Hernanesről, ismét

bonu-inter

Tegnap tükörsima meccsen behúztuk a három pontot az ex-capolista, majd ex-BL-helyen álló, most épp leendő ex-EL-helyezett, szedett-vedett társaság ellen. Visszafogott vélemények szerint is teljesen megérdemelt győzelmet arattunk, szerintünk meg a tegnapi vendégeink hatalmas szerencséje, hogy már a 20. percben nem vezettünk legalább kettővel.  A mérkőzés legjobbjának Bonucci bizonyult, már elküldtük neki a tagdíjakból vásárolt, méregdrága ajándékkosarat. Mégsem ő lesz ezen írás fókuszában, hanem egy, a meccs utáni nyilatkozatokból kiemelt Allegri-mondat: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Játszd újra, Sami!

Sami Khedira eddig 13 bajnokit játszott a Juventusban: 12 győzelem mellett mindössze egyetlen döntetlen csúfítja el az eredménysorát. Az az egyetlen döntetlen pont a mai ellenfél ellen született – úgy, hogy éppen Khedira nyerhette volna meg a meccset, de ziccerben a kapufát találta el. Szóval itt a lehetőség a javításra – főleg, hogy a hétközi BL meccsen sajnos igen gyengén játszott, és elévülhetetlen érdemei voltak az első német gólban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ébreszd fel a bénát!

A szünetig látottak olyan hatással voltak rám, hogy nem is tudtam felhőtlenül örülni a második félidőnek. Mondom ezt egy alvással a meccs után, amikor – hiába hittem, hogy nem így lesz – még mindig azt látom magam előtt, hogy töri a háló a hátunkat, és a Serie A-ban büszke sasnak látott csapat fejetlen csirkeként szaladgált a tyúkszaros placcon.

Nem ünnepelt látványosan

Nem ünnepelt látványosan

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dicsőséges megsemmisülés

Kemény éjszakánk volt kedden. Nem csak azért, mert Tyler floridai birtokán néztük a meccset 50 kigyúrt matróz társaságában, hanem azért is, mert iszonyatos dolgokat láthattunk a pályán (is).

Bár már a meccs után minden azzal volt tele, hogy milyen csodálatos feltámadást mutatott be a Juventus, azért ne feledkezzünk el a feltámadást megelőző kb 60 percről sem.

Hajtás után elolvashatjátok a félig kinőtt pöcs történetét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két hosszú útról

Október elején, a 7. fordulóban találkoztunk utoljára a Bolognával. Akkor mi épp a nápolyi zakóból érkeztünk, a 3-1-es győzelemmel három helyet előrelépve ugrottunk a 12. pozícióba, míg a Bologna a vereséggel a 18. helyről az utolsóra csúszott vissza. A Bologna az első (és egyetlen) kaput eltaláló lövésével szerzett vezetést, Morata a kevés értékelhető őszi teljesítményeinek egyikét produkálva a szünet előtt egyenlített, ezt követően simáztunk.

boljuv01

A két csapat utolsó találkozója a tabellára nézve kiesési rangadónak számított. Azóta mindkét banda elég hosszú utat tett meg, így a mai nem lesz az. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megváltás

Csípős reggelre ébredt Torinó. A felkelő Nap sugarai aranyfényben fürösztötték a várost, amelyben ékszerdobozként ragyogott a Juventus stadionja. S miközben a szorgos háziasszonyok a hétvégi bevásárlást intézték, s tán zsörtölődve azt is kitárgyalták, hogy az az istenátka Luca vagy Stefano ismét csak a futballal foglalkozik, a férfiak egy jó erős kávé mellett valóban a meccsről beszéltek (s talán némi szíverősítő is az asztalokra került, ahogy az a férfiembernél előfordul, mikor fontos dolgokat vitatnak meg). A meccsről, ami eldönthet mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elmehet mindenki a picsába

Itt az ideje túllépni azon a calciopoli-szította ócska hozzáálláson, miszerint a Juventus valamiféle nevelőklub, hóbortos meglepetéscsapat vagy albán bajnokjelölt lenne. Nem sok köze van ennek a gondolatkörnek az afrikai horda elleni rangadóhoz, hacsaknem annyi, hogy ha kiszopunk szombaton, akkor rekordhosszúságú győzelmi széria kissé elértéktelenedik, lévén túlságosan távol kerül tőlünk scudettópajzs. Na, de csak szépen sorban.

Kombinált gyűlölködő-hangulatkeltő poszt következik! Egy kattintás ide a folytatáshoz….