A Juventus még soha nem kezdte két vereséggel a Serie A-t. Mi van, ha most igen?
Elsőre azt mondanám, semmi. Ebben a bajnoki szezonban könnyen előfordulhat, hogy megdől az évtizedes rekord, és öt vereségnél többel is lehet bajnoki címet szerezni. (Persze a 2006-os _bajnok ebbe nem tartozik bele.) De látva a Paraticiék kapkodását, a pánikgomb megveszekedett nyomkodását, és a kétségbeejtően elbaszott első meccset, azért felvillan egy másik lehetőség is.
Transition year (n) [trænˈzɪʃn̩ ˈjiə] – a begyakorolt, összecsiszolt rendszer alapvető résztvevőinek hiányából és helyettesítéséből fakadó problémák megoldására, illetve egy korábbitól alapjaiban különböző, új rendszer alapjainak lefektetésére szánt bajnoki szezon. Ez lesz most.
Jól hangzik kezdő felütésnek, hogy május eleje óta először újra tétmeccset játszik a csapatunk. Pedig a szuperkupa csak egy valamire jó: Berlusconi mondhatja, hogy a Milan a világ legsikeresebb klubja, mert sok ilyen egymeccses szart nyert, ami a kutyát nem érdekli. Gyorsan mondd fejből: mi volt két éve a szuperkupán? És három? Ugye, hogy gondolkodnod kell rajta. Megnyugtatlak, az ideire sem fogsz emlékezni jövőre.
Nesze neked szuperkupa
Az idei mercatónak abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy ez Allegri első nyara Juve-edzőként, azaz a nyári igazolások már az ő játékosai. Lássuk, mit árul el nekünk az eddig eltelt, igen eseménydús pár nap.
Van a Bianconerin két olyan posztom is, amit nem lőttem ki. Csak mi négyen láttuk. Mindkettőt egy-egy heves vita ihlette – a szerelem már csak ilyen – és az úgy is volt rendjén, hogy ne publikáljam egyiket sem. Az egyiket viszont most muszáj felidéznem, mert újra aktuális.
Dinóval Dinával rengeteget vitatkoztunk Vucsinicsről. A hatalmas pallosú crnagóra egyébként is mindig téma volt a listán, mert Dina a 60. perc környékén mindig belökte, hogy „Vucsinics góljával nyerünk”. Néha be is jött neki. Azt viszont nem tudta elérni, hogy egyetértsek vele azzal kapcsolatban, Vucsinics klasszis futballista-e. Sírunk.
Sokkal közelebb volt, mint gondoltuk. Hogy ez jó hír, mert közelebb vagyunk a tophoz, mint azt sokan gondolták, vagy rossz, mert így még jobban fáj, azt mindenki szépen kvittelje le magában. Ez még nem elemzés, csak egy gyorshír: a világ második legjobb csapata vagyunk.
Csapatjuk tovább a sorozatot.
1982-ben a pontnyi agyú Pelé szerint meghalt a futball (az nem tetszett neki, hogy az olasz leburkolták őket a furcsa lebonyolítású vébé középdöntőjében), pedig nem halt meg, csak annyi történt, hogy ez volt a nemzetközi labdarúgásban az a fordulópont, ahonnan kezdve már nem lehetett azzal nyerni, hogy neked van a legjobb csapatod, benne a legjobb játékosokkal. Fellengzősen azt is mondhatnánk, az egyént legyőzte a rendszer. Valami hasonlóra baszott rá a Juve 83 májusában, a Hamburg elleni BEK-döntőben.
Jaj, gól.
Mestermunka. Lélekemelés. Taktikai győzelem. Grinta, grinta, grinta. Allegri? Allegri!!44. Giorgio turbánban. Juventus-Real Madrid 2-1.
Sokan furcsállva nézték a Juventust a legjobb négy között. Kicsit mi is tartottunk tőle, hogy beosonunk egy százeurós étterembe egy tízessel a zsebünkben, de tegnap este kiderült, hogy még a jattra is futotta. És degeszre zabáltuk magunkat.
„Ancora una volta noi, ancora una volta campioni, ancora una volta Juve”
Andrea Pirlo
Allegri tényleg pontot akart tenni az ügy végére. Nyerni, de legalábbis bajnoki címet szerezni érkeztünk Genovába, és a botrányos formába süllyedt Sampdoria ellen ennyi már elég is volt ahhoz, hogy sikerrel zárjuk a küldetést. Harminchárom, nyald a seggem télen-nyáron!
Akik régóta olvasnak minket, azok előtt nem titok, hogy nem habozunk brutális befolyásunkat latba vetni, ha a labdarúgás szabályrendszerének modernebbé tétele a célunk. Az óhazában írt posztjaink között, majd a Taccson írt javaslataink közül is bőven akadnak, amiket megfontolás tárgyává tett a FIFA. Emlékezhettek az esztétikai, a pszichikai illetve az ideológiai les fogalmára, a pályán viselt öltözék, vagy a támadó-védő súly-, és magasságarány, vagy a műesések fontosságára a világsajtó történetében először figyelmet felhívó posztjainkra. Na, itt a kövi.
