A Sassuolo vendégjátéka ideális felhozó-mérkőzésnek ígérkezett, hiszen kicsit tarthattunk attól, hogy a srácok nem lesznek elég lelkesek a szándékos Bajnokok Ligája kiesés után. Hiszen ki ne tudná, hogy szándékosan estünk ki! Nagy mókamester ez a Conte, tisztára úgy tűnt, hogy tovább akarunk jutni, de hülyék lennénk, ha hazai pályán játszhatunk EL döntőt. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

…legalábbis általában. A Conte-érában csak egyszer fordult elő, hogy a Juve egy vereség után következő meccset ne nyerjen meg: az idei firenzei bukta után Madridban is sikerült gerincre vágatni magunkat. Máskülönben olajtól fénylő, dagadó izmokkal vágunk vissza a világnak, ha olykor becsúszik egy rondább meccs. Tavaly a hazai, Izé elleni kijózanító tasli után egy négyest rúgtunk a Nordizének, a gól- és emberelőnyből elvesztett hazai Samp-meccs után levertük a Milant, a római kupazakó után a Chievón csattant az ostor, a szintén római bajnoki fostengert (yáááy de rosszul toltuk) követően a Siena kapott egy hármast, a Bayern elleni dupla buktát a Pescara és a Lazio bánták, a szezonzáró, Samp elleni második csúfságot a következő tétmeccsen, ismét a Lazio ellen bosszultuk meg, és a Madridban felgyülemlett feszkót is levezettük a Genoán. Az elmúlt két év kétségtelenül legfájóbb veresége után különösen aktuális, hogy a csapat ne hulljon atomjaira. A Sassuolo nem könnyű, de ideális alany lehet ahhoz, hogy visszakapjuk a hitünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →