Disznófejű jól gondolta, amit gondolt a meccs előtt: a tavaly kb defaultnak tekinthető 4-4-2-ről (ahogy egyébként a Fiorentina ellen is) átkúszott egy 4-2-3-1-re, aminek a Juve ellen az volt az értelme, hogy Fabian Ruiz és Zielinski elvághatja a Juve szíveként pulzáló Pjanicot a társaitól. Ezt úgy oldotta meg a Juve, hogy Khedira és Matuidi nagyon jól éltek a felkínált területekkel, így a meccs első kétharmadában úgy tűnhetett, hogy lefocizzuk a Napolit. 

A sok egyéni hiba, rossz passz és gyenge teljesítmény csak rápakolt a nápolyi gondokra, de amikor Ancelotti lekapta Insignét, és visszatette a 4-4-2-t a pályára, azonnal kiderült, hogy nagyon súlyos gondjai vannak a Juventusnak. Elsősorban a védelemben, annak is a holland felében. 

Az X-nél lett volna a helye

De Ligt bemutatkozása csak akkor sikerülhetett volna rosszabbul, ha az egyik elvétett szerelési kísérletével eltöri Douglas Koszta János lábát, és ezért a Juventust a Serie C-be száműzik. A holland látványosan nem találta a helyét, és olyan elemi hibákat vétett (főleg a második és a harmadik gólnál), amikre nem mentség, hogy csak most érkezett, mert a megye II.-ben is a tiéd a center, ha a párod kitolódik a labdásra. Giorgio sérülése miatt rendkívül fontos, hogy legalább egy stabil középhátvédünk legyen, és Bonucci az első gólnál megmutatta, hogy idén sem ő lesz az. 

Amíg Douglas Costát viszik a lábai, előrefele jók leszünk – ez még a tavalyi csapatból álló játékosokkal is jól látszott -, de a védekezési gondjaink, közülük is elsősorban a pontrúgások utáni védekezés, nem sokat enyhültek. Talán egészen más lesz a helyzet, ha bevetésre kész állapotba kerül Rabiot és Ramsey is, mert akkor egyszerűen nem adjuk oda a labdát az ellenségnek, de ez még csak várakozás, egyáltalán nem tény. 

A Napoli elleni utolsó negyedórában egyébként vélhetően nem egyedül nekem köszönt vissza az Ajax elleni visszavágó feelingje. Ott is hiába volt még hátra sok idő, lehetett érezni, hogy nekünk reszeltek, és a nápolyiak második gólja után sem lepődött meg senki azon, hogy jött az egyenlítés. Azon már inkább, hogy De Ligt egy másnapos Lőrincz Emil határozottságával próbált védekezni a rá osztott kukáson, azon meg talán még inkább, hogy Khedira lecserélésével (vagyis Emre Can beállásával) úgy állt fejre a középpályánk, mint a jancsiszög. 

Mit jelent ez a szezonra nézve? 

Sarri egyelőre annyit rotált a Juventuson, hogy a sérültek helyére betett két játékost, azaz nem követelte meg Chiellinitől és De Scigliótól, hogy mankóval eredjenek a nápolyiak nyomába. Dicséretes kezdet, de hát sajnos akkora keretünk van, amekkorára egyrészt nincs szükség, másrészt óhatatlanul elégedetlenséget fog szülni. Vagyis már szül is. 

jól kibasztunk vele

Csán Endre nekem kicsit csalódás volt (az Atléti elleni, hamis háromvédősben bejátszott szerepét leszámítva), de annál azért többet érdemelt, mint hogy egyhónapos ígérgetés után végül kimaradjon a BL-keretből. Ez konkrét kibaszás egy alkalmazottal, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt nyilván nyomot hagy az öltözőben is. 

És a gondok tovább fognak gyűrűzni, mert annyian vagyunk, mint az oroszok. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a rettentően túlzsúfolt csatársorban, és a hasonlóan feltöltött középpályán csak akkor tud Sarri mindenkinek elegendő játéklehetőséget biztosítani, ha elindulunk valamelyik Olaszországgal szomszédos ország bajnokságában is. Mivel erre nincs nagy esély, fordítsuk is figyelmünket a bűnbakra. 

Odáig kimondottan marottás a dolog, hogy pozitív mérleggel zártuk (!) az átigazolási időszakot, és a Buffon-Rabiot-Ramsey hármasért egy büdös petákot sem kellett fizetnünk. Onnantól viszonyt, hogy a peremembereken kívül senkit nem sikerült eladnunk, már egészen más képet mutat Paratici első önálló mercatója. 

A nyakunkon maradt Mandzukic, Dybala és Higuaín mellett néhány olyan játékos, akit most kellett volna kölcsönadni. Gondolok elsősorban Ruganira, akiből Torinóban soha a kurva életbe’ nem lesz futballista, vagy Bentancurra, akinek meg mindennél jobban kellenének most a játékpercek. De igaz ez Khedirára, sőt Emre Canra is, és még nem tudjuk, mi lesz a sorsa Cuadradónak, Bernardeschinek, és főleg Bonuccinak, akit minden épeszű a világ végére száműzött volna. Mindet nyilván nem kellett volna elzavarni, de néhányat muszáj lett volna. 

Korai még végleges következtetéseket levonni, hiszen a legtöbb csapat úgy volt az első két fordulóval, hogy csak túl kell élni, a bajnokság majd a válogatott szünet után kezdődik. Mi is így voltunk vele, és megvan a hat pont, valamint az abszolút kötelezőnek tűnő BL-csoport is. Minden másra majd választ kapunk menet közben. 

Szezonindító közös poszt

Közzétéve Szerző:
1

Ahogy szoktuk, megmondjuk az okost előre. Aki nem akar idén izgulni a bajnokságban, az ne olvasson tovább, mert mindent elspoilerezünk.

Milyen mercatónk volt? Köll még valaki? Ki menjen?

_beni: Marottás, azaz (eddig) okos és hatékony. A Buffon-Rabiot-Ramsey hármas ingyenes befogására a Kobra is csettintene, akiért meg sokat kellett fizetni, azért sokat fizettünk. De még van hátra két hét, és nagyon sok minden történhet, ami akár rossz irányba is billentheti a mercato mérlegét. Először is sokan vagyunk, meg kéne szabadulni egy rakás játékostól, de nem nagyon látszik, hogyan lehetne. És ott van még a Neymar-ügy is, amivel előfordulhat, hogy komolyan kell foglalkoznunk.

s4tch: De Ligt leigazolásáig parádé, azóta követhetetlen káosz. 28 játékosunk van, és miután Pinsoglio az egyetlen saját nevelésű emberünk, így 22-vel mehetünk neki a BL-nek. Nem gondoltam volna, hogy pár héttel a mercato vége előtt ekkora káosz lesz a keret körül. Persze megvárjuk a zárást, mielőtt Paraticinek behúznánk a talpas karót.

Dino: nem akarom magamat sztárolni, de én már hetekkel ezelőtt komolyan felvetettem, hogy az eltakarodás hiánya gondokat okozhat. Amúgy pont ma (augusztus 21.) jelent meg egy írás a Gazzettán, arról, hogy Di Natale 2010-ben még ajtót mutatott a Juvénak – most pedig lassan ott tartunk, hogy a létszám felettieket a családjukkal kell zsarolni, különben nem mozdulnak.

Darti: Fentebb sztár szerzőtársaim már lényegében mindent elmondtak, így én már csak annyit tennék hozzá, hogy kurvára röhögnék, ha netán eljönne hozzánk Neymar. Én már 2013-ban leigazoltam volna, azóta is így vagyok ezzel. Olyan spílerekkel vágnánk neki az idénynek, mint Sándor Sándor, Koszta János, Szilva Dániel, Krisztián Ronáldó, Szántós Nejmár. Parádés lenne. A 37 milliós fizetését pedig majd kifizetjük a tagdíjakból.

Tyler: A fene tudja. De Ligt és Rabiot megszerzése nagy fegyvertény, Ramsey viszont úgyis többet lesz sérült, mint egészséges. Khedira, Mandzukic, Higuain, Bonucci, De Sciglio elhúzhatna, jöhetne még egy épkézláb szélső védő, és én sajnálom Kean eladását. Szóval nekem elég vegyes a kép, ami erősen negatívba fordul, ha marad Khedira, de mondjuk eladjuk Bentancurt vagy Cant, akik nem kulcsjátékosok, ellenben nem is 0-ás statokkal hoznak le egy fél bajnokságot.

Mi a csapatunk gyenge pontja?

_beni: Ha Sarri nem az, akkor nincs. Persze benne van, hogy kell egy kis idő, mire néhány játékos megtalálja a helyét, de nagyjából minden poszton megvagyunk. Viszont valami azt súgja, hogy Sarrinál elég sok új szerzemény fog kezdeni – jelenlegi számításaim szerint legalább négy – ami okozhat galibát, de csak az elején.

s4tch: Az edzőn kívül a védelem két széle, és a center poszt.

Dino: én is a védelem két szélét mondanám a legproblémásabbnak. Meglepődtem, hogy Alex Sandro maradt, holott biztos távozónak tűnt. Danilo nem tudom, hogy mennyivel védekezik jobban mint Cancelo, kicsit bizonytalan vagyok a megítélésében.

Darti: Attól félek, hogy a középpályán még mindig nincs olyan játékos, aki akár nyomába is érhetne a Vidal, Pirlo, Marchisio, Pogba fémjelezte érában játszók akármelyikének is. Sarri játékstílusával lehet, hogy nagyon közönségszórakoztatóan fogunk támadni, de előfordulhat, hogy egyes tehetséges csapatok 5 kontrából lőnek majd hat gólt.

Tyler: Az, hogy Bonucci a kezdő közelébe kerülhet, vagy hogy De Sciglio egyáltalán pályára léphet. Ja, és kérdés, hogy ki fog a középpályán védekezni.

És az erőssége?

_beni: Az, hogy kurva erős. Nem cserélnék keretet egyetlen csapattal sem azok közül, akikkel a Bajnokok Ligája-győzelemért megyünk. Minden megvan most a Juventusban: erő, technika, rutin, zsenialitás, sőt még a sebesség is.

s4tch: A védelem közepe, illetve a támadó potenciál. A középpálya továbbra sem fog úgy szűrni, ahogy kéne, így szerintem komolyan kell attól tartani, hogy közelebb leszünk a bajnokságban a 30 kapott gólhoz, mint a 20-hoz.

Dino: Elképzelhetetlen egy ennél erősebb keret.

Darti: Hát milyen fasza védőink vannak már? A kérdés, miként állnak fel. Elöl is bivaly nagyon minden.

Tyler: Gondolom, Ronaldo.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben is ……………

_beni: csinál valami olyat, ami kibassza a biztosítékot a szurkolóknál. Vagyis már csinált is, mert fertelmes ez a csíktalan mez… de lesz ennél komolyabb is, főleg, ha jön Neymar.

s4tch: …élvezni fogja a támogatásomat. Mondjuk alapvetően izgatottnak kéne lennem, de inkább rezignált vagyok. Hiányzik Allegri, kellemetlen érzéseim vannak a mercato végével kapcsolatban, és nem tetszik, hogy az FFP kőkeményen, az eddigiekhez képest még hangsúlyosabban irányítja a működést.

Dino: …továbbjut a BL-csoportból!

Darti: …a kedvenc csapatom lesz!

Tyler: …elbukja a BL döntőt.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben sem ……………

_beni: most kimondjam?? Szó sem lehet róla! M-E-G-NY-E-R-J-Ü-K!

s4tch: …fog közönségszórakoztató játékot mutatni. Legalábbis kurvára remélem, hogy Sarri a pragmatikusabb, eredménycentrikus énjét veszi elő.

Dino: …esik ki a BL-csoportból!

Darti: …fog a Ferencvárossal BL-meccset játszani.

Tyler: …fog triplázni.

Kivel tusakodunk majd idén a bajnoki címért?

_beni: Minden esély megvan rá, hogy az Izével, bár Conténak is biztosan kell majd egy kis idő, mire rendet vág Milánó harmadik számú csapatánál. A Napoli is erős lesz, ami nem meglepő, mert kvázi egyáltalán nem változott.

s4tch: Leszarom, tényleg. Csak nyerjük meg.

Dino: Izé és Napoli.

Darti: Izé, Napoli. Sarri annyira ismeretlen számomra, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a bajnoki címben. Bár a keret erejét tekintve még a jövő évit is meg kéne nyernünk már idén.

Tyler: A férgekkel.

Idén miért nem nyerjük meg a BL-t?

_beni: Azért, mert tavaly kellett volna. Ez most megint lutri, de – ahogy az elmúlt 4-5 évben mindig – én most is bízom benne, hogy összejön. A vezetőségen nem múlt a dolog, a Juventusnál jelenleg nem sok erősebb csapat van, ha egyáltalán.

s4tch: Bonuccival a kezdőben a BL-t képtelenség megnyerni. #fact

Dino: Azért, mert a döntőben legyőz minket a Leverkusen.

Darti: Mert még mindig hiányzik a középpályáról VALAMI. Vagy VALAKI.

Tyler: Mert jobbak az ellenfelek.

Mi a fogadalmad arra az esetre, ha le találjuk igazolni Icardit?

_beni: Lefekszem egy nővel.

s4tch: Lefekszem Bencével, miután lefeküdt azzal a nővel.

Dino: Elszedem a nőjét.

Darti: Leszarom 🙁

Tyler: Majd kitalálok valamit, ha leigazoljuk. Amúgy nem igazoljuk le, nem adják el nekünk.

Ki lesz az idény felfedezettje?

_beni: Ramseyben jobban bízom, mint Rabiot-ban. És ha minden igaz, a Sarriball kbsztul fog feküdni Douglas Costának, akitől nagyjából azt várom, mint amikor Amszterdamban beszállt a meccsbe.

s4tch: Demiral. Ha Paratici nem adja el a maradék pár hétben, életemben először névvel ellátott mezt fogok rendelni.

Dino: Ezt a kérdést csak új igazolásokra vonatkoztatom. Ramsey és Roger Rabbit közül valamelyik.

Darti: Demiral nagyon állat volt a felkészülési meccseken. Rabiottól is sokat várok. Koszta János pedig addig kurvajó lesz, amíg meg nem unja.

Tyler: Ha megkapja a lehetőséget, akkor Demiral.

NANJING, CHINA – JULY 24: Cristiano Ronaldo of Juventus fist bumps with Merih Demiral during the International Champions Cup match between Juventus and FC Internazionale at the Nanjing Olympic Center Stadium on July 24, 2019 in Nanjing, China. (Photo by Fred Lee/Getty Images)

És a csalódása?

_beni: Milyen csalódás lehet egy triplázással záruló idény után?

s4tch: Pogba. Nem nagyon fekszik neki a Guardiola-féle tiki-taka.

Dino: Hülye kérdés. Látszik, hogy beni találta ki.

Darti: Bármi lehet, BÁRMIT el tudok képzelni a Sarriball miatt.

Tyler: Pjanic.

S4tchy nem vállalta

Közzétéve Szerző:
2

“Megjött a Győrbő’ a Sarri”. Ez frappáns nyitás, mi?

Ronda férfi

Hát itt van ez az aszott fityma, megjött, hogy vezesse büszke seregünket. Szőrös, mint Salma Hayek, ránézésre inkább egy nápolyi zsebmetsző, mint egy lángelme. Igazi déli suttyó, ha leülnél vele zsugázni, vagy elcsalná az összes zsöcidet, vagy a parti végén kinyitna a dikiccsel tokától bokáig.

Ha van is stílusa, az a mezőkövesdi főbaktert idézi, aki talpas symphoniától sárga körmökkel piszkálgatja a foga odvából az odamihálylott pörkűttmaradékot. Ezt azzal tudja megfejelni, hogy megállás nélkül picsog és hisztizik, amivel még a saját öltözőjében sem tudott elég tiszteletet kiharcolni Londonban ahhoz, hogy ne szarjon a feje tetejére a saját cserekapusa.

Komolyan, szinte már komikus, hogy ez a figura veszi át a Juventus irányítását. De, ahogy ilyenkor szinte mindig, most is ott lebeg a kérdés a levegőben: mi van, ha tényleg ő kell nekünk?

Az elmúlt két hónapban rettenetes kínszenvedés volt Juventus-szurkolónak lenni. Előbb pofontól-pofonig kóvályogtak a játékosaink a megváltó sípszóra várva, de még mielőtt ez megtörtént, Allegri és Agnelli bejelentették, hogy előbbi (utóbbi sajnálatára) távozik. Azt már akkor leszögeztük, hogy biztosan rosszabb edző jön a tésztaképű toszkán ordibátornál, de ahogy szivárogtak ki a nevek, úgy lettünk egyre lankadtabbak. Sőt, tulajdonképpen elég gyorsan kiderült, hogy Maurizio Sarri lesz a Juventus edzője.

Az előjáték, aminek a vége ez a beteljesülés lett, annyira szánalmasan szarul sikerült, ami tökéletesen méltatlan a Juventushoz. Nem az volt, hogy hatalmas klubunk pávatáncot járva, peckesen rámutatott a megfelelő jelentkezőre [Antonio Contéra – a szerző magánvéleménye], hanem ostromoltunk egy a faluján kívül nyeretlen lúzernek tűnő edzőt, aztán végül beértük a next best thinggel. Szánalmasan amatőrnek tűnt az egész, elsősorban azért, mert bár a vezetőség egy része nyíltan Allegri távozása mellett érvelt, mégsem volt kész haditerv a világ legjobb edzőjének pótlására. Szeretlek, Pavel, bazmeg, de az ilyen baromságokért frissen főtt káposztás knédlibe döfködném a faszodat.

Persze csak tippelünk, semmit nem tudhatunk biztosan, de a legerősebb pletykák szerint Agnelli megtartotta volna Allegrit, Paratici és Nedved viszont a váltás mellett volt, és maga a Mister sem ragaszkodott annyira a következő szezonhoz. Guardiola logikus választásnak tűnhetett, bár pont BL-t nyerni csak a Barcelonával tud, hiába törli a seggét biankó csekkekkel. Megostromoltuk, de nem mi lettünk az első klub, amely az elmúlt évtizedben a klub akarata ellenére hoz el fontos figurát a Manchester Citytől. Sarri Paratici ötlete volt, de maga mellé állította Agnellit is, amint az elnök megemésztette a kétségkívül zseniális Allegri elvesztését. Nedved Inzaghit akarta. A szóba hozott nevek közül amúgy én is. Simonét, nyilván. Conte komolyan szóba sem került. Trapattoni sem. Én sem. (S4tchy igen, de nem vállalta.)

Bu!

Habár nehéz lenne elhinni, hogy Sarri volt az A terv, tulajdonképpen Guardiola és közte a metroszexuális kamubuzi maníron kívül nincs sok különbség. Adom, a Bresciai Kokszos nyert ezt-azt, általában elég nézhető focit játszanak a csapatai, és ha bitang cucc van alatta, Guardiola meg tudja pörgetni, de ki mondja, hogy Sarri nem? Ellenfélként sokkal jobban ismeri a Juventust, és a Chelsea-nél bizonyította, hogy ha megvan az eszköz, akkor tud nyerni is. Guardiolához hasonlóan – és Allegrivel ellentétben – a támadófoci híve, presszingel, letámad, labdát tart az ellenfél térfelén. Olyasmit játszik, amit idén a BL legjobb négy csapata közé jutók mindegyike. (Legkevésbé amúgy pont a Barca, hehe.)

A keret pedig tulajdonképpen erre lett összeválogatva. A Juventus idén talán egyszer sem játszott 4-2-3-1-et, pedig erre van kitalálva az egész keret, Allegri viszont nem bízott eléggé a védőiben és a középpályásaiban ahhoz, hogy feltegye azt a csapatot, amiben egyszerre lehetett volna a pályán Douglas Costa, Dybala, Ronaldo és Mandzukic. Talán nem is kell erősen hozzányúlni a kerethez, hogy előálljon az a csodálatos helyzet, hogy a nála sokkal jobb edzőnek vélt Allegrinél eredményesebben forgassa a kezébe adott pallost.

Amikor Contét kirúgták, pár nappal később bejelentették Allegrit. Azt hittük, rosszul hallunk, és már temettük a Juventust, amikor kiderült, hogy feljött a riverre az ász. Most sem szólnak hangosan a fanfárok, és bár a félkegyelmű jobbágynak leginkább az fáj, hogy Sarri anno beintett egy Juventus-szurkolónak, van itt azért más gond is bőséggel. De ha pozitívak akarunk maradni, akkor azt kell mondjuk, az előző váltást kiválóan menedzselte le a vezetőség, a csapat is előrébb lépett, sőt ugrott egy nagyot. Igaz, akkor még volt egy Marottánk is.

class

Ha már a Kobra szóba került, két dolgot is meg kell említenünk az Izével kapcsolatban. Egyrészt a Conte-Marotta páros egyesülése baljós jel kell, hogy legyen minden érintett számára, nekem nincs kétségem, hogy jövőre velük megyünk majd a bajnoki címért. A második pedig az, hogy az elmúlt két hónap gyötrelmei szoboszlói hétvégének tűnnek majd, ha esetleg tényleg el találjuk hozni Milánó szottyosabb feléből a valaha futballpályára okádott legundorítóbb entitást, Mauro Icardit.

Merthogy Sarri bejelentésével a Juventus is vadászösvényre lép, és megkezdi az ózdi autókufár keretének kialakítását. Egyelőre nem foglalkozunk komolyan nevekkel (Demiral kikúrt jó kis védő, ezt leszögezném), hiszen még azt sem tudjuk, kik fognak távozni. Majd írunk arról is, ki megy el, és miért, és kit kellene hozni. De most egyelőre örüljünk, hogy van edzőnk.

Szeretlek, Antonio, a kurva anyádat!

Közzétéve Szerző:
2

Conteista vagyok. 4life. Nem cserélek csapatot, és hősöket sem szívesen, még akkor sem, amikor lehet, hogy tényleg kellene. Márpedig most az a helyzet, hogy Antonio Conte az Izé edzője lett, ami nyilván sokak szemében megbocsáthatatlan bűn, ugyanakkor Contétól a legkevésbé sem meglepő húzás.

Egyrészt azért nem, mert még a Juve edzője volt, amikor feltették neki a kérdést, hogy vezetne-e más olasz csapatot is, például az Izét, és már akkor sem hátrált ki a kérdésből, hanem közölte: a futball olyan, hogy ja, előfordulhat bármi. Persze a most nagy hangon kutyázó, köpködő sutyerákok akkor még elnézték neki, mert zsinórban a harmadik bajnoki cím felé vágtatott a néhány évvel korábban minden szembejövő által szétpofozott Juventus.

Másrészt azért sem meglepő, mert miután Conte visszavonult, bohóckodott néhány évig az Arezzónál, előtte meg segédedzőként a Sienánál, aztán általános meglepetésre nemcsak elfoglalta a Bari kispadját, hanem meg is nyerte a Kakaskákkal a Serie B-t. Márpedig ez egy leccei futballistától főbenjáró bűn, sőt megbocsáthatatlan vétek, amivel örökre stigmát tett saját homlokára.

Már haza sem mehet soha többé

Conte nem sok Oravecz Nórát olvasott, sőt állítólag Coelhót is kerülte, és kiscicás videókat sem néz, így érzelmileg teljesen alulfejlett entitás maradt közel az ötvenhez is. Emlékszünk még, amikor távozott a Juventustól, miket nyilatkozott? Volt, ami kicsit fájt csak, és volt ami jobban, de akit szeret az ember, annak talál mentséget. Én is találtam Conténak: az európai kudarcok, és persze a közismert negatív EQ-szint miatt dobta le a láncot a Macska. Ettől függetlenül őszintén drukkoltam neki a Chelsea-nél, és még annál is jobban az olasz válogatottnál. Iránta érzett szerelmem csitult, de soha nem hunyt ki.

Most, azon a reggelen, amikor Conte kvázi a teljes Juventus-közösség számára megszűnt létezni, illetve végleg ősellenséggé vált, nekem is furcsa érzéseim vannak. Én is úgy érzem, megcsalt, akit szívből szerettem, de nyilván nem csak emiatt kívánom neki azt, hogy soha a kurva életbe ne nyerjen egyetlen meccset sem, sőt essen ki ezzel a mocskos, undorító klubbal együtt a Serie A-ból, mint szar a vonatból.

Mivel azonban volt néhány napunk, amikor már biztos volt, hogy az Izét fogja választani, fel lehetett dolgozni a fenyegetően közeledő végkifejletet. Én legalábbis sokat gondolkodtam rajta, és furcsamód pont a Juventus-tábor (egy része) döbbentett rá, hogy hol is van a helyem ebben a helyzetben.

Ott a helye, ahol van!

Valószínűleg azok, akik kezdeményezték Conte csillagának a visszavonását, egy kasztba tartoznak. Ebben a kasztban egyrészt szomorú, frusztrált faszfejeket találunk, akik felőlem akár mehetnének is a kurva anyjukba szép, tömött sorban. Másrészt olyanokat, akik nem látták a Juventusban játszani Contét, és 2011 előtt a csapatot is maximum fél szemmel követték, csak a – pont Conte által elhozott – visszatérés után ültek fel a bandwagonra.

Aki emlékszik, milyen helyzetben vett át minket Conte, és milyen iszonytató vergődés volt a Juventusnak szurkolni kb a calciopolitól kezdve egészen az Ordibátor érkezéséig, az kétszer is meggondolja, kutyázzon-e teli szájjal egy olyan súlyú klubikont, amilyen Antonio Conte. Aki fényt gyújtott, amikor a legsötétebb volt az éjszaka. Akit soha nem érdekelt a győzelmen kívül semmi, sőt bárkin és bármin áttaposott, ha az útjába állt (helló, Alex!). Aki berontott a kétszer egymás után a Serie A 7. helyén végző csapat öltözőjébe, és addig üvöltött nyálpermetbe vonva az egész öltözőt, míg vigyázzba nem állt a szar minden játékosban. Aki nemcsak a Serie A élmezőnyébe, hanem Európába is visszavezette azt a Juventust, amely történelmi mélypontra került.

Antonio Conte csillagának ott van a helye a stadion mellett, mert nemcsak azokhoz képest tett rengeteget a Juventusért, akik gagyi hamisított mezekbe öltözve lehúzzák a Juvét, de közben nagy hangon követelik egy klubikon megvesszőzését, hanem több olyan figurához képest is, akiknek senki nem vitatja a csillagát.

99-ben még sokan nem ültek a bandwagonon

Szándékosan nem mentem bele, hogy a futball Conte szintjén már nem az érzelmekről szól, és hogy miért is kellene neki nemet mondania egy olyan szerződésre, ami a világ ötödik legjobban fizetett edzőjévé teszi, különös tekintettel a fosra, amit néhány Juve-szurkoló rá merészelt lapátolni a távozása után. Ezt lezárhatjuk annyival, hogy nekünk érzelmi kérdés, neki viszont a munkája, a karrierje, és most kérdezd meg magadat, kedves olvasó, hogy te érzelmi alapon döntesz-e, amikor munkahelyet választasz.

Nyilván nekem is fáj, ami történt. De én ilyennek fogadtam el, és szerettem meg Contét, aki pedig nem, az félreismerte. Természetesen nem kívánunk neki sok sikert, sőt baszódjon meg a csapatával együtt, érje rengeteg kudarc, és rúgják ki még szeptemberben (mint szegény Gasperinit, aki idén széles vigyorral a képén előzte meg az Izét az Atalantával).

De tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elérzékenyül, ha felidézi, mit tett értünk ez a vicces hajú emberke, és milyen hatása van a jelenre annak, hogy ő vette át a csapat irányítását 2011-ben. Baszódj meg, Antonio, te hülye fasz, hogy ilyen helyzetbe hoztál. De én akkor is szeretlek, és ezen nagyon kevés dolog változtathat.

Megmagyarázzuk, bár megérteni még nem sikerült

Közzétéve Szerző:
2

Nem működött a voodoo, Bonuccsicska visszatért, és az általa Milánóban hagyott vákuum a Milan öltözőjébe cuppantotta Higuaint és Caldarát. A logikus és helyénvaló anyázás helyett megpróbáljuk megmagyarázni azt a transzfert, ami képes volt agyonbaszni sokunk számára azt a mercatót, amely alatt Agnelliék Juventusba hozták a GOAT-ot. És persze kicsit anyázni is fogunk, mert máshogy ez nem megy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →